Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-11 / 7. szám

4 DELMAÜYARORSZÁG 1927 január 11. Feleky támad, Feleky bánja . . . Az az egészen szokatlan és meglepetésszerű, meri mesterségesen támasztott incidens, amelyei nagygalambfalvi Feleky György árnientesitő társulati tisztviselő és festőművész felidézett, városszerte sokkal, de sokkal nagyobb érdeklődést keltett, mint aminőre a legtávolabbról is gondolni leheteti volna. Mi azt hittük, hogy azzal a cikkel, amelyet vasárnapi számunkban közzétettünk, elintézettnek tekinthetjük ezt a dolgot, hiszen nagygalambfalvi Feleky György igazán távolról sem olyan súlyos egyéniség, akinek bármilyen kilengésével napokon át foglalkozni kellene, vagy szabadna. Annak, hogy ina mégis megint szentelünk néhány sori nagygalambfalvi Felckv György ismeretes nyilatkozatának, az a magyarázata, hogy olyan jellemző adatok jutottak birtokunkba, amelyekel az ügy teljes megvilágítása céljából feltétlenül nyilvánosságra kell hoznunk. Kiderül ezekből az adatokból, hogy nagygalambfalvi Feleky Györgyöt az a kritika, amely a Délmagyarországban méltatta, nem érhette egészen váratlanul. Kapott ő már hasonló kritikákat, lehet, hogy azokra is reagált volna nyilvánosan és talán csak azért nem lette meg, meri azok a kritikák nem nyilvánosan hangzottak el. Nagygalambfalvi Feleky György nemrégiben el akart adni egy képet a városnak. Az eladásra kiszemelt festményéi bevitte a városi múzeumba és ajánlatot leli dr. Gaál Endre kullurtanácsnoknak. Gaál Endrében, egyes jelek szerint, meg is lett volna a hajlandóság, hogy nagygalambfalvi Feleky György festményéi megvegye, d<? az ilyen ügyeklxn véleményadásra leghivatottabb hatósági fórumtól azt. a szakvéleményt kapta, hogy a leslményl a város semmieseire sem veheíi meg, ha azonban mégis megveszi, akkor ne tegyék ki a muzeumban nyilvánosan, hanem dugják e! valahol, valamely sarokban, ahol senki sem látja. Ilyen szakvélemény után Gaál Endre mégsem merte magát elhatározni arra, hogy a képet megvegye, az tehát visszakerüli gazdájához. Nagygalambfalvi Feleky György röviddel ezután megint kísérletezett azzal, hogy eladja a városnak egy képét, beküldte most kiszemeli vásznál is a muzeumba, de onnan üzentek neki, hogy vigye el a festményét. A mostanihoz hasonló, csak valamicskével enyhébb körülménvü csele volt nagygalambfalvi Feleky Györgynek Vlasics Károly festőművésszel, akinek, mint ismeretes, mükereskedése volt a Széchenvi-téren. Nagygalambfalvi Feleky György bevitt képeket Vlasicshoz, hogy az adja cl. Vlasics megnézte a festményeket és azt mondta nagygalambfalvi Feleky Györgynek, hogy ő nem szereti az ilyen dolgokat, csak teljesen kvalitásos munkákkal szokott foglalkozni, vigye el tőle a képeit és helyezze el azokat máshova. Nem tartozik a dolog lényegéhez, csak a történeti igazság kedvéért említjük meg, hogy nagygalambfalvi Felckv György kérésére a kérdéses festmények rövid ideig mégis ottmaradtak Vlasics Károly mű kereskedésében, egykettőt nagygalambfalvi Feleky György közbenjárására eladtak, a többit azután nagygalambfalvi Feleky elszállította. A magunk álláspontját, munkatársaink munkájának jóhiszeműségében és alaposságában való hitet gyöngítenénk, ha megírnánk, hogy három ismeri szegedi festő milyen irányban mondott előttünk szinte azonos véleményt nagygalambfalvi Feleky György képeiről. Tel jesen feleslegesnek lartjuk azonban, hogy ilyen bizonyítékokkal is alátámasszuk munkánk alaposságát és megbízhatóságát. De nem hallgathatjuk el, hogy több levél és igen sok tclefonfelszólalás érkezeit hozzánk amiatt, hogy egy olyan hangú nyilatkozat, aminővel nagygalambfalvi Feleky György véleménymondásunk szabadságát megtámadta és korlátozni szerette volna, hogyan jelenhetett meg. Ilyen tartalmú leveleknek annyival kevésbé adunk helyei, mert véleményünk szerint teljesen a kiadó és szerkesztő dolga, hogy egy-egy lapot milyen szellemben szerkesztenek. Itt egy képkiállítás ismertetéséről volt szó, az ismertetés hangja a legkisebb személyi vonatkozástól is mentes kritikai magaslaton mozgott, ha az illetők mégis megengedhetőnek tartották, hogy ismert hangú támadásnak a Délmagyarország és annak egyik munkatársa ellen helyet adjanak, ahhoz nincs szavunk, abba nincs beleszólásunk és kijelentjük, hogy a Délmagyarországot továbbra is az ilyen lel jesen laikus, esetleg nem is jóhiszemű kisiklásoktól mentes szellemben fogjuk szerkeszteni. A ma érkezeti levelek közül közöljük a következőt: Igen tisztelt Szerkesztőség ! Olvasva azt a liirlapi csatát, amely Lengyel Vilmának a Dél ni agyarországban megjeleni kritikája körül kifejlődött, lelki szükségét érzem annak, hogy mindenekelőtt szolidaritásomat é s n a g y r a b e c s ü 1 é s e me t fejezzem ki Lengyel Vilma u r a s s z on ynyal szemben. Felekyröl, mint festőművészről csupán annyit jegyezhetek meg, hogy Felekyröl mint hivatalnokról hallottam, hogy mellesleg festeget is és mint ilyen igen szép eredményeket ért el, de mint kiállító festőt sem a pesti, sem a szegedi tárlatokon sohasem láttam szerepelni. Mostani kollektív kiállítását látva, pedig szerény véleményem csak az, hogy a t legelemibb festői tudnivalók tekintetében is igen sok kívánnivalót liagv maga után. ami nem is csoda, mert u művészet egcsz embert kíván. (Nagy zsarnok a múzsa. Ezek után nem szabad haragudni, ha a kritikusok ezt meglátják, sőt meg is írják. Igen. Ez így van. Aki a nyilvánosság elé 1 é p, annak állnia kell a k r i t i k á l. Tiszteletlel Dinnyés Ferenc iwo w iw mm w < »w A kisiparosság a vásárhelyi ipartestület vasárnapi közgyűlésén a vezetőség lemondását követelte, — de a szavazás előtt csütörtökig elnapolták a közgyűlést. (A D é 1 m ág yarország hód m e z ő Va s á rhelyi munkatársától.) Vasárnap délután tartotta meg a vásárhelyi ipartestület azt a rendkivüli közgyűlést, melynek összehívását a kisiparosság még a mult év nyarán kérte első ízben. A közgyűlés egybehívására az a halósági vizsgálat adolt okot, melyet az elsőfokú iparhatóság rendelt el a testület ügykezelésére vonatkozólag s amely vizsgálat — mint azt a Dél mag yarország annak idejében részletesen ismertette olyan súlyos megállapításokat eredményezett, a mely a testület lentarló kisiparosság elkeseredését teljes mértékben felfokozta. — A mulasztásokért természetesen Kruzslilz Károlyt, az iparlestület elnökét okolták és annak távozását követelte a kisiparosság egyre hangosabban. A közgyűlés 'csak igen nagy huza-vona és akadékoskodás után tudott összeülni, de most sem kerülhetett sor a döntésre, mert a teremben — helyet kellelt adni az Iparegylet műsoros estélyének. Amikor ti órakor szavazásra került volna a sor, Kruzslilz elnök a közgyűlést csütörtökig elnapolta. A közgyűlést egyébként nagy érdeklődés előzle meg; megjelent Endrey Béla tanácsnok és Ajkay Miklós rendőrfő tanácsos, a kapitányság vezetője is. A kisiparosság köréből pedig — ami szokatlan Vásárhelyen --, több mint ötszázan veitek részi. Döntésre azért nem kerülhetett vasárnap a sor, mert az elnökség, nyilván szándékosságból, sorban felolvastatta a hatósági vizsgálatnak már unásig ismeri aktáit. Ugy, hogy három órától öt óráig az iratok ismertetésével lelt el az idő s ezalall mindössze hat darab aktát olvastak fel. Az iparosság egyideig nyugodtan viselkedett, de mikor látta, hogy minden ügyirat csak az elsőt ismételgeti, mosolygott, majd zúgolódott. Napirend előtt kért felszólalást Bartók István kisiparos, az elnök azonban feledékenységből az iratok ismertetése után adla meg neki a szót. Bartók István azt tette szóvá, hogy az elnök a mult év junius 13-án tartott közgyűlésen azt állította, hogy Katona titkárnak nem mondottak lel, holott a 269 szám alatt iklatott akta ezt bizonyítja. Az elnök ezúttal privát levélnek miuősilellc a felmondást és többet nem volt hajlandó nyilatkozni. Bartók után Szalmáry pénztáros jelentetíe, hogy a testületnek 48 millió betétje és 2 millió készpénze van. A pénztáros jelentéséhez S i m o n Sándor kisiparos kért szót, aki legalaposabb ismerője az ügyeknek s aki kitartó agitálásával lehetővé tette a közgyűlés megtartását. Feszüli várakozás előzle meg Simon felszólalását, azonban Kruzslilz elnök nem adla meg a szólás jogsit, azon a címen, hogy Simon a felesége iparának üzletvezetője. Valóságos orkán zugolt fel erre. — Le vele! Halljuk Simont! Megilleti Simont a szó! Elnöki túlkapást — kiáltozták össze-vissza a felizgatott kisiparosok. Percek múlva ludoll csak lecsillapodni a lárma, amikor Bartók István tette szóvá, hogy Schtniedbauer Tibornak nincs iparengedélye, mégis tagja az elöljáróságnak. Kérdi: hát ez hogy lehetséges? Vz elnökség alapszabályellenesen dolgozol! s a pénzt ugy kezelte, mint a Csákv szalmáját. (Helyeslés.) Taps és éljenzés fogadta Bartók szavait, szinle harsoglak Kruzslilz felé: Le vele! Mii vár még? Mondjon le! O 1 á h Sándor és K a r á csonyi Sándor szólalt fel, majd Takács Ferenc kért szót, aki tárgyilagos, nyugodt hangú beszédben mutatott rá a mulasztásokra. Megállapította, hogy a hibákat halmozták. A felettes hatóságok által történi megállapításokat már régen közgyűlés elé kelleti volna hozni. Szavait azzal fejezte be, hogy fel kell vetni a bizalmi kérdést. Gold István és Franci szti István már csak állandó zajban tudott felszólalni. Az iparosság mindenáron szavazni akart, az elnök azonban kimondotta, hogy a közgyűlést csütörtökön folytatják. Az iparosság hangulatából ítélve, a közgyűlés feltétlenül bizalmatlanságot szavaz a vezetőségnek és Kruzslilz Károlynak, bármennyire is ragaszkodik hozzá, el kell hagyni az elnöki székel. Celíátri í>ét! Mlg a késslel tart! Visszamaradt egyes pár nöiés ^ -5 lO pengőért férfi Pálfynál estélyi és báli cipők nagy választékban Korondi és Clcftimon clpökUlönlegességl raktárúban Saeged, Kölcsey ucca 1. ss. Itoyal-épUlel. Teleion 18-15. 85 A gyémántmezök banditái 2 rész, 24 felvonásos kalandor film, mindkél rész egyszerre, szerdán és csütörtökön a Széchenyi Moziban. Bangóiianint észét sikeresen előkészít különbözeti, összevont osztály is trettstoi vízsBáhra — Felvilágosítást: Szentháromság ucca 59 s* alatt ACFRÉD SAVOIJt világ&irü vígjátéka : Nagyhercegnő és a pincér ^dolpj^e Aíen/ou™, a főszerepben péntektől a T&E.CVÁHOSI MOZIBAN.