Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-17 / 214. szám

Ara 2000 korossá. DÉLMAGYARORSZAG lurkesztösíg • Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8. sz. Telefon 306. Uromdai Petőfi Sándor sugárul 1. szám. Telefonszám 16—34. Szeged, 1926 szeptember 17, PÉNTEK L tatiist tífa EMtcapn helyben 40.000 kor., 8udspcsl»> it "HtáRa* «>.68fl EJJCI ssáai írs JtilbOxnap a«08 kir »:ál- tí íJam^ap 8-9U9 karosa. Iá. ávtcljam, 214 mm Báthory Erzsébet. A büszke Ciellhi váraik hatalmas asszonya, aki nehézkes álmokat lát, ba sliö alkonya, nem tartozik a magyar történelem lélekemelő jelen­ségei közi. Ez a hölgy jé egy századdal meg* előzte miiquis ds Sade nrat a szadizmussal és volt idö, amikor egy kegyeletes városatya a Csfk István hires nagy festményének eltávoi­tását szorgalmazta a kullurpaloia képtárából, bogy a kegyetlen némber péidá|a ne botrán­koztassa meg a sztlid és kegyes szemlélőket. Mi nem is banfanánk most est a századok óta porladozó démont, aki gyanútlan és gyönge szü­zeknek erőszakkal eionra vágatta a bajit és a kiomlott vérükből készített feredöt magának, nekünk csak ugy juott eszünkbe, hogy a Magyar Újságban olvastunk terjedelmet, sz nte kimerítő szerkeszti flzenetet róla. A Magytr Ültig tudvalevőleg a fajvédelemben megboldo­gult Szózat törvényes utida kívánna lenni. De, tudja Isten, nakflnk • Sxózti jobban tetszett, mert ugy gondoltuk, hogy ba már antisaemita, akkor ne sajnálja a szellemi és erkölcsi kukorica­gránátot és kakaóbomoát. De ez a Magyar Ujtóg a maga névleien és érdektelen fogaima lóival és azobatiszta antiszemitizmusával: hiába, az artnjuezi szép napoknak vége, levelek hul lása, kuraus távozása Idején n gion vigyázni kell a hangra, mert QömbOs Oyula a maga tájékoztatására b*rátsá*os megbeszélést tartott Inkepuszián a miniszterelnök úrral és lövőit váltattátok hstaak. Már pedig ami biztos, ax biz'os, a kurzus pedig egétaen bizonytalan és pedig egyre bizony tal.nabbl Itt már n>gy időre semmi kilátás arra, hogy a felelőtlen elem átvegye az uccán hangos bi­rodalmát, hogy a külöűitménjek az atroci ás bioies mezejére lépjenek, hogy Héjjas Iván, mint a derült égből lecaapá istennyila bevonul ]on a bűnös Budapestre, bog? a csongrádi bál­ban robb.nó bomba saofgáltassa a jazzband­kiséretet. Minden Jel szerint mostan és it<en konszolidáció igérkeiik holmi liberalizmussal is némi demokráciával, még a Haller István uralkodása alatt ssen esitett numerus ciauiust (ezt a klebende Leichnamot) ia kezdik lassan­kint eltakarítani, ne« csoda ezek után, hogy amit a Szózat olyan sstzatos ajakkal kezdett, azt a Magyar Újság csüggedten, hallgatagon folya'ja. A váltogatok a Zs búron egyre bá­g adtabbak, egyre színtelenebbek, Kádár Lesel, tdvai, fajvédi magyarok vezeri hová lettek, tintazsidók rémei? De azért mégis csak kall valamit csinálni, mert a lapnak orgoványi és csongrádi olvaséi a hosszú ösii cs éken, a kandalló mellett vagy a pince mélyén andalogva a régi Jó világon, amikor még minden este zsidót ettek v<c to­rára, megkövetelik a maguk szcleroi lápláléká­tál, hogy a SÍ ivek sserint szolgálja ki őket. N,i tan és hmaoaan usaitani már nem Itbe', Gő*bös kegyeimis ur kiadta napiparancsban, hegy Maut halttn und wtiier dleaeu és igy kerül aanlán Pilátus a krédóba, a rámás­csizma az asztalra, akarjuk mondani Báthory Erzsébet a Magyar Ultágba. Mert bosszú és alapos szerketzíól izsuet van róla, akinél a kuaaslap szerint: „kegyetlenebb, vérengzőbb asasonyt nemcsak a magyar, hanem jóformán a világtör énelem sem ismer". Mit van mit tenni, egyelőre jí lesz ez az orgoványi ét esongiádt olvasónak, hsdd gyönyörködjek egyéb bijján ebben a régi felelőtlen elemben, akinek „csi>lapi<hatatlan, sóvár vágya volt az emberkinzásrr, ol hatatlan s»o«Ja a meleg, piros embervér lááiára. Mi ugyan köze lebbi pédákat is tudunk az eff*|ta saadizmuara, de a Százai utódának kegyeletes emtékezője megelégszik Báthory Erzsébettel és részletes riporbin számol be metérlő és szikértő ol­vasóinak arról, miképen ítélték máglyára, <izhe­fullassttsra és fejvesztésre a nyomorult kis cinkosokat és mint hagyták fu'ni a nagy zsi­ványt. a főbünöst, az érteimi szerzőt as ország akkori urai. Nekünk csák annyi sz'vunk van ehhez a fajvédelmi memoárirodalomhoz, hogy talán ma­gyar é'dekből jobb lenne, ha a Magyar Ui»ág szerkesztője inkább idegen bestiák viselt dol­gaíről izenne az orgoványi és csongrádi lelkes és buzgó olvasónak. Inkább Heródes, Nero, Torquemada, Rtiteneits Iváa (az orosz) és a már emiitett Sadt egyéni akcióit, atrocitásait és hazafias felbuzdulásait teregesse ki előttük, ha már miadeaárou ktdvetkedni aktr nekik I Bár az ilyen históriai levegőzés erősen emlékeztet bennünket arra a hires Bodónéra, aki, amikor a kunus árát kérdezték tőle, Báthory Etziiba­itt emlegette. Hadiállapot Triesztben. A faicisták átkeresztelték Mussolini merénylőjének sxütövárosát. Belgrádi bir szerint Triesztben és Udíaében olasz fascisták a Mussolini eUeni merénylet miatt tüntetést rendeztek a franciák ellen. Uccai összeütközésekre is került a sor, ugy, hogy a kormány Triesztben kihirdetne a hadiállipotof. Milánó, szeptember 16. Faiciata csapatok az tlntuli éjszaka eltávolították a genova—római vasútvonalon fekvő Avenza állomás jelzőtáb­láját. Avenzában született Luzetti, Mussolini merénylője s a fascisták az állomás nevét ezért megváltoztatták s egy óriási táblát beiyaz­tek a régi névjelző tábla helyébe „Apua" fel­írással. Ujabb maránylai Mussolini allan? Berlin, sieptember 16. Oenfben elterjedt mai hírekkel szemben, melyek sserint Mussolini ellen dili óteg tiktres revolttrmtritylelti követtek ti, a Wolf Iroda genfi tudósltó)át az olasz kül­MMMNMIMIMIMMIMM^^ döttség felhatalmazta annak közlésére, hogy ezt a hirt hlvatalosanl teljesen légből kapott­nak jelentették ki. A frankügy m Kúrián. Budapest, szeptember 16. A Kúriára ma ér­keztea meg a tábláról a frankpör iratai és már ma délelőtt kitflzték a frankügy kúriai határnap ját. A Kúria október 5 én keadi meg a frank­ügy tárgyalását. A tárgyaláson Rácz Zsigmond dr., a Kúria másodelnöke elnököl, az ügy elő­adója Mendelinyi László kúriai biró lesz. Budspaaten árusítják Windischgraatz hamis azarfrankaaait. {Budapesti tudótltínk jelenti a késő ijszakat órában,) Dr. Auer Pál ügyvéd, aki a franci * bankot képviselte a frank ügy ben, ma megjelent a fökipitányságon és bejelentette, hogy a le foglalt hamis ezeifrankcsosat hallatlanul nagy áron árusítják Budapesten. A budapesti rend­őrség megindította a nyomozást annak a meg­állapítására bogy a hamisfrankok miként ke­rülhettek ki a bflnpSr iratai közül Jt libarálisok döntő győzelme Kanadában. (Budapetii ludősilónk teltfonjelenUse.) Lon­donból jelentik: A canadat parlamenti válasz> tások eredménye as őrzés választókerületekből beérkeztek és a kövei későképpen oszlansk meg: Liberális párt 120, konzervatív 60, prograstzista 18, Munkáspárt 4, függetlenségi párt kii man­dá um. A liberális párt tehát dOntö győzelmet aratott és abszolút többséggel rendelkezik, igy tehát tiszta liberális kormány alaknf. SIMfMAMMtMMMMMmMMMMMMfMWMASWI A numarua clausus nam kareaztány kérdé*, hanem — szamárság. (Budapesti tudósítónk telefonjelentést.) Be­számolt a DUmtgyarortság arról a rende'etrCl, amelyet Kltbelsberg Kunó gróf ku lusaminisz­fer adott ki a numerus otusus uj slkatmaiá­sáról, utasítva az egyetsmi hatésáiokat, hogy a kikeresztelkedett asidó hal g»tók felvételi ké­relmét ugy bírálják el, mint a keresztény hall­g.fótét. Ez a rendelet nigy viiszstetszést keltett egy­házi kBrökben, meri a liberá is polgársággal kacérkodó rendeletben nem látntk mást, mint — buzdítást a hitehagyásra. A rendelettel kapcsolatban Hegedis Lóránt a következőket mondta: — A aumerut clausust enyhíteni nem leket, csak eltélölal, sőt kell it. A numerus dausus nem kereszuny kérdés, hanem szamárság. Sándor Pál pedig a kővetkezőket mondotta: — A kul uszminiszter ur legújabb intézke­dését a legsulj ősibb támadásnak kell minősí­tenem minden egyes zsiddvallásu magyar ál­lampolgár lelkiismereti szabadságával szembin. Haller István önvédelmi harcra hivta fel az ifjúságot. (Budapesti tudósítónk teiefoojelentése.) Budi­pestről jelentik: A f jvédőpárt ma este tartotta szokásos heti vacsoráját, ameljen Hlltr la ván Kebetsbergnek a numerus c'au usról szóld rendele évei foglalkozott. Nyili feiatvási iwiteti az ifjúsághoz, hogy állási foglaljon a rendelet­tel sztmitu, amennyiben azt mosdotta, hogyha a kormány olyan vakmerő, hogy szembeszáll a tételes törvénnyel, nem marad más hátra az ifjúság számára, mint az önvédelem. Ne cso­dálkozzék senki — mondotta —, ha ilyen kö­rülmények közöU ismit olyan idők jönnek, ami­lyeneket egyszer már átéltünk•

Next

/
Thumbnails
Contents