Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-25 / 19. szám

•ZEGED : Szerkcizidség : Deák Ferenc •CCO 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, KOlcMfnkilnyvtAr éa Jegyiroda: Aradi Mca S. Teleion 306. - Nyomdai LBw Upót ucca ÍO. Telefon 16-34. «««««« KEDD, 1927 JANUÁR 25 © o o III. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Urt ucca 6. Telefon 131. szám. «»««>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templombazár. Teleion 2S3. szám. « « « « « « « ———— • —— Blőtlzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlfOldUn 6-40 pengő. Egyes szám ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Ki vagy? Az angol parlamentáris szokások szerint a kormány informálta MacDonaldot, a legnagyobb ellenzéki párt elnökét, a kinai eseményekről s a kormány kinai politikájáról. MacDonald, mint a Daily Heroldban megjelent nyilatkozatából kitűnik, igen pesszimisztikusan itéli meg a helyzetet. A legkisebb tévedés bármelyik fél részéről elég ahhoz, — mondja a volt premier, — hogy lángbaberitsa a világot. A béke álmodója mindig optimistább, mint a háború harcosa. Az a derii és az a hit, ami a béke állandó várásából árad s az az áldott, simogató reménység, hogy a békét csak nagyon akarni kell, szívvel, vércseppel, cselekedettel és az utolsó idegszállal is akarni kell csak s a béke el fog jönni, derűt sugároz a bizó lélekre is. Bízó lélek csak optimista lehet. Optimisták a világbéke álmodozói, a nagy pacifisták, a vallásalapítók, az erkölcsi rend uj törvényhozói, a gondolat uj utjának traszirozói, optimista minden világmegváltó gondolat kivetítője. És MacDonald is optimista. S ha most a nagy optimista ugy itéli meg a helyzetet, hogy a legkisebb ostobaság már lángragyujthatja a világot, akkor mi már hozzákezdhetünk az oltás munkájának megszervezéséhez. Akkor már bennünket nem fognak az uj világégéstől megmenteni azok a politikusok és diplomaták, akikre mi nem biztuk rá életünk megcsonkult birtokállományának védelmét. Mi nem vagyunk olyan optimisták, hogy hinni tudjuk: nem fognak ostobaságot elkövetni az angol diplomáciának, úgyis mondhatnánk: a ma világtörténelmének liliom frakkos urai. A világ békéje most azon múlik, — MacDonald figyelmeztet rá, — hogy a hankaui brit konzul, jegyezzük meg a nevét: O'Malley milyen közléseket tesz Csen, kantoni külügyminiszternek. Ketten beszélnek — valahol az opálos messzeségben, a konzul és a tiszt, mint a Pillangókisasszony első felvonásában, talán málnaszörpöt kavargatva a rizsszalmával, talán egymáséhoz ütögetve a poharakat. Két ember beszélget valahol a Sárga tenger partján s ettől a beszélgetéstől függ, hogy — kigyulad-e négy sarkán a világ, lesz-e kenyerünk holnapután s lesz-e nyugodt álmunk maradék éltünkben. Milyen törvény végzet, gonosz fátum bízta az én életemet, a tiédet, a mindannyiunkét O'Malleynek, a hankaui brit konzulnak szavaira? Tiz perccel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy van valaki, akit igy hívnak s most MacDonald tudása és tekintélye figyelmeztet rá: szavai fölgyújthatják a világot. Azt sem tudjuk szőke-e, barna-e a Végzet Embere, milyen iskolába járt, milyen könyveket szokott olvasni, jár-e templomba s hisz-e a túlvilági életben, hisz-e a pokolban és a mennyországban, hisz-e Istenben, hisz-e a spenceri evolúcióban a férfi, akinek talán lelkiismeretén, de inkább szaván múlik a világbéke, vagy az uj világégés. És a történelmi materializmus ugyan hogyan állja azokat a csapásokat, melyekkel a •macDonaldi aggodalom akaratlanul lesújt? O'Malley szavától, talán modorától, talán a szavak szinét, a hangsúly frisseségét, a modor kiesztergályozottságát megszabó éjszakai álmától függ, hogy uj világháború, minden eddiginél borzalmasabb méretű, törjön ránk ts égesse fel mindazt, ami a földúlt civilizáció romjaiból itt maradt. Hol a történelem szükségszerűsége, a kivételt gőggel elvető vastőrvény, hová tűnt el gazdasági érdekek szuverénitása, mivé gyöngültek el a dogmákként tisztelt szabályok, hová porladt szét a gazda: sági rendnek az isteni kinyilatkoztatás helyébe ültetett uralma, ha most — MacDonald mondjál — egy brit állami tisztviselő szavai szabják meg a világtörténelem irányát? A mult tévedésinek fészkéből undok madarak keltek ki, — mondja ebben a beszámolójában MacDonald. Mert mindig voltak Berchtoldok és O'Mallevck, akik a tragikusan felfokozott pillanatban, népek életének és halálának mesgyéjén, a világtörténelem keresztútjain nem találták meg a béke talizmánszavát, nem találták meg azt az egyetlen gondolatot, a világtörténelem pódiumán ágálva nem tudták arra az egyetlen gesztusra lendíteni karjukat, amiből a béke áldása patakzott volna a szikkadt mezőkre és szikkadt szivekbe. Mindig az O'Malleyek döntötték el sorsunkat. Ki vagy? — nem tudjuk. Hol vagy? — nem tudjuk. Mit akarsz? — kérdezni sem merjük. Csak azt tudjuk, hogy az életünk és halálunk ura vagy. Genfben keddien hirdetnek ítéletei Juszt Iván pőrében. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A szövetségi esküdtszék — i amely most első alkalommal ült össze — hét- | főn kezdte tárgyalni Juszt Iván ismeretes pö- 1 rét. A vádat Graz, a genfi kanton államügyésze képviseli, mig a vádlottat Moutet párisi szocialista képviselő védi. A tényállás ismertetése, valamint a lénvtanuk kihallgatása után az ügyész mondotta el beszédét, üdvözölte Moutet védőt, majd kijelentette, hogy Juszt nem egyszerű vétséget követett el, Svájcból való örökös kitiltását kérte. Moutet védő patetikus hangon mondotta el beszédét, őszintén sajnálja, hogy a Magyarországból megidézett tanuk (Nagy Vince, Vámbéry .->lb.) aw jofc-ntek meg. Támadást intézett a magyar kormány ellen, majd hoszszasan foglalkozott a franküggyel. Végül az esküdtek felé fordult: — Svájcban szívta magába a szabadság levegőjét, az önök légkörét, amely szabadságot lehel és ez kény szeritette cselekedetére. Délután félegy órakor Rossel elnök a tárgyalás folytatását délutánra halasztotta. Moutet délutáni beszédében azt fejtegette, hogy Jusztnak köztársasági érzelmei miatt kellett emigrálnia és azért akarta Bethlent nyilvánosan megbélyegezni, mert véleménye szerint a miniszterelnök a felelős a vádlott hazájában uralkodó állapotokért. A főtárgyalás folytatását este 7 órakor holnap délelőttre halasztották el. A főtárgyalás elnöke még ma este be akarta fejezni a pör tárgyalását, azonban az esküdtek kérésére kedd délelőttre tűzte ki a pör folytatását. /1 miniszterelnök beszéde az egységes párt győzelmi értekezletén A Király Kérdés nem aktuális, mert: külpolitikai kérdés. — Befeleniette, f>ogy a sajtóügyeknél megpróbálja az esküdtszék visszaállítását. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Politikai körökben nagy érdeklődéssel várták az egységes párt hétfő esti értekezletét, amelyet a választások után először tartottak. Természetesen megjelent a legtöbb egységespárti képviselő és felsőházi tag. A miniszterelnök nagy beszédet mondott és politikai körökben feltűnést keltett az a kijelentése, hogy j a királykérdéssel egyelőre nem foglalkozik. A miniszterelnök először vázolta, hogy milyen nagy győzelmet aratott az egységes párt. Ez az eredmény csak annak tudható be, hogy öt év alatt a párt és a kormány híven teljesítette kötelességét. Kijelentette, hogy a kormány mindenkor a rendnek és a békességnek önzetlen őre volt. Ezután a miniszterelnök a kormány fövő polilikáját vázolta. Tudatosan nem tesz egyes kérdésekről említést 1 — mondotta —, ez azonban nem jelenti azt, mintha a kormány ezeket nem venné figyelembe. Nem kíván szólni és pedig tudatosan, a királykérdésről, mert egy kormány csak olyan politikai kérdésekről nyilatkozhatik, amelyeknek megoldásával foglalkozik a közel jövőben, de nem kötelessége oly kérdésekről nyilatkozni, amelyek megoldásával ebben a percben nem foglalkozik és amely igaz, hogy jogilag belügyünk, de amelyről mindenki tudja, hogy egyúttal külpolitikai kérdés is. Nem látja még megérettnek a helyzetet arra, hogy ezzel a kérdéssel akár a párt, akár az országgyűlés konkrét formában foglalkozzék. — Lépésről-lépésre előre kell haladnunk a szabadságjogok helyreállítása terén. A kormánynak az a terve, hogy az egyesülési és gyülekezési jogot, amely eddig csak rendeleti utón volt szabályozva, megfelelő törvény alkotásával szabályozza. Ugyanekí kor újból fogja szabályozni törvényes uton a sajtó jogot is. Itt megkísérlik helyreállítani az esküdtszék intézményét. ! — Komolyan kiván foglalkozni a kormány — folytatta — a szociális problémákkal, a szakszervezeti kérdéssel, a sztrájkjoggal, a munkabéregyeztetéssel és bíráskodással, az aggkori biztosítással és a biztosító pénztárak kérdésével. A középosztály nagy problémáját is meg kell oldani és ki kell emelni abból a borzasztó gazdasági helyzetből, amelybe jutott. A miniszterelnök ezután a kormány kulturprogramját vázolta, majd rámutatott azokra a gazdasági politikai kérdésekre, amelyek megoldásra várnak. Ezek között különös tekintettel kell lenni a hitelkérdés rendezésére, az adók csökkentésére, továbbá azokra az intézkedésekre, amelyek a mai magas kamatláb leszállítására irányulnak. — A pénzügyi problémák keretén belül gondoskodni kell a tisztviselők társadalmi helyzetének javításáról is. Abban az időben, amikor az adócsökkentések hatása a pénzügyi helyzet szempontjából áttekinthetővé válik, a pénzügyi kormányzatnak a tisztviselői érdekek és kívánságok segítségére kell sietnie. — Természetes — folytatta —, hogy a tengerhez való at szempontjából elsősorban Fiume jöhet tekintetbe.