Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

1927 január 23. DÉLM AGYARORSZÁG 125 Vasárnap reggel színtársulatI ülésen áöl el a szegedi szin&áz sorsa. Vagy létszámcsökkentés és gázsiredukció, vagy konzoncium, vagy szin&áz bezárás. (A Délmagyarország munkatársától.) A konkrét határozatot mondott a színház tulrégen bonyolódó ügyében, ami azonban nem város hatósága végre eljutott odáig, hogy jelenti azt, hogy ez a határozat valóban véghatározat is lesz. Ismeretes, hogy pénteken este Szegedre érkezett a szinészegyesület két megbízottja, dr. Zboray Miklós ügyész és Bal la Káimán titkár. A szinészegyesület képviselőit azért kérték le Szegedre, hogy feltárják előttük a tényleges helyzetet és közreműködésükkel állapítsák meg a szanálás módját. Balla Kálmán szombaton délelőtt hosszabb ideig tárgyalt Fodor Jenő tanácsnokkal, a színházi vizsgáló bizottság elnökével, majd meglátogatta a polgármestert is, akivel szintén hosszabb ideig tanácskozott. A tanácskozás eredményeként a polgármester déli tizenkét órára ismét együlles ülésre hívta össze a tanács és a szinügyi bizottság tagjait. Ez az ülés kivételesen nyilvános volt és igy alkalmunk van arra, hogy a történtekről részletesen beszámoljunk. Mivel a tanácsterem befütéséről megfeledkeztek, az ülés a polgármester szobájában folyt le, de ugy a tanács, mint a szinügyi bizottság tagjai közül csak nagyon kevesen jelentek meg. A polgármester az együttes ülés megnyitása után bejelentette, hogy a délelőtti órákban tárgyalt a színház kérdéséről a szinészegyesület képviselőjével és sikerült vele bizonyos megállapodásra jutnia. Felkérte Fodor Jenő tanácsnokot a megállapodás részleteinek ismertetésére. Fodor tanácsnok erre röviden összefoglalta az eddig történteket. Elmondotta, hogy azok a tárgyalások, amelyeket a színészekkel folytatott a hármas bizottság, nem vezettek a kívánt és várt eredményre. A terv az volt. tiogy a társulat felesleges tagjainak abban az esetben, ha lemondanak szerződésükről, két havi fizetésüknek megfelelő végkielégítést ajánlanak fel, a megmaradó színészek fizetését pedig a szükséghez mérten redukálják. A színészek legnagyobb része azonban ugy nyilatkozott, hogy csak három-négy havi fizetésének megfelelő végkielégítés ellenében hajlandó távozni, volt köztük olyan is, aki any•• nyit követelt, amennyi alig kevesebb annál az összegnél, amely a szezon végéig járna. A gázsiredukcióról pedig hallani sem akarnak a színészek. — A szinészegyesület megbizottaival folytatott tárgyalások során a pestiek azt javasolták, millió korona szükséges. Ezt az összeget valamilyen formában a város bocsájtaná a színigazgató rendelkezésére. A huszonhét felesleges szinész elbocsájtásával a szinház havi rezsiköltsége 71,650.000 koronával csökkenne, a fizetések százalékos redukciója pedig körülbelül ötven millióval csökkentené a szinház személyzeti kiadásait havonta. Bejelentette még Fodor Jenő azt is, hogy a színtársulat beadványt intézett a szinügyi bizottsághoz és közli, hogy a színészek semmi esetre sem egyeznek bele abba, hogg a szegedi színházat a társulatból alakítandó konzorcium vegye át, mert ez elkerülhetetlenül maga után vonja a szinház • teljes művészi és anyagi lezüllését. Az együttes bizottság egyhangúlag elfogadta Fodor Jenő előterjesztését, kimondotta, hogy abban az esetben, ha a színészek nem járulnak hozzá a létszámcsökkentéshez és a gázsiredukcióhoz, engedélyt ad a konzorcium megalakítására, ha ehhez sem járulnának hozzá, akkor Faragó Ödön lemond és a város bezárja a színházat. Fodor Jenő javaslatára kimondotta még a bizottság azt is, hogy a létszámcsökkentéssel és gázsiredukcióval való megoldást a város anyagilag csakis akkor segíti elő, ha a színészek ehhez a megoldáshoz hozzájárulnak, a konzorcium azonban semmi esetre sem kaphat ilyen kedvezményt. A tanács határozatát azonnal közölték a szinészegyesület megbízottjával, a színigazgató pedig vasárnap reggel 9 órára lársulafi Qlésl hívott össze ebben az ügyben. Az ülésen megjelenik a város hatóságának képviseletében Fodor Jenő tanácsnok, a szinészegyesület képviseletében Balla Kálmán. Ha igaz, ezen a társulati ülésen dől el a szinház sorsa. Mikes-Menkes Ottót a fiumei tábla Riadta Magyarországnak (A Délmagyarország munkatársától.) Emlékezetes még a nyilvánosság előtt az a bűnügy, amelynek középpontjában Mikes-Menkes Ottó állott, akit mintegy 200 millió korona elsikkasztásával és magánokirathamisitással vádoltak. Mikes — mint ismeretes — váratlanul megszökött Szegedről és amikor a rovancsolás megállapította bűncselekményeit, már ismeretlen helyen tartózkodott. A körözőlevelekre azután az olasz rendőrség Fiúméban elfogta Mikest feleségével együtt, amikor épen indulófélben voltak Délolaszország felé. Szegedre arról is érkeztek jelentések, hogy Mikes felesége akkor, amikor férjét letartóztatták, öngyilkosságot követett el. Mikest ezután beszállították a fiumei törvényszék fogházába és várták, hogy Magyarország részéről a szokásos kiadatási eljárás meginduljon. Közben Mikes megbetegedett — a hirek szerint egy régebbi betegsége újult ki —, mire rabkórházba szállították át. A kiadatási eljárás a maga hosszadalmas utján megindult és a fiumei tábla január 14-én foglalkozott az üggyel. Jól informált helyről szerzett információnk szerint az olasz bíróság kiadta Maggarországnak Mikes Ottót, mivel közönséges bűnügyről van szó. Mikest azonnal el kellett volna szállítani a magyar határra, azonban a kiadás bizonytalan ideig késedelmet szenved egyelőre. Az orvosok jelentése szerint ugyanis Mikes egyelőre nem hagyhatja el a fiumei kórházat. Mihelyt azonban jobban lesz, az olasz hatóságok azonnal teljesitik a bíróság rendelkezését. így ma még nem lehet tudni, hogy mikor kerül vissza Mikes Szegedre. Kiadatása után lefolytatják a vizsgálatot, miután magyar hatóságok eddig még egyszer sem hallgatták ki és ezután rövidesen megtartják a főtárgyalást. iMkMMtwM Tóti) Imrét Kikapcsoltáljc a IClebelsberg-deputáció rendezéséből. Száztagú küláöttség viszi Budapestre a kultuszminiszter mandátumát? (A Délmagyarország munkatársától.) Az egységes párt szegedi mandátuma körül a legkülönösebb bonyodalmak tartják izgalomban a szegedi egységes párt köreit. Kétféle áramlat küzd egymással, az egyik, amelynek lát. , , , , , , ható vezére a polgármester, azért, hogv KleJTl hatósaga hozzon egy három behb Kunó gróf kultuszminiszter tartsa rwintrwS íi rS haT!iTYí7íitr>t — mnníintla í»7iilíiri " ° . . .. . pontból álló határozatot — mondotta ezután Fodor Jenő. — Mondja ki az együttes bizottság, hogy a színházi válság egyetlen lehetséges megoldásának a társulat létszámának csökkentését és a megmaradó i színészek fizetésének redukálását tartja. A színigazgató megállapítása szerint a társulatnak huszonhét felesleges tagja van. Ezek két havi fizetésüknek megfelelő végkielégítésnél nagyobb összeget nem kaphatnak. A megmaradó színészek gázsiját 10—30 százalékkal kell redukálni, ugy, hogy egy millió kétszázezer korona létminimumnál kevesebb fizetése senkinek sem lehet, két millióig tíz, három millióig husz, azonfelül pedig harminc százalékkal csökkentendők a fizetések. Mondja ki az együttes bizottság, hogy ha ezt a megoldást a szinház szerződéses tagjai nem fogadják el, akkor a város hatósága hozzájárul a konzorcium megalakításához, még pedig a szinészegyesület szabályai szerint. Ha a színészek ebbe sem mennének bele, akkor a város becsukja a színházai. Elmondotta Fodor Jenő, hogy a huszonhét felesleges szinész végkielégítésére kétszázhúsz meg szegedi mandátumát, a másik, amelynek látható vezére nincs, azért szállt síkra, hogy a kormánypárt érdekei érvényesüljenek és abban az esetben, ha Klebelsberg Kunó pártérdekből nem tarthatná meg a szegedi mandátumát, akkor Szterényi József báró vállalja azt el. Szterényit viszont, mint ismeretes, teljesen elkedvetlenítette az a mozgalom, amely Klebelsberg Kunó gróf érdekében indult a város kormánypárti közönsége nevében. Ennek a kellemetlen látszatnak az ellensúlyozására indult meg a szegedi egységespárti körökben az a mozgalom, amelynek a helyzet kimagyarázása volt a célja. A párt vezetősége elhatározta, hogy elégtételt szolgáltat valamilyen formában Szterényinek. Eleinte arra gondoltak, hogy küldöttségileg keresik fel Szterényit és megkérik arra, hogy a kultuszminiszter lemondása esetén vállalja mégis a szegedi mandátumot, de aztán — ezidőszerint még ismeretlen okok miatt megváltoztatták ezt a tervet és ugy határoztak, hogy száz tekintélyes választópolgár aláírásával ellátott levelet nyújtanak át a főispánnak. Ebben a levélben megállapítják, hogy Szeged város polgársága örömmel látná, ha a mandátumot Klebelsberg lemondása esetén Szterényi vállalná és megkérik a főispánt, hogy levelük tartalmát közölje Szterényivel is. Ezt a levelet, mint ismeretes, pénteken nem adhatták át a főispánnak, aki budapesti útja alkalmával meghűlt és igy nem jelenhetett meg hivatalában. Szombaton reggel azonban felkereste a főispánt lakásán az egységes párt két vezető tagja és átnyújtotta neki a levelet. Az ellenkező oldalról ezzel egyidejűleg azt a hirt röpítették szét a városban, hogy az egész Szterényi-féle akció elmarad, mivel Szterényi József azt üzente Szegedre, hogy hiábavaló minden fáradozás, eredeti álláspontját semmi esetre sem változtatja meg, semmi esetre sem vállalja el a történtek után a szegedi mandátumot. Azt is beszélik, hogy Szterényi József bárót felsőházi taggá nevezteti ki a kormány. Böviden beszámoltunk már arról az érdekes komplikációról is, amely a polgármester mandátumátadó száztagú deputáció-terve körül keletkezett. A polgármester ugyanis száztagú deputációval akarja felvinni a beteg kultuszminiszternek szegedi megbízólevelét. Viszszatetszést keltett azonban egységespárti körökben, hogy a deputáció megszervezésére dr. Tóth Imre vállalkozott, az a Tóth Imre, aki a választások előtt, amikor neve lemaradt az egységes párt jelöltlistájáról, bejelentette a pártból való kilépését, sőt már arról is beszéltek, hogy külön listát állítanak és a lista élére dr. Tóth Imrét állítják. Azóta dr. Tóth Imre nem jelentette be a pártba való visszalépését, de ettől teljesen függetlenül megjelentek a felhívások, hogy azok, akik részt akarnak venni a százas küldöttségben, nála