Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-02 / 26. szám

1927 február 2. 1)£LM Afí » ARORSZ Áf. 3 Faragó Ödön lemondoíí, — város házikezelésbe vette a színházat. (A Délmagyarország munkatársától.) Ileie­kig tartó titkolózások és rejtélyes taktikázá­sok után a város tanácsa kegyetlenül radi­kális császárvágással szanálta a színházat, helyesebben Faragó Ödön színigazgatót. A sza­nálás módja abban állott, hogy a színházi éhbéreseket, Thália templomának felkent ege­reit belekényszeritették olyan áldozatokba, amelyek páratlanul fognak állni a magyar színészet történetében. Pedig a magyar szí­nészet története ismer annyi mártírt, ameny­nyivel megtelne egy uj színházi mennyország. A döntés megtörtént: A város házikezelésbe vette a színházat, amelyről Faragó ödön.szín­igazgató lemondott, miután harminc száza­lékkal redukálta a társulat létszámát. Faragó ödön azonban továbbra is a színház élén ma­rad, nem mint bizonytalan jövedelmű és sor­sú vállalkozó igazgató, hanem mint Szeged szabad királyi város színházának íixlizetéssel és bruttó haszonrészesedéssel szerződtetett mű­vezető igazgatója. A színháznak van egy in­tendánsa is, Fodor Jenő tanácsnok, aki le­bonyolította ezt az egészen speciális szanálást. A helyzet most már egészen tiszta. A város hatósága megváltónak érzi magát. A torony ¡dalt önelégült büszkeségtől duzzadnak a kul­túráért hevülő keblek és büszke önsajnálko­zással állapítják meg, hogy —- áldozatok árán bár, de azért pompásan sikerült a megoldás. Tényleg sikerült. Huszonöt színészt röpí­tett ki ez a hatósági szanálás a színházból a bizonytalanságba. Kezükbe nyomtak néhány bankót, éppen annyit, amennyiből kél hónapig megválthatják szanálatlan testüket az éhha­láltól. Fenn, a színházi irodában Fodor Jenő ta­nácsnokkal együtt jelenvolt kedd reggel a hánnas vizsgáló bizottság. A városi urak kö­zölték a jelentkező színészekkel, hogv Faragó Ödön lemondott a szín­házról, amelyei a város házi­kezelésbe veti és a város fizeti ki a kéthónapi végkielégíté­seket. Tessék, ilt a pénz és tessék aláírni a nyuglákat. A legtöbb színész örült, hogy ebben az általánossá tett bizonytalanságban megfog­ható pénzhez jut, szó nélkül aláirta a nyug­tát. Voltak azonban olyanok is, akiknél nem ment a harakiri egészen simán. — Ahogy tetszik — mondták a városi urak —. Faragó ödön már nem színigazgató, a pör évekig eltarthat. Ila nem kell a pénz, el lehel menni anélkül is. Igaz, a pör nagyon sokáig elhúzódhat. Az­tán kit is pöröljön a színész. A várost nem lehet, mert nem a város kötötte meg a szer­ződésekéi. Faragó Ödönt'' Aláírom kérem, de jogfentartással. — Tessék. A szincsz odaírta a nevét, de hozzátette, hogy kényszerhelyzetben és jogfentartással felvette a pénzt, mert ami biztos, az biztos. A differenciát pörölheti azután is. A színházi irodában drámai jelenetek is adódtak. Az egyik színész, aki nem irt alá semmiféle nyilatkozatot, kijelentelte, hogy nem veszi fel a végkielégítést, mert abból szeptem­berig nem tud megélni, ü pedig szeptemberig szerződött. — Faragó lemondásával ez a szerződés meg­szűnt — világosították fel a város képviselői. — Uraim, nekem beteg feleségem van — mondta fojtott hangon a színész , ha kidob­nak innen, hazamegyek, előszedem azt a pisz­tolyt, amellyel végigverekedtem a világháborút és olt lövöm főbe magam a városháza előtt a szegedi szinikultura nagyobb dicsőségére. Ne tessék fenyegetőzni. Délre mégis csak kész volt a szanálás. Fodor Jenő jelentést teli az eredményről a polgármesternek és bejelentette, hogy szerdán Budapestre utazik, megszerezni a város szá­mára a színigazgatói koncessziót. Addig Fa­ragó ödön vezeti a színházat. Reméli, hogy a koncessziót azonnal megkapja és igv a csütörtöki tanácsülésen perfektuálhatja majd a tanács' a dolgot. Csütörtökön köti meg a város a szerződése­ket azokkal a színészekkel, akik nem kerültek B-ljstára és azokkal, akikkel majd kiegészítik a csonka társulatot. Az uj fizetéseket az inten­dáns állapítja majd meg. Az uj városi színtársulat nem lesz teljes. Az opera-ansamblé tagjai kivétel nélkül B­listára kerültek, pedig emlékezünk rá, hogy a szegedi színház egyik igazgatója éppen abba bukoll bele, hogy nem akart operaegyüttest tartani. Összefoglalva a történtekel: Faragó ödönt három hónappal ezelőtt meghívta a város a szegedi színház élére vállalkozó igazgatónak. Faragó nagyon minimális anyagi erővel ren­delkezett, de ez nem volt akadálya a meghí­vásnak. Megvásárolta Andor Zsiga színházi felszereléséit halszázkilencvenmillió koronáért. A vételárhoz négyszázmillió koronáml a város járult hozzá, de kézizálogként lefoglalta a fel­szerelést. A színház aránylag igen jól ment. mmiimwmjmmmmmwvwwwvmmvmmmmimmmimw A színészek pontosan megkapták redukált gá­zsijukat, bár a tárSuíat tulnagy volt, hiszen a város presztízskérdést csinált abból, hogy a meghívott Igaz­gató átvegye az Andor-féle tár­sulatot, sót azt kiegészítse a Szegeden tartózkodó szlnészgár­dával is. Az események a szerencsétlen kezelés után, amely magán viselte a lehetetlenség bélyegét, szigorú következetességgel sorakoztak egymás mellé. Faragó ödön egy szép napon rájött arra, hogy anyagi képességeit túlhaladják a terhek, amelyeket a szegedi színház elnyeré­séért magára vállalt. A városhoz fordult sza­nálásért. A város szanálta Faragó Ödönt, sza­nálta a színházat és agyonszanálta a társulat harminc százalékát. Mehetnek a sóhivatalba. A fő az, hogy végre tiszta a helyzet, a szí­nészek bámulatos hidegvérrel végezték el ma­gukon a harakirit, hogy a város hatósága ri­zikó és áldozat nélkül házikezelésbe mentette át a színházat és művezető igazgatóvá men­tette át Faragó Ödönt. A legutolsó időben kilenc szegedi iparvállalat szüntette be Sürgős és komoly hatósági intézkedésre van szükség a szegedi ipar megmentése érdekében. — A. Munkaadók Szövetsége memorandummal fordul a főispánhoz és a polgármesterhez. (A Délmagyarország munkatársától.) Több mint öt hét előtt a Délmagyarország karácso­nyi számában hirt adtunk arról, hogy súlyos válságban -van Szeged ipara, hogy egymás­után szűnnek meg a szegedi üzemek és ha gyors és határozott hatósági intézkedés nem történik, a határváros Szeged halódó ipara a halálos Ítélet előtt áll. öt hét elmúlott és az illetékes hatóságok egyetlen lépést sem tettek a szegedi ipar megmentésére. A hatósági intéz­kedés pedig nemcsak az üzemek érdekében szükséges, hanem a munkanélkül éhező .sze­gedi munkások nagy tömege érdekében is, akiknek száma minden nappal nő. A halósá­gok pedig nem mozdulnak. Szeged ipara pusz­tul. A kérdés tegnap a Szegedi Munkaadók Szö­vetsége elé került, ahol konkrét adatok alap­ján a legkétségbeesettebb hangon tárgyalták az aggasztó helyzetet. Számos felszólalásban, dr. Cserzy Mihály titkár pedig adatokkal bi­zonyította, hogy a legsúlyosabb helyzet vár a szegedi iparra, majd elhatározták, hogy sürgősen memorandumot juttatnak el a fő­ispánhoz és a polgármesterhez, amelyben vá­zolják a helvzetet és sürgős ankét összehívását kérik. Szomorú tények mutatják a szegedi ipar helyzetét. A legutolsó időben megszüntették működésüket a következő üzemek: Terápia dobozgyár (120 Vajda-féle kefegyár (50 Ferrária vasárugyár 100 kálta üzemét. munkás), munkás), munkással redu­Párisi Nagy Áruház játéküzeme (40 mun­kás'. Jób és l.óránt szalámigyár (40 munkás) Bécs mellé költözött. Alföldi szalámigyár (80 munkás). C.ziimer szalámigyár (150 munkás). Ariadné köt szövőgyár 200 munkás helyett ma már csak 50—60-at dolgoztat. A cipőgyártó üzemekben legutóbb 200 mun­kás veszítette el kenyerét. Ezeknél az adatoknál nem kell súlyosabb bizonyíték arra, hogy sürgős hatósági intézkedésre van szükség. A memorandumban vázolni fogják, hogy Szeged határváros lett, de a halárvároKok minden előnye nélkül. Az anyagok leszállítá­sával és a kész áruk piacra való szállításával járó kettős fuvarköltséget a szegcdi ipar nem bírja el. Szeged a legsúlyosabb földrajzi hely­zetben van az összes városok között. Példa erre, hogy a levágott sertést Vásárhelyről ol­csóbban lehet a fővárosba szállítani, mint Sze­gedre. Ehhez járul az is, hogy Szegedre a legdrágábban lehel csak minden üzem alap­anyagál: a szenet szállítani. Iizzel szemben Békéscsabának például jelentős kedvezményei vannak. Vázolni fogják, hogy Szegedet egyetemi vá­rossá fejlesztik, de ugyanakkor elpusztul az ipar és kereskedelem. Ha a hatóságok sür­gősen nem lesznek komoly lépéseket, akkor a szegedi ipar helyzete menthetetlen. A polgármester inteú'fo'h lemond, semhogy Kívülről engedje irányítani a város ügyeit. A Tisza £ajos-köruíí IceresKedölí sikerielen Kilidótiségjárása. (A Délmagyarország munkatársától.) Keddi számunkban megírtuk, hogy a Tisza I.ajos­köruti kereskedők hétfőn tartott értekezletü­kön elhatározták, hogy küldöttségileg felkere­sik Somogyi Szilveszter polgármestert a Ti­sza l.ajas-köruli piac áthelyezését célzó taná­csi határozat megváltoztatása érdekében. Az értekezlet eredményeképpen kedden reggel mintegy hatvan tagu küldöttség jelent meg a polgármesternél Vértes Miksa kamarai al­elnök vezetése alatt és rámutatva arra a sú­lyos károsodásra, amely már is mutatkozik és amely a Tisza Lajos-körű ti kereskedőket pusz­tulással fenyegeti, arra .kérték, hogy a la­nács változtassa meg a piac elhelyezéséről hozott határozatát és hagyja meg a piacol, amelyről a tanyaiakat inpst száműzték, régi állapotában. A polgármester meghallgatta a küldöttsé­gei, majd kijelentette, hogy nem szándékozik a tanács határozatát megváltoztatni, mert az nem jelent lényeges károsodást a Tisza La­jos-köruli kereskedőkre nézve, miután a kor­látozás a kiskorúinak csak az artézi kultól a Felsőváros leié terjedő részére vonatkozik. Ez a piac, folytatta a polgármester, mindössze pár éves és ideiglenes jellegű volt. Most, hogy a kisvasút megindult, csak természetes, hogy a Rudolf-tér legyen a tanyaiak piaca, hiszen nem kívánható, hogy a vasúton nagy kosa­rakkal és batyukkal megérkező tanyaiak ne­gyedórányira cipekedjenek. Azonkívül a ta­nácsnak az a törekvése, hogy a tanyaiakkal megkedveltesse a vasutat és hozzászoktassa őket. A polgármester szavail elégedetlenkedve és állandó közbeszólásokkal zavarva hallgatták a küldöttség tagjai, ami a polgármestert lát­hatóan ingerelte, olyannyira, hogv végre is kijelentette, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents