Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-18 / 266. szám

1926 november 18. ftftLMAÓYÁfiÖRSXAO A Választás lesz — elengedik a. leventebirságokai (A Délmagycirország munkatársától.) A választások előszele teljesen felborította a várost, de megmozgatta azokat is, akiknek valami kívánságuk van akár a kormánytól, akár a város hatóságától. A városházán egymást érik a küldöttségek, a külvárosrészi és a tanyai polgárok járulnak a polgármester elé és számitva arra, hogy a választások előtt könnyebben teljesülnek a kívánságok, különböző kérelmeket terjesztenek elő kőgok, különböző kérelmeket terjesztenek elő kövezés, csatornázas, világítás tárgyában. A polgármester feltűnő jó indulattal igér meg mindent és igy a küldöttségek azzal a titkos óhajtással távoznak tőle, hogy bárcsak beváltaná a polgármester a jóindulalu Ígéreteket a választások előtt. Szerdán délelőtt szatymazi deputációt vezetett az egységes párt legújabb jelöltje, dr. Tóth Imre a polgármester elé. A polgármester a leginkább asszonyokból álló küldöttséget a tanácsteremben fogadta, ahol dr .Tóth Imre elmondotta, hogy a szatymaziak a leventebirságok elengedését kérik. Ezután a leventebirságok kirovásának előzményeit ismertette. Kijelentette, hogy a szatymaziakat a vörös, szociálista agitátorok bujtották fel a levente intézmény ellen és a szatymazi szülők az agitátorok biztatására nem engedték el a gyermekeket a leventeórákra. A polgármester röviden válaszolt a küldöttségnek, elmondotta, hogy törvény kötelezi a szülőkei- arra, hogy gyermekeiket elküldjék ezekre a leventeórákra. Aki nem teliesiti a törvényt, azt meg kell büntetni. Megígérte azonban, hogy kérelmüket jóindulatulag fogja elbírálni. A küldöttség érkezéséről közben értesítették a főispánt is aki éppen az egységes párti korifeusokkal tárgyalt a listáról, de tárgyalásait félbeszakítva azonnal a tanácsterembe sietett, ahol ^beszédet tartott. Kijelentette, hogy a íéventeintézményre szükség van. Meg van győződve arról, hogy a szatymaziak jóhiszeműen jártak • el, éppen ezért kijelenti, hogy a bírságokat el fogják engedni, de arra kéri a szatymaziakat, hogy ne üljenek fel semmiféle ellenzéki Ígérgetéseknek. — Legyenek meggyőződve — mondotta végül a főispán, hogy mi hárman, a polgármester ur, dr. Tóth Imre ur és én testvérként fogunk össze, hogy magukon testvéreinken segítsünk. Dr. Tóth Imre intésére erőltetett, de gyenge éljenzést hallattak a szatymaziak és aztán csendesen eltávoztak a városházáról. A választás szele fuj. Az egységes párt jelöltje megkezdte a munkát és az Ígéretek is elhangzottak. és megverlek egy sofforí a A knarzisslap szerkesztője az Igazoltatók között. (A Délmagyarország munkatársától.) Keddről szerdára virradó éjjel hangos uccai botrány lármája zavarta meg az elcsendesedett Kárász ucca éjszakai nyugalmát. Nyolc-kilenc egyetemi hallgató, akik között jelen volt Iván Mihály is, a szegedi kurzuslap felelős szer kesztője, felelőtlen botrányt okozott ugy két óra felé, valószínűleg választási tréningképen. A kis csoport a korzó sarkán álldogált, amikor egy autó kanyarodott elő a Kárász uccából. A fiatalemberek hangos és erélyes áll j-t kiáltottak, mire a soffőr lassított. A támadók azonban nem várták meg, mig a kocsi megállott, hanem utána iramodtak, megfogták, a kocsiból kiráncigálták Nógrády István sofíőrt és kérdőre vonták, hogy miért nem állt meg parancsukra. A soffőr, aki tulajdonosa is az autónak, természetesen tiltakozott feltartóztatása ellen, a fiatalemberek erre nekitámadták, reprodukálhatatlan jelzőkkel illet ték, majd ütlegelni kezdték. Nógrády István segítségért, rendőrért káltott A nagy zajra egymásután nyíltak fel a Kárász uccai ablakok és a felzavart polgárok bosszúsan nézték az uccai botrány fejleményeit. A helyszínre csakhamar két rendőr is érkezett szétválasztotta a verekedőket és a támadó fiatalembereket, kőztük Iván Mihályt is igazoltatták. Értesülésünk szerint a fiatalemberek ellen éjszakai csendháborítás címén a rendőrség már meg is indította az eljárást. látom, Mlsútanya mecpiaí nem Rz&p semmit", — monáottálc a^ e^ysé^es párt ssserdai alalculó Ülésén. Érűelces inűiivány a felöléseltröl és a választólt. érzelmeiről. (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged kormánypárti polgárait — mint ismeretes — még Teleki Páli hivta meg a szerdai ősgyülésre bucsubcszámolója keretében. A meghívásra körülbelül százhatvanan meg is je lentek szerdán délután 5 órakor a Kass-szálló nagytermében: egyetemi tanárok, állami és városi tisztviselők, papok, postások, vasutasok és néhány tanyai magyar. A meghívót aláíró Várhelyi József pápai prelátus, amint az előre látható volt — nem jelent meg a pártgyülésen, betegségével mentette ki magát. Helyette dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár lépett az elnöki emelvényre és üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta, hogy a nemzetgyűlés megszűnt és igy rövidcsen meg kell választania Szegednek is az országgyűlési képviselőket. — Hiven a régi tradíciókhoz — mondotta Menyhárt Gáspár — csak olyan képviselőket válasszunk, akik az egységes Bethlen-párt honmentő politikáját helyeslik. Szükséges ép pen ezért, hogy a város polgársága tömör egységgé szervezkedjen. Az előkészítő bizottság megbízásából ezután felolvasta a megválasztásra ajánlott tisz tikár névsorát, amelyet az ősgyülés természetesen egyhangúlag elfogadott. Elnökké még is Várhelyi Józsefet választották meg, társelnökökké Teleki Pál grófot, Kószó Istvánt, Kiss Ferencet, dr. Tóth Imrét, dr. Széli Gyulát, Czigler Arnoldot, Back Bernátot, Pálffy Dánielt, Tóth Károlyt és dr. Szandtner Pált. Ügyvezető igazgatót hármat is választottak, dr. Török Bélát, dr. Polgár Pétert és dr. Hunyadi Vass Gergelyt. Választottak ezenkívül elnöki tanácsot is. Dr. Széli Gyula a főispán figyelmeztetésére indítványozta, hogy az ügyvezető elnöki tisztséggel a pártgyülés Menyhárt Gáspárt ruházza fel. Indítványát elfogadták. Menyhárt Gáspár ezután a következőket mondotta: — Az alkotmányosság elve azt kívánja, hogy, a választók maguk nevezzék meg a jelölteket Megjegyzések: Úgy van, bizony ugy. (Mivel a párlvezetőségben a város minden társadalmi rétege képviselve van, azt indítványozom, hogy a pártgyülés hatalmazza fel a pártvezetőséget a jelölések megejtésére. Menyhárt Gáspár beszéde közben a hátsó sorokból előóvakodik Papdy István, a röszkei esküdt és szépen meghajlik a közönség felé jelezve, hogy beszélni kiván. A főispán környezetében levő korifeusok azonban szelíden 7 visszatolják és erősen kapacitálják, hogy ne ! bontsa meg felszólalásával az egységet. Papdy I azonban ismét előretör, de visszatolják. Az egység megmentése azonban mégsem ; sikerült, mert Magyar Péter lépett elő és i szól a eképen: — TJgylátom, hogy Alsótanya megint nem kap semmit, még ígéretet sem, a sok elnök, { alelnök, ügyvezető között egysincs a mi em- ' bérünk. \ — Dehogy nincs, — mondja Menyhárt Gás v pár, — hiszen Barmos György plébános társelnök. — Az nem számit, —- állapítja meg Magyar Péter — nagyon tiszteljük a plébános urat, de nem közülünk való 6 se. Menyhárt Gáspár megnyugtatja Magyar Pétert, hogy a pártvezetőség majd kiegészíti önmagát és akkor majd beveszik a tanyaiakat is. Magyar Péter fejcsóválva vonult vissza és most dr. Lévay Ferenc lépett elő ós egy irást nyújtott át az elnöknek; — Kérem méltóztassék ezt az inditványo mat felolvasni — mondotta —, ha azonban ugy találná az elnök ur, hogy az indítványt a pártvezetőség is elintézheti, tessék majd ott felolvasni. Én megnyugszom abban, hogy jó helyre kerül igy is. Ideges mozgás támadt az első sorokbas Lé vay felszólalására. A főispán tagabólag rázza a fejét. Menyhárt Gáspár pedig kijelenti, hogy majd a pártvezetőség intézi el az indítványt. Ezután néhány szóval megköszöni az érdeklődést, arra kéri a megjelenteket, hogy fogjanak össze, mert csak igy akadályozhatják meg azt .hogy ne olyanok kezébe kerüljenek a szegedi mandátumok, akiknek működése nem le het áldásos a hazára. Ezzel véget is ért a megalakulás, a közönség lassan szétoszlott, a vezérkar azonban továbbra is a teremben maradt és megkezdte a tanyai békétlenek kapacitálását. A gyűlés után kérdést intéztünk Lévay Ferenchez, hogy mi volt indítványában, mira Lévay átnyújtotta indítványának másolatát, amelyet szószerint közlünk: »Méltóságos Uramt Mint a szegedi egységes párt 1926. évi november hó 2l-iki vasárnapi ősgyülésének öszszeliivóját, mint aki a szegedi jelölést irányítja, arra vagyok bátor felkérni, mint első kerületi választópolgár, hogy a lajstromos szavazásra való tekintettel ,amely szerint a hivatalos jelöltre egyöntetűen és kötelezően kell szavazni, a jelöltek személyének megválasztását az ősgyülésre bizn iméltóztassék, mert mindennemű hivatalosnak és félhivatalosnak hirdetett jelölést a választó volgárok igen vegyes érzelmekkel fogadnak és annak teheti k ia párt magát, hogy jelöltjeivel szemben a többi pártok jelöltjei jutnak mandátumhoz. A hivatalosnak közölt jelöltek személye iránt legnagyobb tiszteletem nyilvánítása mellett ki kell jelentenem, hogy a felhozott közéleti és politikai érdemeik megítélésénél a város lakosságának felekezeti jellegére is tekintettel kell lenni, mert a katolikus egyház eggik legintransingensebb tagjának politikai és közéleti felfogásával nem értenek egyet a református egyházközség cca négyezer választója, továbbá az evangélikus egyház ezer választója s az unitárius egyház ötszáz választója és a zsidó hitközség négyezer választója. . Nincsen megnyugtató módon biztosítva az sem hogy a katolikus egyház választóinak hány százaléka követi tűzön, vízen keresztül a ne< ..vezett jelölt urat A jelöléseknél a statisztikát bizonyos tekintetben figyelembe kell venni^ számítani kell az ellentétes politikai pártok erejével és némi tekintetben számot kell vetni a választópolgárok amaz alkotmányos érzületével, hogy a jelölések az eddigi formáknak és szokásoknak megfelelően a választó polgárok részvételével történjenek, vagy' legalább is a jelenlétükben nem pedig 20 meghívott ur előtt a másik 7 ur előzetesen történt megállapodásának egyszerű felolvasásával. A jelöléseknél az eddigiek szerint figyelembevették még azt is, hogy politikai és közéleti érdemeket 2—3 ur, vagy pedig a város választópolgárainak nagyobb csoportja ismeri-e el és mcliányolja-e? Ez különösen fontos a mai választásoknál, amikor példa van rá, hogy sok éves és le nem tagadható közéleti és politikai érdemekkel rendelkező jelölteket » visszalépésre terrorizálnak, amikor egyes társadalmi osztályoknak reprezentánsait több Ízben és kifejezetten mellőznek és a társadalmi osztály elárulójaként kezelnek. Ezért méltóztassék megengedni, hogy a párt keretén belől, még a kezdetek kezdetén orvosoltassanak ezen elkövetett hibák, — megtegyem a következő indítványomat, amelynek elfogadását kérem: Ezen ősgyülést előkészítő ülés küldjön ki egy bizottságot a választópolgárok igazi és hamisítatlan képviselőjeként, aki azután nyil-