Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-25 / 45. szám

DELMAGYARORSZAG •ZEOED : Szeikc»ztO*«o : Deák Ferenc •oca 2. Teleion 13-33. - Kiadóhivatal, BOlctSnkOnyvtAr és Jegyiroda: Aradi Mca 8. Teleion 300. -- Nyomda: Ww Upúl ucca ÍO. Teleion 16-34. «««««« PÉNTEK, 1927 FEBRUÁR 25 e a III. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM MAKÖ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : L'rl UCCA 6. Teleion 131. SZAM. « » « « » BÚDMEZOVASÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Relormálus templombazár. Teleion 2S3. szám. ««««««« BMMlzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a «»városban 3-60, kUUUldUn 6-40 pengd. Egye* szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A halolt oroszlán. A boldog béke újságírásának romantikus korában történt, hogy az egyik budapesti német napilap névtelen vezércikkezője megfenyegette a minden oroszok cárját, hogy jól vigyázzon, mert baj lesz, ha nem követi a tanácsát. Der Zar wird kralzen! — mondotta a szigorú, de igazságos publicista. Pedig akkor még igazán nagy hatalom volt a cárizmus, Moszkvától Irkuckig szalajtotta futárait, ha kellett, Puskinokat és Dosztojevszkiket küldött száműzetésbe és kényszermunkára, Tolsztojokat átkozott ki az egyházából és milliókat vitt vágóhidra, ha az érdeke éppen ugy kivánta. De viszont az is igaz, hogy a minden oroszok cárja nem olvasta a budapesti német Zeitungokat. És igy nem jutott tudomására a névtelen fenyegetés sem, amelyet a cikk iróján kivül valóban senki sem vett komolyan. Nemzetközi konfliktus igy nem lett a dologból, az orosz hadsereget egyelőre nem mozgósították, a két nemzet között a régi rossz viszony nem változott és egy nap múlva maga a vezető helyen elhangzott fenyegetés gazdája is elfelejtette az egészet és inkább Ehrlich G. Gusztáv ellen indított háborút, mert ez mégis csak közelebbről érinti a fővárosi érdekeket és kedélyeket. Nekünk pedig azért jutott éppen most az eszünkbe ez a régi, boldog békebeli háborús idill, mert meghalt Georg Brandes, az európai szellem egyik legelső képviselője és legfőbb vezére. Brandes volt az, aki az irodalom történetét minden müveit ember számára érdekessé tudta tenni A tizenkilencedik század irodalmának főbb irányai cimü hatalmas müvével és Brandes volt az, aki egész Európa számára fölfedezte és aki diadalra segítette Ibsent és Strindbergel, Nietzschei és Sörén Kierkegaardot, a mull század irodalmi és filozófiai nagy forradalmárait. Brandesről meg lehet a maga véleménye mindenkinek, aki jól ismeri ennek a roppant gazdag tudású és határtalan szorgalmú irónak egész hatalmas oeuvre-jét (mellékesen megírta Shakespeare, Goethe és Voltaire monográfiáit, revideálta Jézus éleiének forrásait és a háború alatt Clemenceauval szemben is hirdetle az igazságot), de egy bizonyos: önmagának állit ki szellemi és erkölcsi szegénységi bizonyítványt az, aki Brandes élete és müvei fölött sajnálkozó és lekicsinylő mozdulattal egyszerűen napirendre tér. Az egyik nagy magyar vidéki város fajvédő orgánuma a Szerkesztői Posta rovatában ilyen módon óhajtja elintézni a világirodalom e kimagasló jelenségét: »Brandes György. A mi világnézeti irányunktól oly távol állott, hogy nincs módunkban magasztaló nekrológot írni róla. De mortuis, nil nisi bene, már pedig a világnagysággá harsonázott férfiul szülőhazája is kitaszította annak idején szélső radikálizmusa miatt s dánnak éppen olyan dán volt, mint németnek német. Ha hódoló cikkeket óhajt olvasni, forduljon bizalommal a liberális sajtó felé. Ott megtalálja a rajongó elismerést. Aini annál inkább is természetes, mert Brandes György tulajdonképpen a poétikus Morris Cohen családi névre hallgatolt, ami dánul annyi, mint Kohn Móric.«. De mortuis nil, nisi bene? Mi pedig erre az alpári rövidségü és mucsai elmésségü nekrológra csak azt mondhatjuk: de gustibus non est disputandum. Az ilyen kulturális ( jobban mondva antikulturális) megnyilatkozások mutatják a maga mélységes szomorúságában és nyomorúságában azt a lelki fertőzést, amelyet az éveken át tartott kurzus úgynevezett mentalitása végzett a turáni és kevésbbé turáni koponyákban. íme a hortobágyi szellemi szegénylegény, akinek fokos helyett tollat adtak a kezébe és aki röviden csak Kohn Móricnak nevezi i Brandes Györgyöt. Hogy az orgoványi esztéj tika ez óvatos duhaja mit gondol világnézeti iránynak, amelytől oly távol állott Brandes, arra mi nem vagyunk kíváncsiak. Nálunk ezt másképpen hívják. Brandesnek mindenesetre még annyit sem árt ez a hajduföldi terror, amennyit annak idején az orosz cárnak nem használt a pesti német újság fenyegető magatartása. Persze, igy tisztelik a tekintélyeket azok, akik ezt a tiszteletet lépten-nyomon, uton, útfélen hangoztatják. Egyszer a halott Adyba rúgnak bele, ( máskor a halott Brandest készítik ki. Azért a föld forog tovább, még a hajduföld is. És aki érték volt, érték marad. Még a magyar ugaron is. Ultimátum a sang&ai-i ssLtráJKolólcnaK. Végei ért a sziráfK. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Sanghaii jelentés szerint továbbra is könyörtelen eréllyel járnak el a hatóságok a sztrájkolók ellen. Ma délelőtt ultimátum szólította fel a sztrájkvezéreket, hogy adjanak utasítást a munka megkezdésere. London, február 21 A Reuter-iroda jelenti Sangliaiból: A sztrájk véget ért. A kínai hatóságok rendőröket küldtek a francia koncessziós területre, akik a francia rendőrség tudta nélkül sok sztrájkvezért letartóztattak. A jugoszláv ellenzék egy véresre veri mezleien férfivel bizonyította be a szkupslina ülésén a rendőrség választási erőszakosságait. Óriási botrány a parlament ülésén. Belgrád, február 21. A szkupslina mai ülésén olyan esemény történt, amely páratlanul áll a parlamentek történetében. Napirenden volt a RadiCs-párt indítványa, hogy vád alá kell helyezni Maximovics belügyminisztert, meri hivatalos hatalmával visszaélt, a választáson hallatlan terrort fejtelt ki és az emberi jogokat lábbal tiporta. A belügyminiszter elmondotta, hogy a Radics-párt csak vádaskodni tud, de bizonyítani nem. Ebben a percben kinyílt az ülésterem ajtaja és az ellenzéki képviselők behoztak a terembe egy teljesen mezítelen férfit, akinek teste az üi~ legeklől csupa vér és kék folt volt. — A rendőrségről hozzuk! kiáltották az ellenzéki képviselők. — Ott verték véresre! A váratlan látvány megdöbbentően hatolt. Az összevert mezítelen férfit egészen az ülésterem közepére vezették s kétfelől támogatták, mert alig állolt a lábán. Maximovics belügyminiszter a nagy kavarodásban nem folytathatta beszédét. Az ellenzéki képviselők odakiáltották a miniszternek az emelvényre: — Ez az ön müve! Megkínozták, mert boszszut akartak rajta állni! Bizonyítékok kellenek'? Itt van a véres bizonyíték! Végül olyan fülsiketítő lárma támadt a teremben, hogy minden pillanatban félni lehetett a tettlegességektől. Már-már dulakodásra került a sor, mikor Trifkovics elnök felfüggesztette az ülést és kiment a teremből. A parlamenti örök ekkor kivezették a meztelen férfit és az elnöki irodába vezették. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A szkupstina ülésének felfüggesztése után az elnök ugy rendelkezett, hogy állapítsák meg, ki az az ember, akit meztelenül az ülésterembe vittek és hogy került az oda. A vizsgálat lefolytatásával a kormány Lazarovics belgrádi rendőrfőnököt bízta meg, aki megállapította, hogy a parlamentbe bevitt ember Risztics Jován városi altiszt, aki tegnap este egy kávéházban italosan politizált és összeszólalkozott Szokolovics rendőrtisztviselővel, a topcsideri rendőrkapitányság vezetőjével. A rendőrtisztviselő bevitette a főkapitányságra, ahol az éjszaka folyamán a rendőrök véresre verték és csak reggel engedték ki a fogdából. Risztics újságíróknak mondotta el megveretése körülményeit, majd egy ügyvédhez ment, aki demokrata párti képviselő. Ez elvitte Riszticset a demokrata pártnak a szkupstina épületében lévő helyiségébe, ahol az ellenzéki képviselők levetkőztették. Az ellenzéki képviselők azután Radics-párti képviselők indítványára bevitték Riszticset a szkupstina üléstermébe, ahol azután példatlan botrány tört ki ezzel kapcsolatban. A nyomozás alapján a kormány felfüggesztette állásától Szokolovics rendőrtisztviselőt és eljárást indított azok ellen a rendőrtisztviselők ellen is, akik a szkupstina folyosóin teljesítenek szolgálatot és nem akadályozták meg a meztelen Riszticsnek az ülésterembe vezetését. Délután minisztertanács ült össze, határozni azonban nem tudott, mert a király 6 órakor magához kérette Uzunovics miniszterelnököt, akitől jelentést kért. Időközben a szkupstina tagjai ismét összegyülekeztek az ülésteremben, várva a felfüggesztett ülés megnyitását. Az ülést hihetetlen izgalom és érdeklődés előzte meg. A padsorok és karzatok zsúfolva voltak, a közönségnek az a része, amely a parlamentbe bejutni nem tudott, a szkupstina épülete elölt leste a kiszivárgó híreket. Az ülést Trifkovács elnök nyitotta meg. Kifejtette, hogy olyan szégyenteljes ez az esemény, aminő a parlamentek életében még sohasem fordult elő. Híve a polgári jogoknak, a szabadságjogoknak, feltétlenül elitéli ezeknek megsértését, de ugyanugy elitéli a délelőtti eseményeket, amelyek a parlament tekintélyének aláásását jelentik. Az ellenzék itt már állandó közbeszólásokkal zavarta az elnököt, aki újból fel akarta függeszteni az ülést. Majd bejelentette, hogy felvilágosítást kért a belügyminisztertől, aki elrendelte a legszigorúbb vizsgálatot és fel-