Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-08 / 232. szám

4 *ILJi A«TARölSSA« 1986 október 8. a tanács Javaslata volt és legjobbja a közalkal­mazottakat lepte meg. — A köigyűlés hangulatából azt látom, hogy a tanács javaslata ismét felszította a gyűlöletet, a tisztviselők ellen. (EUeniaunddsok.) — Kétezer szegedi közalkalmazott nevében ün­nepélyesen tiltakozom minden olyan törekvés ellen, amely a telektulajdonosokat ért sérelmek ódiumát a köztisztviselőkre akarja hárítani. A közalkalma­zottak nem könyöradományokat kérnek, hanem törvényben biitositott jogokért harcolnak. A tiszt­viselők megelégszenek szerény külterületi telekkel is, azt sem kérik ingyen, annak is megadják a tisztességes árát. a békességes együttérzés doku­mentálására kijelentem, hogy a tisztviselők sohasem kértek bel­területet, most sem kérnek, ilyenre nem Is reflektálnak. (Általános he­lyeslés.) — A tisztviselők jogát a közgyűlés semmiféle határozattal nem semmisítheti meg. Csak az lehet a kérdés, hogy ezt az igényjogosaltságot a ma­gánosok terhére, vagy a köz terhére kell e kielé­gíteni. Véleményem szerint csak a köz terhére lehet, mert igy kerülhető el az, hogy a magánjogba vetett hit meg ne rendüljön. (Taps, helyeslés.) Ezután előterjeszti konkrét indítványát: — Mondja ki a közgyűlés, hogy a szegedi köz­alkalmazottak házbelyigényének kielégítése célji­ból az OFB által összeállított jegyzékben felsorolt területek igénybevételéhez — a beépített területen belül fekvő magántelkek kivételével — hozzájárul, oly feltétet melleit asonban, hogy csak olyanok kaphatnak telkei, akik igazolják építkezési képes­ségüket. Dr. Fajka Lajos elfogadja Pap Róbert indít­ványát. Wimmer Fülöp indítványozza, hogy a közgyűlés ab ovo mondja lű, hogy olyan telket, amelynek ipari renáelteiése van, nem ajánl fel. A közgyűlés nem ajánlhat fel magántelket sem. A helyes megoldás az lenne, ha a tisztviselők számára csak köztulajdona, tehát csak a városi lelkeket ajánlja fel a közgyűlés, természetesen csak olyanokat, amelyeknek rendel­tetésűk nincs, vagy a közeljövőbe n nem lehet. A város külterületén létesítendő uj lakótelepekhez a közgyűlés nem járulhat hozzá, mert az uj telepek hatalmas anyagi erőket vonnak el az anyavárostól. Ezért volt helyes a körtöltésen belüli kűiső tel­keket belterületnek nyilvánítani, ugy, hogy az OFB már csak a körtöltésen kfvűli telkeket veheti igénybe a közgyűlés hozzájárulása nélkül, ezeket pedig a közhivatalnokok nem fogják elfogadni. A polgármester szólalt fel, miután átült u vllntkozi székbe. Ki­jelenti, bogy Kötössy felszólalása leple meg leginkább, mart azt hitte, bogy a tisztviselők nem akarnak messze telepedni a várostól. Azért lette meg a tanács ezt a Javaslatot. — Nem akarunk mi több Elzáaz­Lotharingifit, akarom mondani, Alg­ner- ós Somogyi-telepet. (Derültség.) Szerintem a tisztviselők érdeke ellen való lenne, ha a külterületen kapnának telkif. Azért is ajánlottuk fel a belferületí házleikeket, meri a tisztviselők azokat a területeket igényeilék, amelyeket néhány év mu vj a népkertekhez kill majd csatolnunk. — Kijelentem, hogy a földbírloktörvénynek azt a rendelkezéséi, amsly házhelyhez juttat|a a nincsteleneket, helyeslem, meri akinek egy falit földje is van, az szaretni fogja a hazájá'. — A tisztviselői nem nincstelenek — szól közbe Fajka Ltjos. — Sakkal nincstelenebbek, mint az ügyvéd ur, aki nincstelenségével dicsikizik. Antxigo­ras mondása jut eszembe, hogy na te köpö­nyeged lyukaiból kandikál ki a ia hiúságod\ (Derültség.) Kijelenti ezután a polgármester, hogy a tanács által előterjesztett telkek tulajdonosainak ki­vétel nélkQl van még legalább egy bizuk. — Etek a lelkek, kimondom, spekulációt lelkek. (Helyeiléi és ellentmondások.) A lanáct nagy gonddal válogatta ki a feiajfnlnaiő telke­ket. Azlán nem mind földhözragadt a liszt­viselő. A postaigazgatóság tisztviielői, iz egye­temi tanárok cioportonkint összeállnak él tár­sasházakat épi lenek. — Miért nem vttzlk meg a tulajdanasiói a lelkei? — kérd! Wimmer. — Mert ezeket a lelkeket nem lehetett soha megvenni, hatszoros árat kének azért, amit potom pénzért vásároltak össze. Körössy indítványa következtében a polgármes­ter szükségesnek látta, hogy a tanács a kérdést mégegyszer megfontolja és ezért kéri az elnöklő Gaál Endrét, hogy függessze fel a közgyű'ést és folytatását pénteken délután négy órára tűzze ki. Gsál srenátor természetesen tűstént teljesítette a polgármester kívánságát. Vásárhelyi fiu az idegen légióban. (A Délmagyarország hódmezővásárhelyi munka­társától.) Kint a kiserdősoron nagy öröm van mostanában. A Jaki-fiuk édesanyja könnyes szem­mel olvasgat egy levelet, amelyet a messze Afri­kából hozott neki a posta. A levetet a kisebbik fiu, Jakó Imre irta, aki tavasz óta katonája az idegen légiónak és mint Írja, neki ott is „gyöngyélet" a katonaélet. Jakó Imre most husz éves, négy polgárit végzett és a férfiszabóságot tanulta. Sándor bátyja, aki szintén férfiszabó, 1921 óta kint dolgozott Francia­országban, jól ment a dolga, hát az öccsét is ki­hivta magához. A fiu kiment s jóidéig együtt dol­goztak Nizzában. Mindig emlegette, hogy ö katona lesz, mert az erős, fejtett fiu mindig erős vonzal­mat érzett a katonaélet iránt. A bátyja hiába pró­bálta lebeszélni, nem engedett a szándékából. Egy szép napon faképnél hagyta a bátyját a jóidő múlva levél jött tőle az Idegen légióból. Most is ott él. £s amint érdekes, szinte kedé­lyes levelében irj?, szerencséje ott sem hagyta cserben, mert dolga ott is jól megy. Levele, melyet Ain-el Haájár bői keltez, szószerint a következő: Kedves jó Szüleiml Moat éjfél vin, körülöltem mindenki a legédesebb álmát alussza, én padig ezt a nigy csendet, mely most az őrszobára leszállt, kihasználom, hogy a legutóbbi levelükre válaszoljak is a hog?léie«iől tudassam kedves Szüleimet. Nem is gondolják otthon, hogy én itt hogy el vagyok foglalva, mivel franciául beszélek. Mindenhová, ha egy káp ár nincs kéznél, fognak engemet és menni kell. Most is pl. a káplár ur is az őrmester javában aluanak itt mellettem as ágyon és as ő munkájukat is nekem kell végezni, azaz 12 embert minden két órában leváltani. Nekem mindenki szót kell, hogy fogadjon, ba az őrmester rijuk parancsol, de nem is találok ellenkezésre seholse, akirmit is mondok. Van is iit svészetl £n is megettem ippen egy nagy, szép fflrt szőlőt, ami falán megvált ugy egy kiló. Ha csak lejtenék Edesanyimik azt a bőséges termést, ami itt Algériiban van most a szőlőből, bizony nigyon elcsodálkozni' nak azon, bogy itt hogy lehetséges ilyasasi. Az illeni szőlői nem kötözik, nem karózzdk s a permetezést csak hírből ismerik, söi még azt is megfigyeltem, hogy csak könnyQ kapálást adnak neki, de ut is csak egyszer iz egész idő alatt. A közökil persze siáiesebbre hagyják, hogy legyen hová terjeszkednie a tőkének. Ezeket a megfigyeléseket azért irom le ilyen körülmé­nyesen, hogy a Papa is tudjon az itteni szőlé­szei mibinlétiről valami'. Engsmei eddig még nem büntettek meg, még csak kaszárnyaáristomora se volt, pedig már nyolc hónapja eszem a csiszár, pardon 1 — a köxtársaidg kenyerét. Lá ja Édesanyám 1 Az idö bogy elszálld. Sokszor elgondolkozom, hogy talán a hasznomra tog válni ez a katonaélet. Ugyan mit veszitek én azzal az öt esziendfivi? Hiszen most még csak busz éves vagyok. Én megvallom őszintén, bogy nekem tetszik a katonaélet éi csakis ennek a tulajdonságomnak tudom megmagyarázni - no meg talán, hogy magyar vagyok —, hogy julius 14-én, e nagy frantla ünnepen az ehő dijai nyertem el a cél­lövő vsrstnyen. Pedig volt ott minden nemzeti­ségei, fizennyo'cin össze-v sszi. A hadnagyom nem akarta, hogy in is réiztvegyek a verse­nyen, meri elözcleg a próbalövéseken a har­madik lettem, de akkor nem az én fegyverem­mel lőttem és as is sokat számit ilyen esetek­ben. De az őrmesterek is addig-addig magya­rázták a htdaagyomnak, hogy én magyar va­gyok, meg oszt, hogy a légióban a magyarok tarják a rekordot mindenben, ahol a katonai ügyességről van szó, hogy végre én is bele­kerültem a döntőbe. Mondom, tizennyo'can voiiunk és 250 méte­ren ment a lövés. A pontkülömbözet alapján ment az osztá'yozái. Éa kétszer lőttem bele mind az öt golyót a fekete pontba és ez jelen­lett nskem óriási előnyt, mert egy találat ö* pontot számit, ha as éppen a fekete pontban van, én pedig a tiz lövéssel ötven pontot sze­reztem egy pár perc alatt. Mondanom se kell, hogy akkor az én fegyveremmel lőttem. A díj, amit elvittem, állt ölvén frankból és egv dobni szivarból, ami őizintén, megért ugyanannyit. Da tetszik tudni Édesanyám, hogy it*en esetekben nem vonhatja ki az ember magát a fizetség sfűl és bizony a dij fzípen fecmszo't a gara­tokon és a száz darab szivar is elfüstölgötl, de legalább esiükbe fogok Jutni, ha még egy magyarral összetalálkoznak. A hadnigy váltig csodálkozott, bogy még katona sem voltam és mégis Jobb szemem van és biztosabb karom, mint azoknak, akik már különféle hadseregben szolgáltak és azt kér­dezte tőlem, hogy milyen mes'ersíget folytatok civilben? Elnevette msgát, amikor megad'am neki a választ. Meg is ígérte, hovy szemmel fognak tartani, ba Bel-Abbesben dolgozom is. Nagyon sajnálta, hogy a káplár! iskolába, vagy a géppuskásokhoz nem leszek beosztva. Egy szerencsétlenséget is tudatok, melynek biiony én is majdnem az áldozata l«»em, de remélem, hogy többször nem fog előfordulni iz én jilenlélemben. Az afmult biten n«gy manchot csinált az egész Comptgaie le S«i­dábv, ami az ottani gyakorlóteret is bele­számítva, 17 kilométerre van ide. Korán reggel két órakor volt innét az indulás, bogy az éles kézigrinitdobist is, mely a programban «lő volt írva, végrehaltbaisuk. A muníció hirom trinkocsin volt elhelyezve, melyek közül a két allön golyók éi az öszvéreknek ennivaló volt, mig a legutolsón nyolc Kda kézigránát volt, lidánként ötven darab. Megjegyzendő, hogy ezek a francia kézigránátok nagyon könnyen robbannak és még hozzá a gyújtózsinór is fel volt szerelve a tilalom ellenére. Elég az hozzá, bogy alig hsgyluk el az itteni fiiul, amikor egy szorosba ért as ut, ahol a fordulónál aufófény tűnt fel hirtelen. Az öszvérek mind fiatalok voltak és megbokroiodfak a fénytől, mely hir­telen a szemükbe vigotf és azonnal össze­vissza bokrosodva meglsgadfik a szofgilafot. Alig tudtik a kocsisok visszatartani őket, bogy fal ne forditsik a felszerelést. De alig ériünk ki a szcroibil, az öszvérek ujbil megbokro­sodtak, de mir itt nem volt simmi erő, ami viuza tudta volna tartani őksl és ai első kocii azonnal lefordul! a keskeny útról. A középső kocii nyugodt maradi volna, ha­nem as uiolsá is elkezdett tincolni az Cszvi­rekkel és egyszerre ciak le az egiiz a széles patakba, ami ugy huis méterre lolydogilt alat­tunk. Nem telt bele öt perc, mir felrobban! az első láda és a többi is ugyanakkor ekszplodilt. A két német, akik a kocsin ültek, mind a ket­ten alul kerültek s később még a hollteslükei Is keresve kelleti ömaszednl. Mi, ugy busz­tmizonölen, akiket a nagy zűrzavarra küldtek hifra, a meredek szélén illtunk lehetetlenül a borzisz'ó pusstulissal szemben, sőt közülünk öten a kórhizban vinnak su'yos sabaik követ­keztében,^melyeket a felvágődő darabok okoztak. Csodilatoi módon ez egyik kocsis, egy oluz, aki az első kocsin ült, ügyesen le tudott ug­rani a veszély elől egy fi koronáiéra és kisebb borzsolison kivül más baja nem is lelt, bár a fát is kivigta halyéböl a roppant erő, mily megrázta a levegőt. Három emberéletbe is öt sebesülésbe kerüli az a nagy vigyizillansig, mely csikis a följibbvalókoak íudható be. Most pedig zirom levelem is a Iigjobb kí­vánságokat küldöm az egéiz családnak. S«relő fiuk: /«*d Imre. lónás Éitnö CÍMFESTŐ készít cimfáblákaf Szegeden kiváló Ízléssel, korszerűen. A Kedvező fizetési feltételek. 112 i Kertész Mihály nagy filmje AR AM"Y PILLANGÓ i LILI DAMITX a .Périsi taba' főszereplőjével október 11., 12-én Belvárosiban

Next

/
Thumbnails
Contents