Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-17 / 291. szám

SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, Kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon 300. - Nyomda : Liiw Lipót ucca 19. Telefon lö—34. « « « « « « PENTEK, Í926 DEC£iMBEI> 17 0 0 0 II. ÉVFOLYAM, 2M SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca G. Telefon 151. szám. « » « « » HÓDMEZÖVÁSÁKHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 2S3. szám. « « « « « « « Előfizetési ára havonta 40.000, vidéken és a fővárosban 45.000, kUlföldön SO.OOO K. Egyes szám 2000, vasár- és ünnepnap 3000 K Marcia su Budapest! Atrocitás, atrocitás! Nem mi mondjuk ezt, a világért sem, hiszen mi nagyon jól tudjuk, hogy atrocitások nincsenek, legalább is mos­tanság nincsenek, mint ahogyan a középkor­ban boszorkányok nem voltak. Az atrocitás egészen meghaladott álláspont, erre ma mái­semmi szüksége sincs a hatalomnak, amely egé­szen más szellemben és módszerekkel mű­ködik. Ma tapintatosan is meg lehet csinálni, nyilt szavazással, amely a magyar nép ter­mészetével oly pompásan konveniál, hogy az egységes párt megsemmisítő győzelemmel ke­rüljön ki a választási küzdelemből. Probatum est, Mindenekelőtt olt van az egyhangú vá1 1 ászt ás, amelynél nem is kell küzdeni és mindazt a fölösleges energiát meg lehet taka­rítani, amellyel egy olyan választás jár, ahol a jelöltnek ellenjelöltje is mutatkozik. És ahol Emégis akad ellenzéki jelöli, akinek nincsen jobb dolga, a kormány ott is gondoskodik arról, hogy az egységes párt fölénye ország­világ előtt kitűnjék. Ahol pedig, uram bocsa, még mindig fönnáll a titkos szavazás átkos régi rendje, olt úgyis hiába volna minden erőszak, minden furfang, minden felső nyo­más, ami titkos, az titkos és legfeljebb az eredményből lesz nyilvánvaló, hogy az or­szág még sincsen olyan egységes akaraton, mint ahogyan azt egynémely kormánypárti korifeusok ás korlesek gondolják. De atrocitás? Ki beszél itt akkor atroci­tásról? Hát mi nem beszélünk, de bezzeg beszél helyettünk az a tüzes istennyila, ame­lyik szerdán délijén lecsapolt a bűnös Buda­pestre, annak is a belügyminisztériumába. Héjjas Iván, a törhetetlen és hajthatatlan faj­magyar eszmebajnok, (aki egy időben nem maradt meg az eszménél, de a sorozatos tel­tek hímes mezejére lépett), a Duna—Tisza közének villáma látogatta meg a belügymi­nisztert és panaszkodott atrocitásokról. Nem azokról az atrocitásokról persze, amelyek an­nak idején, jobban mondva a maga idejében történlek a Duna—Tisza közén, hanem ame­lyek most akarják megakadályozni, hogy ő, mint, ennek a vidéknek választolt vezére és képviselője a mandátummal vonulhasson Bu­dapest ellen. Illetőleg" Budapest iránt. Mert ma már Héj­jas Iván is másképpen képzeli azt a bizonyos Marcia su Budapestet, mint, mondjuk három év előtt. Ma már elég neki az a megbízó levél is, amelyet Kunszentmiklóslól kapott a fajvédelem tevékeny és mozgékony apostola, az a drága kis levélke, amely után Eckhardt Tibor, Zsirkay János, Lendvai-Lehner Isl­ván, Dánér Déla és a többi harminc fajvédő nemes hiába vágyakozott. De hiába, az atrocitás ellen Orgovány kör­nyékén — ugy látszik — mégis lehet agi­tálni. Nem hiába jött le vezére mellett lel­kesíteni a szelidlelkii Piroska János és nem hiába festett egy rózsásabb jövendőt az or­goványi remények alkonyi egére nem hiába kelt föl a tiszta magyar indulatú Franczia Kiss Mihály, nem hiába forgatta az izsáki elkeseredés fokosát nem hiába rándult le a bozgó és lángoló Bákóczi Béla, EME ma­gyarok vezérigazgatója, nem hiába hordozta körül a fajvédelem véres fringiáját és a nagy Gyulai Molnár, ez a békés szándékú, jóaka­ratai honpolgár, aki a konszolidáció és a megériés igéit hirdette a maga markáns és robusztus dialektikájával: ő sem lett az at­rt»cilás áldozata Kunszentmiklóson. Ennyi ma­gyar sziv és elme küzdött az atrocitás ellen. Nem csoda, ha ötvenkilenc vokssal diadal­maskodtak fölötte. Mi lesz már most ebből a szerencsétlen or­szágból, amelynek gyűlésére Héjjas Iván se­regeknek élén óhajtott bevonulni. Mi na­gyon örülünk, hogy ennek az ébredő fiatal­embernek álmai valóra válnak, mi kíváncsian figyeljük, hogy az alkotó munkában mint vesz rész e buzgó politikus és az atrocitás sem foszlott meg bennünket ettől a gyönyö­rűségtől. Megrendülve és meghatva olvassuk, hogy néhány zsidó korlesse milyen lelkesen és el­szánlan állott sorompóba és állott kötélnek Héjjas Iván megválasztása érdekében. Mikor fogja ezeket az önzetlen, derék, hűséges és önfeláldozó embereket megjutalmazni a faj­védelemnek lettekkel tényező hőse? Scfieidemann leleplezései a német kormány és az orosz szovjet Közötti kapcsolatokról. (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A kormány és a szociáldemokraták kö­zött Slresemannak Genfből való hazaérkezése után tárgyalások indultak meg, hogy a szociáldemok­raták belépjenek az összkormáüyba. A szociális­ták ezt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a né­met összkormány mondjon le. Miután erre a bi­rodalmi kormány nem volt hajlandó, a szociál­demokraták a mai birodalmi gyűlésen bizalmat- i lansági indítványt nyújtottak be a kormány ellen. A nagy érdeklődéssel várt ülés első szónoka Marx kancellár volt, majd Scheidemann indokolta meg a bizalmatlansági indítványt. Beszéde köz­ben azt a szenzáció* kijelentést .< !te, hogy a birodalmi hadügyminisztérium egy tit­kos csoportja közreműködött a Junker re­pülőgépgyár és a moszkvai szovjetkor­mány között létrejött szerződések megkö­tésében. Vagyis a birodalmi hadügymi­nisztérium közvetlen összeköttetésben áll a szovjetkormánnyal és hadigyártó ipari akar létesíteni a külföldön. Végül rámutatott arra, hogy ez a litkos fegyver­kezés megingatja a nemet köztársaság őszinte békevágyába vetett hitet. — Németország és Oroszország jó viszonyban lehelnek —, fejezte be beszédét Scheidemann —, de azért a birodalmi hadsereg nem lehet a vi­lágforradalom fegyverese. Ezért és Géssler biro­dalmi hadügyminiszter eljárása miatt vonja meg a bizalmat a német szociáldemokrata párt a kor­mánytól. A/után többen szólallak még fel, majd az ülés folytatását péntekre halasztották. Politikai körök­ben a helyzetet igen kritikusnak ítélik meg, mert a szoeiálistákkal szavazó fajvédők és kommu­nisták 190 szavazat felett rendelkeznek, mig a kormánytámogató pártok 191 felett. Megkezdték a budapesti szavazatok összeszámlálását. Budapest, december 16. Csütörtökön megkezd­ték a választási bizottságok a főváros népe lit­kos szavazatainak összeszámlálását. A választási bizottságok óráról-órára jelentést adtak ki a szám­lálás munkájának folyásáról és a szavazatok ál­lásáról. A fáradságos és nagy lelkiismeretessé­get igénylő munka mindegyik kerületi központban simán, zavartalanul indult meg és folyt egész nap. Nemcsak a szavazásnál jelenlévő pártbizal­iníak, de az egész főváros, sőt az ország is érthető érdeklődéssel kiséri a szavazatok összeszámlálá­sát és lesi kíváncsisággal az óránkint kiadott helyzetjelentéseket. A szavazatok állása este 9 órakor: I.(Buda) II.(Észak) IIl.(Dél) Wolff párt 6756 3133 9781 Egységes párt 3282 2546 5874 Szociáldemokrata 2&59 5500 8005 Demokrata 1438 6925 1636 Fajvédő — 755 2056 Debrecenben csak egy mandátumot kapott az egységes párt. Debrecen, december 16. Délben félegy órakor Szenlpétery Béla választási elnök a városháza nagytermének ablakából kihirdette az összegyűlt tömeg előtt a választás eredményét. Eszerint le­adtak összesen 21.359 érvényes szavazatot. Ebből az egységes polgári pártok listájára esett 11.488, a balpárti listára 5181, a szociáldemokrata listára 4690 szavazat. Ennek következtében Bethlen Ist­ván gróf, Hegymegi Kiss Pál és Györki Imre a debreceni kerület megválasztott képviselői. A vá­ros tanácsa táviratban értesitelte a választás ered­ményéről a miniszterelnököt, aki liír szerint szom­baton Debrecenbe érkezik a mandátum átvételére és ekkor fog nyilatkozni, hogy melyik mandátumot tartja meg. A szociálista párt mandátumát Györki Imre bir szerint nem fogja megtartani, mert a párt őt a budapesti északi kerületben is jelölte és megválasztása biztosra vehető. Igy a debreceni szociálista mandátum Zoványl Jenő nyugalmazott egyetemi tanáré. Az egységes párt megbukott Miskolcon„ Miskolcon délután 6 óra 20 perckor hír- , dették ki a választás eredményét. Leadtak összesen 13.508 érvényes szavazatot. Ebből a fajvédő listára 6741, a szociálista listára 1142, az egységes pártra 2625 esett. Miskolc város megválasztott képviselői tehát Borbély­Macsky Emil fajvédő és Reisinyer Ferenc szociálisla. Pótképviselők: Vitéz dr. Görgey László és Révész Mihály. Az egységes párt igy teljesen megbukott Miskolcon, ahol a választók litkos szavazással választották meg országgyűlési képviselőiket.

Next

/
Thumbnails
Contents