Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-26 / 20. szám

SZEGED: SícrkesítŐség: Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, UlctOnkOnyvtár és Jegyiroda: Aradi MCa 8. Telefon 306. - Nyomda: Lüw Upól ucca 19. Telefon 16—34. « « « « « « Szerda, 1927 JANUÁR 26 © a 0 III. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca 6. Telefon 151. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « Bldflzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, ktllfUldün 6-40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Sors bona . . . — Sors bona, nihil aliud: ezt a tacitusi tömörségű jeligél a tizenhetedik század leg­nagyobb magyar irója tűzte zászlajára, a zerinvári Zrinyi Miklós gróf, aki egyben ko­rának legnagyobb hadvezére is volt. Ami a jó sorsol illeti, e nagyszerű költő és katona bölcsője fölött valóban minden jóságos nemtő megjelent, a hirnek, a rangnak, a vagyon­nak és hatalomnak mosolygó géniusza mel­lett a szellemi és erkölcsi nagyságé egyaránt. És mégis — sic fata tulere — soha tragiku­sabb sors embernek, magyarnak és költőnek nem jutott, mint az übsidio Sigetiana láng­lelkű és lángeszű énekesének. A magyar irók fene fátumáról külömben is igen tekintélyes és igen testes könyvel lehetne kiadni, amelyben a jeremiádok hang­ján kellene beszélni szomorú és szörnyű vég­zetekről, amelyek szép, lámpás fejekre, nagy, fényes homlokokra ráborultak. Idézzük-e szegény jó Tinódi Lantos Sebes­tyén diákot, a mai zord idők robotos hírlap­író krónikásainak ősét, aki nagy urak por­táin tengődött, éhbérért énekelt, de becsületes meggyőződéséből nem engedett? Idézzük-e Cso­konai Vitéz Mihályt, aki a nyomorúságtól foszló tüdővel, egy ketrecnek is alig nevez­hető lyukban tengette utolsó éveit, az eliziumi mezőkre és a versaillesi parkokra gondolva? Idézzük-e Katonát, a magyar Shakespearet, aki a legremekebb hazai tragédia számára nem talált szinpadot és megértőt, csak jóval korai halála után? Idézzük Petőfit, aki a világirodalomban ott ragyog Pindaros és Pet­rarca mellett és aki egy telet töltött Debre­cenben, amikor a pipája kupakjával mele­gítette hidegtől gémberedő tagjait? Idézzük a nyomor és szenvedés légióját, akik mind magyar irók voltak, tehetségesek és becsü­letesek.' A napokban kaptunk egy kis füzetet, Pc­lerffy Tamás öreg székely iró munkáját Rá­kospalotáról. Ez a derék és érdemes ember egy egész kis könyvtárra valót irt össze világ­életében, sok gyermek apja és most az iro­dalompártoló jótét lelkekhez fordul, mert havi 170, mondd százhetven papírkorona nyug­dijából, amelyet egy nagybirtokosoktól ala­pitolt szövetségtől kap hosszú évek szolgálata után, nem tud megélni. A magyar iró sorsa sohasem volt olyan örömtelen és reménytelen, mint éppen nap­jainkban. Ebek harmincadjára jutott a valódi, a komoly, a tiszta, a nemes irodalmi törek­véseknek és értékeknek megbecsülése, a po­litikai és gazdasági viszonyok egyaránt szö­ges csizmákkal gázollak bele a magyar iro­dalom zsendülő vetésébe. Éppen azért két­szeres örömmel cs elégtétellel kelt fogadni azt a valóban fejedelmi örökséget, amelyet egy eddig nálunk úgyszólván teljesen ismeretlen litterarg gentlemen, Baumgarten Ferenc, ha­gyott a hazai litteratura szegény és becsüle­tes alkotóira és harcosaira. Ez a Baumgarten Ferenc szellemi számüzöttje volt a magyar kulturának, finom és mély értelmű tanulmá­nyai ujabban német nyelven jelentek meg és keltettek figyelmet Thomas Mann és Bainer Maria Rilke földjén. Dúsgazdag ember és chisgazdag lélek volt Baumgarten Ferenc és mi most értesültünk csak mindakettőről, korai halála után. Tizenötmilliárdot örököli most lőle az élő és szenvedő, a küzdő és vergődő magyar irodalom. Ez a nagyszerű örökség azonban csak olyan irókra néz, akik nem alkudtak meg, akik nem hódoltak be uralkodó divatoknak, akik elvei­ket és eszményeiket bátran és rendületlenül követték, akik méltók maradtak minden idők­ben az igazi iró nevére. Babits Mihályt, lelke rokonát és barátját bizta meg végrendelete irodalmi végrehajtá­sával a nagyszivü alapitó és Babits Mihály a legbiztosabb garancia arra, hogy ez a ha­gyaték nem fog méltatlan kezekbe kerülni. Annyi szerencsétlen és értelmetlen akadémiai dij után, végre egy alapítás, amely a legna­gyobb magyar emlékéhez és szelleméhez méltó. Sors bona, nihil aliud, — a magyar irodalom és költészet gerinces és értékes emberei, az igazak és jók, remélhetnek. Szófiában a spanyoljárvány miatt bezárták az összes iskolákat, színházakat és kávéházakat. (Budapesti tudósitónk telefonjelen­tése.) Szófiából jelenlik: A spanyoljárvány miatt liz napra bezárlak az összes iskolákat és három napra elrendellek a színházak, kávéházak és mu­latóhelyek bezárását is. — A járványnak Burgas városában ma tizenegy halálos áldozata voll. Ujabb két haláleset Budapesten. Budapest, január 25. A népjóléti és munka­ügyi miniszter a következő jelentést adta ki: A székesfőváros tiszti főorvosi hivatala a hét­fői nap folyamán az úgynevezett spanyolinflu­enzának két esetét jelentette. Mindkettő a Szent László-kórházban halt meg. A kórházba felvettek 5Í) beteget, akik közül tüdőgyulla­dása van kilencnek, mellhártyagyulladása egy­nek és középfülgyulladása háromnak. A ke­rületi elöljáróságok jelentése szerint lakásu­kon ápolnak a tegnapi napon bejelentett 127 influenzás beteget. Influenza következtében la­kásán meghalt egy. A vidékről érkezett jelentések szerint töme­ges influenzás megbetegedések fordultak elő Magyaróvárolt, halálozás azonban nem volt. A honvédségi személyek között a hétfői nap folyamán megbetegedtek 206-an, ezek közül öten súlyosan, halálesel nem fordult elő. A genfi esküd/szék 24 napi fog&ászra iíélie Jussi Ivánt, de a büntetéséi 1citöltötlneK vette. lo évi kitiltás és 500 frank. — Délután félötkor ^iráették ki a* ítéletet. (Budapesti tudósitónk telefonjelen­tése.) Genfből jelenlik: A szövetségi esküdtszék délelőtt ismét összeült és most már az esküdtek kezdték meg tanácskozásukat. Rövid tanácskozás után mind a három vádpontban bűnös­nek találták Juszt Ivánt. Az ügyész erre három havi fogházal és Juszt­nak Svájcból való örökre kitiltását kérte. A bí­róság nyillan hozta meg ezután Ítéletét. Két bi­ró az elilélés mellett, egy a fölmentés mellett fog­lalt állást. Az az álláspont alakult ki, hogy a Nép­szövetség uj intézmény és igy annak erkölcsi le­( kinlélyét és a tanácskozó tagok biztonságát meg kell védeni. A bíróság azután délután fél 5 órakor hirdette ki az Ítéletet. Az ítélet 24 napi fogházra szól, a melyet azonban kitöltöttnek vesznek az által, hogy Juszt 1926. jun. 10-től jul. 3-ig vizsgálati fogságban ült. A biróság ezenkívül 500 frank pénzbirságra Ítélte .Tusztot,, 10 cvre kitiltotta Svájc területéről és kötelezte a pörköltségek viselésére. Nem fizetés esetén minden 10 frank helyett 1 napi börtönt kell ülni, de az olyan természetű szabadságvesztés a svájci törvény szerint 3 hónapot meg nem haladhat. Budapest összes képviselői akciót indítanak a bolthelyiségek felszabadítása ellen. Budapest, január 25. Dr. Sipőcz Jenő polgár­mester konferenciára hívta össze a budapesti or­szággyűlési képviselőket, hogy felkérje őkel a köz­gyűlés határozata értelmében az iránt, hogy az üzlethelyiségek forgalmának tervezett felszabadí­tása ellen a kormánynál eljárjanak. Az értekezlet ötlagu bizottságot küldölt ki a kormánnyal való lárgyalásra. A bizottságban a törvényhatóság ösz­szes pártjai képviselve vannak. A küldöttséget holnap délben 12 órakor fogadja a népjóléti mi­niszter. Ealcásfelsssabadiiás és autonómia­sérelem a sszerdai Köszgyiilés előtt. Interpellációk, indítványok és — tisztviselöválasztás. (A Délmagyarország munkatársától) Hétfőn — mint ismeretes —, egy sajtópör miatt elmaradt a tanácsülés, a tanács tagjait ugyanis tanúként idézte be a biróság és igy az egész dél­előttöt a törvényszék épületében töltötte el a tek. Tanács. A hétfői tanácsülést igy kedden tartották meg, egykalap alatl a közgyűlést előkészítő ta­nácsüléssel. A polgármester elnökölt, de látszott rajta, hogy gondolatai messze elkalandoznak. Nem igen fi­gyelt a kileregetetl ügyekre, csak ritkán vett részt a vitában, az ülés vége felé derült csak ki, hogy mire gondol állandóan. Hihetetlenül boldoggá tette a kultuszminiszter beszéde, amelyet a százas de­putáció előtt tartott hétfőn, amikor átvette man­dátumát és félig-meddig konkrét formában meg­ígérte, hogy szegedi mandátumát tartja meg. Állandóan részletekel mesélt el erről a miniszteri fogadtatásról, amely nagyon szeretetreméltó voll. — Tudjátok-e — fordult a lanács tagjaihoz —, hogy a miniszter orvosi tilalom ellenére jött be hétfőn a hivatalába, hogy fogadja a százas kül­döttséget. Nagyon meghatotta, hogy ilyen nagy számban jelentünk meg nála. — Vagy félt ennyi embert beengedni lakásába —, jegyezte meg tréfásan Turóczy Mihály főügyész. A szegedi lanács is védi a városok autonómiáját A hétfői tanácsülés tárgysorozata éltől eltekintve is, elég változatos voll. Hatalmas anyag gyüll

Next

/
Thumbnails
Contents