Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-05 / 281. szám

i 4 DÉLMAGYARORSZÁG 1926 december 5. tak. A bunda egyik része a házban bujt meg, mig a másik része kívülről kezdte meg az ostromol. A kivülmaradtak golyótüz alá vetlek az elbarikádozott kis házat és megkezdődött a rcvolverharc. A Somogyi-telep kíváncsi lakossága először nagy érdeklődéssel szemlélte a cigányok veszekedését, de később azután, amikor a revolverek is eldördültek, a lakosság elrémülve menekült a véres hadszintérről. Este nyolcóra tájban, amikor a revolvertöltények elfogytak, a támadó cigányok elvonultak és egy lakatlan házban ütötték fel sátorfájukat, hogy a további teendőket megbeszéljék. A detektívek ezalatt kitanulmányozták a helyzetet és elhatározták, hogy csak reggel ütnek rajta a rabló cigánybandán. Reggelre tizenöt lovasrendőr és tiz detektív és egy szakasz rendőr állt már készenlétben és megkezdődött a cigányok leszerelése. A gyalogos rendőrök az összes utakat elállták, ugy, hogy a kettős rajtaütés alkalmával a körülzárt cigányok már nem is menekülhettek. Minden ellenállás nélkül adták meg magukat. A bandának öt felfegyverkezett tagja azonban a legtitokzatosabban eltűnt a szoros rendőrségi gyűrűből. Szökésük után bucsuzóul még leadlak néhány revolverlövést, az üldöző lovasrendőrök azonban már nem tudtak reájuk akadni. A két súlyosan megsebeíWimmer indítványozni fogja a miniszterelnök üdvözléséi cim alatt a kormánylap cikket közölt egy beszélgetésről, amelyet én 1'J2b január 27-én a Friss Hirek egy munkatársával a vasúton állítólag folytattam volna, elmondva az újságírónak többek között, hogy — «Bethlen személye iránti bizalmam eredményes működésének láttára állandóan fokozódik, jó szándékairól meg vagyok győződve és azt látom, hogy személyében lassanként feltámad Tisza István politikája». Hogy találkoztam-e 1924 január 27-én az innen Pestre való utamon, amellyel tényleg több mint három hetes Olaszországban töltött szabadságomat kezdtem meg, a Friss Hirek egy munkatársával, azl ma már megállapítanom nem lehet, illetve arra emlékezni nem tudok. De igenis módomban áll ezen most, két és háromnegyedév után először tudomásomra jutott, akkor ily evidensen célzatos módon közzétett interjú feltétlen helytelenségét megállapítanom az alapon, hogy a nemzetgyűlés köztudomás szerint tényleg 1924 év kezdetén tárgyalta a szanálási törvényi és mivel az ellenzék akkor érthető módon nagy eréllyel küzdött a szanálási törvényben foglalt azon óriási fontosságú felhatalmazás ellen, amelyet a kormány magának kért és amely szerint a parlamentnek két és félévre le kellett mondani az ország minden pénzügyeinek intézésébe való beszólásáról, itt Szegeden tárgyalások folytak a főispán ur és a szabadelvűek közölt, hogy a törvény megszavazása érdekében Írjunk, illetve sürgönyözzünk fel a nemzetgyűlésnek. Ezen tárgyalások közepette történt most már az, hogy a szabadelvűek, akiknek élén én tárgyaltam a főispán úrral, készségünket jelentettük ki ahhoz, hogy a szanálási törvény megszavazása érdekében fordulunk a nemzetgyűléshez, de avval a határozott kikötéssel, hogy ez csak abból a szempontból történik, hogy a szanálási törvény megszavazása az akkori viszonyok között feltétlenül szükségesnek látszott, semmiféle üdvözlésnek, vagy bizalmi nyilatkozatnak azonban kifejezésre jutni nem szabad, meri hisz hibáztattuk már akkor, hogy a kormány az sült cigányt az előhívott mentők beszállították a közkórházba, ahol azonnal bekötözték súlyos sebeiket. A rendőrök ezután átvizsgálták a cigányok összehordott zsákmányait. Több mint öíven különböző betörésből származó holmit találtak összehalmozva. A cigányok látva, hogy ugy sem szabadulhat-, nak, összes betöréseiket bevallották. Érdekes, hogy a betörések közölt csak egy szegedi vonatkozású akad. A nyár folyamán, — mint emlékezetes, ismeretlen kóbor cigányok megfúrták Róvó Sándor felsőtanyai gazda tanyáját, akinek teljes berendezését elrabolták. Amikor a detektívek átvizsgállak a lopolt holmikat, a 34 cigány kettős sorokban megindult a város felé. Délelőtt 11 óra tájban lehetett, amikor a társaság körülvéve lovasrendőrökkel, a városháza elé éri. A furcsa menetet a kíváncsiak nagy hada kisérte, akik a legfantasztikusabb rémhíreket köllötték a cigányok Somogyitelepi szerepléséről. Gyilkosságok, borzalmas kegyetlenkedések hírei száguldoztak a városban. A vészes hir terjeszt ők közül különösen a tápéi tejes asszonyok jártak elől akik szombaton reggel, ahol csak megjelentek, halálra rémült arccal regélték el a Somogyitelepi gyilkosságokat. A betörő cigánybanda tagjait előzetes letartóztatásba helyezték és a rendőrség most azon dolgozik, hogy a banda egész bünlajsfromát — két évre visszamenően — összeállítsa. országot szükség nélkül ilyen kényszerhelyzetbe juttatta és csak ezen kényszerhelyzetben mutalkozolt szükségesnek a szanálási terv elfogadása. Ha jól emlékszem, egy ily felirat, tényleg a nemzetgyűléshez el is küldetett, még pedig márciusban. Áprilisban a szanálási törvényt már kihirdették. A szóbanforgó interjúnak nyomatékosabb, a tényekkel igazolt cáfolata tehát alig képzelhető, meri hisz a i'entemlilelt eljárás egyenesen ellentmond a Friss Hírekben akkor távollétemben közzélett cikknek. A kormánylapnak, a Friss Híreknek két és félév előtti cikkéhez hozzáfűzött megjegyzéseire csak annyit, hogy hozzátartozóim, akik a szóbanforgó interjúról értesíthettek volna, sajnos nincsennek. Tény azonban, hogy valahányszor hosszabb szabadságra elutazom, a liberális szegedi lapot mindig utánam küldetem. 1924-ben is minden nap megkaptam a Szeged-et, amely lapban azonban a szóbanforgó, igy egyenesen távollétem felhasználásával megjeleni cikkről egy szó sem fordult elő. Marad tehát a kormánylapnak még az a kérdése, hogy «mi bajom van tehát Bethlen gróffal*. Szívesen adok választ és e célból visszatérek egy tárgyalásra, amelyet 1922-ben az akkori választások kezdetén a főispán úrral folytattunk. A főispán ur akkor azon nagyon dicséretreméltó igyekezettel, hogy városunkat egy erős választási harctól lehetőleg megkímélje, az átutazóban levő miniszterelnök ur elé vezeteti bennünket, avval a köztünk megpendített ideával, hogyha nem a fajvédelem tudományos megállapitója, a »fekete« Teleki gróf lépne fel, hanem egy országos nevü, nem szélsőséges politikus, a liberálisok esetleg nem állítanának ellenjelöltet. Ez az okos terv egy ide nem tartozó incidens folytán nem voll keresztülvihető, de bizonyítja, hogy akkor igenis szívesen hallgattam a főispán ur kijelentéseit arról, hogy Bethlen tulajdonképen és alapjában liberális gondolkodású és mihelyt ő most — az 1922-es választásokon — megfelelő többséget kap, ezt be is fogja bizonyítani. Ki kell jelentenem ugyanis anélkül, hogy itt a hatalom elismerésére vagy pláne kitüntetésére gondolnék, amelyek engem sohasem izgatLak, mégis csak előnyösnek látszik az — amihez különben korábbi husz éven át szokva voltam —, hogy politikai és főleg gazdasági céljaimai a kormánypárt keretében érvényesítsem, ahol az sokkal könnyebb is, mint az ellenzéken és szívesen csatlakoztam volna tehát minden pillanatban a liberális Bethlen gróf politikájához. Bethlen a többséget 1922-ben megkapta, olyannyira, hogy az azóta letelt négy és félév alatt az országban tudvalevőleg csak egy akarat uralkodott, a BeLhlené, de liberális intézkedéseket a legkisebb mértékben nemcsak hogy nem láttunk és nem tapasztaltunk, hanem minél hatalmasabb lett Bethlen, minél biztosabban kezelte a nemzetgyűlésben levő óriási többségét, annál reakciósabb lett minden kormányintézkedés. Megalkották a választási törvényt, amely reakciósabb nem lehet. A sajtószabadságnak már a neve sincs meg, mert napról-napra betiltottak lapokat egy cikk miatt, köztük egy igazán világraszóló lapot, a Világ-oi. A legégbekiáltóbb bűnök, mint a csongrádi, megtorlás nélkül maradlak. Gyülekezési jog úgyszólván nincs. A szanálási törvény alapján folytatolt szanálási politika a nemzet, illetve a polgárság legfontosabb osztályait, kereskedőket, iparosokat, gazdákat egyenesen tönkretette és ami az én szememben talán a legnagyobb bün, hogy egy erőszakosan helytelenül magyarázott törvénnyel megsemmisítették az 1896-os törvényekkel hazánkban biztosított jogegyenlőséget. Majdnem fölösleges itt rámulatnom arra, hogy a numerus clausus törvényében csak fajról és nemzetiségről van szó — felekezeiről nem — és dacára annak, hogy a legmagasabb magyar birói fórum, a Kúria, több izben kimondotta, hogy a zsidóság nem nemzetiség és nem faj, hanem vallásfelekezet, ezen törvény alapján nem engedik a zsidó ifjakat itt az országban tanulni. De hogy még a mostani választási kampány alatt, ahol mindenki mindent igér, ne legyen kélség aziránt, hogy Bethlennek mi a meggyőződése ezen országunkat a külföld előtt a legnagyobb mértékben megszégyenítő törvény alkalmazásáról, nyomatékosan kijelentette egy oly gyűlésen, amelyen a liberálisokat megnyerni akarta, vagy legalább is a lalmi liberálisok táborát erősíteni kívánta, hogy a numerus clausus mostani gyakorlását hazánkban addig meg nem változtathatja, xamig a magyar középosztály a zsidó ifjakkal való szabad versenyt eredményesen meg nerj állja«. Ez a válaszom arra a kérdésre, hogy mi bajom van Bethlen gróffal. Válaszomat azzal végzem, hogy nem képzelhetek önérzetes zsidó vallású magyar állampolgárt, aki Bethlen grófnak annyira előkészített nagy beszédében történt ezen nyilatkozata után szavazalát a kormánypártra leadná. I jOWWWHWWWWWWWWWWnWWWWnWWWWBHWHWWWj l |l NEM KELL ÜBONOMA11 (: a legfinomabb és legválasztékosabb : i MENÜ 15.000 korona ; i: : i J: délben vagy este a • | „PRÓFÉTA"™. i: : i ]: ahol kitűnő italokról és cigányzenéről is ! | gondoskodva van. !: Számos látogatást kér i ! BERNÓTH és DEUTSCH i| !: vendéglősök. ! [ !; 431 •, ( fMMyMyWMMMMMMMMWWWMHMMMMMMMUWUWWWl > Megerősödik a hiíem, h0gy cfz*. Serényi élcsszeré&sz a legszolidabb cég, 4»a megnézem Kirakat árait. Óra- és ékszerjaviíás. ^hi203 Szegeti, Klauzál tér 3. interjú meséje. I'ta: Wlmmer Fülöp.