Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-19 / 293. szám

1926 december 19. DÉLMAGYARORSZAG 3 Ujabb kombináció Szeged felsőházi képviseletére. (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország mai számában részletesen beszámoltunk azokról a kombinációkról, amelyek a törvényhatóság felsőházi képviselőjének a január első napjaiban tartandó rendkívüli közgyűlésen való mmegválaszlása körül felmerültek. Megírtuk, hogy eddig négy név került forgalomba, dr. Kószó István, mint a polgármester jelöltje, dr. Kelemen Béla. aki azonban rövidesen elköltözik Szegedről és igy nem vállalja a méltóságot, Bokor Pál polgármester helyetles és Back Bernát. Szombaton felmerült egy ujabb kombináció Várhelyi József pápai prelátus személyével kapcsolatban, aki azonban még nem nyilatkozott, hogy váílalná-e megválasztása esetén Szeged város törvényhatóságának felsőházi képviseletét. Ezek között kétségtelenül a legplauzibilisabb a Back Bernát és a Várhelyi József nevével kapcsolatos kombináció, mert mindketten meglehetősen távol tartották magukat a párttusáktól és igy még a háború előtt szerzett tekintélyüket és népszerűségüket átmentették a háborús, a forradalom és az ellenforrádaimi zűrzavarokon. A főispán még mindig nem döntött, hogy január harmadika és tizedike között melyik napra hívja össze a törvényhatósági bizottság felsőházi követküldő rendkívüli közgyűléséi. A város tanácsa szintén nem foglalt még állást egyik kombináció mellett sem, bár a polgármester noha reménytelenül — de azért nagy agilitással forszírozza dr. Kószó István megválasztását. Kőszot azérl tartom erre a méltóságra a legalkalmasabbnak — mondogatja —, mert eddig Szeged város szülöttei közül ő vitle a legtöbbre. Belügyi államtitkár lett. A polgármester mással azután nem is igen indokolja meg álláspontját. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a város tanácsa, bár a törvény erre nem kötelezi, a követküldő rendkívüli közgyűlés elé konkrét javaslatot fog terjeszteni. Mivel a közgyűlésnek egy rendes felsőházi lagot és egy póttagot kell választania, a tanács három rendes és három póttag jelöltet állit, illetve azt javasolja majd, hogy jelöltjei közül válasszon a közgyűlés. A közgyűlés természetesen nemcsak a tanács jelöltjei közül választhat, hanem azt választja meg, akit akar. Egyelőre még teljesen bizonytalan, hogy kik lesznek a tanács jelöltjei, ellenben nagyon valószínű, hogy a közgyűlés Back Bernátot fogja megválasztani. Bokor Pál polgármesterhelyettes egyébként <észen komolyan foglalkozik azzal a gondolatlal, hogy megválasztása esetén elvállalja a felsőházi lagságol. Értesülésünk szerint, szombaton bejeleni el le a polgármesternek, hogy hétfőn benyújtja nyugdíjaztatása iránti kérelmét, mert igy akarja elhárítani megválasztásának egyetlen technikai akadályát. Csanád vármegyéken passzivitásba lépett az ellenzék a választások miatt. Dr. Könyves-Kolonics József deklarációi olvasott fel és eltávozol! a közgyűlésről. (A Bélmagyarország makói munkatársától.) Érdekes incidens játszódott le Csanád vármegye szombati rendkívüli közgyűlésén. Dr. Könyves-Kolonics József emelkedett szólásra és kijelentette, hogy érdemileg nem kíván részt venni a közgyűlés vitájában, mert a lezajlott választások után előbb be kell várnia központi párt vezetőségének intézkedéseit, hanem csupán egy kijelentésre szorítkozik. Mi ellenzékiek — mondotta nem teszünk elleninditványt a felfogásunkkal ellenkező kérdésekben, mert mindaddig, mig jobb belátást nem látunk az ország és vármegye kormányzatában, nem óhajtunk semmi/éle tárgyalásban résztvenni. Ugy érezzük, hogy nemcsak országos vonatkozásban komédia az egész alkotmányosság... Purgly Emil főispán: Figyelmeztetem a bizottsági lag urat, hogy ilyen sértő kifejezésektől tartózkodjék, mert különben rendreutasítani leszek kénytelen. Dr. Könyves-Kolonics folytatja:... hanem a vármegyei életben is teljesen túlélte magát a mai rendszer. (Nagy zaj.) Ezt a törvényhatósági bizottságot 1913-ban választolták, nincs is ellenzéke, akik voltak, elhaltak, vagy elszéledtek, vagy beleöregedtek a kormányzópártba. Mindaddig, amig demokratikusan át nem szervezik a kormányzatot és közigazgatást, meddőnek tartok minden alkotmányos küzdelmet és távol tartom magamat a törvényhalósági bizottság üléseitől. Kolonics deklarációjál közbekiáltásokkal igyekeztek megzavarni a jobboldal szélsőségesei, ő azonban nem reagált azokra, befejezte beszédét és utána nyomban eltávozott a közgyűlési teremből. Sajiópor a s&egeőli ébredölc elnolce csongrádi Képviselöfelöltségéfoöl. Lévay Ferenc nyili levelei. — Kiss Menyhértet is a biróság elé állitfálc makói röpcéduláiérf. (A Délmagyarország munkatársától.) A lezajlott választások nem múlhattak el sajlópörök nélkül. Amini beszélik, a jövő év legérdekesebb sajtópöre a Szécsényi—Lévay-iéle többrendbeli rágalmazási ügy lesz. Dr. Lévay Ferenc ügyvéd, aki még ébredő korában megneheztelt Szécsényi Istvánra, a szegedi ÉME elnökére, a választási hadjárat során álláspontját nyílttéri közleményekben is nyilvánosságra juttatta. A szegedi ébredők elnöke ugyanis ugy Battonyán, mint Csongrádon is fellépett fajvédő programmal. Battonyán azonban még jelöltetni sem sikerült magát. Báró Urbán Péter egységespártit egyhangúlag választották meg a kerületben. Szécsényi az ajánlásokat nem tudta megszerezni, pedig a battonyai választókerületben alig néhány 100 ajánlásra lett volna szükség. A battonyai kudarc ulán Csongrádra, vezetett Szécsényi utja. Csongrádra, ahol a szomorú emlékezetű bomba robbant. A boinbapör vádlottait Szécsényi védte a szolnoki emlekezelés főtárgyaláson. A talajt igy hálásnak találta Szécsényi, aki mindent elköveteti, hogy a csongrádi mandátumot megszerezze. Hallal lan erőfeszítések után a szükséges ajánlásokat meg is szerezte. A bombapör felmentett vádloltai minden! megpróbállak. Ekkor kapcsolódói! bele a mandátum sorsába — I.évay Ferenc. Amikor ugyanis mégtudla, hogy régi ellensége, Szécsényi Islván is fellépett képviselőjelöltnek, ugy a battonyai, mint a csongrádi újságokba nyiltleveleket irt. Az egységespárti korifeusok (Széchényinek mind a kél kerületben egységespárli jelölt volt az ellenfele) szenzációs és eredményes kortesfogásnak tartották a nyiltleveleket. A Csongrádi Újság például ezrével oszlottá a rendkívüli kiadásokat, amelyekben a Szögedi numdánum. Irta: Móra Ferenc. Dehogy írom én ezt, dehogy! Csak már a nyomda ugy szedi megszokásból. Hiszen én is azt szeretném tudni, ki követte el a Szögedi nuindánuinot, most ötven évvel ezelőtt. Most ötven évvel ezelőtt leplezlék le a szegedi Dugonics-szobrot, amely azóta is megmaradt körriilbelül a legszebb magyar szobornak. (Ezt mégis csak jobban le meri irni az ember, mint azt, hogy a legszebb szegedi szobornak.) A szoborleleplezés természetesen országos parádéval történt. Volt erre az alkalomra dalárdaverseny, butorkiállitás és többrendbeli bankett. Az ünnepi ódát Szász Károly hozta le Pestről, úgyis, mint költő, úgyis, mint miniszteri tanácsos. Vele. jött Ábrányi Kornél, az öreg, aztán Ábrányi Emil, akit akkor Zengő K r á g 1 i-nak hivtak a vicclapok s vagy két kupé dil minorum gentium, akiknek a nevével már rég elment az idők hajója, noha a maguk idejében mind halhatatlanok voltak ők is, mint mink vagyunk most. Mind megvan ez irva az akkori lapokban, sőt néhai Farkas Antal szegedi professzor egy nagy könyvet is szerkesztett róla, a Dugonicsszobor történeté-t. Benne van abban minden, csak éjjpen a Szögedi numdánum nincsen, nem is lehet. A Farkas professzor könyve nagy, komoly emlékmű, amilyent ilyenkor szokás kiadni a jövendő századok számára. (Igen is. Addig nem is igen szokás őket felvágni, mig a jövendő századok el nem jönnek.) A Szögedi numdánum pedig egy kis jókedvű uyelvöltögetés a sokadalomra, elsősorban a pesti vendégekre, legelsősorban pedig Szász Károlyra, akit már Arany János is öli a szépen kiesztergályozott rimei miatt. Én solise hallottam erről a szatirikus mókáról öreg szegediektől se, s nagyon megörültem neki, mikor most meglepett az elsárgult kéziratával K. S.-né nagyságos asszony, aki valamikor az apja régi lim-lomjai között találta, lévén az időben közszereplő ember Szegeden. A móka tulajdonképp három részből áll. Az elsőnek a elme: Szeged s z é p 16 v ö i s ez igy hangzik: Zeng a dalár. iparos csokrot nyújt, rimei a költő S csapja neked a szelet, nyalka menyecske Szeged Enuyi hízelgő szó fejed el ne csavarja, menyecske, nimet szót ne - tanulj, bécsi divatba ne hullj. Mint Pest nagynénéd, nagyvárosi dáma ne légy, Te S elkerül árvíz, jég, rozsda, kövek és deficit. Hát ami az árvíz elmaradását illeti, a költőt egy kicsit cserbenhagyta a diinációja. Pedig Szeged szót fogadott s a külvárosok a megmondhatói, hogy máig se lelt belőle nagyvárosi dáma. A második résznek a címe a szobor meglepedőllenitése, ünnepi óda, szavalja Szász Károly a következőkben : Huj huj le, huj le, huj, liuj huj le. Ponyva, mely alatt vagyon Dugonics! Örül ma vár s gunyhó, hotel és buj le, Szivünk pezsgőjében ma dugó nincs. Nem árnyak serge jő a hadak utjain, Dalár nyáj csak, osztrák állam vasutján, s harminc percentnyi árleengedés kéjén keblünk fagya fölenged, fcs Kosztod zamatján lesz belőlünk vig nász, óh huszezer lakosú Szeged! Kecsgéd dicséri Pál, Adolf, György, Ignác s fehér cipódat és amint szeged. Te fejleszted a liszla magyar nyelvet, mely paprikádtól minden külmázt elvet. Tőle német is magyarul imáz! Szappanod győz s bukik a kulimáz. S mi zaj riad, mi. nép zúdul tolatván. Szeged, Szeged, Szeged határidon? Árpád, Zsolt, Takson jó távirda — (íratván, hogy részt vegyen lábuk hős dáridőn? Az! Bercik Árpád, Boti Zsolt, Pulszk' Takson robog beléd s itt száll ki és nem Pakson! S tért, tornyot, kocsmát Szász s száz ló lep el, fáradt dalárt vár szalmazsák s lepel. Hozsánna ím, jámbor Dugonics Endre! Lantunkról hozzád dal szól, lezboszi, miattad ölnek sok baromfii rendre s lesz sülve hal, lesz lehéii, lesz boei! S élj, nem Baka-i, ám Huszár-i Nándor! Biztos menhelyre lel nálad a vándor s Isten éltesse báró Simonyit, kinek már rúdja kifelé konyít. S evviva néked, méltóságos Dáni, s szüzek vezére jó Keinéndiné! Dáni, konyhád valóban főispáni, itt lesz csak egyszer a kémén diné! Zeng ill a krágli is torkaszakadtából, lesz mit meríteni a paprikás tálból! Az irodalom ifin ágai magasztalandják: Slurm és Ágai.