Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-11 / 286. szám

11126 december 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Áfoléfa a liberalizmusnak^ Még most is éretlen? Peidl Gyula. Irta: ii ivli­le­kö­A hajtóvadászat kétségtelenül a vadászok és hajtók óriási győzelmével fog végződni: jelöltek és nviltszavazásos kerületek ugy hul­lanak, mint a legyek. A kormány páratlan sikerét bizonyítja, hogy mielőtt még egyet­len választó is az urnához juthatott volna, a mandátumok harminchat százaléka már az ölébe hullott - egyhangú választások ci­mén. Nem csökkentette a már eleve biztosí­tott győzelmet az első választási nap sem, amikor száz és egynéhány kerületben csu­pán 2, ird és mond: kettő pártonkívüli ellen­zéki képviselőt választoltak meg, a többi ki­vétel nélkül kormánypárti, vagy kormányt támogató, ami egyre megy. De a kél párton­kívüli sem osztályhelyzeténél vagy világné­zeténél fogva ellenzéki, hanem csupán azért, mert a legitimizmus tekintetében van köztük és a kormány közöli bizonyos lempóbe lömbség. Igazi, ugy nevezel destruktív ellenzéki hát egyellenegv sincs a megválasztottak zötjt. A december nyolcadiki választások ered­ménye és az egyhangú mandátumok száma a kormánynak máris jelentékeny többséget biztosítanak. Egy pillantás a még hátralévő nyiltszavazásos kerületek jelöltjeire, akik az »ajánlások összegyűjtése cimü akadályver­seny után ínég megmaradtak, meggyőzhet mindenkit arról, hogy a kormány óriási több­séggel fog rendelkezni az uj képviselőházban. Hogy ezzel szemben milyen eredményt hoz­nak a íitkos kerületek, azt senki sem tudhatja, azzal nem is kívánok foglalkozni, a jóslás nem lévén mesterségem, mert ez mindig egy adag nagyképűségei feltételez. De azt meg lehet és kell is állapítani, hogy ha az összes titkos kerületek kivétel nélkül ellenzéki képviselőket választanának is, ezek­nek aránylag kis száma már nem tehetné vi­tássá a Bethlen-kormány többségét. Jó ezzel tisztában lenni azért, mert ha a városi lakos­ság foglalkozásra való tekintet nélkül és min­den mellékszempont félretételével nem fogja összeszedni minden erejét, akkor érdekei alig vagy egyáltalán nem jutnak szóhoz az uj kép­viselőházban. Hogy ez mii jelentene munkás­ra, tisztviselőre, iparosra, kereskedőre egy­aránt, azt nem kell bővebben magyarázni. E soroknak nem is ez a célja. Ellenben azj, a kérdést kívánom felvetni és megvilágítani, amelyet a cikk fölé irtani: Még most is éret­len-e a vidék népe a titkos szavazásra? A kormány hivatalos és félhivatalos szó­csövei váltig azt hirdetik, hogy a választások szabályszerűen folynak; terror, visszaélés, at­rocitás sehol sem történi, hacsak az ellenzéki jelöltek nem próbálkoztak ilyesmivel. A köz­igazgatás szervei mindenütt őrködtek a tör­vényes rendelkezések szigoru betartásán. Az ellenzék mozgási szabadságát nem korlátoz­ták, jelölteket, bizalmiférfiakat nem tartóztat­tak íe és nem utasítottak ki. Ellenzéki gyű­léseket nem akadályoztak és nem tiltottak meg. Szóval minden a legnagyobb rendben folyt. Kövessünk el magunkon erőszakot és higy­jük el. hogy tényleg igy van. Mi következik ebből? Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a vidék népe kiváló bizonyságát szol­gáltatta éretségének. Nem hallgatolt a minden­féle szélsőségekre, az izgatókra és ellenzéki Ígérgetőkre, hanem elhitte, hogy a mai kor­mánypolitika az egyedül üdvözítő és szava­zott, "mint a parancsolat, nagyon sokszor »egy­hangulag« is, a kormány jelöltjeire. Kérdem: ha a vidék jó népe olyan okos és olyan bölcs, hogy saját elhatározásából, min­den hatósági befolyás nélkül, az egész vona­lon, félrelökve az ellenzéket, i4ven példátlanul nagy többséget adott a kormánynak, ki me­részelheti akkor a vidéket továbbra is éret­lennek nyilvánítani? Miután pedig mi, a demokrácia és a haladás hivei, a becsületes és tiszta választás szószólói, sohasem osztottuk, sőt nemzetgyalázásnak ne­veztük azt a felfogást, hogy a nép éretlen és miután most a kormány is ilyen nagyszerű bizonyságát kapta a nép érettségének, semmi akadálya sem lehet már annak, hogy az uj országgyűlés haladéktalanul törvénybe iktassa • az egész vonalon a titkos szavazást és ezzel i bevezesse az országot a kulturnépek sorába. | Ha ellenben ezelcután a kormány még min­dig nem kezdeményezné a titkos szavazást, vagy szembehelyezkednék ilyirányu kezdemé­nyezéssel, akkor dokumentálná a sajál rossz­hiszeműségét, valamint azt, hogy a nvilt sza­vazást csak azért tartja lent továbbra is, mert ez módot és lehetőséget nyújt neki arra, hogy a választásokat saját javára befolyásolja és a választók szabad akaratának érvényesülé­sét megakadályozza. Ezzel pedig önmaga dek­larálná egyben azl is, hogy uralma nem a választók szabad akaratán, hanem erőszakon nvi Ha már tollat fogtam, nem hallgathatok el egy szomorú jelenségei, amely közvetve bár — a nyilt. szavazás erkölcstelen és nieg­Azt olvastam, hogy a szegedi tanyákon né­alázó voltát bizonyítja. hány tanitó is gyűjtötte a kultuszminiszter ur ajánlásait. Ez rendes körülmények között látszik, mert a gyermeke jö­szülő nem érzi magát teljesen tanítóval szemben. De a jelen a punctum saliens. A helyzet is aggasztónak vőjéérl aggódó függetlennek a esetben nem ez ugyanis az, hogy a lanilók különböző fele­kezeti egyesületei szépen megférve egymás mellett, évek óta panaszolják súlyos sérelmei­kel és kérik a kormánytól és törvényhozástól azok orvoslását. Amikor ezt teszik, állampol­gári és alkalmazotti jogaikkal élnek, amit alkotmányos országban senki fia nem kifogá­solhat, különösen, ha a panaszok indokoltak is. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ur ezen legutóbb mégis annyira felizgult, hogy súlyosan megtámadta a tanítók egyesületeit és megfenyeget le őket, ha abba nem hagyják a panaszkodás! és memorandumozást, ugy meg­torlással él és lagalább is feloszlatja őket. Nem kívánom én ezért a tanítókra oktrojálni a magam kormányzalellenes felfogását. Ez az ő dolguk. Általánosítani sem kívánok. De sú­lyos sértésnek tartanám feltételezni, akár csak egyes tanítókról is, hogy spontán elhatározás­ból vállalkoznak a nyilvánosság ellőtt annak a miniszternek a támogatására, aki legelemibb joguktól: a panaszkodás jogától is eltiltotta őket. Sapienti sat. Győzött — a nyílt választás. A terror, a nyomás és a választóit, megfélemlítése egyetlen ellenzéki felőlinek sem adolí mandátumot a nyilt keriilelekben. — Hősies harcosok: Rassay, Nagy Vince, Lázár Miklós, Ruperí, Broxdy Rassay Károly okvellenü! megtartja a szegedi mandátumot. A baloldali pártok nagy győzelme Peslkörnyéken. Békéscsabán (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kormánynak semmi panasza nem lehet azok ellen a közegek ellen, akik a választáso kat intézték. A választási aparátus a legtö­kéletesebben működött, a mai nap során is legázolták a nylll választásos kerületekben az ellenzéket. Sorra jöttek egymásután a hirek Kapos­várról, Orosházáról, Békéscsabáról, Tokajról, Tótkomlósról, Dombovárról, Devecserről és Pacsáról és ezek a hirek mind arról számol­tak be, hogy az ellenzék sehol sem ludotl megbirkózni a — nvilt választással. Kaposvárott Rassay a győzelem minden reményével vette fel a küzdelmei, de már a startnál elbukott, mert a munkásság, — elsősorban a kaposvári cukorgyár munkásai, — akiknek a Kassav­párt; és a szociáldemokrata párt között való megegyezés értelmében Rassay Károlyra kel­lett volna szavazniok, a gyár mérnökeinek vezetése alatt gyors egymásutánban szavaz­tak le Ugrón Gáborra... A mérnökök vezet­ték a munkásokat és Kaposváron is több ezer munkanélküli van... Délben már látszott, hogv teljesen reménytelen a helyzet és győzött a hatósági terror. A nyilt szavazás tehát Rassayt is megbuk­tatta Kaposvárott. Most Szeged titkos szava­zással fog választ adni erre. Ezek után teljesen bizonyos, hogy Rassay a szegedi mandátumot tartja meg. Hatalmas küzdelem folyt le a mandátu­miéi\ Orosházán, ahol Nagy Vince a késő délutáni órákig ve­zetett Csizmadia Andrással, az egységes párt jelöltjével szemben. Nagy Vince azért bukott meg, mert pártjának, illetve szavazóinak egy tekintélyes része nem mert szembe­szállni a hatóságokkal és nem sza­vazott. Bud Jánosnak nem volt nehéz a szavazatok nagy többségét megszerezni. Péntekre virradó éjjel Szeder Ferenc bizalmi embereit és a választás technikai részének vezetőit a rend­őrség azon a cimen őrizetbe vette, hogy a Népszavának egy '/ oldalas külön kiadását terjesztették engedély nélkül. Ezeket az em­bereket a rendőrség kihallgatás ürügye alatt egész nap a rendőrségen tartotta, úgyhogy a teljesen magára hagyatott Szeder Ferenc nem ludla választóit irányítani. Belefáradva a ki­látástalan küzdelembe, Szeder két órakor el­utazoll Békéscsabáról, ahol este 6 órakor át­adták Bud Jánosnak a kerület mandátumát. Hősies harc után bukott el Tokajban Lázár Miklós. Választóinak kitartó lelkesedése nem ludla le­gyűrni a kormány választási aparátusát és Lázár Miklós három hetes kálváriajárás emlékével hagyta el Tokajt. A harminckét községből álló devecseri kerületben Ruperl Rezső, a kerület eddigi képviselője kí­sérelte meg a lehetetlent — természetesen siker­telenül. Erős küzdelmet folytatotl a mandátumért a dombovári kerületben Pallavicini őrgróf is, aki­nek bizalmi féri'iait lelartóztatták, párthívei! zak­latták, ugy, hogy ő is kisebbségben maradt. Ha­sonlóképpen buktak el a hősies küzdelemben Dé­nes Islván, Drozdv Győző, Létay Ernő és Sza­kács Andor is. Ez az eredmény az előzmények után egyál­talában nem meglepetés. Már a választási had­járat megindításakor mindenki tisztában volt az­zal, hogy a kormány nyilt választásos kerületekben nem engedi lélekzelhez jutni az ellenzéket, fippeii ezért fordul most nagy érdeklődés a titkos választások felé, amelyeknek eredményeiről Ízelítőt adnak a pestkörnyéki választások eddig nyilvánosságra került adatai. Ebben a ke­rületben a szavazóknak 70—75 százaléka tett ele­get alkotmányos kötelességének, eddig 41 urnát ürítettek ki és számlálták össze a szavazatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents