Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-09 / 6. szám

DÉLMAGYARORSZAG »¿liíitU : Szerkesztőség : Deák Ferenc acco 2. Telefon 13—33. — Kiadóhivatal, Kölclttnkiinyvlár és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon 30G. — Nyomda: L<íw Upót ucca 19. Telefon 16—34. « « « « « « VASÁRNAP, 1927 JANUÁR 9 000 III. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY -. Szerkesztőség és klaauhlvatal: Református templombazár. Telefon 2S3. szám. « « « « « « « Blőflzetesl ára lka-vonla 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlfOIdőn ü- IO pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Vasárnapi levél Hétköznapi dolgokról. 1 ' _ „1.1 1. 1 T '1 1 ' , , Nem kenyerem az irás és ahhoz vagyok hozzászokva, hogy az élet ügyes-bajos dolgait szűk baráti körben tárgyaljuk meg, de azt azután egészen őszintén, kendőzés, szépítgetés. köntörfalazás és diplomatáskodás nélkül. Állami főtisztviselő vagyok és egész eletemet a tisztviselői pályán töltöttem, ami nagy szó, hiszen hajszálaimat már belepte a dér és élelem mécsese alkonyati lángocskával pislákol. Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki az én koromban kilépjen a nyilvánosság elé és a magamfajta élhetetlen keresztény állami tisztviselőben nincs meg az ilyen lépéshez az elhatározás bátorsága. Ezekben a sorokban, amelyeket most itt papírra vetek, nem is csak a magam keserve jajdul fel, hanem bizonyára sok-sok társamé, akinek a rögös sorsa azonos az enyémmel, de minden esetre azé a nyolc-liz uré, akikkel mint minden nap az este is megtárgyaltuk valamennyi szegedi lap átolvasása után a helyi eseményekel. A főispán ur őméltóságának arról a beszédéről beszélgettünk legtöbbel, amellyel Szeged felsőházi képviselőit az ünnepélyes keretek között megtartott közgyűlésen üdvözölte és amelyben azt mondta, hogy a választással a szegedi közgyűlési teremben a keresztény és nemzeti gondolat megbecsülése nyilvánult meg. Ugv vetem papírra ezeket a sorokat, mintha lisztviselő barátaimmal most is egymás közölt lieszélgelnénk, tehál — ismétlem kendőzgetés, szépítgetés és leplezgétés nélkül. Köztünk, Szegeden élő keresztény állami tisztviselők közöli, igen sokszor esik szó a főispán ur őméltóságáról és nagy többségünk elég gyakran állapilja meg, hogy őméltóságál a legnagyobb i'oku jóakarat vezeli. Ha alkalom van rá, igazán örömmel ismerjük el, hogy itt-ott fellelhető munkásságának eredménye és magátólértetődően egyhangú helyeslésünkkel találkozik, amikor halljuk és látjuk, hogy nyilt, okos, de mérsékeli szószólója a keresztény és nemzeti gondolatnak. Mégis meglepett bennünket, hogy a szegedi felsőházi tagválasztás eredményét ugy tüntette fel, mint a keresztény és nemzeti gondolat megbecsülését, holott értesülésünk szerint sem a választást megelőző események és megbeszélések során, sem a jólismert jelöltek kiválasztásánál ez a gondolat egyáltalán nem került szóba Érthető tehát, ha köztünk, keresztény állami tisztviselők között, akik azt tartjuk magunkról, hogy a keresztény és nemzeti gondolatnak legerősebb és legmegbizhatóbb bástyái vagyunk, a főispán urnák ez a kijelentése általános meglepetést keltelt és most már eredménytelenül végződő vitánk támadt arról, hogy hál mi is tulajdonképpen a keresztény és nemzeti gondolat? Most, hogy egyikünk ezt a kérdést váratlanul felvetette, csak most ébredlünk arra, hogy ezt a meghatározást •lég senki sem definiálta, a keresztény és nemzeti gondolái terminus technikusát évek óla széltében-hosszában használják, de precisen még senki meg nem mondta, hogy mit éri ezalatt a meghatározás alatt. Nem akarjuk aláertékelni a felsőházi lagválasztás tagadhatatlanul ünnepélyes aktusát és a legtitkosabb gondolatainkban sem vonja kétségbe egyikünk sem azokat az érdemeket, amelyeket a keresztény' és nemzeti gondolat körül akár Kószó István, akár Back Bernát, akár pedig azok a közgyűlési tagok szerezlek, akik a felsőházi tagválasztásnál erre a két úrra adták le szavazatukat. Mégis bátorkolunk azon a véleményen lenni, hogy a keresztény és nemzeti gondolat nem szolgálható és nem intézhető el olyan szavazási aktussal, mini aminő a csütörtöki is volt Szegeden és hogy ennék a terminus technikusnak akármilyen jóhiszeműen való alkalmazásánál is vétót kell mondanunk mindaddig, amig a keresztény és nemzeti érzésű tiszt viselőlársailalom joggal érzi magát mellőzöttnek, lelkében végleien keserűséggel ropja a napi robotol, amig fizetéséből a legszerényebb megélhetésre sem telik és amig pusztulni és erőtlencdni kénytelen, mert mostani fizetése melleit vagy feléli azt a kevéske vagyoni, amit örököli, vagy adósságokat csinál, vagy nyomorog. Az ellenforradalom kitörésének tizedik évfordulója közeledik. Az elmúlt idő alatt sok minden megvállozolt, meg javult, a keresztény és nemzeti gondolatnak, hála Istennek, most már nem Héjjas Iván, Lehner István és Zsirkay János a letéteményesei, a kompromittálás veszedelme nélkül használhatják ezt a meghatározást olyan intelligens, nivós és magaspozicióju közéleti funkcionáriusok is, mint aminő a szegedi főispán, sőt meglehet, hogy már csak az ilyen zsánerű emberek használhatják. De mi, állami lisztviselők, azl az idői várjuk epedve és sóvárogva, amikor Végre nyíltan, precízen és félreértést nem tűrően megfogják mondani, hogy mit értenek keresztény és nemzeli gondolat alatt? Jogunk van ezt kívánni, nehogy a jelszó túléljen bennünket, keresztény és nemzeli érzésű magyar tisztviselőket. Szabadjon mindössze egyetlen egy hasonlatra utalnunk, amely méreteiben túlnő ugyan a mi szegény ügyünk jelentőségén, de határozottan találó. A Szent-szövetséget tudvalevőleg a legitimizmus és keresztény vallás védelmére kötötte meg három európai fejedelem. A szövetségi akta első pontja kimondta, hogy meg fogják védeni a keresztény vallás elveit és azokat nemcsak a magánéleiben, hanem az állami életben is alkalmazni fogják. !*'s amikor a veronai kongreszszuson megjelent egy görög küldöttség és a Szent-szövetség támogatását kérte Törökországgal szemben, akkor a keresztény görögöket azzal utasították el ridegen, hogy a/, ország jogos és törvényes ura a pogány szultán, aki ellen fellázadni bűn. Bizonyára meg fogja lepni Szerkesztő urat, hogy löbb állami tisztviselő ezeknek a soroknak a Délmagyarország hasábjain kér nyilvánosságot. Egészen őszinte leszek. Kénytelenek vagyunk Szerkesztő úrhoz fordulni, mert csak olyan lap támogatásában bizhalunk, amelyről meggyőződ lünk, hogy van szociális érzéke, meg függetlensége is. Egyébként sokan tartjuk sajnálatosnak, hogy a Délmagyarországsz(Trkeszlőségé, meg az állami tisztviselők széles rétegei között, bizonyos félreértések folytán, amelyek leginkább egymás nemalapos ismeréséből származhattak, nem fejlődheted ki inlim viszony. Magunkról most csak annyit, mindenki téved, aki azl hiszi, hogy bennünk a reakciónak van erős vára. Nem, lisztéit szerkesztőség, liberális és demokrata publikum és munkásság, mi csak a keresztény és nemzeti gondolatnak vagyunk harcolni kész és sokai szenvedett katonái. De ma jd kiderül, remélhetőleg, már a közel jövőben, hogy a keresztény és nemzeli gondolatnak milyen tartalmat tulajdonítunk és milyen jelentőséget szeretnénk biztosítani ugy a társadalmi, mint az állami élet lerén. Most még csak annyit: perliorreskáljuk a gyűlölködő és lenéző bangót a munkássággal szemben, örvendeztünk, amikor meghallottuk, hogy a magyar zsidóság a szegedi főrabbit tartja valamennyi között a legkiválóbbnak és szégyenkeztünk, hogy a csütörtökön lezajlott választásnak ehhez az eredményéhez a szegedi hatóságnak nem volt eddig egyetlen szava sem. Hisszük, hogy majd csak tisztul az ég alja és a mostaninál sokkal derűsebb horizontú jövő küszöbén meleg és megértő kézszorítással fogunk egymás mellett állni, békességben együttdolgozni, verejtékünkkel öntözve a jövő vetéseit. Legalább utódaink, de valamennyiünk utódai tudjanak majd — aralni. Egy állami főtisztviselő. Andrássy Gyula kibukott a főrendiházból is. Az iparkamarák Pálfy Dánielt választolták felsőházi taggá, «ir. Széli Gyula az ügyvédi kamarák pótképviselője lett. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az örökösjogu főrendek ma délelőtt gyűltek össze a felsőházi tagok megválasztása céljából. Délután 1 órakor nyilvánította ki befejezettnek Wlassics Gyula báró a szavazást, melynek eredményét fél 7 órakor hirdette ki. Eszerint az örökösjogu főrendi családok felsőházi kiküldöttei a következők: Herceg: Batthyány -Strattmann László 150 szóval. Grófok: Almássy Dénes 144, Andrássy Géza 121 (Andrássy Gyula 67 szavazatával szemben), Batthyány Lajos 136, Bethlen Pál 116, Cziráky József 116, Edelsheim-Gyulay Lipót 117, Erdődy Sándor 137, Eszterházy László irlb. 117, Eszterházy Pál idb. (fraknói) 110, Fcsletich Vilmos 108, Hadik-Barkóczy Endre 90, Hadik János 122, Hunyady József 111, Károlyi Gyula 146, Khuen-Héderváry Károly 140, Majláth György 122, Semsey László 140, Somssich László 150, Szapárv György 146, Széchenyi Bertalan 143, ¡Széchenyi Aladár 05, Szirmay Sándor 121, Teleki József 126, Tisza Lajos 146, Vay Tibor 118, Wenckheim Dénes 121, Wenckheim László 106, ZelenkaZselénszky Bóbert 118, Zichy Aladár 150, Zichy Géza 70 szavazattal. Bárók: Fiáth Pál 111, Harkányi János 1(M), Inkey József 140, Jeszenszky Sándor 116, Kende Zsigmond 100, Prónay Dezső 146, Vécsey Miklós 110 szavazattal. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Politikai körökben már az esti órákban elterjedt Andrássy bukásának hire és pártkülönbség nélkül nagy meglepetést keltett, miután tudvalevőleg Andrássy Gyula gróf ugy a kormánypárti, mint az ellenzéki listán szerepelt. A Dél ¡nagy arország munkatársa kérdést intézett Pallavicini György őrgrófhoz, aki rendkívül felháborodottan a következőket mondotta: — Teljesen megfejthetetlen előttem, ami történt. Ebből csak egy momentumra tudok