Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-05 / 3. szám

EEGED : Szerkesztőség : Reált Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. - Klodóhlvalal, KfilcsdnkUnyvtár és Jegyiroda: Aradi «cca S. Telefon 306. -- Nyomda: L»w Upöt ucctt 1«. Telefon 16-54. « « « « « « SZERDA, 1927 JANUÁR 5 000 III. ÉVFOLYAM, 3. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « >» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templombazár. Telefon 283. szám. « « « « « « <« Slőflzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUIIŐldOn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. KI a vidékre! Lehet vagy félesztendeje, mikor először újságolták a lapok, hogy Magyarországon a kulturát tartományokra fogják osztani, amelyekben kilencgombos és t izenkétgombos tartományi mandarinok fogják gyakorolni az ímpériumol. A terv először nem látszott komolynak. Hol van ilt az a nagy kultura, amit tartományokra kell osztani és ha csinálni akarják a kultúrát, minek kell azt vidéki államtitkárok teremtésével kezdeni? A régi nagy -Magyarországon lett volna értelme az ilyen kerüld i berendezkedésnek, csakhogy akkor a centralizáció volt a jelszó. Most, amikor egy paraszti majorsággá zsugorodott össze a régi haza s a fővárosból kiinduló vonat hamar eléri a határt, nem látszik nagyon indokoltnak a decentralizáció s ha mégis megcsinálják, annak valami különös okának kell lenni. S kiderült, hogy a magyar kultura széttartományosilásának meg is van a különös oka. A kultuszminisztérium központi státusát akarják szétosztani a vidéken, sőt igen hamar szét is fogják osztani, mert a kultuszminiszter pár napja ugy nyilatkozott, hogy erre vonatkozó törvényjavaslata hamarosan a nemzetgyűlés elé kerül. Még nem is volt időnk megszokni ezt a gondolatot, amikor uj hirek vernek arról, hogy a kultuszminiszter példáját több kollégája is követni szándékozik, elsősorban a betügyminiszter. A belügyminiszter csakugyan tett is a minap olyan nyilatkozatot, hogy sor kerül a közigazgatás korszerű reformjára, a megyei rendszer átszervezésére, természetesen a tradíciók tiszteletben tartásával, ami körülbelül annyit tesz, hogy ami rossz és elavult a megyei közigazgatásban, azt meg fogják belőle hagyni. Részletesebb nyilatkozatot nem tett a miniszter, ellenben most egy kormánypárti lapban azt olvassuk, hogy illetékes helyen felmerült a belügyminiszteri tisztviselők vidékre való kihelyezésének terve, körülbelül abban a formában, ahogy azt tizenöt évvel ezelőtt a Tisza-kormány tervezte. A Tisza-kormány tervére, amelyet a háború tett ad acta, ma már nem emlékszünk részleteiben, de azt tudjuk, hogy annak idején általános felzudulást keltett. Mert se modernebbé, se jobbá, se simábbá nem tette volna a közigazgatást, — ellenben nagyszerűen kiépítette volna a kormány kortes-szervezetét. Nem mondjuk, hogy a Bethlen-kormány szeme előtt is ez a cél lebeg, hiszen a mai közállapotok mellett cm: igazán nincs szüksége a kormánynak, amelynek úgyis »lábai előtt fekszik az ország. < Bizonyára itt is csak arról van szó, amiről a kultuszminisztériumban: a túlságosan megdagadt központi státus lecsapolásáról. Csakhogy ez a különös közigazgatási reform sokkal kártékonyabb lehet, mint a kulturtartományok terve, amiből esetleg még jó is származhat. Ha a kultuszkormány megfelelő helyekre megfelelő embereket talál — ami azonban nem lesz könnyű dolog — az uj berendezkedéstől hasznot is lehet várni. De mi haszna lesz abból, ha pesti emberekkel szállatják meg a megyei és városi törvényhatóságokat 7 Először is az lesz belőle, liogy a közigazgatás drágább lesz, de rosszabb az eddiginél is. Hiszen közigazgatási tisztviselők ma is vannak a vidéken, azokat elkergetni nem lehet, csak uj embereket tömkődni közéjük a hivalalszobákba, vagy - uj közigazgatási palotákat építeni. Az (>edig régi tapasztalai, hogy a kelleténél több tisztviselő kevesebbet dolgozik, mint a kellóténél kevesebb. Ez azonban talán a kisebb baj lenne. Nagyobb az, ami az erőszakos kihelyezésekből származna. Elkeseredett, az uj környezetbe magukat beleélni nem tudó emberektől nem lehet várni, hogy szeretettel és ambícióval foglalkozzanak lokális kérdésekkel, amik iránt se érdeklődésük, se megértésük nincs. A központban nagy szükség volna olyan tisztviselőkre, akik a vidéken megismerkedtek a gyakorlati közigazgatás minden ágával. De mire megy a perifériákon az olyan tisztviselő, aki egész életét a pesti hivatalszobában töltötte s a legjobb esetben elméleti magasságból néz le a provinciális életre! S az is valószínű, hogy azokon a jobb sorsra méltó tehetséges tisztviselőkön kívül, akik protekcióba nem fogódzhalnak, elsősorban a nem használhatóktól igyekeznének majd megszabadulni a központban. El lehet képzelni, hogy milyen lojális szívvel alkalmazkodnának ezek a számkivetettek egyrészt a központ diklaiulójához, amely kilökte őket magából, másrészt uj környezetükhöz, amely természetszerűen görbe szemmel nézné őket, A költészetnek lehetett haszna abból, hogy Ovidiust az urbs-ból ' Tomiba kergették, a bőrnadrágos szittyák közé, de a közigazgatás nem sokat fog köszönni annak a miniszteri osztálytanácsosnak, akit a lhina-partról a Kurca-partra exportálnak. A tervezett közigazgatási reform, ha csakugyan tervezik, árt a tisztviselőknek és sokkal rosszabbá teszi az adminisztrációt, mint amilyen-eddig volt. A vármegyéi adminisztrációban eddig körülbelül az ért legfőbbet, hogy lokális gyökerű emberek álltak az élén. Ez használt annyit, amennyit helyenkint ártott a nepo izmus. A helyi tisztviselőket a hivatalos eskün kivül szeretet is fűzte' a szülőföldhöz s az még a közigazgatásban sem tartozik az imponderabiliák közé. A tervezett reform ezt a köteléket széttépné. Szétdobálnák a tisztviselőket a világ négy tájára, megszüntetnék a ragaszkodás érzését, a nepotizmus azonban csak fonnál változtatna. Lennének protekciós előkelőségek és elkeseredett tisztviselők, — pedig mindkettőből van már elég. Ilyen reformra nincs szüksége az országnak s mivel a kormány pozíciója sc kívánja meg, legjobb lesz vele felhagyni minden haszon nélkül, csak ugy l'art pour l'art rosszat tenni: erre igazán nincs rászorulva a mai rendszer, amely még mindig tud indokolható bűnöket elkövetni is. Mecj szűnik cseh-os«trák vízumkényszer ? Budapesti t u áo s i t ó 1» k t e I e f o n j e 1 e ntése.) Prágából jelentik: Marék prágái osztrák követ az osztrák kormány nevében javaslatot tett a cseh kormánynak*, hogy a két állam kölcsönösen szüntesse meg a vízumkényszert. A sajtó szerint kilátás van arra, hogy az osztrák kormány javaslatát kedvezően fogják elintézni és komoly merlegelés tárgyává teszik. Az amerikai szenátusban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Washingtonból jelentik: A szenátus mai ülésén fíurton Wheeler szenátor Nicaragua haladéktalanul kiürítését követelte és annak a véleményének adott kifejezést, hogy Sacazas liberális elnök teljesen jogszerű és alkotmányos elnöke a nicaraguai köztársaságnak. A Nicaraguában élő amerikaiak vagyonbiztonságát semmiféle veszély nem fenyegeti és teljesen felesleges volt a flottafelvonulás. Budapest, január 4. A Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint Magyarország külkereskedelmi mérlege a múlt év november hó folyamán a következő volt: behozolt áruk értéke 83 és félmillió arany kor. kivitt áruk értéke 80 ós félmillió araDy kor. behozatali többlet 3 millió arany korona. Az előző évi novemberi adatokhoz képest a szenet kivéve a legfontosabb áruknak majdnem mindegyike emelkedett. Legnagyobb az emelkedés a fánál, a nyers és kikészített bőrnél és a gyapju szövetnél. A szénbehozatal 400 ezer métermázsával visszaesett. A kivitelben a buza, rozs és burgonya mutat legnagyobb emelkedést. Nagy a viszszaesés a liszt, tengeri, hus és vágó állatok exportjában. Az érdekképviseletek felsőházi képviselői. (Budapesti tudósítónk telefonjelentéseJ Az egyes érdekképviseletek most már gyors egymásutánban választják meg felsőházi képviselőiket. A tőzsdetanács kedden ülést tartott, melynek egyetlen tárgya a budapesti áru- és értéktőzsde részéről az országgyűlés felsőházába kiküldendő egy rendes tag és egy póttag megválasztása volt. Rendes taggá Végh Károlyt, póttaggá Erey Kálmánt választották meg. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ma délutáni teljes ülésén választotta meg a felsőházi tag választására jogosult 10 eleklort. A kereskedelmi és iparkamarák felsőházi tagjait ugyanis lt) budapesti és 12 vidéki elektor választja. A fővárosi elektorok a következők lettek: Az iparos osztály részéről Kaszab Aladár, Fayer Sándor, Németh Gyula, Gsehwindt Ernő, Jungfer József, a kereskedelmi osztály részéről pedig Eppingcr Károly, Heinrich Dezső, Magyar Bertalan, Mössmer Pál és Vértes Emil. A mérnöki kamarában ma hirdették ki a tegnap lezárt választások eredményét, mely szerint Buday Bélára 713, Kandó Kálmánra 427 szavazat esett, így a mérnöki kamarát ők képviselik a felsőházban. — Pótképviselőknek Sármezeij Endre és Varsányi Emil mérnökö-