Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-08 / 232. szám

8 DBLMAQYAR0RSZAC1 1926 október 3. Csupán tiltott fegyverviselésért Ítélték el ex anarchistákat, akik Párisban el akarták fogni a spanyol királyt. (Budapesti tudósítónk Wefosjelentése.) PJrisból jelentik: A páriái törvényszék ma délbsn birdetle ki iféletét annak a bárom anarcbis ánik ax ügyében, akik annakidején párisi látogatásakor Alfonz spanyol királyt meg akirlák ölni A vádlottak azzal védekeztek, hogy ők nem akarták megölni a sp wyol királyt, csupán IMMIWWMIWWWMMMMW^^ foglyul ejteni, hogy azu'án halálahirét költve, kikiálthassák a köztársaságot. A törvényszék elfogadta ezt a víd:kezést és a vádlottakat csup'n til'olt fegyverviselés vétségében és hsaié útlevél használata miatt 6, 3 és 2 hónapi fogházra Ítélte. Budapest végeláthatatlan menetben kisérte el utolsé útjára Jászai Marit. Budapest, okfóbsr 7. Budapest népe mi elzarándokolt a Neazeti Szinház előcsarnokába bogy elbúcsúzzon /dízel Maritól. Húszezer ember látogatta meg a ravatalt, amelyen — kívánságához képest — egyszeri!, dísztelen koportóbzn pihent a nagy tragika. A fejfa ott volt a koporsó melleit, r»j a babérkoszorú és egy irás, amit Kassay Vidor, Jászai Mari civilt fér|e küldött: náúitul Rövid időre, vagy Síikre, kitudja?I Vidor." Hirom órakor már ott volt a szfnéts-, «rő- és művészvilág minden reprezentánsa, és kél faölgy karján odavánszorgolt a ravatalhoz egy alacsony, öreg nr: Kassay Vidor. A Namze'i Szinház tagjii emelték a katafalkra a koporsót. Madarász p'ébáaos kezdte meg a szertartást. Klebelsberg kultuszminiszter mondotta az első gyászbeszédet, aki vázolta a kél nagy ctiilag, Blaha Lujza és Jászai Miri jelentőségét. Kiemelte a nsgy tragika óriási mfiveliségát és tanulni vágyasát, amellyel örök példáját szolgáltatta az igazi nagy művésznőnek. Ezulin Hevesi Sindor, a Nemze'i Szinház igazgatója mondott besztdet. Jászai Msti siktre — mondotta — nem a divat teremtette siker volt, es történelmi pillanat volt. Jtszai Miri tragika volt, papnő, nem primadonna. Hirom barátja volt: Shakespeare, Stéckeayi is Kossuth. Litser Endre a főváros, Fsrencty Zoltán a Petőfi Társasig, Gál Gyula a Nemzeti Szinház tagliinevében búcsúztatta Jászai Msrit. Ezulin megindult a végeláthatatlan menet agKerepesi-temető3e. A temetőben gyászdalokat énekeltek, majd Bárdos Arlur a színigazgatók, Gilh Sándor a Srinész Szövetség, Giczy István a Stinéizeiyeiülef, Relle Pil a színpadi szsrzők, Ssbesiyin Károly a Szini Akadémia, Ltberdl Józssf a Ne izeti Szinház mű' szski személyzete, Komáromi Károly pedig Ászár község nevében mondottak utolsó istenhozzádoí. Ezután leugedték a koporsó!, a göröngyök lehatollak. Jászai Mari elment. Ax iparostanonciskolák vissxafejlődnek, mert vissxerendelték ax őnállé tanerőket. Az érdskeltsk véleménye szerint feltétlenül szükséges az Ónálló iparostanonciskola felállítása, iskolai óraadó taniiák ugyanis délelőtt és délután taaitanak az elemi iskolikbin, ugy, bogy nem lshel tőlük megkívánni, hogy a főhivatásúkon kivűl mellékhivatásnkit is oly nagy ügybuzgalommal és szorgalommal lássák el. A fizikailag és idegileg kimerait órasdó tanító, amikor eljut az iparostanonciskolába, már tel|csen firadt, ugy, hogy tőle már nem is kiránfaaió a legteljesebb taniiói munka. Emellett nincun még rendezve a szakrajzelőadik kérdése sem. A múltban tani ók tanították sí iparostanonc iskolai szaktárgyakat ii, amelyek tantálára hatheti kurzuson ayertek kiképzist. Ez termtiselesen nem elegendő arra, hogy teljes szikkikipzést nyerjenek. A megoldás e tekin elbán csak az^ebe', ha a szaktárgya* kai szakiaaiiik tanitanák. Az iparostanoncíikolira bá rányos azonkívül még az is, bogy Jelenleg nincs önálló helyisige és csak az elemi iskolákban talál elhslyeiést, olyan helyiségekben, ahol dilslőlt dé után folyik tanítás. Értesülésünk szerint ai iparostanonciikola felügyelő bizottsága éi a különböző ipari érdekeltségek most mozgslmat indítottak, hogy a szegedi iparostinonciskolit önálló iskoüvá fejlesszék kf. (A Délmagyarország munkatársául) A szegedi ipaiostaaonciskoia igazgatósági a mult tanév elején részletes (ervet dolgozol! ki arra vonatkozólag, hogy az önálló iparostanonc' iskola felállítása milyen nigjffontosságu és hogy az ö jállő tanerőkkei dolgozó ipsrostanoicískola mennyivel különb eredményeket produkálhatni, mint a mai óraadái rendszerű tani ás. A város tanácsa azonban elvetette az öiálő iparos tanonciskola tervét és az óraadái-rendszerü tanitás melleit döntött. A vidék nagyobb városaiban már kivétel nélkül önálló ipsrostsnonciskolák működnek és olyan eredményekel ériek el, amilyeket az óraadáisal mű löd3 iskolák meg sem közelíthetnek. A szegedi iparostanonciskolákban az elmúlt tanévben öt önálló tanerő mükSdött as óraadók mellett. A folyó tanév kezdetén azonban az öt önálló tanerő működését megszüntettek és szolgálattételre bsoizlo ták Okét az elemi iskolákhoz. Igy az iparoslanonci8kolákbin csak óraadók tanítanak; ez a rendszer anyagilag is bá rányos a városra nézve, mert az órasdó taniiök Javadalmazást sokkal többe kerül, mimhi a várót önálló tanerőket alkalmazni. Pidagógiiitig az ónadá tanítók muikássága mindenféleképen hátrányos. Az iparostanonc* A tanács tiz kocsit a tanyai vasúthoz lényeges árdifferencia ellenére is szegedi iparosoknál készíttet el. jelcn!ctlék a gépgyároiok, hogy as eredeti alántabukban szereplő egységárakat azért kellett felemelniük, mert azok a vasgyárak, amelyek öl a kocsikhoz izflksiges vasanyagot beszerezhetik, a vasanyag árát busz százalékkal felemellék. A tiz kocii vas- és készanyaga az aj egységárak szerint háromszázhatvanmiUió koronása kerül, igy a szegedi iparosoknak a koctik árából mindössze ttzái izeahélmillíó koronájuk mirad. Az a gvár, amelytől a város a kocsik zömít megrendeld, a nyitott teherkocsik darabját harmincegymillió koroadiit szállítja, igy tehát (A Dilmagyarorstdg munkatársától.) A szí* gtdí iparotok bosizas harc alán, mint istssreles, néhány bánappil ezelőtt kivereked ek a város tanácsitól tiz, s tanyai vámhoz szűksé gss teherkccsira szóló megrendeésl. A virot tanácia belátta asf, bogy a tanyai vatul koc.iptrkjára tzánl milliárdok egyrétzére joggal reflektálhat a izegedi iparosság, még akkor is, ha drigibbin izáhitgatji le a vároanak a vagonokat, mint a naiy üzemmel dolgozó gépgyárak. A lii teherkocsira szóló megrendelést a város annak az altalmi érdekeltségnek adia ki, amelynek élén a Kecskeméti Antal cég és Pálfy Dániel állanak. A kit gépgyáros moit bjad.ányt intéseit a tanácshoz és bejelentette, hoiy a t s nyitott kcciit darabonkint nagtvennyolcmllltó korosáért szállíthatják csak le a sztgedi iparosok. A ti c vigoi árának egy harmadrésze meg* re déléikor fizetejdő, abiiraltka munka haladásifal srinyosin fokoz3dó riulttskbin. Bea tíz kocái a város százhttvannégymiiiiá koronával drágábban vásárolja meg a szegedi iparotoktól. A lanáct kimondotta, bogy a lényeges árdifferencia ellenire is fenntartja eredeti határozatát, miri súlyt heljiz arra, bogy a vtgonokri szánt pénzből s szegedi iparotok is részesüljenek. Nagy «ita keletkezeit a tanácsülésen a szegedi ip arcsok előlegkérése körül. A tanács néhány tagja ugyanis ugy vélte, bogy előleget azért nem adhat a város, mert a megrendelt kocsik Átvételénél és űzembeállitátásál nagy stereps van a kereskedelmi miniszter kiküldendö szakértőjének, abban az eietben tehát, hi a Szegeden késiüiő kociik nem felelnek meg az előírásnak, azokat nem veheti át a város, vagy ha át is vaszi, nem használhatja fel a kisvasút üseméhvz. A ttnács többsége mégis ugy határozót, hogy százmillió koronát előlegképpen kiutal «z érdekelt iparosoknak, de kiköti, hogy a tiz kocsit kél hámpon bilül is kall szállitaniok. y> A Petőfi-törvényjavaslat és az el nem mondott előadói beszéd." A centennáris Petőfi, akii megcenzu-* ráznak. (A Délmagyarország makói tudósítójától) Eca elme annak a kékfedeiü füsetecskének, amely ma hagyta el a sajtót Makón és szerzője dr. Petrovics György, Makó nemzetgyűlési képviselője. Nem tudjuk, mi indiiotta a szerzőt a füzet kiadására, azt hisszük, nem akart egyebet, mint egyik valóban költői szárnyalású, irodalmi értékű beszédét akarta megörökíteni, egy beszédet, amelynek elmondására nagy ambícióval készült, de amelyet mégsem mondhatott el. Igazilsuk vissza három esztendővel az Idők óramutatóját; 1923 ban vagyunk és Pílőfi centennáriumát ünnepli az egész ország. Nem maradhat ki az ünneplők sorából a nemzetgyűlés sem, igv véli a kulturális kérdések iránt fogékony lelkű Petrovics György és indítványt terjeszt a nemzetgyűlés elé, amelyben azt indítványozza, hogy 1. törvényben örökítse meg a nemzetgyűlés Petőfi emlékét és 2. állíttassa lel a nemzetgyűlés Petőfi mellszobrát a létesltecdö magyar nemzeti P«ntheonban. A mellszobor felállítása nem is Petrovics gondolata volt, Herczeg Ferenc propagálta a magyar Pantheon gondolatát, ki is szemelte e célra a legalkalmasabb helyet, még pedig az országháznak azt a pompás lépcsőzetét, amely a kupolacsarnokbői a delegációs terem bs vezet. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter nem valami túlságosan nagy örömmel fogadta Petrovics Indítványát. Mindazonáltal értekezletet hivott össze az indítvány megbeszélésére és az értekezleten megjelentek: Berzevlczy Albert, Szász Károly, Pékár Gyula, Voinovich Gíza, Ferenczy Zoltán, Hubay Jenő, Petrovics Elek, Kapcsay Fellcián és Petrovics G/örgy, az indítványozó. Az értekesiet megállapodásának eredményeként a kultuszminiszter be is nyújtotta az egyszakaszos törvényjavaslatot, melynek ez volt a elme: „Törvényjavaslat Petőfi Sándor emlékének törvénybelktaiásáról". A javaslat a nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága elé került. Petrovics György volt a javaslat előadója, Huszár Károly a bizottság elnöke és a javaslatot azzal a jelentéssel terjesztették a nemzetgyűlés elé, bogy a közoktat*sQsyi bizottság örömmel és lelkesedéssel járul Petőfi emlékének törvénybeiktatásához. Centennáris Petőfl-klaáást is javasolt a bizottság és nem gondolt arra, hogy ezzel a javaslatával megakadályozza a nemzetgyűlés hódolatát Petőfi emléke előtt. Az történt ugyanis, hogv a centennáris Petőfit erősen megcenzurázták. Költeményeinek egész sora maradt volna ki a centennáris kiadásból, sőt nam egy ünneprontó disszonancia támadt abból, hogy egyik másik centennáris ünnepélyt megzavarta a hatósági köibetéoés. amikor eltiltotta a műsorra kitűzött Petőfi költemény elszavalását... A szociá'demokrata nemzetgyűlési képvlse'ők est szóvá akarták tenni a „lex Petőfi« tárgyalása alkalmával. Klebelsberg azzal riposztozott, hogy nem tárgyaltaita a törvényjavaslatot. A „lex Petőfi* nem került bele a magyar törvénytárba, a magyar nemzetgyűlés nem áldozott Peiöft szellemének. Petrovics György, a javaslat benyújtója a következőképen vélekedik a dologról; „Az az érzésem •na is, hogy a nemzetgyűlésnek elengeáhetetlen kötelessége lett volna a centeanáriun alkalmával a törvénytárban is megörökíteni Petőfi Sindor emlékét és súlyos mulasztást követett el akkor, amidőn ennek a kötelességének nem tett eleget." Est irja szószerint és utána leközli az el nem mondott előadói beszédet, melynek nemcsak tartalmánál, hanem költői szépségénél fogva is a nemtelgrüléa naplójában lett voina a méltó helye. Ctnzur«... Bukaresböl jelenik: A Newyork Herald két legu óbbi számát, amelyek a tornán királyné amerikai u jivai foglalkoznak, elkobozták, azzal az indokolással, hogy a köziemé yek himis adatokat tinalmaznak. Hire jár, hogy ebből az esetből kifolyó ag a külföldi lapokra iimét behozták az előleges cenzúrát.