Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1927 január 1. DÉLMAGYARORSZAG 3 Négy napig feküdi ellemeieáienül egy haivaimyolcéves egyedülálló asszony holáíesíe. (A Délmagyarorszúg munkatársától.) A Felhő-uccában kedden hajnalban meghalt i'öldi Ilona t>S éves asszony. A teljesen egyedül álló asszony már régóta betegeskedett. Rokonai nem VolCák, nem ápolta senki és halála pillanatában senki sem állott betegágya mellett. Földi Ilona különben is szinte titokzatos életet éli. ugy hogy a házbelieknek fel sem ti'int, hogy Földi Ilona jellegzetes alakját nem látják többé az udvaron. Kedden délben azonban az egyik lakó csak ugy kíváncsiságból benyitott az öregasszony lakásába. Az alacsony szobában a földön fekve találta Földi Ilonát holtan. Arca el volt torzulva. A haláleset híre pillanatok alatt elterjedi az uccában sokan már gyilkosságra, vagy öngyilkosságra gondoltak, de senkinek sem jutott eszébe, hogy a rejtélyes halálesetről értesítse a rendőrséget. Mindenki arra számitól t, hogy az idős asszony rokonai majd elintézik a lemelésl. Ez azonban nem történt meg. Elmúlott a szerdai nap is, sőt a csütörtök is, amikor még semmi intézkedés sem történt. A holttest átható szagot terjesztet,, mire a házbeliek közül valaki felment a polgármesleri hivatalba és ingyen temetést kért. Intézkedés azonban ennek ellenére sem történt. A holttest már harmadik napja feküdt ellemetetlenül. A házbeliek végre a rendőrséghez fordullak. A rendőrség intézkedésére azután a holllcslet pénteken délelőtt elszállították. Földi Ilona holttestét a törvényszék orvoslani intézetében felboncolták, hogy a halál okát megállapítsák. Malí&cIéStte líraiul lei kell trrat A leisőíorontáíi ármeníeslíő társulat főmérnöke a csaíornázás problémá|áról. ('A DélmagyarorszSg munkatársától.) A szegedi várospolitikában az elmúlt esztendő kétségtelenül fordulóesztendő voll. A város lakossága felébredt abból a kártékony közömbösségből, amely évtizedeken keresztül eltűrte a meddőségei és iránytalan várospolitikát, amely apró részletkérdések megoldásában merüli ki, sőt még a részletkérdések megoldásánál is a protekciós szempontok érvénycsüllek. Maga a polgármester állapította meg a választási harc kellő közepén összehívóit városrendezési nagybizottság értekezletén, hogy az az ucca kapott a múltban kövezetei,, aszfaltot, világítást, amelynek nagyhangú prdtektorai vollak a város parlamentjében. Ezeknek a protekciós városrendezési toldozgat,ásóknak az eredménye a inai Szeged és eredménye az a hatalmas mozgalom, amely u külvárosrészekből indult ki és amely az általános városrendezés jelszavát irta a lobogójára. A mozgalom egyre hatalmasabbá és egyre általánosabbá fejlődik, bár a város tanácsa ügyes taktikai fogásokkal (lásd a decemberi közgyűlésen a költségvetés tárgyalását) haladékot verekszik ki magának, a város közönsége — a jelek ígérete szerint — nem fogja sokáig eltűrni azt az értelmetlen és céltalan halogatást. A decemberi közgyűlés második felvonásában került sorra a költségvetés kiadási rova— Ha szépen megborotválsz, arannyal méretlek föl, de ha megkarcolsz, fülednél fogva szögezlellek föl siltnek a mühelytek ajtaja fölé. — Majd elválik, hány zsákkal telik, — felelt meg a kis inas, azzal neki fogott a borotválásnak. Szép varacskos ábrázata volt a basának, mint a kantalup-dinnye, de olyan sima lelt az, mint a sári-lök, mire leszedte róla a szőrlarlót az inas. S még csak a keze se rezzent meg a betyárnak a nagy ijesztgetésre. — Ember vagy, öcsém, akárki l'ia vagy, — simogatta a basa a tokáját, — mindjárt aranyban hempereghetsz. Ilanem előbb azt mondd meg "ekem, hogy nem féltél, mikor borotváltál? PecllS bizony mondom neked, megemlegetted volna azt a napot, mikor a Kecsep basa arcát megkarmolászod. — "ja. basa bácsi, csakhogv nekem is van ám sütinvalóm. __ nevetett a kis borbély. — Amelyikpercben megkarcoltam volna az ábrázatoclat. ugy le nyisszentettem volna a fejedet a nyakadrót, hogy nincs az a csiriz, amelyiktől visszaragadt volna. Kecsep basát egyszeribe kilelte a hideg ijedtében. Fölsegítette a kis inas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt takarodót fúvatott a kürtöseivel, mert nem akart többet Szegeden borotválkozni. Erre aztán Jakab mester is, meg az öreg legény is, elő merlek bújni az ágy alól. De bújhatták már akkor! A szegediek már akkorra a kis inast tették meg főborbélynak. Emezek meg most már mit csinálhattak volna szegények? - Jakab mester beszegődött hozzá öreg legénynek, az öreg legény meg kis inasnak. Hogy ez a régi történet most uein nagyon aktuális? Nem hál, hiszen akkor meg sem írtam volna. Csak éppen, hogy mindig ez jut eszembe, mikor azon tanakszanak, hogy ki menjen főrendnek Pestre ... Iának első fele. Mint ismeretes, hosszú, de eredménytelen vita támadt a városrendezési télel felett. A város közönségének hangulatát azok tolmácsolták, akik erélyesen követelték a város hatóságától az első lépés megtételéi, a csatornázási tervpályázat haladéktalan kiirását. A többség azonban ismét lui maradt önmagához, magyarán mondva, beugrott a polgármester tréfájának, amelynek talán egyetlen komoly célja kísérleti cél volt. Azt akarta megtudni a polgármester, hogy akarata uralkodik-e még olyan korlátlanul a közgyűlési többség felett, mint amilyen korlátlanul a forradalmak óta uralkodott. A kísérlet ebből a szempontból fényesen sikerült. A közgyűlés többsége elfogadta a polgármester halogató javaslatát, hozzájárult ahhoz, hogv ne járulj 011 hozzá semmihez és az első lépés helyett változtassa meg a költségvetés kövezési tételének a cimél. A polgármester kívánsága szerint átkeresztelte varost éliue/ttsi tételnek a kövezési tételt. így azután, mivel a városrendezés fogalma magában foglalja a csatornázás fogalmát is. a csatornázási szándék komolyságának megvan a látszata minden kötelező következmény nélkül. Aki időt nyer, az mindent nyer — gondolhatta a polgármester, amikor megtette a közgyűlésen ígéretét, hogv tanácsot kér majd a szegedi mérnökegylettől a csaiornázási tervpályázat kérdésének megoldására és a kapóit tanácsról két hónapon belül jeleniést tesz majd a közgyűlésnek. Két hónap alatt sok szennyvíz lefolyhat még a meglévő rossz csatornákon is, ami a fő. Wimmernek most még nincs igaza, azért se írjuk ki most a tervpályázatot a csatornázásra. Majd, ha nagyon szorítanak bennünket, akkor esetleg — két hónap múlva kiírjuk, de akkor a saját akaratunktól, nem kívülről' érkező kiv anságra. Mert nem hisszük, hogy Szeged város polgármestere el tudna képzelni általános, évszázadokra szóló csatornázást előre elkészített tervek nélkül De szeret abszolút laikusnak látszani néha. de csak azért, hogy kényelmesen rásüthesse másra is a laikusság bélyegét. A polgármester a szegedi mérnökegylettől akar tanácsot és útbaigazítást kérni. Tudomásunk szerint a szegedi mérnökegyesület igen értékes és érdemes tagjai közölt csatornázási szakértő nincsen. Vannak ügyes építészek, gépészek, vegyészek, akik szakszerű tanácsot adhatnak esetleg arra, hogy milyen hajtóerejü motor a legalkalmasabb a szivattyútelepeknél, hogy a szennyvíz üledékéből milyen jóminőségü műtrágyát lehet nyerni, de a legfontosabb kérdésre, a főkérdésre, hogv miként kezdjen hozzá a város az általános csatornázás munkájához, csak azt az egyetlen választ adhatják, hogy ki kell írni a tervpályázatot. A fontos mégis az, hogv ezt a hivatalos tanácsol a közgyűlés csak két hónap múlva tudhatja meg. A város közönsége bizonyára türelmetlenül vál *ná meg ennek a kéthónapos türelmi időnek a végét. Éppen ezért elhatároztuk, hogy megelőzzük a polgármesteri és mi kérünk szakvéleményt valakilől, aki hivatott arra, hogy szakvéleményt adjon. Felkerestük hivatalában Szlovák Iván Ervint, a Felsőtorontáli ánnentesitő társulati igazgató-főmérnökét, aki állandó figyelemmel kiséri ezl a csatornázási háborút és kikértük véleményét a kérdésre. Szlovák Iván Ervin érdeklődésünkre a következeket mondotta: .Vagyon csodálkozom azon, hogy a város halósága ebben a kérdésben a szegedi mérnökegvesülefhez fordul tanácsért, amikor a népjóléti minisztérium műszaki főosztálya, amelv ezelőtt a belügyminisztériumhoz tartozott, már harminc esztendeje foglalkozik csaiornázási kérdésekkel. Ez a hivatal ellenőrizte az összes városok csatornázási munkálatait, ez bírálja majd felül Szeged város esetleges csaiornázási tervét is és ez irányította a debreceni csatornázási munkálatokat is. A népjóléti minisztérium műszaki főosztályában igen neves csatornázási szakértők dolgoznak, akikkel a kormány állandóan lanulmányozlalja az összes európai városok csatornázási munkálalail és csatornarendszereit, meri a magyar városok• csakis így larlhalnak lépést az állandó fejlődéssel. Véleményem szerint a város kérdésére csak azt a szakvéleményt kaphátja, hogy. ki kell irni a tervpályázatot. Nem állja meg a helyéi az a kifogás sem, hogy a csatornázásra, mint az általános városrendezés egyik részletmunkájára, nem szoktak tervpályázatot kiírni. A dolog ugy áll,' Kögy a legtöbb esetben a csatornázási tervekéi az egyéb városrendezési munkálatok terveivel együtt szokták elkészíteni, ha általános városrendezésre kerül sor valahol. Szegeden azonban az általános városrendezés kereleit, terveit meghatározta már a királyi biztosság, itt most csak csatornázásról van szó, tehát a csatornázásra kell elkészíteni a ¡erveket, akár ugy, hogy a város megbiz valaki! a tervek -elkészítésével, vagy pedig tervpályázatot ír ki. Terv nélkül természetesen gondolni sem lehűl csatornázásra. Könnyen ugy járhatna a város, mint ahogy a nagykorul csatornájával járl. Itl megtörtént a legnagyobb csatornázási skandalum. A vArosnak csak akker Jutott eszébe, híígy meg kellene csilláim a nagykörút csatornáját, amikor a tizennégy milliárd koronás kövezés níár elkészült. Azlán meg is csinálták a csatornát. Az úttest egyik, vagy másik szélén harminc cenliméteres csatornacsöveket fektettek le és bizonyos távolsá; ikban megcsinálták a csalornalcfolyókat is, az aknaityilásokat. Most van csatornája a nagykörútnak, de több kárt csinál, mint hasznot. Az aknanyilások leié nem lejtösödik az. úttest, a kövezetre hulló csapadékvíz tehát csak akkor folj ik bele, ha akar. Rendszerint azonban nem akar. Az uccaseprők segítenének ezen a bajon, ha tudnának, illetve ugy segítenek, ahogy tudnak. Mivel ötven-hatvan méternyire még seprűvel sem lehet elhajtani a vizet, a derék uccaseprők ott, ahol megtorlódik a viz, kiszednek néhány szegélykövet;. Az úttest vize így belefolyik a nyílt árkokba, onnan pedig átfolyik a gyalogjárókon és ellepi a nagykörúti házak udvarait, pincéit. Pedig van csatorna. De van ennek a csatormának más hibája is: magasabban fekszik, mint. a nagyköruii telkek, a háztulajdonosok léhát nem vezethetik bele a házukban összegy ü lemlő sze nnyvizet. . — Nem ismerem annyira a szegedi viszonyokat, hogy a csatornázás irányelveiről véleményt mondhatnék. A természetes megoldásnak az lálszik, hogy a csatornahálózatnak is arra kellene lejtenie, amerre a Tisza medre lejt, tehát Felsővárosról Alsóváros felé. Ami az eszményi nívó kérdését illeti, szerintem ehhez nem szabad mereven ragaszkodni. Majd megmutatja a jó csatornázási terv, hogy hol, milyen nívóra van szükség. A viz elleni küzdelemben elég nagy prakszisom van és ennek alapján ugy itéleni meg a helyzetet, hogy műszakilag nem állunk olyan rettene-