Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-21 / 16. szám

1927 január 16. DÉLMAGYARORSZÁG 7 Szeged üzen Szentesnek. Szentesen, a megyeszékhelyen megjelenik egy igen rokonszenves politikai napilap, az Alföldi Újság, amely buzog a lokálpatriotizmustól. — Egyik legutóbbi számában »Nem a cifra paloták« cifra cim alatt vezércikket közöl ez a laptársunk, amely filippika Szeged ellen és amely azt akarja bebizonyítani, hogy Szentes népe fejlettebb kul­turáju, mint a szegedi, annak ellenére, hogy itt cifra paloták ékes sora emelkedik, mig a szom­szédos, de vasúton is igen nehezen meg­közelíthető megyeszékhely házainak jórésze vályogból készült. Szentesi laptársunk, ugy lát­szik, haragszik a cifra palotákra. Érthető, hiszen vályogháza van. Mi viszont úgynevezett cifra pa­lotában lakunk és dolgozunk, de annak csak a szuterénjében. Az is érthető tehát, ha nem ha­ragszunk a vályogházakra és örömmel olvassuk az önérzettől dagadó szentesi cikkben, hogy az ot­tani alacsony vályogházak között magas kulturális élet illatosítja a levegőt. Szentesi laptársunk cikké­nek azonban egy-két tévedésére rá kell mutatnunk, egy-két állítását pedig hasznosítanunk kell. Optikai csalódás, mintha Szegedet szeretettel zárná támogató karjaiba a kormány. Az ilyen op­tikai csalódást inegbocsájtjuk annak, aki Szen­tesről nézi az itteni eseményeket, de egyúttal fi­gyelmeztetjük, hogy az egyetemet esetleg ő is megkaphatta volua, ha reszkírozott volna érte — 80 milliárdot. Abban teljesen igaza van laptár­sunknak, hogy Szeged minden évben fölfal egy­egy szinigazgalót. Dehát ezt a dicsőséget Szentes ís megszerezheti, azon az áron, ha elhatározza magát, hogy bevezeti a kilenchónapos szezont. Meggyőződésünk, hogy Szentes ebben az eset­ben évenkint több színigazgatót is fölfalna, te­hát túlszárnyalná Szegedet, vetekednék Pesttel és Béccsel, szóval sikerei fölérnének cifrapalotás vi­lágvárosok rekordjáig. Ez aztán lenne a dicsőség! Abban téved az »Alföldi Újság«, hogy még mindig van Leszámoló hivatalunk, de abban is téved, hogy nincsenek erdőink. Nem értjük, hogy cikke után mért akarja laptársunk Szentesnek lefoglalni azt a dicsőséget, hogy — erdőben van­nak. A szentesi cikkiró ugyancsak alaposan kö­rülnézhetett Szegeden, ha arra is kiterjedt a fi­gyelme, hogy házaink ablakai nem ragyognak. Belátjuk, ez súlyos vád a nagyságák, a tekintetes asszonyok, meg a háztartási alkalmazottak ellen s amennyiben házaink ablakai valóban ragyogás nélkül mernek létezni, ezt a vádat továbbítani j fogjuk az Ébredő Magyarok Egyesületének, a melynek hivatásába tartozik gondoskodni arról, hogy az ablakok ne létezzenek. Az igaz, hogy Szeged a képviselőválasztáson titkosan és lajstro­mosan szavazott, mig Szentes lakossága nyíltan volt kénytelen gyakorolni választói jogát. De mért Szegedre haragszik emiatt is a szentesi cikkiró, arra a Szegedre, amely három mandátumból ket­tőt olyan képviselőnek juttatott, aki azt akarja, hogy Szentes is titkosan szavazzon? Az már ha­tározottan sértés, amikor azt mondja a cikkiró, hogy a bűnügyi statisztika Szegedet nagyváros­nak mulatja. Abban, ahogy ezt a mondatot és az egész cikket megszövegezi, az is benne van, mintha csak a bűnügyi statisztika mutatná Sze­gedet nagyvárosnak. Szerencséje a cikkírónak, hogy mi nem a szó komoly értelmében vagyunk de­mokraták, különben most föllármáznánk ezt az egész várost és százharmincezer emberrel végig­provokáltatnánk. Akkor a saját bőrén szerzett keserves tapasztalatok alapján kénytelen lenne föl­és elismerni egyetlen fölényünket, azt, hogy Sze­geden több ember lakik, mint Szentesen. így azonban ehhez sem ragaszkodunk, ellenben öröm­mel halljuk, hogy odaát már megkezdték a ta­nácskozást arról, hogy iskolát, kultúrpalotát, vá­góhidat, járdát és közvilágítást építsenek. Meg­nyugtathatjuk az önérzetes, lelkes és buzgó cikk­irót: néhány éviizeddel az ilyen tanácskozások megkezdése után, hozzá szoktak fogni az építke­zéshez is. Szentes tehát élni és virulni fog! Mindenféle kézimunkál lf>es7. bb kivite ben koszit, 22 miliőket, tálcakendőket ftb. rak'áron tart HflOO ILONKA Szeged, Tisza L. körút 54. Értelmes, jó megjelenésű, 18—20 éves, érett­ségizett fiatal ember, aki gyorsírni tud, mint volonteur kezdő fizetéssel alkalmazást nyerhet. Fiatal joghallgató is ajánlkozhat. „Volonteur" jeligére a kiadóhivatalban. A Ben Hur előadásain sem nem érvényesek. ményes, sem a A szegedi városi színház műsora: Pénteken: Fraszkita. Szombaton délután: Sasfiók. Ifjúsági előadás mérsékelt helyárakkal. Szombaton este: Fraszkita. Vasárnap délután: Tatárjárás, mérsékelt hely­árakkal. Vasárnap este: Fraszkita. Színházjegyet a Délmagyarország jegyirodá­jában telefonon Is lehet rendelni. A jegyeket kí­vánatra házhoz küldjük. Frassckita. A színház még ki sem heverte az egyik rezsijn bukását követő szanálási mozgalmakat, immár sar­kán a másik veszély. Hiába hoznak jó előadásokat^ hiába dolgozik mindenki, a labilis anyagi platt­formon nem tud kiegyenesedni a szegedi színház sorsa. Pedig a közönség aránylag elég jól láto­gatja a színházat és az igazgatóság fényesen be­igazolta, hogy tud produkálni. Irodalmi nívóban nem marad a többi vidéki színház mögött, ameny­nyire lehet, a pesti műsorokkal tart aktualitásban kapcsolatot, operettjeiben a nemesebb veretű, mű­vészileg érettebb munkákat sorakoztatja fel, a kiállításban illúziót emelő stílust és ízlést látunk, az operái változatosak, készült, gondos szinre­hozataluk mellett kiforrott értéket jelentenek a já­tékrendben. Az első szanálási procedúra azonban mégsem hozta meg a nyugalmat, a keserves örök­ség Faragó munkáján is megbosszulja magát és megint kátyúba zökkent a szinház. A mostani krach semmivel sem veszélytelenebb, mint az első volt, nemcsak részleteiben devalválja a szinház értékét, de lesülyeszti a reputációját azzal az elkedvetlenítő folyamattal, amit az anyagi há­borúságok a közönség hitében és a színészek munkakedvében felidéznek. Valóságos önfeláldo­zás, amit a szinház ilyen körülmények között végez. A ma bemutatott operettel is méltónak bizo­nyult a szinház jó hiréhez. Fraszkita az utóbbi évek operett-termésének egyik legértékesebb virága. Lehár Ferenc elmélyülő zenei szem­léletében az opera stílusához közeledik, de csak félve közeledik és idejében megáll. Az opera szé­les, markáns vonalai távol fekszenek a táncos ze­nére imbolygó temperamentumától. Az egyes da­lok még elnyújtóznak az operaária művészi med­rében, a zenekarban is fel-felbukkan Debussy és a modernek hangvarázsa, de ugyanakkor már me­részen lobog a brazíliai tangó tüzes erotikája a denaturált csapszékek, az úgynevezett mulatók lihegő romantikája, amely nem ismeretlen, de nem is érdektelen, azonban Leliárt végkép le­csalja a táncos-operett útjára. Lehár szereti az ekzotikus környezetet és zenéjében minden ide­gen és távoli nép ritmusának megadja a co uleur loca le-ját. A Fraszkita sem teljesen uj, hasonló spanyolos zenét irt már más, kevésbé sikerült ope­rettjében is, de ő nem restelli a bukást és nem restelli az ollózást sem, ha saját kottafejeit kell kerékbe törni egy uj mű alkotásához. A Fraszkita eleven, pattogó, vérrel és tűzzel kevert muzsika, de mindvégig megmarad a harmonizálás finom módszerei mellett. A szöveg amolyan Aranyvirágos, csak át­költözött az itáliai napfényből a spanyol sziklák vadregényes, félős és büszke vidékére. Azonfelül felvette Fraszkita vonásaiban Carmen fizionomiá­ját, sőt a boszorkány piros rózsáját is. Ami a fő azonban, a szöveg jól alátámasztja a zenét és Lehár ugy gyurta-furta, hogy milimélernyire ráillik elképzelt dalaira, táncos eredeti bohósá­gaira Az előadás a meleg operett premier-esték egyik legszebbike volt, amit az idén latiunk és hallot­tunk. A jól fölfejleszlett hangulat nem szűnt meg, az ötletekel jóízűen húzta alá a rendezés. A má­sodik felvonás dekoratív díszlete szintén hozzá­járult az általános elégedettség fokozásához. A főszereplő Geizler Ixila játékban kitűnőt nyúj­tott. Fordulatos, meglepő volt minden mozdulata, arcjátéka, büszke és szenvedélyes a hanglejtése, graciozus a tánca és éneke, különösen a mezzo regiszterben hatásos, mély érzésű. Gábor József­fel ünnepelte a siker diadalát, aki a hirtelenül megbetegedett Járai helyett próba nélkül ug­rott be Armand szerepébe. Az Operaház jeles énekese finoman megejtő kedvességgel énekelt és minden dalát tomboló taps kisérte. Páger ele­mében volt, sziporkázott, nagyszerű táncai és ro­konszenves, intelligens egyénisége főerőssége az előadásnak. B e k e Alice is igen kedves volt, egy­szerűbben, közvetlenebbül játszott, ezen az uton kellene maradnia. Trillap Ilonka kitett magáért ügyes táncszámaival. Még Szirmai járult hozzá a teljes sikerhez, amelynek osztályosai voltak ki­sebb szerepekben Hagymás sy, Rónay és Szilágyi is. A zenekart Hoppé vezényelte kemény, egy­színű dinamikával. Nem hoz ki lényegében sem­piit a zenéből, csak a pontos időmértéket, de szár­nyalása, dalolása nincsen zenekarának. A közönség sokat ujráztalott, tapsolt, az operettnek nagy si­kere volt. I. v. n színházi iroda hirei. Minden este a diadalmas Fraszkita. A tegnap esti bemutató lázas, tapsos, vasfüggönyös sikere után bizonyosra vehető, hogy Lehár Ferenc ez­zel az operettjével Szeged közönségét is meg­hódította. A fülbemászó melódiákat ma már bi­zonyosan mindenütt dúdolják Szegeden és min­denütt a darab szépségeiről, hangulatos cselek­ményéről, a pattogó táncokról, látványosságok­ról és a nagyszerűbbnél nagyszerűbb alakítások­ról beszélnek. Külön meglepetése volt az elő­adásnak Gábor Józsefnek, az Operaház kiváló művészének megérkezése, aki az utolsó pillanat­ban vette át Járay megbetegedése miatt, annak szerepét. A Fraszkita egyelőre péntek, szombat, vasárnap és hétfőn kerül színre, minden este a kiváló vendégművésszel, a bemutató nagyszerű szereposztásában. Szombaton délután ifjúsági előadás: Sasfiók. A főszerepeket Pártos, Faragó, Baróthy, Kaszab, Uti, Bardócz, Herczeg, Főidényi, Páger, Szirmai és Oláh játszák. Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal Tatár­járás. Bakonyi Károly és Kálmán Imre ezen leg­kiválóbb operettjének vasárnap délutáni előadása iránt oly váratlan érdeklődés nyilvánult meg, hogy már alig kaphatók jegyek. Lear király Bartos Gyulával. Shakespeare re­mekmüvének kedd esti bemutatására lázasan ké­szülődik a szinház prózai együttese. A címszere­pet a Nemzeti Színház kiváló művésze, Bartos Gyula játsza, aki ezzel az alakításával Budapesten is jelentős sikereket ért el. A darab többi főszere­peiben Kaszab, Pártos, Uti, Főidényi, Herczeg, Szilágyi, Váradi, Hagymássy és Szirmai nyújtanak elsőrendű alakításokat. Traviata Lamberg Rózsival és Oeskay Kornéllal. Csütörtök este B. bérletben. Pénteken bérlelszünetben isméi Játék a kastély­ban, Molnár Ferenc nagyszerű és mulattató víg­játéka van a műsoron. Buday Ilonka a vidék egyik legkiválóbb és leg­nevesebb primadonnája, aki több mint hat esz­tendeig volt a pozsonyi és a kassai színházak dédelgetett kedvence, szombaton kezdi meg ven­dégjátékait a színházban. Buday Ilonka azon pri­madonnák sorából való, akik nem csak öltözkö­désben, de finom játék, ének tudás és tánc-készség­ben egyaránt a legelső rangú művészi tudást rep­rezentálják. Három leghíresebb szerepét játsza és pedig: »Gül Baba«, Marica grófnő« és »Ártat­lan Zsuzsi« vezető szerepeit. Sport Zárt aftóK mögött tartja a Bástya tréningjeit. A „Bástya" Szegedi Atléták Köre igazga­tósága tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy a „Bástya" tréningjeit zártnak minősiti, vagyis azokon csak a „Bástya" és a SzAK működő tagjai, valamint a „Bástya" és a SzAK vezetősége vehetnek részt, vagyis azok, akiknek a pálya és mérkőzések látogatására állandó szabad belépési igazolványai vannak. A Délmagyarországot, Szeged egyetlen liberá­lis napilapját támogatja, aki nyomtatványszükség­letét a Délmagyarország-nyomdában (Löw Ltpót­ueca 19.) szerzi be. Telefon 16—34. Ma vonul be a YANKEE KIRÁLY a Korzóba.

Next

/
Thumbnails
Contents