Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-01 / 201. szám

S926 szeptember 1. DBLMAQYARORSZÁO éves leány mcgmépgezit magái! mert édesanyja megverte. padra. Szabó Mária ekkor szüleinek batároiott tilalmára mégis kiment az uccára, ahol egy fiatalember már várt reá. Anyja, aki különben ia nigy mérvben ideiei asszony, annyira felin«er!ődött, bogy utána ment leányának, akit az Árviz-uccán meg is talált a fiatalember oldalán. Kérdóre vonta leányát engedetlensége míat*, amelyből ismét veszekedés támidt, amelynek bevíben az anya nem tudod uralkodni magán és leányát a* egén utca sxtmeldtidra Isméi alaposan megverte. Szibó Mária sirva könyörgött anyján k: Anyám ue Mnlsen, de anyja nem hallgatott rá, hanem egész hzzálg üiöttsverte. Szabó Mária zokogva bement a szobiba és hosszú ideig mozdulatlanul feküdt a díványon. Maiikor apja megkérdezíe, hogy mi a baja, azt válaszolta, hojy a teje fif. A leány ap]« ismét gyanút fogott és azonnal értesítette a mentőket, akik beszállították a közkórházba. Szabó Mária édesanyja elkeseredetten panaszolta, hogy leánya, akt azelőtt kifogástalanul viselte magát, a legutolsó bárom hit alatt feltűnően megváltozott. Sitva mentegette magát, hogy hiszen csík jót akart gyermekével. Ilyenkor kell vigyázni legjobban egy leányra —, mondotta — mert eboen a korban van kitéve a legnagyobb kísértéseinek. A szomszédok Szabó Mária öngyilkosságára azt mondották, bogy már régen öngyilkosságot emlegetett, mert szülei nagyon szigorúan bániak vele. Szabó Márir, akit az orvosok is ki akartak kérdezni tettének oka felöl, miaden felvilágosítást megtagadott tettének okára vonatI kozőlsg. Csak a szabad ©pvosválasslás segit az orvosi kar nehéz helyzetén. (4 Délmagyarország szegedi munkatársától.) Szabó Mária bétfőn este szüleinek Pacsirtaucca 7. számú lakásán öngyilkossági szándékból ismeretlen mérget ivott. Szabó Mária Bárkányi Jinos napszámos tizenkilene éves mostoha leánya az Ariadné kölödének volt munkáinöje. A leány hétfőn este hét órakor tért haza a munkából és azt mondotta szüleinek, hogy ki akar menni sétálni az uccárs. Édesanyja erre azt válaszolta, hogy előbb vacsorázzon meg. Mária azonban mindenáron azonnal el akart indulni, mire a szülők szigorúan meg akarták tiltani, hogy kimenjen az uccára. A kis családban hangos vitatkozás kezdődött, amelynek hevében a leány egyszerre izgatottan a következőket mondotta: — Odamegyek, ahová én akarok és ti nem parancsoltok nekem l A kijelentéstől a leány édesanyja nagy felindulásában alaposan elverte a feleselő 19 éves leányt. Szabó Mária asután hirtelen átszaladt a násik szobába, a szekrény tetejéről lekapta az ott álló ismeretlen méreggel teli üveget és kiszaladt az udvarba a jdskamra mögé. A leány mosfoba spja rosszat sejlett és utána sietett izgatott leányának, akihez éppen akkor ért oda, mikor a szájához emelte az üveget. Sokat nem ihatott még belőle, mert apja azonnal kicsavarta kezéből az üveget, amelyet azonban csak nehéz küzdelem után tudót elvenni tőle. Az apa azután, aki azt hitte, bogy leánya egy cseppet sea bott a méregből, egészen nyugodtan visszaült felesége mellé az udvari A XXVIII-ik rendes kongresszusra gyűlnek ma össze Csoakamagyarország orvosai a szegedi városháza közgyűlési termében. Ez alkalommal nem tudományos kérdéseket vitatnak meg, hanem gazdasági helyzetük, a megélhetés, a mindennapi kenyér kérdése az ösizejövetel tárgya. A gazdasági krizis, mely a szerencsétlen kimenetelű háború után ránehezedett as országra, a lateiner osztályok között talán az orvosi karban érezteti legjobban hatását. Okai számosak. Az orvos egyes kivételektől eltekintve sohasem volt űiletember % nagy állagban nem szerzett vagyont, legfeljebb csak annyit, hogy öreg napjaiban gondillánál mejgélhetelt, családját elláthatta, gyermekeit felnerelhette. Igen sokan még ennyire sem vitték. A háború után az orvosi kar is a többi középosztálybeliek sorsára itatott, kis megtakarított tőkéje, hosszú évek fáradságos munkájának gyümölcse hadikölcsönben, vagy értékpapírokban devilválódott s ma öregen, nyugdij és prakszis nélkül, tétován és kétségbeesetten néz egy kietlen, reménytelen, sivár jövö elé. Az orvosi pálya szabid pálya, illetőleg szabid pálya volna, ba lassan, de biztosra nem szocializálnák. Ki ne emlékeznék e hires kommunista szálló igére: „A szectáils termelésből fakad a jóiéi". Hol van azóta már a kommunizmus 1 Csak rossz emléke miridt mag, de az orvosi kart ma is nemcsak mint rémkép ijesztgeti, hanem napról- napra mindjobban a teljes megvalósulás stádiumába lép. Az állam a munkásbetegsegély ző pénztárakat klépiteile, agy, hogy koldul bele az orvosi prakszis! Ma - már csak azokat könnyű felsorolni, akik nem tagjii valamelyik betegsegélyző pénztárnak. Példíul itt Szetteden a körtöltésen belül lakő, körülbilül 85.000 emberből közel 45000 m munkdsbeiegsegélyző ptnziár kötetékébe tartozik, mini tag, vagy miül leg hezzáiarlezófa. Hol vannik még a vasutas-, a pastáspénztár, a katonaság, a hadastyán egyesülelek? Ezenkívül nagyszájú szegény is van a városban, akiket az egészségügyi intézitek ingyenes ambulancia* látnak el, no meg néhány ezer egészséges ember is csak akad s igy könnyen belátható, hogy vajmi kevés beteg marad a nspról-nspra szaporodó orvosok privátprikszisa számára. Nem csoda ezek után, hogy orvocok, akik valihol alkalmazva — sseelállzálva — nincsenek i ciak privát praftszisukra támaszkodnak, a létminimumot is alig, vagy egyáltalában nem ktrasik meg. Nim tulzáf, ds szomorú valóság, hogy diplomái orvosok ijesztő nagy száma, légióji áll éi vár összetett kézzel, tétlenségre kárhoztitva, egy jobb jövőbe vetett bizakodái reményétől ii megfosztva. De a boldog ellátottak, fixfizelésflek hslyzele sem mondható valami fényesnek, a köziégi (kör) orvosok stáiuszrendeiése, nyugdija, lakáskérdéie még mindig késik, a bategsegélyző orvosok fizetése a teljesített munkához viszonyítva aránytalanul minimális, nyugdijuk ptdig a levegőben lóg. Pedig hiába, as orvosi tudományt is, mint mindent a világon, csak a szabad verseny, az egyéai tudás, szorgalom, rátermettség és » ezekkel karöltve járó érvényesülés lehetősíge viszi előre. A megkötöttség, a bürokratizmus " esik a lélek, az ambició elnyomását eredményezheti, aminek végeredményben a közegéizlégűgy vallja káráf. Az orvosizövetség veaaJőíéfe ismeri jél az orvosi kar helyzetéi s küid önzetlenül, fáradhatatlanul e kétségbeejtő helyzet javítása érdekében i küzd elsősorban, a fiókszövetségekkel karöltve, állandóan a legnagyobb veszedelem a betegseiélyzőpénitárak kibővítése, ai orvosi kar « valóságos szociálizálási ellen. A segítésnek, még pedig az egyetemes orvosi kart érintő segítésnek csak egyetlen egy módja lehet, hove a nyugati állimok már eljutottak: e szabad ormválastiás, ez a mód felel meg ugy a betegek, mint ai orvotok étdekeinek. Talán a nemzetközi orvosszövetségbe való belépés s n nyugati államokkii való kontaktul állandó fenlariása megérleli a szabid orvoiválaizíás kérdését is, amely az efyellen kiút a Jelenlegi sivár és remfny nélküli gazdasági helyzetből mert hl a megvalósulás itádiumábi kerül, megad|i a megélhetés Ichitőségét nsgyon sok dolgozni akaró, de beirghez nem ju'ó orvosnak. Mert nagyon sok ma már az orvos, több mint ezerrel haladja meg a régi Nsgy-Magyirország orvosainak s*á®áf. S mi lesz még néhány év múlva 1 Évente 700 orvosnövendék vehető fel a négy együesen évente legalább 400 orvos kap diplomát, a természetes apsdás pedig elhalálozás folytán minteg? 50. Szembe kell egyszer nézni azztl a felületes, könnyelmű, hozzáértést nélkülöző, de sokat emlegetett állítással, hogy csak a fővárosban és a vidék nagyobb városaiban lok az orvos, a faluhelyeken kavéc s az utóbbi helyen még sok elhelyezkedési lehetőség van. A vidéken is megkétszereződött és megháromszorozódott az orvosok száma. A hivatalos állások mind be vannak töltve s csak az oly kis zugfészkskben nincs orvos, ahol — eltekintve a jelenlegi la kis mizériáktól — a megélhetés minimumára sincs kilátás. Azt u'óvégre mégsem lehet kiváani egy diplomás orvoslói, hogy valahol egy eldugott faluban az évak hosszú sorát töltse el a ssját költségén, mfg végre sz ottani körorvosi állást kiöregedés, tfgy elhalálozás utján esetleg elnyeri. Hisz a hivatalos orvos is csak ugy tud valahogyan anegélni, hogy lakása s ha minimális, mégis fix jövedelme is van. Az orvosi pálya legszebb, ItrgídeáHssbb az összes szellemi foglalkozások közölt. Ez kétségtelen. De csak az válassza ezt a minden tövissel kirakott pályát, aki szegénylégi fogadalmat tett. A nagyközöméget mindig a néhány kiválasztott nagynevű, vagy szerxnesés orvos jövedelme téveszti meg. Csak ezeket nézi, ezeket látja, nem vesz tudomást a mindennapi kenyérért keservesen kfisködő orvosok tömegéről, nem látja az orvosnyomort. Pedig az orvosok között ma már van nyomor, cz tény, ez szomora valóság és e nyomor napról-napra nő. Az orvosi kar nagytésze már rég lemondott az őt és cnládját megillető kulturigényekről, lemondott tanulmányi útjairól, könyveiről, tudományos folyóiratairól és ezzel lemondott a továbbképzés iahctőséieiről a közegészségügynek mérhetetlen kárári. Pedig a közmondás talán igy az igazi 3 a jó orvot holtáig tanú'. A könyörtelen, rideg élet ptdig iz orvosia sem tesz kivé'elt. Meg kell neki is élni, családját, hozzátartozóit el kell tartani, gyermekeit fel kell nevelni. Hálát, elismerést arat eleget minden orvos bosszú pályája alatt s ezt szépen el is raktározhatja, hivatkoihalik is reá, büszke is lehet sikereire : a megmen'etl emberi életekre, nyugodt lelkiismerettel hajthatja nyugortra fejét. De e lok háláért és elismerésért nem vehet semmit, éltől ugyan éhen is halhat. Az orvosnak méltányosnak kell lenni embeitársaival szemben, ez kö;e!essége s ezt Igen gyakran kihasználják clysnok is, kiket ez vagyoni viszoj Orvosi köpenyek, | Soóanál. Szeged, hko'a ncca 11. Hódmezővásárhelyi mozik műsora: Szerdán este 8 órakor a Korzó Moziban, csütörtökön este 8 órakor a Városi Moziban Víela Dana és Monté Blue szereplésével A rózsák madonnája (Revelation) s történet 9 felvonásban. A manikűr grörl. Ugyanekkor a budapesti Corvin és Kamara Mozgók szenzációs műsordarabja Bebe Daniels és Edward Burus szereplésével: Regény a világvárosi életről 6 felvonásban.