Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-09 / 258. szám

Ara iöOO koront. OÉLMAGYARORSZAö imhhhmi VsufttailOsés! De4S Fersnc-ss X. Teleion 13-83. Kiadóhivatal, jtGtaSaMSayvtör is jegyiroda: Andi ncca •>. w. Telefon 305. »;i8Háa i PeíCfi EáNdoi angírut L II«D Tciefonazim <8 81 Szeged, 1926 november 9, KEDD a e>ss--iasí ara&! »« hérain* resten iS.üűg kcr„ Budapesti4 li íiíSSsa ií .3íS ccti Egys* xxim ín ditk'ínap 2 »c i,t '••»»• e. íssssan* »*«••; *8Jsra, U ftridfara 258 Hf m II kormánynak különleges tervei vannak m véresőkkel. Minden kerületben miniszter len a liataveref ő. — A nemzetgyűlést még « héten feloszlatják ? a Jelilt, eklatk a kormány az illető város mandátumát blttailianl akar/a. A nyugtalanságnak és türelmetlenségnek ha­tása alatt a nemzetgyűlés folyosóin a késő esii órákban u sáiirók ét képviselők hatalmas tö« mege vette köríl Szcltovszky Bíla belügy mi­ninterl, hogy tőle az ellerjtdt hírekről felvilá­gosításokat kérjen. Szcitovszky kijelentette, hogy a válasz­tások idejéről a miniszterelnökkel mig nem ál apodott meg és igy arról hatá­rozott tudomása nincsen. Az igaz, hogy választási előkészületek történnek, azt nem is lehetne tagadni, de hogy mikor lesznek a választások, azt még ö sem tudja. {Bndepttii tudósítónk tehtonjelenlése.) Lázav, lefojtott iigalcm veiz erőt a politikát életen, Ma már mindenütt nyíltan beszélnek arról, bogy a kormány a legiötidebb Időn belül vd­tantainl akar éa ízt ilátámasitják különböző lények éi kijelentések. Kéfiégfelen, hogy a kormány részéről előké­születek történnek a mielőbbi választásokra. Igizolje ezt az a fény i», bogy a nemzstgyülés épflie'íbtn Prinay miniszterelnökségi államtit­kár részire két síobát rendeztek be és Prínsy államtitkár ezekben a helyisége kbm nagyobb személyzettel dotgoiik és a főispánok utján teszi meg a síükségcs intézkedéseket. Ma már nem tilos, begy o lormdnynck küinleges tervei vontai esőkkel a váratokkai, ahol a szavazás lajstromes lesz. Nyíltan biszilnek arról, bogy ezekben a váratokban a kormány­pari llstavizetője a tományaak egy-egy tag/a lesz, oki után sárban kSveiktzik az „Mérsékelt haladásra van szűkségclf — hirdette Peidl Gyula vaaérnapi hatalmas beazémelé beszédében. Minden épkézláb embernek öisie kell fogni az általános, titkos választójogért. Peidl Gyufa nagy koncepciójú beszédében részletes kritikát mondott az egész politikai életről, válaszolt a miniszterelnöknek és megjelölte állásfoglalái át Buócz főtanácsos megszakította a beszámolót, amikor Peidl az atrocitásokról beszélt. Az egységei b;lpirt ezek után egfszen biz­tosra veszi, hogy a választások a legkfizelsbbi ISvőten (srtsmik meg él az esli Arákban már nem tsrtjtk túlzottaknak azokat a híreket, hogy s nsmietgyülist mig ezen a hiten ttlesihijak. (A Dilmagyarország munkatársától.) Nemcsak Szeged nyilvánossága, de az egísz magyar poli­tikai élet lázas érdeklődéssel várta Peidl Gjula vasárnapi szegedi beszámolóját, amikor a szoclá­iista parlamenti frakció vezére nagyszabású be­szédben mondotta el kritikáját a politikai élet min­den kérdéséről és jelölte meg állásfoglalását az elkövetkezendő időkben. A beszámoló iránt páratlan érdeklődés nyilvánult meg, a Bjt városi Mozi hatalmas terme szorongá­sig megtelt, néhányszázan kénytelenek voltak állóhellyel beérni. Mintegy kétezerre tehető azok nak száma, akik véglgha'Igatták Peidl Gjuláí. Tiz órakor egyébként rendőrök állták el a bejáratokat és többszázra rúgott azoknak száma, akik kint­rekedlek. A hallgatóság körében feltűnt, hogy Bokor Miklós ügyeletes rendőrkapitány mellett megjelent dr. Butcz Bíla főtanácsos, a szegedi rendőrség uj vezetője is. A gyűlésen egyébként megjelentek a liberális párt vezetői is, akik figyelemmel hallgat­ták végig Peidl hatalmas beszédét. Percekig tombolt az éljenzés és taps, amikor Györki Imre és Várnai Dániel társaságában meg­jelent a pódiumon Peidl Gjule. A hallgatóság — amelynek soraiban a társadatom minden rétege képviselve volt — lelkesen tüntetett a második ke­rület képviselője mellett. Olejnytk Jízsel nyitotta meg a gyűlés', aki üd­vözölte a képviselőket. Ezután hatalmas éljenzés közben Peidl Gju'a emelkedett szólisrs. — Amikor tegnap délután Szegedre utaztam, a vonaton találkozom cgy képviselővel — kezdie beszédét. — A képviselő megkérdezte, hogy miről fogok beszélni a szegedi beszámolóm során. Ez a keid és engem gondoskodóba ejtett. Tulajdonképen miről is fogok én beszámolni ? Beszámolni azoknak kell, akiknek kezeibe van Ittéve a végrehajtó hatalom. Ezeknek arról kell beszámolni, hogy ezt a hatal­mat a nép érdekében használták e fel. Az ellenzéknek csak arra van lehetősege, hogy ezt r végrehajtó hatalmat helyes ulra Igyekezzen terelni és próbálja élesztgetni a kormány lelkiisme­retét, valamint próbálja arra szorítani s kormányt, hogy a lakosság érdekeit szolgálja. — Az eltenzeknek azonban nincs arra hatalma, hogy a ko mányt jó cselekedetekre birja. Hz be­számol egy eüenzeki képviselő, aklor csak arról besíéthet, hogy a kormánynak ezt a lelkiismereti ébresztgetését teljes erővet alkalmazta e. A magyar tönényhozásban, még a rendi időket is beleszámítva, évszázadok óta nem beszéltek annyit, nem figyelmeztették a kormányi annyiszor a dolgozó tömegek érdekeire, mini az utolsó négy esztendőben. — Az eredmény ? Megállapítható, hogy nem teljesen eredménytelen volt a sok figyelmeztetés. Eljutottunk ma már oda, hogy a kormány ígérete­ket hangoztat. — Nyakig vagyunk az Ígéretekkel I — süvít a karzatról egy hang. Peidl Qyula most rátér ir», hogy amikor a nyáron a miniszterelnök Inkepusztára vonul! vissz?, olyan bireket fetjeizfeftek, bogy ott ki fogja dolgozni a magdngazdisdg szaná­lásának programját. A másik hir pedig az volt, bogy mcst már elkövetkezik a szet/düs tör­vényházát korstaka, — Régen hal juk, hogy a forgalmi adónak ha mm ís msgnüníetéiérs, ds ifaiságtalab" ságsinak megszentelésére fog tor kerüld. A fázísrsndízir tekintetében kőnipok óla igénte­ket hallunk, aői légútijára arról közöllek hir­adái>, bogy a minisztertanács az e dili szállí­tással foifalkozott. Ne teisék megijedni az adóleszdl.i­táslil. Nem a forgslmi adó és fogyzss'ási adót szál­lítják le, hjn?m az irtkSsldtsl adii, • fild­adói, a nagybirtokosak adójút, k kormány ezt tartotta legsürgősebb kormányzati feladatnak. Peidl Gyula most az Iparosság és a kereskedőtársadalom helyzetéről szól. Az iparosok legutóbb Mohácson csak 16 százalékkal. A néptanítók nálunk az utolsó gjüéseztek és megállepiioíláfr, hogy soha annyi csőd és kényszeregyezség nem volt, mint most. MegállapÜoüáfc, hogy a munkaalkalmak, a forga­lom és a fogyasztás annyira lecsökkent, hogy a kisipar és a kereskedelem ma már végzetesen érzi ezt. k magánalkalmazottak ezrei vannak állás nélkül, a kiöregedetteket kilor gatták jogos nyugdíjigényükből és megnyirbálták azt a rendelkezést, amelyet az úgynevezett átkos októberi forradalom Garami rendelet néven bocsá­tott ki. A közalkalmazottak kérdésével foglalkozik ezután és kijelenti, hogy ma már a közalkalmazottak hivatalos lapjukban jelen­tik ki, hogy tételes rendelkezéeeket tiportak le és embereket fosztottak meg jogos nyugdijaktól. Ez­után a státuszrendezés kérdését telte szóvá Peidl és kijelentette, hogy mig a magas állásúak lizeté­sét 50 százalékkal emelték, addig a néptanítókét helyen vannak és másfélmilliós fizetésből kell nyo­morogtok. Mi erre a magyarázat? A nép tanítá­sára sohasem helyeztek különös súlyt, mert ugy tartották, hogy könnyebb a kizsákmányolási ob­jektum, ha tudatlanabb. Most az ipari munkásság helyzetéről beszél. Nyáron egy jspán diplomata fordult meg Budapesten és amikor a munkásviszonyokról ér­deklődött, szinte ujjongott és a következőket mon­datta: „Uraim, a kilátásaik nagyszerűek, mert sehol Európában nincs olyan olcsó munkás, mint önöknéll' : — Mig Budapesten 48 órás munkaidővel 678 kiló kenyeret lehet keresni, Varsóban 117.8, Bécs­ben 1195, Berlinben pedig 168 kiló kenyeret. Te­hát Berlinben háromszor annyit keres a munkás, mini nálunk. — Éljen a fajvideleml - kiállják közbe. A hadirokkantak és a hadikölcsönjegyzők panaszait teszi ezután szóvá. Az ország becsületé- J rult hozzá a frankhamisításhoz. A szövetkezetek vei fogadták, hogy vissza fogják fizetni ezeket a kö'csönöket, mindeddig azonban nem tettek sem­mit. Figyelmezteti a közönaéget, hogy ha a hadi­kölcsönök valorizációjáról ven sző, el ne tévedje­nek, ne járuljanak hozzá, hogy azok keressenek a valorizáción, akik a kötvények olcsó összevásár­lásával üzleteket akarnak csinálni. At állami gazdálkodástól bsszéi ezután Peidl Gju'a. Sok mindenre van pénz — mondotta —, ami mellőzhető volna. 200 milliárdot utaltak ki egy könnyű gesztussal egy vállalat szanálására, 2 milliárdot adtak a Hegedűs­turnénak és a TESs sek 2 milliárdot utaltak ki — tombolára, Lillafüreden 14 milliárdból szállodát építe­nek, a Postatakarékpénztár pedig 400 millióval Iá­támogatására 1770 milliárd koronát költöttek. Nem mondom, hogy az állami támogatás mind kidobott pénz, például a biológiai intézetre szűkség van, de amig annyi sok ember van, akinek nincs kenyere, addig nem elkerülhetetle­nül szükséges az élettant intézet. — Éhen halunk, nem lesz rá szükség \ — kiált­ják közbe. * közszabadságok kérdésére fért rá ezután Ptldl, Csupán egy-két tényt emil ek fel — mondott*. Az egyetemeken még mindig veri kidnek, Jej bevág Iák a sildéi, heleil az egy i le­men a tanirak iasilsaatk és a hsllgalik

Next

/
Thumbnails
Contents