Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-10 / 259. szám

ftem 1000 iV SsisíSsaeíHJség i Deák Ferenc-o t, Tclefee Í3-S3. Kiidöhivaial, SSiffSBkSiiyvttic é* jegyiroda; Aradi acca S. M Telsfen 301. SsrMttau Fe!Oíi 8á»do! ragtrat i. swun " t'íoniiátíi! 16- St fEHMMBIIMJIIIWI*^ Szeged, 1926 november 10, SZERDA Sfissíégl tMŰM b&>a*r« belytea 4&083 fc r„ Budspcj-e ís síiiíS&ss &SSS Swr EffiTM Mi* tea aakSins? 1 -50 kar <••--»» 4= essawMM, 8wü «'• fcrfslyam 259 wn Valoriiáció. A hadiköIcsönkStvéBy-íu'ajdcnofok hözöíi talán még vannak igyesek, akik raiékemck Tina István kijeienféiére, hogy bárminő legyen is s báfcoru befejezése, a magyar íllaa? utolsó tslpaíaünyi földjével garantál:* a bidköfcsön formált bm magára vállalt adósság vinzifhe'étéi. A magyar állam hitelének iősggs, biztonsága és szilárdsága nsm engedheti meg, hogy ki bu|)on lö'eiezettsígécek teljesítése alól azokkal szemtan, ikik létének Fegnshezibb óráiban aranyukkal, vagyonukkal rrrgsrgiletlék. Lett légyen bármi a badikölcsönök jggysétének ingója, bazafiss áldoialkészsép, tőkebefektetési szándék, vsgy as állam soriának bizfo iiására irányaié politikai siámitás, mögőlfe Itbegsü bizonyára a pénzügyminiszterek kijelentése és Tisza István fogadaiemsiera igfreis?, aselyet i kormányzóban ufédiiknak erkö'cii és Jogi k§fefei8f|ük beváltini. Talán rgy onzág sircietJ, ahol snnyi exisztenciárak puizlulása és annyi könny füzednél a bidlköIcsönCkhCz, mint éppen Magyarorizágon. Síből falán » középosztály és a leggyengébb elemek nem vettél li részüket olyan erejüket meghaladó módon a hadikölciöaök Jegyzéséből, mini éppen Rálunir. Mi sem voltunk csshsk, akik Jegyezlek hadikölcsönt, megkap ák érte az elismerést katonai izáltitások, sőt reedjelek formábban ís mikor sslndgnt bezsebeltek, fu'sdtek as osztrák h'dikölciősökön és semleges országckbsn lévő megbisottjaik utján vásárolták sz ántént-államck kötvényei'. Nálunk a hadi kölcsönök Jegyzése a társadatom széles rétegeinek elszegényedéséi Je'esstete. A hadikö'csör.öli valorizálása esért Msgyarórszágon egyértelmű § magángazdaságok szanálátántk legfontosabb KpSiévtl. Mostanában megint nagyon sokai beszélnek a badiköiciönök valorizálásáról. Választások elől* lévén, még a valóizinftsége is megvan, bogy meg fofják csinálni. Njilstkoiotl ebsen s kérdésben már a pénzügyminiszter Is, aki nem zárkózott el teljesen a terv siói, de körfilbáslyáz a magát az óvatos körmondatok drólakadslyaivsl. Tulnsgy ferhiket as államnak magára vállalni nem lehet, nem lehet méltányos, bogy olyanoknak a bsdikölcsöneit is vaioritálji, akik állsmi szállítások kedvéért, vngy spikulációból Jegyez'ek, nem lehet figyelembe vinni azok jogigényét, akik másodkézből szegezték be bsdikölciőjslket és igy tovább. M<ndeiekből a kijelentésekből kötü bslöl kialakulnak ax úgynevezett karitatív valorizáció körvonalii, amelyet a különböző Jogclaek vizsgálata ói mériigeiéie mán azokksi szeaben alkalmazna as állam, akiket arra méltónak larl. Lehet, hogy a valorizációnak ez a formája kedvesnek tetszik azoknak kő ében, akik arra számítanak, hogy okvetlenül részesei lesznek eanek a kedvezőbb elbánásnak, ds nem volm sem méltányos, sem pedig igaziágor. Nem is beszélve arról, hogy a n;o!c hadikölctön emiiiziája alkalmával az állam a legtávolabbról s«m engedte vo'na meg ilyen megkűlönböz etésnek feltételezését, a gyakorlatban a vaíorirá dónak es a módja nen is volna kérésztől vihető, vigy pedig ha keriszifll akarnák vinni, a protekcionizmusnak olyan zsilipjéig njilcá meg, amelyek a kötőit forgalom idején a különböző engedélyekkel való thérkedés legroszssabb emlékeit idéznék fel. Est pedig a megszanált magyar államnik morális szempontbá) is el keli bátiitni magától. Ne akarja eszel az éiveléisel izemben senki se izeebe szegezni azt, hogy aiik a háború Idején kerestek, nem érdemlik meg, bogy az ó kötvényeiket valorizálják. Mert ki Jegyezte s feadiköctőnök legnagyobb téliéi? A városok polgársága. Ki szenvedte m?g IrgjobUo a háború utáni idók gasdislgt válságát és ki nem tudta vagyonát békeértékben átmenteni? A városok polgársága. És ismét ki fizette túlnyomó nigy részben a hadinyerssépdákat, vágyontdókal, fotgalmi adólat és n szanálái ezerféle ferbeit ? Iámét a városok polgárság*. Itt nem lehel különbség kölciönjegyiö éi kölcsönjegyző kCzöt. Vigyki merné mondani, hogy az b kisebb és közepes ipiroy, aki szállított valamit a hadseregnek, de utólag elvesztette mindinét, nem érdemli meg a valorizációt, mert — hidínysreségre spekulált? Es ha már tera lehet ftlállitani a határokat, bogy meddig lehet talorizálri és meddig ne®, szebaö-s egyálíalín bessélai ilyen karilati? tteg kfilöcböztetéiekrői? Még iz úgynevezett ősjtgytők tetsze'ős érvéi se tessék beirdobri a hídikölcsönök va'orizálásának problémájába. Mit jelenten; ugyanis az ilyin megkülönbözteti*? Azt, bogy az, akinek eleierdő anyigi ereje volt, fcogy hedikölcsönelf mrglarta, prémiumban részesül. Meibfinsíi ellet; ben as álltm azt, sii átvette ípjának, vagy vilamelyik rokonának kő c tönköt vényeit. Es meri-e valaki jízanul áüittni azt, hoíy a máscdkéiből vlsárdt bBdikölcsönkölvényekeredete mindig a spekuláció? Nem voliak-e intézetek, amelyek as egymfcu'án következő e^issniók alkalmával a mege őiö badUOIciönök kstvinyeit teljesen jóbisieffiOen elhelyezték ssiatéü teljesen (óhisseraa Qslefeleik köriben? Az olyarfsjls vicceket, hogy ezeknek a kötvényeit rem kell valorizálni, ki kill kaccsolni a lehetőségek karébői. Magysromágon nyo'c hadikölcsPnrs összesen 18.5 milliárd koronát Jegyeztek, ami figyelembe véve a koroninik az egyei kibcciátások alkilmávil érvényben volt zfir chi árlolyamát, kereken liinilliárd arinykoronának ftlel meg. Ebből a 18 5 miMá dbót noiztrlfikáttak 9.3 mitliárd koronát. Ma azonbsn mir ennek a noiz'rifikáit mennyiségnek jőréize eltűnt a forgalomtól, mert felhasználták a HegsdOs féle vsgyonváltság alkalmával és íd< fizetésekre. Sok kétségtelenéi más médon is e veszett. A valorizálásnak a nosztrilikáH b drkölcsönkötvényeknek az ig? megmtradl egész mennyiségire ki kell terjedni. Akármennyire is fájdalmas, azt természetesen senki sem kívánja, hogy ez a valorizálás százszázalékos iegyen. Lehet azonban beszélt i tizva|y esetleg ötszázalékos valorizálásról és lehet beszélni — ami mtg helyesebbnek teiszik — egy előre taegáliapilandá és emelkedő kulci melleit az állam kanwfisstési kölelezetísigének fe!v#e!éiöl, ami au o^atikusan é tékstná fel í iőtfényaket és bilülröl hsjtaná végre a valorizációt. A módosatok lebegek kSlöabteők. De magéban az elvben nem lehet eltérés. A badiköiciönök vilorizádó át az államnik végre kall híjtspi Erkölcsi, Jogi és gazdasági okok psrasc'olják, bogy ezt miséi előbb ms^cselekedje. H faseísláli 108 •Himéki Éépvisdíől m0üfe8£tetfaÍB; mindátumátéla A kamara elfogadta a halálbüntetést {avaslatot. (Budapesti tudósítónk telefanjelentése.) Rimából Jeíeiitik: Ma nylll meg a kamara uj fiiéisiska. A mai fi éien g faicista part fsgjii valamennyien feke'e ingb n Jelentek meg. A karzatok zsúfolva voltak és amikor Mussolisi belépett, fagy ünneplésben résíesileiték. Azután Tarati, a fiscists páti ffiiitSára bslároztll javislitot ferjesztett eő, amely szerint mtndaztk ez ellenzéki képviselők, akik MeMaM meggfilkalása óta nem veitek részt a kamara ülésein, mandátumaikat vssziisék tl. A kamara sz ioűitsáfiyt egyhangúlag elfagídls és eszel 108 ellenzéki képviselői faiztaitak meg mandáiummklól Muv.alini eiután beterjesztette a kaldMáUtés bavszetisiről és ex állsmi resd hatdljosaU védelmétől szóló Javislstokat, im^tysket félórai vita után 342 széval 12 szó tllsnében elfogadott a kamara. A viiát Raeea igizsigtlgyminitsler a kőveksző szavakkal zárta be: — A fascisla-rindssirt gstgiámadfák, a rendszer hiviinek lábát védekezniük kell. ossb*"imi b-^^^-si i—n mm • — i a• imi m Ötven mandátum sm&sa fölött határozott keidden mmim ax agyasült bnlpárt. A miolsitaralndk keddi kijeleatéie után biztosra veszik a választások kiírását. Éppen ezét! az ellő pillanatban nem voltak tiiz ában a képviielők aszil, hogy a miniszter* (Budapesti tudősltink leUJanjeleniétt.) A választások flayében ma végre elhangzott az első autentikus kijelentés, »meiy megtrCsiii, hogy a vdlasztústk o kiszitin állanak. A nemzetgyűlés délutáni filéión a felsőházi jivisla! részieies vitája során, Beíhlen miniszterelnök válaisolva az ellenzéknek arra az áliitáiára, hogy a kormány a Javaslattal látékot fiz. mert azzal a Habsburgok restaurációját kéiziti elő, a mini8ztetelnök azt mondotta, hogy igenis Játék folyik, de nem a kormány, hanem a* ellenzék részéről, amely so.t a választások előestéjén a közvéieményt félre akarja sezeini. A miniszterelnöknek ezt a kijelentését a bal pldulan Igen nagy 9r»mmel tagadták és as t kijelentés politikai kötőkben azért kelleti i^en ntgy feltűnést, mert a miniszterelnöknek ezzel a kijelentésével izedben Almdsty Láizló, az egységes párt ügyvezető alelnöke a kormány ma diiuláni félhivatalos lapjában ugy nyilatkozott, hogy 6 a manddian-meghnmbbllds gandalatái tirlja helyesnek. elnöknek ez a kijelentése fen véletlen elssélds müve-e, avsgy a mtntszterelnik tudata tan tstte-a meg a kijelentést. Kétóbb azuldn kiderüli, hagy a mlnisziertMkaek ez a kijelentése nem véletlen elszólás volt. A Délmagyarortxdg munkatársa a miniszterelnök ezen kijelentóléval kapcsolatban beszélgetést folyhatott a politikai élet több tagjával, akik a következőképpen nyilatkoztak: Berky Qyula: — A miniszterelnök ur kijelentése határozott is félre nem érthető, de természetesen nem Jelenti azt, hogy a Ház feloszlatása holnap, vagy holnapután meg fog történni, sőt az én véleményem szerint nincsen kitárva az sem, hogy a miniszterelnök csak a juniusl választások mellett dönt.