Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-18 / 13. szám

DELMAGY •ZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc •cca 2. Teleion 13—33. - Kladóhlvalal, kOlctönkitnyvlár és Jegyiroda: Aradi •cca S. Telelőn 306. - Nyomda: Löw Upöl UCCD ÍO. Teleion 16-34. «««««« KEDD, 1927 JANUÁR 18 $ © MAKÓi Szerkesztőse. Url ucca 6. Telelőn 15». HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : és kiadóhivatal: Relormálu - - c» Kiauunivaiai: kciui iitoiii III- ÉVFOLYAM, 13- SZAM bazár. Teleion 283. szám. «v ••Otlzetésl Ara havonta 3-20, -vidéken és a lővArosbon 3-ÖO, kUllttldOn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 11« Vér és Arany €€ 99 Az ismeretlenség varázsos-sejtelmes távolából, a messzeség opálos függönyén keresztül érthetetlen és megfoghatatlan események zuhannak ránk. A mesék mennyei birodalmában egy sokszázmilliós nép, egy Európánál nagyobb ország vajúdik véres kinok és verejtékes gyötrelmek között a »forradalom nászágyá -ban. Egyéni szenvedések sikoltása, egyéni tragédiák páthosza nem ér él hozzánk. Tömeggé szürkül a vér, az élő testek hekatombája, morajjá közömbösülnek a kétségbeesés sikoltozó jajai s a legborzalmasabb és legvéresebb események riportjait ugy olvassuk, mint a történelmi könyvek lehiggadt tanitásait. Pedig messze van-e tőlünk az az irtózatos háború, melyből nem érkezik hozzánk sem a sebesültek orditása, sem ágyúdörgés, sem megrendelés hadiszállításokra. A középkorban messze volt a szomszéd város is, ma repülőgépen lehe^ utazni Londontól Bombayig s estére a milanói operából fogom az Íróasztalom mellett ülve hallgatni a Bohémeket. Ki tudja, a térről, időről és távolságokról alkotott fogalmaink, a kanti kategóriákból vált érzékszervünk, a tudat nyoszolyája: az ösztön megérzése hogyan fognak változni, milyen forradalmian fognak kitágulni talán már a holnapi napon. A távolság minden csökkenése fogyasztja az objektivitást. Az ősember érzéketlen maradt legközvetlenebb szomszédja sorsával szemben is, — az emberi szolidaritás — ha szabadna mondani, - — a távolságok csökkenésével egyenes arányban nő. Szinte a minap még, — ne feledkezzünk meg róla, — érzéketlen érdeklődéssel néztük azoknak a népeknek küzdelmét, melyek közé magunk is belenőttünk. Ma még Kina népének küzdelme csak ugy érdekel bennünket, mintha véres és borzongtató film peregne le előttünk. De ki tudja, a jámbor nézőből mikor válik aktor, a közömbös népből jajveszékelő tömeg s az emberi zseni s a rábukkanó szerencse mikor falja föl a távolságokat ésmeszszeségeket. Ki tudja, miért állanak fel egymás ellen csatasorba évezredek kultúrájának elnyomorodott gyermekei? Mi lehet a gondolat, mely őket ilyen cselekvésre füti s mely a halált kívánatosabbá teszi előttük, mint betöltetlen feladataik súlya alatt azéletet? Mit ér az a kultura, mely az európai civilizáció bölcsőkorában már örökszépet alkotott, ha most tömeggyilkosságok fertőjébe és gyalázatába szennyesedik. A világháború förtelme megmutatta, hogy a fehér ember kulturája menynyire csak szalmaszál-gát s mennyire csak pehelysúly. Most az ázsiai kultura merül el a gyilkolás örvénylő mélyében. De mit gondolnak ők, akik kezükbe vették a testvér ellen élesített fegyvert? Mit érezhetnek ők feladatnak, küldetésnek, parancsnak, az élet jogát megtagadó hivatásnak, akik milliós hadseregekké állva össze pusztítanak életet és dobogó emberi sziveken, testvérsziveken nyitják meg kardjukkal a fekete halál kapuit? Mi ebből a véres époszból csak üzleti szavak morajló tőzsdeüzanszait, politikai ágensek propagandajelszavainak törmelékét halljuk ki. Európa népei összekülönböznek azon, hogy ki szállítsa Kínának az ópium és heroin tömegmérgét s hogy ki hozza ki Kina selymét és bányáinak föltáratlan kincseit. Európa népei, a világ hatalmasságai versenghetnek azon, hogy a »politikai érdekszféra« hímjébe öltöztetett rideg üzletiesség és mezítelen profitéhség hogyan osztozkodjék meg Kina fölméretlen és be nem járt mammuttestén. De Kina népe miért viv háborút az európai hatalmak érdekeiért? Miért ölik, miért gyilkolják egymást azért, hogy Anglia, vagy Oroszország zsákmányoljad munkájuk és földjük kincseit? Érdemes-e azért pusztitaniok egymást, hogy melyik európai hatalom rabigájába hajtsák életük és javaik testvérháboruból kimentett maradékát? Háborús népek sohasem tudják, hogy miért harcolnak. Az érdek rimája mindig érintetlen hajadonná kendőzi el magát s tömegeket megmozdító, lelkesedést kigyújtó s halálos elszántságot parancsoló jelszavakká dekorálja az adok és veszek profitszempontjait. A hadiszállítók viselik a háborút s a hős gyermekek viszik vásárra gyönyörű életüket. Ez az emberi kultura és ez az emberi civilizáció eredménye Párisban épugy, mint Sanghaiban. Az üzleti harc kivonult a bürókból s a tőzsde igaz iküzdelmét a csatamezőn vivja meg. A katona a nagyipar munkása lelt a Ruhrvidéken épugy, mint Mandzsúriában. A nehézipar külpolitikája pedig mindig háborút akar. »Örök a beslia.« Avagy: »Vér és Arany.« Bűnvádi eljárási indítottak a szociálisiák bécsi tanulmányútja résztvevői ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy a múlt év nyarán a szociáldemokrata párt községi frakciója, köztük a párt városi képviselő tagjainak nagyrésze is, körülbelül 70-en, tanulmányi utat tettek Bécsben és ott főleg a városi adminisztráció után érdeklődtek, Azóta hónapok teltek el, el is feledkeztek már az útról. Ma azután váratlanul és meglepetésszerűen a bécsi ut résztvevői idézést kaptak bűnügyben a rendőrségtől, mert azzal vádolják őket, hogy Bécsből hazajövet az I n t e r n a p i o i} á 1 é t énekelték a határon, Pozsonyban pedig a hajóhídon emigrált volt népbiztosokkal tárgyaltak. A tömeges idézések és a megindult biinügyi eljárás hire általános feltűnést keltett, annál is inkább, mert a szociáldemokrata párt információja szerint, a tanulmányul résztvevői nem énekelték az Internacionálét, de arra gondolnak, hogy ahajóuton általuk énekelt Fel szociálisták! kezdetű dalt tévesztették össze az Internacionáléval. Arra a vádra vonatkozóan pedig, hogy a tanulmányúton lévők közül egyrészük a pozsonyi hajóhídon bárkivel tárgyaltak volna is, már csak azért sem állhat fenn,' mert a cseh hatóságok a legszigorúbban ragaszkodnak ahhoz, hogy a hajót cseh vizűm nélkül nem lehet elhagyni és igy a társaság tagjainak nem is állt volna módjában bárkivel a pozsonyi hajóhídon tárgyalni. MMMMMWMMfMMMMMMMMMMttMlMMMMtMMMM Prágában a spanyolfárvány miatt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: A spanyoljárvány még mindig terjed. A tanács utasította az orvosokat, hogy minden megbetegedést kötelesek azonnal bejelenteni. Az iskolákat bezárták, a tanköteles gyermekek közül 33 százalék beteg. A betegség egyébként a legtöbb esetben enyhe lefolyású. Az orvosok véleménye szerint Prágában a nálhaláz nem influenza, hanem spanyolbetegség. Bécs, január 17. Bécs város tiszti főorvosa kijelentette, hogy a náthajárvány nem mutat nyugtalanító tüneteket. A betegek száma nem emelkedett és a betegség lefolyása valamennyi esetben könnyebb természetű. ¿1 tanács tagfai mar graiuláliaK BoRor I*ál fielyeííes polgármester — Képviselőségében Fővárosi Kombinációit. — Klebelsberg és Szterényi Körül. (A Délmagyarország munkatársától.) Az egységes párt szegedi mandátuma körül csak most; kezdődött meg az igazi bonyodalom. Előállolt az a furcsa helyzet, hogy az a megbizólevél, amelyért alig néhány héttel ezelőtt olyan ádáz küzdelem folyt, ma senkinek sem kell, ma mindenki szabadulni akar tőle és nem kell nagy fantázia annak az elképzeléséhez, hogy egy szép napon arra ébrednek, hogy a választáson megszerzett mandátumról nemcsak a lista három rendes jelöltje mondott le, hanem lemond róla esetleg a három pótjelölt is, ami azután igazán nagy és furcsa komplikációknak lehet az okozója. A helyzet egyelőre nem ilyen veszedelmes, de furcsának elég furcsa. A listavezető kultuszminiszter, akinek megválasztását a választási elnök hivatalosan kihirdette a szavazatok összeszámlálása után, kitérő választ adott annak a deputációnak, amely a mandátum megtartására kérte fel. A küldöttség ugyanilyen választ kapott a miniszterelnöktől is. Mindketten ugy nyilatkoztak, hogy szivesörömest teljesítenék a küldöttség kívánságát, azonban nem tőlük függ annak a megállapítása, hogy Klebelsberg Iíunó gróf kultuszminiszter melyik mandátumát tartsa meg a három közül, a titkos, lajstromos szavazáson elnyert szegedit-e, vagy a nyílt szavazáson megszerzett komáromit, esetleg az egrit? Az egységes párt szempontjából tekintve a kérdést, a kultuszminiszter a szegedi mandátumot semmiesetre sem tarthatná meg, mert hiszen ebben az esetben ugy Komáromban, mint Egerben uj választást kellene tartani. A küldöttségnek adott kitérő válaszokból következtetve a kérdés elbírálásánál a legnagyobb valószínűség szerint ez a szempont fog érvényesülni. így tehát a szegedi mandátum a lista második jelöltjére, Szterényi József báróra hárulna, aki azonban, legalább ezidőszerint hallani sem akar a megbizólevél elfogadásáról — a küldöttségjárások után. A lista harmadik rendes jelöltje dr. Kószó István volt, aki már a jelöltséget sem akarta vállalni. Kószót a város törvényhatósági bizottsága felsőházi taggá választotta meg, tehát a képviselői mandátumot csak is abban az