Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-31 / 252. szám

DELMAOYARORSZAQ Bombamerényletet ISvetttli el a eanfranoiskéi Péltp Pál-templom ellsn. (Budapesti tadhiláak itlrfeajeltntés*,) Ncwyorkbil jelentik: San* Francukéi jelentések srefint a Piitr Pál-templom ellen bombameriay Mit kivettek al. A bonba a templom szenté* Ifiben robbant fel éi ledöntötte i főoltárt. Embirilatbsn aam asalt kdr, meri i robbieái i dflu'áni őrlkbtn för'énl, amikor senkiifm Itrlóikodotl a templomban. Kit hótisp alatt ez már i brr nádik eset, bogy katolikus templom elten merényletet lövetnek el. U*y látszik, hogy egy és ugyanaz « sssetély lehat e 'ette*, aki valamilyen fanatikus katolikus elleni szekfs tagi*. A főispán a demokráciáról éa az arany középütt él mondott beszédet a szombat esti banketten. Teleki Pil jelenlétében ünnepelték a főispánt és a polgármestert. — A bankett előtt aláírásokat gyűjtőitek « frankelitéltek amnesztia-kérvényére. Szegedi Dalárda leiigtje. A jeligét Kőnig Péier vezényelte, i karmeBtm pá'cil eiután Csornák Elemér ve te ál. Sebült Isivin mondott eiutin kOsiöntől a po'gármeslerre, mint ipiros csalid sírjára és a föispinre, mint kereskedő csil/d irrjlri. E rután a közömig éljenzése kőiben dr. Algner Károly főispán eielkedeti szólásra. Meghalva kösiOni meg az ünneplést. K je'enH, hogy jól étik as etismeris ma, amikor a politikai szeizmográf földrengést je'e?. — Nekem kellős kö'elctsfgam vaa — mondotta eiulán —. Az egyik szaíőrároscm érdekének előmorditfsa. Mindent megteszek, hogy ezt slőmozditsam, ds soha rem feledkezem mrg arról, hogy a bazávil szemben mindenkinek köleleisége van. M«, estikor kötelességemet feljeiitem, bizonyos oldilről félremagyzrázással tiláUoiom. Az idők válóinak, a pofilikii helyzet váltónk, esik egy marrd állandó : szülővárosom is hazám Iránti sztrelthm. — Amikor 1920 baa először foglailam el ögyelei helyemet, kijeUn'eUem, hogy amíg helyemen vagyak, a váras minden rasdg is rangú polgára nyugodtan albatik. Nem fogok el érni rohasem a demokratikus elvektől, de vigyázzon a polgárság, amikor a detnigósia közeledik feléje, a dsmokricis álarcában. Elmondja etu'án a főispán, hogy ősei Kossuth, Stithenyi dsmakrdclijdnnk kivttől valtak. — Az in demokráciám as Isint dtmskrdciój a felemelő demokrlcir. Ellensége vagjok a lerántó demokrícilnak, amely leránt a sáiba minden'. (Taps.) At in demokráciám ax alkaim dny sáfcalbn befogadja at orsxdg minden polgárát felekettil, is faji kilfnbsig nélkül, ha hazafias érzés füli, ba nim robbant, ha védi ai alkotmányt. — El kellett mondanom esekit ma, amikor abba a helyzetbe kerüllem, bogy (A Dllmtgyarorszőg mankatdrsd ól.) Szombalon este mgy bankclfe! rendezlek ar. Algner Károly főiipán éa dr. Somogyi S ilveasfer polgármester tiszteletire abtói as alkilomból, bogy mindketten magkapták a máscdosilályn polgári érdemrendet. A bankett közel háromszáz terítékes tol'. A hslfi natabilltdsakan klvil megftlest rajta gróf Teleli Pál is dr. KÓsxé István it. A Tiszt-szálló nagytermének előcisrnckában egyébként Klug Péter, a süket-néma intései igazgatója felszólította az érkezőket, hogy irjók ali att ax ivei, amelyen kegyelmet akarnak kint Wtndkchgraatx htrerg, Ntídosy is a fraakpir tibbl amijei számáré. A zittfoláiig megteli nagyteremben nyolc óra ntán néttány perccel jelent aeg dr. Algner Károly főispán feleségével. A főispánt harsány élfinzésiel fogadták, lelkesen megéljenezték a polgármestert ia, ttki néhány perccei később érkezett felstégével eg* üti. A menü: halpaprikás és taráscsasza, kifogás* telannl jó volt, di a vendégek élvszelét megrontotta a hosszadalmas kiszolgálás. As első felköszöntőt / dr. Tóth Károly, as egyrtem rektora mondotta. Kijeleníelle, bogy Szegednek kell lobogtatni a magyar nemzeti kuli ura zásilájá'. Gróf Teleki Pálra ürül poharát. Az egyetem nevében üdvözli s kilünte(ett főispánt és polgirmesert. Eiu'án dr. Menyhárt Qáspár egyetemi professzor mondott pohírlöszöntő'. Szeged város szellemi munkásai nevében köszönti fel a főispánt <i a polgár mesteri. Ctiagltr Arno'd után Korom Mihá'y a gizdikBzönsíg nevébei üdvözli a kilflnteleltekel. Gárgydn Imre, Kopasz Antal röizkei plébános és Cstngety János mondo't ezulán rövid köszöntőt. Meglepet íst kel eti, smikor váratlanul felcsendült a Az ezüstszavu harang* Sok szépet ha lottam tnár élelemben, de olyant még soha, mint mikor az öreg templom tornyában először húzták meg aa uj harangot. Még a torony ablakában lármázó verebek Í3 összedugták nagy fejüket: — Csitt, muzsikálnak az angyaloki Es a szépen csengő házig még az öreg harangok fáradt szivit is megrezegtette a nyájasan köszöntölték Üju társukat: — Üd vöz-lünk, üd vös-lünkl Aa uj harang azonban alig csendült egyet kettőt kömöotésképen. BQszke volt szép hangjára. Rí se igen nézett az öreg harangokra. Csak napszállat utin szólította meg őket, mikor a toronyra sötétség boiult s csak az óra mellett fészkelő vércse szeme villogott a sötétben. — Mesélje ek magatoktól valamit I — mondta nekik. — Sieretném tudni, micsoda társaságba keveredtem. — A legjobb társaságba —, dörmögte a legöregebb'hsrang —. En már kétszázötven esztendős vigyok. Egyszerre születtem a templommal. Eaar meg ezer szegény embír krajcárjából olvasztottak engem öisze Is en dicsőségére. — En annsk köszönhetem, hogy itt vagyok, mert egyszer leégett a város —, meséíte a második * Móra Ferenc Betiiorszdg virágos kertje cimli elemi iskolás olvasókönyvéből, amelynek második és harmadik kötetét most adta ki a budapesti Kir. Magyar Egyetemi Nyomda. Móra olvasókönyveit a magyarorsiági állami elemi iskolákon klvUl, mint a Néptanítók Lapja irja, i most az amerikai magyar iskolákba is bevezették. 1 öreg harang és sok-sok szomorúság kongolt a | hangjában. — Mikor újra felépült, az emberek ! engem szenteltek zrra, hogy mindig eszQkbe juttassam Isten hatalmát. A hattmdik harangnak nagyon furcsa hangja volt, hol rekedt, hol dörgő. — E gem ágyúból öntöttek. En most is azt juttatom eszükbe az embereknek, mikor megsaólalök, hogy él még a szabadság Istene. A három öreg harang elhallgatott s az öregek szokfsa szerint azt várták, hogy az uj harang mondjon valami szépet. Az azonban kevélyen megrlngáita magát a vadonatúj harang-kötélen: — Oíió, most értem, mért szóltok ti olyan dörmögős rekedten I Azért, mert (i közönséges haran gok vagytok s elkopott a rézszivetek. Lássátok, nekem ezüstből van a szivem, mert engem a földesúr öntetett, aki még a lo/aira is eaüstpatkót veretett. Az uj harangnak nagyon megjött a kedve, amikor ésirevelte, hogy ő a legelőkelőbb a társaságban. — Tegyünk próbát, incselkedett tovább az öregekkel. — Tudtok e olyan szépen cssngő imádságot zengeni, mint én. Ei is mondta imádságát szépen csengő ezüst hangon. A rézsziiü harangok, szegények, alig bírlak megkondulni a bámulattól. Bizony ők fiatal korukbíu se tudiak ilyen szépen zengeni s azóta nem tanultak semmi ujat. Hinem azért csak elmondták, amit (udtak. j — Di ciér-tessék, di-csér-lessék I — mormogta 1 a legöregebb harang, akit ezsr meg ezer szegény 1928 r*téNr 31. a yo'girsdg rgfrésze türemegyardz ilto> ujos dolgokat. Cnk arra bira'kozoat, hogy 1920 bin az egyik ssálifség azt követelte, hegy 24 éra alatt távozzam. 1926-ban a mísik szélsőség, a radikális, forrsdaimi deaoklcia követeli távozásomat. Ez azt bizonyija, hogy az araaykMp• után haladok. Politikai vezérem gráf Bethlen litván tűzmentes szobába akarja vasalni ss orszfgot. Nem bivifa'i kapocs köt ve'e essze, hanem Itlki kopics. — Szsrsfea ett a virosf, egyik kessmmel msgsmhoz ölelem, a másik kezemmel karddal küzdök a hazáért, ékkor lehetek a legboldogabb, amikor a kolozsvári agyetem tnnepii Kolozsvárt gnntpelhsi/ik. Errs emelem poiarama*. (Éljenzés.) A dalárda a Hiszekegyet énektlls ezután. Az imit a bankett közönsége állva hal'gafta végig. A polgármester emelkedett ezu'án széláira a vendégek Ispsa és iljcntéss közben. — Hálásan msgköizönöm — mondotta bsssfdtoan — a megtiss'elésnek ezt a kedvei médjá', ahogyan Ölök ma ismételten megemlékeztek arról a kitüntetésről, melyben engem éa általam Siegsd város egész pMgársílát az ország kor«ányzé|a a szegedi egyetem alapkövének leté eSe királőin díszes alkalmával részesiteni kegyes volt. — Mindenkitől megköveteljük, hogy sssresie városit él érts ha kell, á'dozatokat is hozzon. Viizont megköveisljük szt is, hogy a város is szerető, tdmegsti édesatyja Isgysn minden lakájának. Es in, aki át vagyok halva eseti eszmélől, e kedvei családias flnnspen arra kérem a város közön;égét, hogy engem továbbra ii szere'etlel timogaisoa egyenas utamon, melynek célja a város tovább f*jlő~ dist. — Mind ss a ftjlődé', amit láfunk, csak agy volt Febetsigss, hogy e v/rcs népi ranrfü'e lenül bízott Iitinbin ii a saját erejében, ók vezérednek továbbra ii minket nehéz nt(tinkban a hsiadáa felé, minden lakájának isivében legyen meg a megelégedés érsste, s szivem mélyébSl kívánom is arra űtilem a poharamat — hisz' éa is ossfosom soriukban —, hogy a mi issretett városunk felvirágossék. A dalárda a Himnuizt énekelte el a pDlgárKes'er betzéds után. Gróf Teleki Pál mondo t ezután pohárköszön őt. A főispán él a polgármester szegedi polgárok —• mondotta —, akik a szegedi Ulajbói nő lek ki és a szegcdi pclgárság akaratát a legjobban fejezik ki. Dr. Kistó Is'ván köszöntötte fel ezután a kitün'etelfekef, majd a d dárda adott elő nagy i ikerrel néhány magyar nőtát. #z ünnepi bar keit e aelkedell hangulatban, a késő éjje i érákban ért véget. ember krajcárjából vettek. — Az Ur Isten, az Ur Isten 1 — búgta utána rézasive legmélyéből a másik harang, amelyet a nagy tüz emlékére öntöttek. — Mind ö rök ké, mind ö rök kél — dörögte rekedten aa ágyúból öntött harang. Erre aztán az öreg harangok mindjárt álomba is merültek s már azt se hallották, amikor az ezüstszavu harang kikicagta őket: — Olyan kopott már a szivetek, hogy azt se csodálnám, ha reggelre elállna a verése. Ebben a percben hirtelen megvilágosodott a torony, mert egy nagy csillag leszalzdt az fg ői s bekiáltott az ablakon: — Nem a csillogó kQlsőber, nem a szépen csengő szavakban gyönyörködik az Ur, hanem az igaz érzésben. Szépséged miatt kár büszkélkedni Aztán megint sötét let', csak aa óra mellett fészkelő vércse szeme világitolt. Hajnaban, mikor a harangozó felballagott a toronyba harangozni, hiába rángatta ai ezüstszavu harangot; nem idolt hargo'. B se világított lámpásával s megcsóválta a fejet: — Hm, biz ennek megrepedt a szive azéjtizska. Bizonyosan nem hült ki egészen a harangönlőnéf s valami hideg aiél csaphatta meg az éjtszaka. A véreié azonban, tki az óra melleit fészke', mást mond. Azt mondja hogy nem csillag voU at, ami lefutott az égről, hanem egy angyal. 0 repesztette meg a kevély harangocska ezüst szivét. Az öreg htrangok pedig tovább búgták : — Dl csér tessék, dl csér- tessék 1 — Aa Ur-Isten, az Ur-Ijtenl — Mind ö rökké, mind-ö rökkél