Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-17 / 240. szám

4 4 ÜELMAQYAROfcSZAO 1926 október 21. áliái betöltésére vonatkozólag. Va'óuiaü, bogy a Hái keddi Oléaén választja meg a) elnökét, aki, mint c Dilmagyarország már megírta, Zsitvay Tibor eddigi alelnök lesz, mig a] alelnöknek Puky Endréi hozzák Javaslatba. Erre vonatkozólag az tgyiég's pár! által ma (ariolt értekezleten megállapodás is jött litre. A nemzetgyűlés további munkaprogramja a miniszterelnök felszólalásitól függ. Amennyiben a miniszterelnök kormányprogramot ad és ennek keretén beid! bel- és külpolitikai kérdésekkel foglalkozik, akkor elCrelátbatőlag hoszszibb vita indul meg, ha azonban a miniszterelnök nem ad uj kormányprogramot, akkor a nemzetgyűlés az eisö munkanapokat kitebb Javaslatok letárgyalásával és a függőben levő mentelmi flgyek letárgyalásával fo ?.J» kitölteni, azután a felsőházi jtvashtra kerül a sor, mert a most meginduló parlamenti kampányban legfontosabb felidalmk tekintik kormánypárti körökben — a felsőhizi javaslat telő a á hozását. A kormányzó egy&bkést Sztranyovszky Síndorl belOgyminísstéfiumi állaaaliikarrá kineveste. Dr. Kiszi litván volt belflgyminisztériurai átlamtitkárt a kormányzó kedden fogssdja bncsu* kihallgatáson. taslanw—M „Legyen Szeged a Széchenyi-téren kivül is város." Mi a jóért és szépért akarunk dolgozni, — mondották az iparosok összejövetelén. (A Dilmagyarország munkatársától.) Szombaton este Szifed iparostársadiiminak így tekintélyes része barátságos vtcsora kerstébvn Jött Oasze a Magyar Ház éllsrmébeti, hogy ápolja ast a szolidaritást, amely létrehozta a legutóbbi kamarai választások eredményét. A vacsorán minden szakma képriselíette macát is szép számban je entek mag a pjprisafcl do'gozék és kikéizitók képviselői. Le kes éljenzésstl fogadták Wimmer Fülöpöt, aii bestédéban ufalt arra, bogy a kamarai győzelmet az Üparosiig meggyőződésének erejére! hircolla ki. Hangoztatta, hogy a jövőben is össze kell tartani, dolgozni kell, mert még sok megoldásra váró feladat kO felkenik. Dr. Szekerke Lajos vázolta a válaszfás jalentőségéi, amikor egymásra talált és lelkiisme' rete szavát követte az iparosság. Dobiczky József, majd Kiss Qiza szólalt fel, akik hangsúlyozták, hogy meg kell győzni azokat, akik még a násik oldalon vanntk, hogy ez a tábor a sziptrt, fürt is igazságirt kütd. Marosán Milán kijelentette, hogy a kamarai tagok nenctak azokért kütdenek, akik vdflk voltak a kOzdelemben, de azokért is, skik ellenük vannak. Követni fogják ast a Wimaer Fülöpöt, aki nigyszsrű gyakorlati érzékével mindenkor az ipad és kereskedelmi érdekekért szállóit síkra. As igazság győzelméén azonban lankadatlan erővel keil dolgozni és agitálni. Wimmer Fülöp uibSIi félsz ólalísában arról bestéit, hogy tegtük várossá a várost, legyeit Szeged a Széchenyi-téren kívül is város. Szeged helyes fejlődésére ürítene pobarát, majd felszólalt még Kertfsz József, Gombos István, Vér György, Dobay Jótsef, id. Peták Gizi, Jónás Ernő. Nagy Lajos beszédében hangoztatta, hogy az egy fron'oa haladóknak meg kell ismerniük egymást, együtt kell dotgoini a további küzdelmekben a vezéreknek és közkatonáknak. Felszólallak még Kovács József né, Mészáros Ambrus és még toboen. A megjelentek Itlkes hangulatban távoztak a biráti vacsoráról. WésÉPhtly közgyűlési kiüiondotte, hpgy ftfivtsii az ötwenmilliárdos kölcsönt. Kórháj, bérház, utak. (A Délmagyarország hódmezővásárhelyi munkatársától.) A mai rendkívüli köigyüléssn végre Vásárhely is megmozdult s bebízonyitosta, hogy életképes, fejlődni akaró város. A rendkívüli köigyülés ugyanis elhatározta, hogr a Speyer féle külfőlái kölcsönből felvesz 50 milliárdot és megkezdi vele városfejlesztő programját. A rendkívüli közgyűlésen dr. Soós István polgármester elnököli, a tanács javaslatát dr. Csáky Lsjos terjesztette elö. Ismertette a kölcsön felvételének módozatát és hogy a kölcsönt mire lehet felhasználni. A kormány ugyanis pontosan clőirja, hogy a felveendő 35 milliárdból csak kórházat, városi bérházat, legelövásárlási és utak építését lehet eszközölni. Minthogy rendkívül fontos Vásárhely szempontjából a külterületi utak kiépítése, a tanács azt javasolts, hogy a város inkább ötvenmilliárdot vegyen kölcsön, abból telne bőven az utakra is. A kölcsönförleszíés fedezetére lekötik a kereseti és forgalmi adókból eredő 456 ezer aranykorona jövedelmei. Dj mivel ez nem lesz elegendő, azon esetbea, ha 50 milliárdot kaphat a város, azért valószínűleg 35 százalékkal emelni kell a pótadót. Ennek elvi kimondását is kérte a tanács. A javaslathoz Kan Béla szólt hozzá először. Hosszan fejtegette, hogy síivesebben venne fel kedvezőbb feltéielü kölcsönt, a körülmények kényszerítő hatása alatt azonban elfogadja, mert a város fejlődését várja tőle. Dr. Halász Manó örömmel köszönti a tanácsot, a javaslatot ő is elfogadja, hangsúlyozván azt, hogy a külterületek burkotána roppant fontos a városfejlődés szempontjából, mert Vásárhelyen a jókarban tartott külterületi utak adják alapját minden kuliurának. Dr. Gmersich Antal felszólalása következett ezután, asi a varos életében korszakalkotó lépésnek tartjs x kölcsön felvételét. Kalmár Zsigmond szintén efogadja a tanácsi javaslatot, de ő inkább kislakásokat építene a bérház helyett. Egyedru dr. Mónus János ellenezte a tanácsi javasiatot, szerinte ugyanis ai áliatn kötelessége az utak kiépítése. Fél, hogy a kölcsön majd nagy adóterhet ró a lakosságra, psdlg az sdjzok máris roskadoznak. D'. László Jenő is rámutatott az utak szükségességére, meri a mezőgazdaság révén ét és boldogul a váró?. A tantfcsl javaslatot ö is elfogadja, sürgetvén a bérház felépítését. Á paSgármester szavazásra tette fel a kérdí3t, a közgyűlés a tanács javaslatát két szavazat elleniben elfogadta. Ezután következett a Mohácsy féle ajánlat, amelyet dr. Juhász Mlháiy tanácsnok ismertetett. A közgyűlés a tanács elutasító Javaslatát fogadta el. Hungária-Kispest 2:2 (2:2) (Budapesti tudósítónk teUtoajelentéie.) A fiiidő elején a Hungária támad éi fölényes játék után a 10, percben BriU, a 18 ban p dig Orih révén gólt ér el. Kispest mindjobban fetnyomul. A 32. percben áfocsls gánccial akadályoz. A 11-etböl űivedi gólt rug, mafd a 43. percben Kocsis hibájából Burger kiegyenlít. A II. félidő továbbra is kiipssli fölényt mutat. Az eredmény tejesen igazságos, sói a lelkesebben játszó Kispest a győzelmet it megérdemelte volna. KORECKáüOSTOH férfidivat, ehérnatnü és kalapraktára 574 SZEGED) SaÉCttEPtVI IÉ8! 2. 8Z*W. 500.000 koronát kap mindenki; aki jó vicceket küld be Az Ojság viccpályázatára és pedig I. díj 200000 kor. II. dij 150.000 kor. III. dij 100000 kor. IV. dij 50 OOO kor. A pályázaton csak olyan viccek vehetnek részt, melyek Az Ojságban még nem jelentek meg, A dijakat minden héten kiadjuk. Részlete, feltételek Az Ojság minden számában. Mutatványszámot Ingyen kflldUnk. BI65 Az Ojság szerkesztősége: Budapest VI, Ó ucca 12 Jánoska mennybemenetele. Irta: Móra Ferenc. I. Jánoska? Ai bizonyos, hogy nem egészen hat esztendővel ezelőtt annak keresstelték. Ai apja nevére, akit mint Jánost parancsoltak be a nagy háborúba, ahol aztán több Jánosokkal együtt ott is maradi. Hiszen ba János hazajött voine, akkor talán Jánoska is megmaradt volna jánoskán<k s egykor ő is mint János kívántatott volna be a háborúba. Di hogy Jincsié hiába várta az urát, egy Dusánt vállalt második urának és igy tett Jánoskából Ivánka. Ezen nincsen semmi különös se, megesett ez őnála nagyobb urakon is. Az Úristenből is goszpodár iett s a fsiu Is Goszpod jtneire cilrásodolt, noha azelőtt csak Boldogsszszonyfatvának nevezték. Jánoskát mindetek a vüági változások nem nagyon érdekelték, d: azt ne vegyük neki rossz néven. Utóvégre ő csak birkák pásztora volt, nem sjkat tudott a népek pásztorairól, sői azt se tudia, hogy otyanok is vannak s a népek csak arra rendeltettek, hogy azoknak legyen kit terelgetni. A nagyhatalmak kőiül ö csak a Dasáít nevezetűt ismerte, aki valóban tökéietet nsgyhalalom volt, mert mindig verekedett. Eit Jánosua nem bánta volna, ha Dusán a Miiu int is megverte volna, meg a S.évót is megverte volna, akik söntén az ö atyai impétiuma alá tartoztak. Duiáa azonban akkor is Jánoskát rugdosta meg, ha Mlluila hajitolta a döglött macskát a ku.bs es ha Stévó lelopta a gerendáról a szeneit gyertyát és elcserélte pálinkáért, akkor is Jánoska kapta ki a nyargaló?. Mindez különös voit, de még különösebb volt az, hogy mikor éjszaka a közös vackon addig gyötörték * testvérkék könyökkel és körömmel, mig sírva nem fakadt, akkor a mérges nagyhala lom mindig őhozzá vágta a csizmát. A legkulönö sebb pedig az volt, hogy i yenkor mindig megkérdenie Dusán a gyerektől, hogy miért nem ette meg a fene az apját? Jánoska megszokta a verést és balegyőiődött ab&a, hogy ennek igy keli lenni. Hiszen 0 is mindennap oldalba rúgta a pulit, holott nem a puii ment & kukoricába, hanem a birkák. Mentül okosabb lett, annál jobban fölfogta ésszel, hogy ez a világ rendje. Eltenben mentől jobaan uyiit az esze, annál kevésbé ériette meg a fene irányában hozzá intézett Interpellációi. Mert Jánoska, noha tanulatlan kis szamár voll, annyit tudott a hitrege tanból, sőt őszintén szólva a birkákkal való gyakorlatból is, hogy a fenével azt szokták etetni, akire haragszanak. D,; hát mért haragstik az az Öieg ember, akit ö apjának tisztel, önmagára olyan nagyon, hogy mindfg számonkéri a fenétől, mért nem etie már meg? Jánoska eízel sehogy se tudott tisztába jönni, aüért egvszer megkérdezte az anyját, mikor btrksnyliás idején ráértek beszélgetni egymással. Az asszony megmondta Jánoskának, hogy Dusán csak Mi uiinnak es Síévonak édesapja, de neki uera és nagyon csodálkozott rajta, hogy még ezt se tudja. — Hát oszt akkor az én apám kicsoda? Elsőrendű 680 Tartósságban, sár-éshócipők minőségben,árban Angol harisnyáink szenzációt kellenek. — A te apad magyar ember volt, Jánotnak hívták és odamaradt a háborúba — mondta az asszony és sóhajtott is egyet, de akkor szaladni keltelt a tyúkokat megtojózni, azután pedig elfelejtette az egéazei. Jánoska azonban nem felejtette el, Jiogy az ő apja odaoiartdi a háboiubj és attól fogva mindig azon törte a fajét, hogy mene lehet az a háború és hogyan lehetne onnan a magyar apát hazahívni. Mert noha iskolába nem járt is még Jánoska, annyit már tudott a poüiiisából, hogy az neki nagyon jó lenne, ha az apja hatajönne. Ha a Dusán apa miudeaért Űhojzá vágjg a csizmát, akfcor a János apa biionyosan a Miiuiinhoz, meg a S.évchoz vágná és igy neki is lenne olykor öröme az életben. A pulin és a birkákon kivül azonban Jánoskának nem volt kivel beszélgetni éa igy senkitől se kérdezte meg, merre van az a háború és hogyan lehelne odajutni, vagy valami üzenetet küldeni. Egyszer kétszer próbái tett ugyan a csőszökkel, meg a v&ndoriókkal, akik a bükajárásra vetődtek, de Kasai sommire se ment. Ki vállat von', kl kinevette, egy feotdus pedig rnrg is kergette, amikor ezt kérdezte töle, bogy „ugy e, nem messzi van ide & háború?" Szerencsere a koldus féllábú volt és igy nem soaáig tudta kergetni. Jánoska azonban többet senkitől se mert kérdezősködni, de magában mindig azt forgatta a lejében, hogy ő egyszer elszökik a birkáktói, elmegy a háborúba és hazahívja az apját. (Folytatjuk.)