Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-09 / 6. szám

4 DkLMAGYARORSZAG 1927 január 9. Mozaikok Lőw Immánuel megválasztásáról. A kormánypárt liberális frakciója Vészi Józseffel az élén nem tudni milyen indokokkal, megfőzte a maga számára Sándor Pált is, aki szintén belevetette magát a nagykudarccal végződött harcba. Minden korleseszközl, igénybevettek, nem volt a kortéziának határa és nem riadtak vissza semmiféle eszközöktől, ami győzelmüket látszólag biztosíthatta volna. Minden számításuk bevált, csak az az egy nem, hogy Lőw Immánuel tiszteletet parancsoló egyénisége mellett minden kortesfogás rossznak bizonyul, minden erőszakos dolog visszafelé sül el. A kormányhü zsidók budapesti pártja ugy dolgozod, mint ahogy békeidőben dolgoztak a bankos országgyűlési választások idején. A választási megelőző estére 200 teritékes vacsorál rendellek és már egy hétlel ezelőtt kiküldték vidékre az ingyen vacsora jegyeket. díszére és büszkeségére nagynevű, ludós papunk. dr. Lőw Immánuel személyébén, aki a magyar zsidóságnak a törvény erejénél fogva reprczenlabilis képviselője legyen a főrendiházban, ha dr. Mezei elnök ur őnagysága, akinek kiváló személye és egész elelc a magyar zsidóság szolgálatában állott és áll. nem készítette volna el a talajt és nem ültette volna el a fát. A magyar zsidóság osztatlan elismerése és forró hálája jár neki azért, hogy különösen a mostani nehéz időkben, de mindenkoron, a zsidó érdekeknek leghívebb tolmácsolója, lánglelkü szószólója volt illetékes helyeken. Kötelességem ezért dr. Mczei Ferenc tanácsos ur előtt az egész magyar zsidóság zászlóját tisztelettel meghajtani. Ezzel a nyilvános elégtétellel tartozunk neki, aki minden erejét és egyéni súlyát a mi érdekeink megvédésére vetette latba. Fel kell még jegyezni, hogy Lőw Immánuel öl szavazatát formahiba miatt érvénytelenítették és hogy Mezei elnök az enunciációl ezekkel a szavakkal fejezte be: — Minthogy pedig a megválasztott felsőházi tag sajnálatunkra körünkben nem jelent meg, kötelességemnek tartom, hogy a nagy férfiúhoz magam vigyem el azl a jegyzőkönyvi kivonalot, mely őt a magyar közjog értelmében felsőházi tagságra jogosilja. «»«in A Délmagyarország többezerkötetes kölcsönkönyotárában havi dij előfizető részére 12 és 10, heti dii 2000 korona. A mull. hét elején a Hevesi-párt Csernoch hercegprímást is felvonultatta a korlesharcban és olyan nyilatkozatot adoll a szájába, mintha szerinte egyedül Hevesi Simon képviselhetné méltón a magyar zsidóságot a főrendiházban. Csernoch tényleg beszélt az esztergomi rabbival, aki tényleg megkérdezte, mi a véleménye Hevesi Simonról. Csernoch tényleg elmondta jó véleményéi, viszont az esztergomi rabbi elfelejtette megkérdezni Csernochtól, hogy mi a véleménye Lőw Immánuelről. Mos! aztán kiderüli az egész ügy eddig homályos hátiere. Csernoch illetékesek előtt kijelentette, hogy nyilatkozatát nem szánta a nyilvánosság számára, különben sem tudta, hogy milyen célzattal kérdezték meg Hevesi felől. Ha tudta volna, hogy szavait korlescélokra használják fel, nem nyilatkozott volna. * Az eredménykihirdetés előtt pár perccel megjelent a választási helyiségben Bernslehi, nyíregyházai főrabbi. A tisztes, ősz rabbi érdeklődéssel vegyüli a beszélgetésbe és amikor még nem került nyilvánosságra az eredmény, de kétségtelen volt Lőw imponáló győzelme, az ősz tudós a következőket mondotta: — Meghódolok Lőw Immánuel ladománya és múltja elölt. Öl tartom a legméltóbbnak arra, hogy a magyar zsidóságot a felsőházban képvisel je. Ez lovagias és derék ellenfél! A szegedi Rádió Klub szerepe készülékek legnagyobb Hevesi Simon nem szavaztak. es Fischer (ivula főrabbik A választási helyiség falára feltűnő telükkel voll kiirva: A jelöltek nevei alall levő kockába kör rajzolandó. A zsidók kereszt, helyeit körrel szavaztak. Érdekes jelenség volt különben, hogy annak ellenére, hogy valamennyi szavazatra jogosult intelligens, müveit ember voll, mégis akadt öt olyan szavazócédula, amelyen Lőw Immánuel kockájába kör voll rajzolva, alatta ez: Lőw Immánuel. * A választás l>eléjezése után felszólalt dr. liiedl Samu, aki a többi között ezeket mondta: Mélyen meghatva állok ilL ebben a lörtenehni pillanatban a mélyen tisztelt elnök ur és az urak szine előtt, amikor a magyar zsidóság egyelőmének elsőizbcn van alkalma a magyar felsőházba ludós és neves főpapját, mint a felekezetnek elísnjerl képviselőjét küldeni. Históriai pillanat ez uraim, amelyei most,, a választási aktus befejezésével átéltünk. Az Országos Iroda nagynevű és tudós elnöke, dr. Mezei Ferenc tanácsos ur utólérheletlen szavakban méltatta már ennek a mai napnak fontosságát és jelentőségét, az én gyenge szavaim csak szerényen húzódnak meg az ő magas szárnyalású beszéde mögött. Ebien a pillanatban ugy érzem és érezzük mindannyian: az egész magyar zsidóság, hogy azoknak, akik mosl az érett gyümölcsöt a fáról leszedjük, szent kötelességünk megemlékezni legelsősorban arról, aki azt a fát elültette, amely a gyümölcsöt hozta. Nem lennénk most abban a helyzetben, hogy felsőházi lagol választhassunk a magyar zs (A Délmagyarország munkatársától.) A rádiónak egész Magyarországon, természetes tehát, hogy Szegeden is igen rövid múltja van. Ezalatt a rövid idő alatt is különösen a legutóbbi hónapokban emelkedett Szegeden a rádió iráni való érdeklődés és a jelekből következtetve, egészen bizonyos, hogy a rádióamatőr ködés Szegedhez méltó arányokban csak a legközelebbi jövőben fog igazán kifejlődni. A Szegeden haszna része amatőrkészilmény, aminek egyik kézenfekvő magyarázata, hogy a gyári készülékek, még a legkisebbek is, tuldrágák. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy akár a gyárak, akár a kereskedők lulfizettetik a készülékeket, de az, hogy ilyesmi nem történik meg, egyáltalán nem enyhili azok helyzetét, akik szeretnének rádiózni, nem rendelkeznek i azonban azzal a I 5 millióval, amibe csak egy háromcsöves készülék is kerül. A házilag j előállított készülékek legnagyobb részével ez- j zel szemben igen sok baj van, aminek viszonl, í az a magyarázata, hogy az itteni amatőrök : legnagyobb részének nincs meg sem a kellő j elméleti, sem a gyakorlati tudása. Szegeden j a legkiválóbb rádiószakérlők egyike Balogh j István, aki mint főhadnagy a hadseregnél ! is éveken át hivatalból foglalkozott gyakor- I j lati és elméleti rádiókérdésekkel és akiről j rádióamatőrök körében tudják, hogy több igen • szép és nagyon sikerült készüléket állított ! elő. Vele folytattunk löbbizben beszélgetést í j a szegedi rádiózás aránylag még fejletlen I ' állapotáról. Balogh István véleményét ebben ! i a kérdésben a következőkben összegezzük: 1 — Külföldön már páréves múltra tekinl- : betett vissza a rádió, amikor Szegeden né- | hány újságolvasó tudomást szerzett róla, j Még ezulán is hosszú idő mull el, amikor j az első felvevő készülék Szegeden megszó- j lalt. Kezdő amalűrjeink ebben az időben , újságcikkek alapján állították össze készülékeiket és nem volt talán senki, aki vetle volna azt a fáradságot, hogy legalább egv szakkönyvet átolvasott volna. Ez érthető is, mert az akkori időkben irodalmi téren az egyes államok még nagyon messze állottak egymástól, a magyar irodalom pedig nem foglalkozott a rádióval. Amikor pedig már az újságok hasábokon számoltak be a legújabb technikai vívmányról, egyesek bízva az egyes szakiskolákban szerzett tudásukban. elkezdték gyártani az amatőrkészülékekel. Hogy milyenek volLak e készülékek, azl elképzelheti minden amatőr, csak arra kell gondolni, hogy egy-egy audiónlámpáérl esetleg Bécsig is elmentek, hiszen Magyarországon rádiókereskedés még nem volt. Tény, hogy ezek az amatőrök nagy nehézségekkel küzdöttek, de legnagyobb nehézség mégis az elméleti Indás hiánya volt, amit nem tudtak beszerezni sehol. Azt hitték, hogy egy-egy kapcsolási rajz alapján összeállított készülék már komoly rádió. Hogy mennyire tévedlek. bizonyítják, akik ezidőben vásárollak ilyen készülékeket és bosszankodtak azok szeszélyein és tökéletlenségein. Ma a rádió még mindig gyermekcipőben jár, de azért annyira már fejlett, hogy érdemes vele széles körben is foglalkozni. Ehhez elsősorban megfelelő megértés és az esetleges hibákkal szemben való elnézés fő, türelem a végtelenegv éve annak, hogy szükséges és ann a ségig. Alig mull el helybeli kereskedőink komoly al kai részekéi és készülékekéi szerezlek be. melyek alapján lényleg lehel a mai értelemben veit komoly rádiókészülékeket csinálni. De, sajnos, nem elegendő egy készülékel jól-roszszul összerakni, azt is tudni kell, hogy minek mi a célja, mi a rendeltetése és e célt mely alkatrésszel érhetik cl legjobban. Ehhez volna szükséges a szakismeret, amit a közönség és mondhatni, a kereskedők is az egyetlen magyar szaklapon kívül pár külföldi amalőrlapból merítenek. A szaklapoknak ez az anyaga azonban csak az esetben használható, ha van kellő elméleti alap is. amely az amatőrlapok részleteden jól kidolgozott problémái! egységesíteni tudja és tökéletes átlekintést nyújt. E célt szolgálja Budapesten egy szakegyesülel. De ez csak a fővárosi közönséget elégítheti ki és e célból alakult meg a közelmúltban Szegeden is egy egyesület, a Rádió Klub, melynek célja éppen erre az áttekintésre megtanítani az amatőrökéi és az egyes hézagokai kitölleni. Mert mi a helyzet? Ma vagy alkatrészt vesz valaki és összeállít egy készüléket, ami esetleg sikerül, vagy kész gyári készülékel vesz, de ez horribilis összegekbe kerül. ugy, hogy sokak részére hozzáférhetetlenné teszik a rádiószórakozást. Ezek a sorok a szegedi rádiózás fejletlenségének magyarázatát adják és megjelölik a közelmúltban megalakult Bádió Klub egyik legfontosabb szerepéi. Tudomásunk szerint Balogh István részint a Rádió Klub keretében, részint a sajtóban keresni fogja az alkalmai, hogy a rádiózás egy-egy fontosabb problémájáról is, lehál a részletkérdésekről is tájékoztassa a rádió iránt érdeklődő közönségei. z Ben Hur Ramon Novarró jj