Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-30 / 24. szám

1927 január 30. UfXMAGlARORSZÁG 3 Vasárnap rendkívüli illésen dönt a tanács a színház-ügyben. Teljes bi/onyírtlisnságban várják a színészek -város döntését. (A Délmayyarország tanács huza-vonája a lanságot támasztotta a tudja senki sem, hogy hogy mi a szándék, mi donképpen a város és munkatársától.) A legnagyobb bizonyt aszinház körül. Nem mihez tartsa magát, a cél, mit akar lulajhogy mi lesz végre a szinházzal. A színigazgató a lanács legutóbbi határozata alapján tárgyalt a szintársulal tagjaival és mint jelentettük, sikerült megegyeznie huszonöt színésszel, akik hajlandók kelhónapi végkielégítés ellenében szerződésük lei bontására, a többiekkel pedig megegyezett a gázsik redukálásában. A tárgyalások eredményét a tanácsnak kellett volna szankcionálnia olyan formában, hogy a távozásra hajlandó színészek végkielégítésére szükséges öszszegel a színigazgató rendelkezésére bocsátja. A tanács azonban, amikor már a megoldás mindenféle tekintetben elő volt készítve, váratlanul ismét a halogatás útjára lépett. A hatósági határozatlanság különösen a színészek körét)en keltett nagy elégedetlenséget. A színigazgatóval kötőit egyezség értelmében ugyanis a színészek február elsején váltak volna meg a színháztól, ha január utolsó napján megkapják két hónapi fizetésüknek megfelelő végkielégítésüket. A fizetési határidő rohamo san közeledik és a színészek, biztosan számítva a tanácsi határozat komolyságában, minden előkészületet megtettek már az elutazásra. Lakásaikat február elsejére felmondották, egyiknek-másiknak már sikerült is uj szerződést kötnie más színházzal és az uj szerződés értelmében február elsején jelentkeznie is kellene u j alkalmazási helyén. Most azután, mivel még ma is, két nappal elseje előtt, teljesen bizonytalan, hogy a város halósága konzekvens marad-e előbbi határozatához, vagy engedve a különböző oldalakról származó befolyásoknak, takarodót fúvat és nem járul hozzá ahhoz a megoldáshoz amelynek előkészítésénél teljes hivatali presztízsével közreműködött, a színészek a legnagyobb bizonytalanságban vergődnek. Február elsején ki kell költözniük felmondott lakásaikból, ki kell fizetniök tartozásaikat, de még most sem tudják, hogy érvényes és jogerős-e az a megállapodás, amelyet a színigazgatóval kötöttek, hogy megkapják-e minimális végkielégítésüket. De nem tudja Faragó Ödön színigazgató sem, hogy mihez tartsa magát. Ha február elsején nem fizetheti ki a távozó színészek végkielégítését, akkor füstbe megy az egész szanálási terv, meri uj hónap kezdődik, az önkénytelen kifejezése egy egészen sajátságos és elkűlönödő lelki alkatnak. V. Kosztolányi annak idején finom ösztönnel kimutatta, hogv a modern impresszionista magyar lira egyik öntudatlan úttörője éppen Gárdonyi volt, néhány gyöngyözően friss és kedvesen szeszélyes versével. A modern realista elbeszélés terén ugyanilyen érdem jár neki. Móricz Zsigmondék utjának is egyengetője volt, bár akaratlanul, falusi történeteivel és históriai regénykísérleteivel. Gyermekkori emlékei szintén e lapra tartoznak gazdag és mélyreható emheri dokumentumaikkal ! Gárdonyi életének karmája, irodalmi müve, a maga lényegében, a tisztelet és szeretel érzését ébreszti iránta. Néhány dolga el nem múlik, amig magyarság lesz és költészet a földön és éppen az uj küzdelmek uj világában sokszor és nagy szükség lesz arra a harmóniára, derűre és egészségre, arra a csöndre és bölcsességre, amely Gárdonyi idilli írásaiban él és uralkodik. Valaki szól ezekből hozzánk, emberek, magyarok, aki eföld lelkéből lelkozett, valaki, aki az élet sok gonoszsága és ostobasága elől a jóság és okosság pipatóriumába és méhesébe menekült és amig szavát hallatja, valahogy magunk is szelid és boldog méhzümmögésl hallunk, tücsökciripelést és falusi alkonyati hegedül ... Mi tudjuk, hogy a falu sem az az idilli és a történelem se az a glóriás, ahogyan gondolják még mindig, de a költő éppen az a varázsló, aki aranyat vesz fel a pörből és szépséget büvői az igazságból. Gárdonyi ilyen varázsló. Csöndes, nyugodt, bölcs és boldog sámánja a modern magyar irodalomnak. egész társulat megmarad és mindenkinek jussa támad rendes fizetésére. A megoldás lehetősége tehát ismét eltolódik legalább egy fél, de az is lehet, hogy egész hónappal. A színigazgató többizben járt a városházán, hogy megtudjon valamit a tanács szándékából, de nem tudott meg semmit. A tulajdonképpeni szándékot gondosan eltitkolják, sőt az is lehet, hogy a szegedi városházán semmiféle szándék nincs, csak végzetessé válható határozatlanság. Egyelőre az a helyzet, amint a polgármesteriül értesüllünk, hogv vasárnap délelőtt rend kívüli ülésre gyűlnek üssze tt polgármester szobájában a tanács tagjai. Azért vasárnap, meri hétfőn a kisvasút ünnepélyes megnyitása alkalmából, nem lesz tanácsülés, kedden pedig már késő lesz. A rendkívüli tanácsülésen foglalkozik ismét a tanács a szíriház kérdésével. Amikor megkérdeztük a polgármestert, hogy milyen irányban tárgyal majd a lanács. a következő határozatlan választ kaptuk: \'em Indok semmit. Valamilyen határozatot hozunk majd. de hogy milyent, az a tanács lúgjainak elöltem egyelőre ismeretlen véleményétől függ. így nem mondhatom meg előre azt sem. hogy kiutalja-e a tanács és ha igen. milyen formában utalja ki a színészek végkielégítésére szükséges összeget. Ezek szerint tehát vasárnap dől cl. hogy mi lesz a szegedi színházzal. Február harmadikáig az összeíró biztosoknál kell követelni a kihagyott választóknak a névjegyzékbe való felvételüket. Tizenötödikétől a központi választmányhoz kell felszólalni. (A Délmagyarország munkatársától.) A választói törvény legújabb rendelkezései szeri ül mint ismeretes az úgynevezett összeíró biztosok házról-házra járva írták össze a választói névjegyzéket, illetve azokat, akiknek jogot ad a szavazásra a törvény. Az összeíró biztosok az elmúlt napokban Fejezték be munkájukat és ma mindegyik házban ki van függesztve azoknak a névsora, akiket a biztosok felvettek a névjegyzékbe. A biztosok munkája után ma már látható, hogv míg a biztosok egyrésze teljes lelkiismeretességgel, a legpontosabban végezte esküvel fogadotl feladatát, addig akadtak egyesek. akiknek munkájukhoz sok szó fér és akiknek munkásságál a különböző pártirodákban számos jegyzőkönyv örökítette meg. Akadt olyan eset is. amikor az egyik biztos megjelent az egyik választói jogosultsággal rendelkező munkásnál és a szükséges okmányokon kívül — erkölcsi bizonyítványt is kér!. Erről a teljes polgárjogot élvező munkásról mindenki tudta a házban, hogy a legbecsületesebb munkások közé tartozik, de tudták azt is, hogy évek óla tevékeny részt vesz a munkásság szervezeti életében. Ezt a munkást a biztos csak erkölcsi bizonyítvány felmutatása ellenében akarta felvenni a névjegyzékbe, hololt ilyen okmányt nem követel a törvény. A párt jegyzőkönyvet vett lel a történlekről és természetesen meg akarta lenni a szükséges lépésekel az esküt telt biztos ellen, amikor a biztos az utolsó percben eltekintett az erkölcsi bizonyítványtól és végre mégis felvette a névjegyzékbe a munkást, akinek nem volt más bűne, minthogy tevékenyen részt vesz munkástársainak szervezetében. Az ilyen esetek csak gyéren fordultak elő. A gyakorlatban megbukott rendelkezés azonban azt okozla ,hogy igen sokan kimaradtak a névjegyzékből, akiket a biztos nem talált otthon lakásukon, meri hiszen a biztos hivatalos órái alatt a választópolgárok legnagyobb része munkában van, kenyerét keresi. Nem kell hangsúlyozni annak fontosságát, hogy mindenki lel legyen véve a választói névjegyzékbe, éppen ezért mindenki tartsa kötelességének, hogy a kapu alatt kifüggesztett lislán megnézze, vájjon felvették-e a névjegyzékbe. Amennyiben azt találná. hogy hiányzik a szavazók közül, ugy február harmadikáig okvetlenül jelentkezzen okmányaival együtt az összeiró biztosnál (lakása ki van irva a jegyzékeken) és kérje a névjegyzékbe való felvételét Különösen a régi második választókerületben hagytak ki igen sok választót, itt laknak a legtöbben a munkások és dolgozó polgárok közül. Ebben a kerületben ¡okozott gondosságra van szükség, akit nem vettek fel. haladéktalanul szedje össze okmányait iskolai bizonyítvány, bejelentő-lap és azonnal jelentkezzék az összeíró biztosnál. Aki február ;l-ig nem tudná megszerezni okmányait, vagv nem tudná felkeresni az öszszeíró biztost, az február 15-étől még mindig kérheti felvételéi <i válaszlói névjegyzékbe. Február 15-éíől március l-ig ugyanis a városházán, a főjegyzői hivatalban teszik ki közszemlére az ideiglenes névjegyzéket. Mindenki nézze meg ebben az időben a lajstromot és amennyiben nem lenne benne, vagy csak hibásan, éljen azonnal felebbezéssel ii központi választmányhoz. Mindenkinek kötelessége utánajárni választói jogának. Sokkal könnyebb azonban a helyzet, ha február 3-áig mindjárt a biztosoknál jelentkezik a kihagyott választó, mert ebben. az esetben minden tárgyalás nélkül, azonnal fel kell venni a névjegyzékbe a megfelelő okmányok alapján. A városi strandfürdő — a külvárosrészek rendezése. A strandfürdővel vij Jövedelemforrást remél a polgármester. (A Délmagyarország munkatársától.) A város mérnöki hivatalának építészeti osztályában körülbelül teljesen befejezték már a strandierveket. Fenyő Lajos műszaki főtanácsos dolgozta ki az alaprajzokat, Kövér Tibor főmérnök pedig a hosszú, százméteres fürdőépület homlokrajzait készítette el. A tervrajzokon már nincs sok csinálni való, néhány sztatikái számítás, a betonpilóták vastagságának és mélységének megállapítása van csak hátra és azután megkezdhetik az épités költségvetésének összeállítását. Röviden jelentettük már, hogy a strandfürdő építésének a terve ellen szervezett tárna dásra készülnek azok, akik érdeksérelmet látnak benne: a meglevő liszai fürdők tulajdonosai és részvényesei. Ez a harci készülődés nem kelt meglepetést a városházán, ahol már régen megszokták, hogy minden városi terv, ámadási felület legyen. minden városi üzem Azok, akik eddig a leghangosabb követelői voltak a fürdővárosnak, szállnak most síkra a leghevesebben ez ellen a lerv ellen, amely alkalmas lenne arra, hogy tényleg fürdővárossá fejlessze Szegedet. Igen ám, csakhogy ők nem ugy képzelték el u fürdővárost, hogy annak előnyeit a város egyetemes közönsége élvezze. Ezeket az előnyöket önmaguknak akarták kisajátítani. Ezt a vágyat a város komoly terve most reménytelenné teszi. A vehemens harci riadónak ez az igazi magyarázata. Az önérdeket természetesen leplezni kell. Takargatják is, amennyire csak lehet. Kitalálták, hogy harcuk a külvárosrészek érdekeit szolgálja, mert »addig nem költhel a város ilyen lukszuscélokra nehéz milliárdokat, amig a külvárosrészek jogos kívánságai teljesítetlenek. Ez a jelszó sok embert megtéveszt.