Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-19 / 293. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1926 december 17. Nyilt levél Szegedi szab. kir. város országgyűlés! képviselőihez Tisztelt Képviselő Uraim! A most elmuit választási agitációs napokban hangos volt az ország a sok Ígérettől, mit a képviselőjelöltek országszerte választóiknak ígértek. Ha az ígéreteknek csak a fele teljesedésbe menne, ez az ország minden bizonnyal egy második Kanaán volna. De mi, magántisztviselők, sajnálattal láttuk, hogy a nagy igéretáradat ellenére nekünk nem ígért senki semmit az illetékesek közül. Nem tudom mi volt ennek az oka. Talán az, hogy a mi helyzetünkön javítani valót senki nem talált az illetékesek közül, vagy mert a mi szerénységünk eddig nem engedte meg, hogy panaszainkkal a fórumra menjünk. Szükségesnek tartanám legalább ezúton felhívni a figyelmüket, hogy, sajnos, nekünk is vannak panaszaink, sőt panaszaink vannak esőstől. Mert bizony velünk a jól-rosszul tető alá hozott nyugdíj valorizációs törvény megalkotásán kivül a nemzetgyűlés a legcsekélyebb mértékben sem törődött. Pedig a nyugdijvalorizációs törvény a magántisztviselőknek csak azt az igen-igen csekély töredékét érdekli, akinek egyáltalában van nyugdija, tehát van mit valorizálni, de a magántisztviselők 90 százaléka a nyugdíjról egyelőre még csak ábrándozik, mint a szegény gyermek a sok fényességről, amit csak a kirakatból láthat, de hozzá nem nyúlhat. Azérl hívom tehát fel bajainkra az önök figyelmét, hogy legyen legalább Szeged város dicsősége a helyzetünkön való javítás megkezdése, meri higyjék el tisztelt Képviselő Uraim, lia mi megmaradunk tovább is sanyaruságos helyzetünkben, akkor az a középosztály, mely mégis csak az ország gerincét alkotja, egyrészt elpusztul, másrészt pedig egy-két évtized múlva jó, munkaképes magántisztviselőket még lámpával sem lehet majd találni, mert erre a pályára, mely csak tövist és rögöl és sok munkát terem, de eredményt nem, senki sem fog menni. Mi szükséges tehát elsősorban, a legsürgősebben? Először is a nyugdíjkérdés megoldása. Ma minden magántisztviselőnek Damoklesz kardjaként lóg feje felett az az aggodalom, hogy mi történik, ha valami baj éri és munkáskeze lehanyatlik, vagy a hosszú évtizedes munkában megöregszik. Bizony most csak koldus válhat belőle, vagy mehet a szegények házába, nem is szólva a családjáról. Hogy lehet ilyen körülmények mellett egyetlenegy magántisztviselőtől is odaadó, lelkiismeretes munkát kívánni? Alapos munkát csak az végezhet, kinek agya a munkájára koncentrálhatja minden gondolatát. Akinek pedig ilyen fentartásának alapját megtámadó gondjai vannak, az csak félmunkát végezhet. Ha valaki egész életén keresztül becsületesen dolgozik, a társadalom hasznos tagja, akkor idős korában mikor már dolgozni képtelen, valakinek kell róla gondoskodni. Ezt a gondoskodást azonban ne várjuk magánintézményektől, még kevésbbé magánemberektől. Ez az állam kötelessége! Nem kell ezen végnélküli ankétokon tanácskozni, hiszen a külföldön már számtalan országnak még a békeidőben volt ilyen állami intézménye. Mindenki köteles bizonyos illetéket fizetni, ugvanugy mint például a betegsegélyző illeték és ebből képezzen az állam egy nyugdijalapot és a munkaképtelenné vált, vagy elaggott magánalkalmazottat ebből járadékkal látja el. Ennek létesítése nem olyan nehéz dolog, legfeljebb egy kis jóakarat szükséges hozzá. A másik igen égető kérdés a munkaidőnek törvényben való szabályozása. Sajnos a magántisztviselőnek e tekintetben a lehető legrosszabb a helyzete, minden más alkalmazottal szemben. A munkás dolgozik egy bizonyos számu órát és megkapja érte a napszámai, ha tovább dolgozik, díjazzák a többletmunkáját »különóra« címén. A törvény előírja, hogy az üzletek hány óráig tarthatnak nyitva és a zárórarendelet ellen vétőket szigorúan megbüntetik. Ezzel védik meg az alkalmazottakat a tulmunkáltatástól. És mi ezzel szemben a magántisztviselők helyzete? Az. hogy az irodák nagyobb felében még este nyolc órakor, sőt még később is ott görnyednek és dolgozna};. Dolgoznak még vasárnap és ünnepnapokon is, mikor pedig törvényes munkaszünet van. És mindezt egyetlen fillér külön díjazás nélkül. Ha indokait kérdjük a munkaadóktól, ugy azt halljuk, hogy ez azért van, mert a rossz kereseli viszonyok mellett csökkenteni kellett a munkaerő számát és igy egy-egv állásban maradi, tisztviselőre több munka esik. Ez tán színleg igy van, de a valóságban nem egészen. Nem pedig azért, mert a fizetéseket a legtöbb helyen redukálták és ezzel a személyzeti költségeket csökkentették, másrészt pedig az üzleti versenynél a versenyképességet igazán nem a személyzet költségei befolyásolják lényegesen. Szükséges tehát a magántisztviselők munkaidejének törvényes szabályozása, mert különben a sok túlerőltetett munkába, melynek tetejében otl vannak pótlékként az anyagi gondok, ifjú korában tönkremegy mindnek ugy az egészsége, mint az idege. Végül, ami már szinte szokásmondás: a betegsegélyző intézmény ja vitása. Erről már részletesen nem is kell irni, mért az ill fennálló bajok köztudomásúak. Erről csak annyit említek meg, hogy ma-holnap amellett, hogy a magas dijakat fizetjük, ott tartunk már, hogy aki csak teheti, a betegsegélyző! nem veszi igénybe, hanem más orvoshoz megy, mert másként a beteg meg nem gyógyul. Tisztelt Képviselő Uraim! Ha ezen a ba jokon a legrövidebb időn belül változás nem történik, helyrehozhatatlan hiba. A kihasználtság és elnyomás okozta elkeseredés a ma még legmérsékeltebb tisztviselőket is lassanlassan a szélsőségek táborába kergeti, ami helyrehozhatatlan baj, mert hiszen tisztviselő és munkaadó az, akik egymással legtöbbet érintkeznek közvetlen is az irodákban, a lelkiharmóniának minden körülmények között meg kell maradni. Egy magántisztviselő. A Délmagyarország Szegeden és környékén, Hódmezővásárhelyen és Makón az egyetlen liberális lap Fennállásának biztosVéka és ereje a független polgárok és munkások támogatása. Haivany £oljos »í>otrány-regényi« Irt Bodopes/ éleiéről. (A Délmagyarország bécsi szerkesztőségétől.) Az immár öl év óta bécsi emigrációban élő Hatvang Lajos báró most készült el legújabb munkájával, amely műfajára nézve regény és nemcsak nagv terjedelme miatt — öt kötetből áll — fog feltűnést kelteni, hanem főként azért, mivel Hatvanv báró regényében >>1 eleplezi« egész családját. Haivany Lajos báró tudvalevőleg unokája néhai Deutsch Bernátnak, a magyar cukoripar nagyrafejlesztőjének, aki élele alkonyán megkapta a hatvani? előnevel, majd a bárói cimet. Apja viszont Hatvani-Deutsch Sándor báró volt, akit I. Ferenc József a főrendiház tagjává is kinevezett. Haivany Lajos báró a kommün bukása után Bécsbe emigrált és azóla a Hermes-Villában, amely azelőtt Erzsébet királynő kedvenc tartózkodási helye volt, lakik. Az emigrációban Hatvanv először német nyelven egy hazafias szellemű munkát irt Magyarországról. Azután pénzelte a -tiJövőn cimü emigráns napilapot, amelynek Lovászi Márton és Garami Ernő voltak a szerkesztői. Ennek bukása után életrajz-vázlatokat irt Petőfiről. Az év elején kezdeti regényébe, az ősszel befejezte és az öt kötetes munka már nyomás alatt van és legközelebb megjelenik, még pedig Budapesten. A regényben Hatvanv megírja családjának történetét. Dinasztia-alapító* őse, szerinte, mint durva, kapzsi, műveletlen zsidó vándorolt Magyarországra, ahol letelepedik és kegyellen uzsorával és szívóssággal nagy vagyoni szerez. Nagyapját ugy festi le, hogy pénzért megveszi a magyar nemességet, de lenézi és megveti az országol és népéi, amely neki vagyont és társadalmi pozíciót adott. Szülei és azoknak testvérei azonban már majmolják a mágnásokat, parvenü-módra viselkednek és bár minden törekvésük arra irányul, nem tudnak igazi urak lenni, csak az apjuktól örökölt vagyoni növelik. A terjedelmes regényben mindenki szerepel, aki az utolsó száz esztendőben Magyarországon szerepel játszott és Hatvanv mindenkiről tud valami csúnyát, valami rosszat, amit kíméletlenül megir. Kétségtelen, hogy a sajtó alatt lévő munka a botrányok egész sorozatát fogja előidézni. Igv bosszulja meg magát Hatvanv Budapesten, ahonnan távoznia keltett és családján, amely anyagilag támogatja ugyan, de működését mindig rossz szemmel nézte. Karácsonyi és újévi ajándékok manikűr és fésű kase'tátr, Coty, D'O'say, Giieriein, Houbigant, Hudnut cinpac'ok crémek és púderek, J. IVON PÁRISI KÖLNIK lerakata ManOeim Drogériában Szeged. Felcetesas ucca 11. 596 Wimpassing Sár-, hő« és tornacipő Csak ezen védjeggyel valódi Kapható Gummi és "Bőriparban SZEGED, Sz6chenyl-ler 9. sas és Linoleumiparbanl Kárász'ucca ö. Y Trbfon 11-85 Korzó Mozi Telefon 11 85 Telff™ i6 33 Széchenyi Mozi xe>?« 16 33. December 20., 21-*n, hétfői és kedden CAGEUCÖFF ZECM4 CSÁSZÁR" cimü regényének filmváltozata Haasugísasr vára. Dráma 7 felvonásban. Fősíereplö: LON CHANEY. Azonkh'lil: Szerelem bíborban. Dr ima a föuri világból 6 felvonásban Főszereplő: Eleanor Boardmann. D cembsr 20 21 én, hétfin és kedden Hoot Gito&onz^Zfz??:8Iiné3Z Anyámasszony katonája. Cowboy film 7 felvonárbm. — Azonki.ül: Mi modernek. Pnnllen ünnrp Vígjáték 6 felvonásban. Fiszerepló: VlUUllUll ilIUUI "•AidáM* \ i. , vasár- és flnneonao 8, S. 7. g Arakor. A terem kellemesen fiitoe van. Elíadások kezdete : Hétfő-) 5. 7, 9, kedden 5 és 9 órakor. A. terem íUlve van.