Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-21 / 16. szám

4 DÉLMAGYA.RORSZÁG 1927 január 15. "Pénteken dönt a tanács és a szinügyi bizottság a szint)áz~ügyben. (A Délmagyarország munkatársától.) Ma szűrni álil Ix1 azokban a tárgyalásokban és megbeszélésekben, amelyekkel meg akarják oldani a legújabb színházi válságot. Döntés állítólag pénteken lesz. Természetesen nem kell készpénznek venni ezt a hatósági Ígéretet. Az artézi kutak, amelyeknek kevés vizük van, attól nem fognak kiapadni, ha dönteni esetleg csak a jövő héten fognak. De az ördög nem alszik. Megtörténhetik, hogy pénteken mégis kimondják az utolsó szól, tehát kénytelenek vagyunk szól kérni, nehogy a polgármester, aki különösen ilyen esetekben nagyon szigorú közgyűlési elnök, ránk csöngessen és azl mondja, hogy elkéstünk. Kezdjük talán a jogkérdéssel. A legutóbbi napokig az egész város és az országban is mindenki, akit a szegedi színház sorsa érdekel, azl hitte, hogy a színháznak van igazgatója és hogy ezl az igazgatói Faragó Ödönnek hívják. Amikor kiderüli, hogy megint válság van és hogy ezl a válságot sem sikerül simán elintézni, akkor tudtára adatolt mindenkinek, akii illet, érdekel és érint, hogy jogilag nincs a szegedi színháznak igazgatója, mert Faragó Ödön még nem irta alá a szerződési, Faragó Ödön csak vezette a színházat. Körülbelül hasonló volt a helyzet Andor Zsigmonddal is, de csak attól az időtől kezdve álltak vele elő. amikor végkép elmérgesedett a színház válsága. Akkor azonban nem a színigazgató, hanem a város volt az a szerződő fél, aki megfeledkezett a szerződés aláírásáról. Ilyen tapasztalatok után löl kell vetni természetesen a kérdési, hogy hasonló gondossággal járnak-e el a városnál más esetekben is, olyankor is. amikor nem színházi szerződési csinálnak? ila nem, lessék nyilvánosságra hozni, mi a magyarázata annak, hogy nem volt teljesen rendben se Andor Zsigmond, se Faragó Ödön szerződése és hogy ennek következtében akár szándékosan, akár nem, tévhitben tartották a közönséget és a színészeket. ' Természetesen a legnagyobb naivitás annak még föltételezése is, hogy u színtársulat bármely tagja kidobható az uccára azon az alapon, hogy Faragó Ödön nem igazgalója a szegedi színháznak. A hatóság, ha neki konveniál, támogathat egy ilyen gyerekes jogi komédiát, de nekünk Szeged presztízse érdekében tiltakoznunk kell ellene. Faragó Ödön a nyilvánosság előli mint szerződéses igazgató vette át a színházat és szerepelt s értesülésünk szerint társulatának minden egyes lúgjával ebben a minőségben tárgyalt és szerződőt!. Ahhoz, hogy a színészek ezt higyjék, nem is kellett, hogy mindegyiküknek különkülön valami ilyen nyilatkozatot legyen. A színészek, amikor Faragó Ödönnel leszerződtek, jóhiszeműen voltak abban a föltevésben, hogy a szegedi színház jogszerű igazgatójához szerződtek le, nem lesz tehát bíróság, amely teret engedjen a most érvényesülni akaró csúnya jogi rabulisztikának. Sajnos, a ténykérdések sem mutatnak szebben. A közönség kezdettől lögva méltatlankodvu látta, hogy a válság megoldásának minden terhét ál akarják hárítani u színészekre. Fz a tendencia leplezetlenül megnyilatkozik a polgármester mai nyilatkozatában, aki kijelenti, hogy majd rendet teremt Fodor Jenő, aki vezetni fogja az esetleg házikezelésbe kerülő színházat és aki a színtársulat tagjai közül csak azzal köt majd szerződést, akivel akar. Véleményünk szerint annak, amit a polgármester ill mond. nem szabad megtörténni. Andor Zsigmond ellen azon az alapon kezdődölt a hajsza, hogy nem fizeti a színészeit. Így: nem fizeti a színészeit. Andor kél kél évig volt Szegeden színigazgató. Fzalalt n kél év alatt járt a színészeknek néhány milliárd gázsi és akkor. amikor a válság a váratlan és indokaiban még ma sem földerített hatósági pálfordulás következtében teljesen elmérgesedett, tartozott a színészeknek 120—130 millióval. Faragó Ödönt kötelezte a hatóság, hogy átvegye Andor egész társulatát, az azonban titok, hogy kinek az informálására, vagy közbelépésére szerződtetett olyan tagokat is, akikkel szemben senkinek sem állt fönn semmiféle kötelezettsége. És most a hatóság, házikezelésbe akarván venni a színházat, igen könnyen elintézni vél minden olyan erkölcsi kötelességet, amelyet fennállónak tekintett másokkal szemben és január második felében egyszerűen ki akar lenni az uccára egy csomó embert, sőt jogkérdésekben való magatartásával gyöngíteni akarja pozíciójukat az esetleges pörben. Ezt a város nem teheti meg, s amennyiben komoly szándékában volna meglenni, meg kell mondani, hogy a lakosság nem osztja a hatóságnak ezt a magatartását, sőt azt a leghatározottabban elítéli. Nem akarunk azonban ezzel a cikkünkkel félreértést támasztani. Faragó Ödön, a szegedi j színház mostani igazgatója, igenis: jogokkal és kötelezettségekkel fölruházotl igazgatója, nem pedig felelőtlen vezetője, rövid itteni működése alatt több bizonyítékát szolgáltatta annak, hogv a dolgát értő, erőskezű ember, aki lud majd kifogástalanul szép dolgokat produkálni, ha abba a helyzetbe kerül, hogy az előföltételeket a saját művészi fölfogása, színházi és vállalati tapasztalatai alapján teremtse meg. Ettől függetlenül is az a véleményünk, hogy a színház sem olyan vállalat, amelyet joga lenne bárkinek érdekeiben bántani. kibontakozásában megbolygatni. De Faragó a kibontakozásnak legalább is nagyon egyoldalú módszeréhez akar folyamodni. A hatóság és a körülmények ráparancsolták olyan terhek vállalását, amelyek tulmennek a színház teherbíró képességén. A hatóság színigazgató akar lenni. Egészen bizonyos, hogy ez az ambíció sok pénzébe fog a városnak még kerülni. Mennyivel okosabb, egyszerűbb és tisztább, meg nobilisabb megoldási mód lenne, hogy maradjon csak továbbra is Faragó Ödön a színigazgató és a színészeknek járó végkielégítés egyrészének átvállalásával járuljon hozzá a város annak az áldatlan helyzetnek a szanálásához, amelynek megteremtésében nagyrésze van á hatóságnak. * • Az volt a lerv, hogy Fodor Jenő tanácsnok a csütörtöki tanácsülésen tesz jelentést a tanácsnak a színészekkel folytatott tárgyalások eredménytelenségéről;; miután szerdán már befejezte a tárgyalásokat és még csupán Faragó Ödön színigazgatóval volt valami meg- j lx'szélni valója. Faragó Ödönt a kora délelőtti órákra hivta meg magához, a színigazgató azonban a meghívásnak nem lehetett eleget, mert a színházban voll elfoglaltsága. Fodor tanácsnok ezt bejelentette a csütörtöki tanácsülésen, de bejelentette azl is, hogy Faragóval délután tárgyal és igy semmi akadálya nincs annak, hogy pénteken foglalkozzon a tanács a színház kérdésével. A polgármester utasítást adoll a szinügyi bizottság rendkívüli ülésének összehívására, mert a tanács holnap délben a szinügyi bizottsággal tartandó együttes ülésen kívánja meghozni döntését. A városházán a szinházkérdés megoldását a szanálási kísérlet meghiúsulása következtében már elintézettnek tartják. A megoldás, mint közöltük, a házikezelés lesz. Faragó ugyanis nem tekinti magát a szegedi színház szerződéses igazgatójának, szerződését ugyanis sem ő, sem pedig a város tanácsa még nem irta alá. A szerződés megkötését a szanálási kísérlet sikerétől tették a felek függővé. Mivel a kísérlet nem sikerült, a színtársulat tagjainak nagyrésze nem volt hajlandó arra, hogy a felkínált végkielégítés ellenében felbontsa szerződését, a gázsiredukcióra pedig még kevésbbé, az igazgatói szerződés aláírására már nem is kerül a sor. Faragó visszaadja a kultuszminisztériumnak színigazgatói koncesszióját és lemond a szegedi színházról, amely igy, legalább ennek a szezonnak hátralévő részére, házikezelésbe kerül. Az »intendánsa Fodor Jenő lesz, aki a szerződés nélkül maradó színtársulatnak ahhoz a tagjaihoz, akikre szükség van, levelet intéz. Megkérdezi tőlük, hogy ennyi, meg ennyi gázsiéri hajlandók-e leszerződni a város házikezelésű színházához. Akik nem kapnak ilyen felszólító levelet, azok nyugodtan — távozhatnak Szegedről. Értesülésünk szerinl a város tanácsa már döntött a művezető igazgató személye ügyében is, de ezt a döntést egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. A művezető igazgató fixfizetést kap majd a várostól és hatáskörét szerződésileg állapítják majd meg. A színház históriájához tartozik az is, hogv a szegedi törvényszék Wmz-tanácsa, mint felebbviteli bíróság, január 28-ára: tűzte ki a városnak Andor ellen indított szerződésbontó pőrének tárgyalását. Ezt a pörl a város, mint ismeretes, a járásbíróságon megnyerte. A járásbíróság ugyanis érvénytelenítette Andor Zsiga szerződését. Az olvasó rovaía A vendég a pincérelcéri. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Bár érdekelve nem vagyok, de mint öreg kávéházi vendég a pincérek ügyéről egy pár sort bátorkodóin irni. Mini olyan egyén, aki már sok idegen államban megfordult cs az igazán elhagyatott magyar pincérek nehezen orvosolható bajait ál tudja érezni, szinte jólesően hatott reám az a cikk, amely foglalkozott a szegedi pincérek ügyével. Legyünk csak őszinték és mérlegeljük igazságosan az elhanyagolt szegény pincérek szomorú sorsál cs nyomorúságos helyzetét. Az ó-évben még vollak valahogy a korona világban, mert akkor (magamról tudom kevesebbet nem adtunk borravalót, mint ezer koronát, de most, eljött a várva-várt pengő-év, amelyről a sápadt, beesett arcú pincérek ragyogó szemekkel beszéltek és reménykedtek és... most, — tapasztaltam magam is azl a tényt pl. a Tiszában egy 3 személyes társaság megozsonnázott, amikor a felszolgáló pincérek legalább is 8 utat tettek meg és utoljára 1 fillért, sage négy fillér! hagylak a tálcán), most sokkal nagyobb nehézségek gördüllek a pincérek amúgy is nehéz megélhetései elé. Pedig, ha azl vesszük, éppen elég idegölő és fárasztó munkál végeznek. Nagyon megérdemelnék azl. hogy a l. szegedi vendéglős és kávés urakkal karöltve a n. é. szegedi közönség megoldaná részükre azt a régen kéri százalékos rendszert. Azt hiszem a pincér is szivesebben dolgozik százalék melletl 100.1)00 korona havi fizetésért, mint most 400.000 korona havi fizetésért. Amely rendszerrel egyébként csökkenne a munkanélküliség is, de elegei tudnának tenni azon követelésünknek, hogy olyan előzékenységgel és jól szolgáljanak ki. mini békében és lehetőleg ugy is jelenjenek meg az asztalok között, mint annakidején. Szerintem nemcsak jóakaratunk, de kötelességünk is a pincérek kérését támogatn i, már csak azért is, hogy ezzel jóegynéhány munkanélküli családos pincért megélhetéshez juttassunk. Azt hiszem kevés olyan vendég akad, aki nézetemet nem helyesli, meri hiszen ha azok a szegény, minden szeszélyt, szokást, hóbortot, sőt gorombaságot is víg arccal és bohém lélekkel zsebrevágó pincérek küzdenek azért, hogy mi, vendégek a lehető legjobb hangulatban érjük meg a hajnalt, hát segítsük most mi is őket. Hadd hajnalodjon rájuk is már egyszer. Őszinte tisztelője : Egy régi kávéházi vendég VETKEZIK, SÜEl?. Szegediek találkozó helye.