Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-19 / 293. szám

SZEGED: Szerkesztőség : Oeák Ferenc ucca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi •cca S. Telefon 300. - Nyomda s L8w Upót ucca 19. Telefon lő—34. « « « « « « VASARNAP, 1926 DECEMBER 19 II. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Uri ucca 6. Telefon 151. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « Előfizetési ára havonta 40.000, vidéken és a fővárosban 45.000, külföldön SO.OOO K. Egyes szám a OOO, vasár- és ünnepnap 3000 K Hegedűs Lóránt. Irta: Juhász Gyula. 1. Harsányi Zsolt, aki sokkal külömb Íróem­ber, mint ahogy a nagyérdemű közönség az ő sikeres Mikszáth-forditásai után gondolja, igen helyesen emiitette szombatesti szinházi fölolvasásában, (amelyet a köhögési járvány egy kissé elnyomott), hogy a magyar gentry mint osztály meghall, de mint faj dicsősé­gesen és diadalmasan él lovább, például He­gedűs Lorántban. (Engedje meg a kedves és okos, nem kevésbbé lehetséges szerző, hogy én, aki ezer mérföldre születtem a gentrvtől és legalább kétezer mérföldre kerültem tőle, hogy hozzátegyem: például Harsányi Zsolt­ban is!) Hegedűs Lóránt valóban rendkívüli és meg­állító jelenség ezekben a nagy, legnagyobb időkben, amelyekben elfelejteltek a földből előbújni a nagy emberek. (De azért lehet, hogy a föld alalt rejtőznek valahol, a poli­tikai és kulturális katakombákban, ahol rend­szerint egy uj vallás és egy uj világ születik.) Ez a Hegedűs Lóránt a Jókai Mór szive és képzelete szerint való férfiú, nem csupán a verség", de a szellem rokonsága szerint. Ö, ^az egyenes utód, eldöntötte a nagy pört, amely hossza és boldog évtizedeken keresz­tül folyt, a nagy, nefelej esszém ii és álom­mosolyu mesemondó és kritikusai között. Hogy Jókai Mór emberei, akiket aranyból és gyémántból, ruszkicai márványból és hor­tobágyi délibábból formált a maga és olvasói gyönyörűségére és bírálói megdöbbenésére, va­lóban lehetségesek-e ezen a földön"? Hegedűs Lóránt alakja és sorsa (amely Hamlet köl­tője szerint mégja kövekbe is érzést papolna) végérvényesen eldöntötte a vitát és pedig a Jókai javára. Mert ez a Hegedűs Lóránt egy élő és lélekkel teljes Jókai hős. Egy magyar nábob, ha akarod, aki lelke drága kincseit tékozolja ebben a lelki valuták dolgában olyan szegény gazdag világban. Egy játékos, aki nyer, akkor is, amikor már-már majdnem mindenét elvesztette. Egy arany ember, aki kettős életet él, hol a politikával, hol az iro­dalommal és akinek mind a két élete a mások boldogulását szolgálja. Egy az Isten: vallja Hegedűs Lóránt élete és tanítása, abban a korszakban, amikor mindenféle és minden­faji a hamis bálványoknak áldoznak minden­rendű és rangú emberek. Aki a szivét hom­lokán hordja: ez is ő, az őszinte, becsületes, jó ember, aki bizony néha ott és akkor is megmondja az igazat, amikor betörik a feje. Ahol a pénz nem Isten: ez is az ő szivében és szellemében található, a bibliamagyarázó­ban és kriszluskeresőben. Ki ne ismerné Jókai alakjait, a hősöket, az emberfölöttieket, akikkel egy meseország­ban olyan jó dolog együtt lenni, de akikkel a való életben sohasem találkoztunk? Mégis, például most igen, hogy Hegedűs Lóránt el­jött megint Szegedre, beszélni a pénz tragé­diájáról és Jézus követéséről. Mert Hegedűs Lóránt Jókai álmaiból jött: ő az a száz vál­tozatban egy álomvilágot élő Berend Iván és Tatrangi Dávid, az a mindent tudó és mindent megpróbáló magyar mesehérosz, aki csak egyszer bukott el a szörnyű és rideg valóság talaján, hogy bukásában is a ma­gyar fátumot példázza és fölemelkedésében megmutassa: miképpen lehet és kell föltá­madni! 2. Hol van a tehetségnek és tudásnak olyan területe, amelyet ez a kivételes magyar elme és szellem meg" ne mért volna? Hegedűs Ló­ránt pénzügyminiszter volt és ez a legmaga­sabb polc eddig/amelyet a világi karrierben elért. Nem rajta mull, hogy nem sikerült neki az, amire nem az ő erején, de a mi erőnkön fölül vállalkozott. Ma még nem túl­ságosan bölcs dolog ennek az ikaruszi sors­nak okait föllárni. Egy kissé korunk vesé­jébe és velejébe kellene mártani tollúnkat és mi nem vagyunk olyan immúnis egyénisé­gek, mint például Kunszentmiklós egyhangú­lag megválasztott országgyűlési képviselője. Mi a felelősség magunkra háruló részét vállal­juk és viseljük a tragédia miatt, amely a szerencsétlen és árva magyarságot érte és amelyet boldog és dicső föltámadássá vará­zsolni: mindnyájunk legszentebb és egyet­len kötelessége, akik ezen a magyar ugaron (amely termékenyebb minden földjénél a vi­lágnak) élünk és dolgozunk. Hegedűs Loránttal nem minden dologban ért egyet esorok igénytelen öreg iródiákja, de ha Hegedűs Lórántot olvasom: mindig mé­lyen és erősen éreznem kell, hogy ez az em­ber az igazságot keresi, fanatikusan, mint a próféták, kitartóan, mint az apostolod Szent Pálról irta Renan, hogy ha most élne, akkor újságíró lenne. Ilyen apostola a magyar pub­licisztikának és a bellelrisztikának (hiszen Herczeg Ferenccel versengő Kossuth-drámája nemsokára kilép az ország első színházának lámpái elé) az a Hegedűs Lóránt, aki lehet akármilyen kegyelmes ur, akármilyen elő­kelőség, a legszebb és legnagyobb rangot még­is azon a születési jogon viseli, amelyet Jókai Mór mosolygó géniuszától örökölt nemzete örömére és dicsőségérc. (És néha a maga tra­gédiájára, bizony.) Imi tud, mint csak kevesen: ez annyit jelent magyarul és emberül, hogy Hegedűs ^Lóránt a Jókai-hősök álmatag és borongó mosolyával egészen nyugodtan és biztosan be­vonulhat a magyar Pantheonba. 3. Hozzám legközelebb mégis az ember van, aki nagyon és sokat szenvedett. Aki Hamlet kétségeinek betege lelt, mint egykor a legna­gyobb magyar, kinek ideges és bizarr, mé­lyen reális és erősen ideális lényéből sok minden találtatik Hegedűs Lóránt nak tem­peramentumában és fantáziájában is. A me­lankólia igen-igen előkelő betegség, az egy­hangú kerületek képviselői a legritkább eset­ben kapják meg ezt a bajt, de az emberi szel­lem képviselői közül elég" sokan. Széchenyi és Lenatl megkapta és aki szerencsésen és élve került ki belőle a túlsó partra, az az isteneknek kiválasztottja lehet. Azoknak az isteneknek, akik, a goethei mondás szerint: szerelteiknek mindent adnak, minden örö­met és minden bánatot egészen. Hegedűs Lóránt a bánat legmélyebb és legsötétebb zónájából jött most a magyar dicsőség verő­fényére és első dolga volt: megint munkába állani, fölemelni az elesettet, vigasztalni a nyomorultat, hitet és reményt gyújtani a csil­lagtalan magyar éjszakában. A magyar ádvent betlehemes embere ő: a kinoíc férfia, aki örömet hirdet már ne­künk. Még a hitetleneknek is föl kell figyel­niük az ő igéire. Hegedűs Lóránt élete uj utján nemcsak Krisztushoz fordult, de Ady Endréhez is megtért, a magyar titkok, a ma­gyar szenvedés, a magyar tragédia legna­gyobb és legigazabb karvezetőjéhez. Akarom, mert ez bus merészség, akarom, mert világ csodája: minden dolgozó és alkotó magyarnak ezt kell ma művelnie és Hegedűs Lóránt a maga példájával jár ebben mindnyájunk előtt. Eudapesíeii megvátlas^íoiíak. eddio 3 den^olcraíáí és -4 szocialistát Tizersliárom ellenzéki képviselője less a fővárosnak. A fajvédők nem futnak mandátumhoz. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A déli kerületben ma délután befejezték a szavazatok összeszámlálását. Összesen 88.202 érvényes szavazatot számláltak meg, amelyek a következőképpen oszlanak meg: Demokrata párt 14.384 Szociáldemokrata párt 23.894 Wolfí párt 27.302 Egységes párt 17.092 Falvédők 5550 Az csztószám 8820, tehát a szociáldemokratákra két teljes és egy töredék mandátum, a demokrata pártnak egy teljes és egy töredék mandátum, a Wolff-pártnak három teljes, az egységes pártnak egy tel­jes és egy töredék mandátum jut. Rendkívül izgalmas volt a küzdelem a sza­vazatok összeszámlálásának utolsó pillana­táig a fajvédők mandátuma és a demokrata párt töredék mandátumáért. Miután azonban a demokratáknak 5561 volt a töredék szava­I zatuk, a fajvédőknek pedig 5530, a töredék í mandátumot 34- szótöbbséggel a demokrata ! párt nyerte el és igy a fajvédők a remélt egy buda­pesti mandátumtói is elestek. A déli kerület képviselői tehát a követke­zők: Demokrata párt: dr. Bródy Ernő és Pa­! kots József. Szociáldemokrata párt: Farkas | István, Vanczák János és Kabók Lajos. Wolff­párt: Buday Dezső, Friedrich István és Pet­rovácz Gyula. Egységes párt: Kállay Tibor és Usetty Béla. Miután Pakots Józsefet Budán is megvá­lasztották, egyik mandátumáról le kell mon­dania. Amennyiben Pakots a budai mandá­tumáról mondana le, ez esetben Gál Jenő dr. lenne a budai demokrata követ, ha pedig Pakots budai mandátumát tartja meg, ugy a déli kerületből dr. Hajclu Marcell lesz az országgyűlés tagja. A budai kerületben is befejezték a számlálást A leadott szava­zatok igy aránylanak: Demokrata párt 5670 Szociáldemokrata 11.084 WoHf párl 22.662 Egységes Í0.456 Megválasztott képviselők tehát: Peidl Gyula, Pakots József, Wolff Károly, Kossalka Já­nos, Kontra Aladár és Kozma Jenő. Mivel Peidl szegedi mandátumát tartja meg, he­lyette Kéthly Anna lesz képviselő. Érdekes, hogy az egységes párt 4000-el kevesebb sza­vazatot kapott, mint amennyi ajánlást be­nyújtott. Az északi kerületben még vasárnap is számlálják a szavazatokat, de már most látszik, hogy az ellenzék itt óriási többséggel győz. Eddigi eredmény:

Next

/
Thumbnails
Contents