Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-12 / 210. szám

19S6 szeptember 11. OSI A ffősxolgabipé a biré után a lobbi tisztviselőket is megválasztotta. A dorozsmai községi választások uj ftjezstt. Az egyhangú válisztás alkalmával, amely síimén nem fejezi ki a nép akaratát, másodbirónak fcö! felkiáltással fii Jézsefet, pénitárnoknak Maleár Józsefi', köigyámnak Etsalás Józsefet választoltak meg. Megválasztottak azonkivfll bst esküdtei. A választás eredményét csak a Varga- pártiak előtt hirdette ki Dizsi főszolgabíró és a kihirdetett eredményt a maroknyi párt minden éljenzés nélkül vetfe tudomásai. Darozssán tehát lezajlottak a községi válaszfások. A főszolgabíró a békét hirdeltr, amidőn a nép jelöltjét nem kandidálta. A választópolgárság néma tüntetéssel maradt távol a válaszfásoktól. A várt és a remélt béke helyett Dorozsmin továbbra is megmaradtak az egészségtelen közállapotok. A községet az elkövetkezendő bárom évben azok fogják vezetni, akiknik személyéhez a nép nem ragaszkodik és akik a nép akarata ellenére kerfllick a község élére. (4 Dilmagyarország munkatársául.) A Dilmagyarország pénteki számában részletesen beszámolt Dorozsma biróválasztásával kapcsolatos eseményekről, amikor az imponálóan megnyilvánuló népakarattal szemben dr. Dózta István főszolgabíró választotta meg a község főbíróját. A birőváfasztásf, amely a nép akaratát nem fejezi ki hden, a Cxékut-pári megfelebbeii és a főszolgabíró eljárása ellen panasszal fordul a közigaigatási bírósághoz. A biró megválasztásival egyidejűleg az eredeti tervek szerint pénteken megválasztották volna a község többi funkcionáriusait is. A Ciékus-párt választói azonban a biróválaszlás Ismeretes lezajlása után tüntetőleg elvonultak. A főszolgabíró látva, hogy a tömeg elvoult a szavazás színhelyéről, az eredeti tervektől eltirőleg, mig pinteken a kiső éjjeli órákban egyhangúlag megválasztotta a többi községi funkcionáriusokat, akiket már csak a Vargapárt kiáltott ki megválasztottaknak. i • momommmMtmt iwwwiwwwwhíwm a Vigyázat ! Francia tisztek érkeztek Szegedre ! Többórás hajsza egy nj automobil után, amelyet fel akart tartóztatni a rókusi rendőrőrszem. (A Délmagyarország munkatársától.) Szabadi szegedi autóvállalkozú a napokban Budapesten egy ui Perl-kocsit vásárolt. A próbakocsit szombatos reggel hozta le Szegedre. As uj gyártmányú kocsi szokatlan színezésű és a gépen a gyár két hatalmas lobogója lengett. A kocsiban a aofiőr, a gyár budapesti megbízottja és Szabadi, a tulajdonos ültek, mindnyájan fantasztikus autőöltözékben. A hatalmas kocsi minden baj nélkül jutott le Szegedig. Nem volt defektus az uton és a kocsit sehol sem tartóztatták le', legfeljebb csak megbámulták. A Rókus-állomfisnál azonban az autó nagyon veazedelmes helyzetbe került, amiről azonban a benlülők semmit sem sejtettek. Az állomásnál posztoló rendőr ugyanis az autótól és as idegen színű trikoloroktól megbabonázva francia katonai autó nak nézte az ut jármüvet és benne francia tiszteket vélt látni. Sípolására a titokzatos autó nem állott meg. Tovább rohant a város felé. A rendőr a titokzatos autó útjáról azonnal jelentést tett a központi ügyeletre, bejelentve, hogy Szegedre egy ániánt autó érkezett, francia egyenruhás tisztekkel ... A városházán nagy feltűnést kelteit a bejelen; lés. Az örszobák néhány perc múlva már utasítást kaptak, hogy az autót fel kell tartóztatni és utasait leigazoltatni. Az utasításhoz hiven kerékpáros rendőrök futottak ki az uccákra, hogy a francia kocsit feltartóztassák. Az autót sokan látták, azonban senki sem tudott irányáról pontos felvilágosítást adni. A nyomozás és a hajsza közben a legfantasztikusabb hirek terjedtek el a titokzatos autóra vonatkozólag. Sokan ántánt missziót láttak az autóban, akik meglepetésszerű kutatást akarnak foganatosítani Siegeden. Az autó Szegedre való befutása után egy órával végre sikerült valamit megtudni az autóról. A legfrissebb jelentések arról számoltak be, bogy a francia sütőt Felsővároson látták. A Szenfgyörgytérnél tényleg sikerült feltartóztatni a kocsit. A kerékpáros rendőrök nagy diadallal rontottak a kocsinak, amidőn annak tulajdonosa a rendőrök legnagyobb crodálkozására — magyarul szólalt meg. A kocsi többi utasa is magyarul beszélt és amidőn fantasztikus öltözéküket levetették, egyszerű polgáremberek bújtak elő. A rendőrök telefonjelentései azonnal befutottak a központi ügyeletre, jelentve, hogy az autót feltartóztatták. A kocsi két zászlója a gyár lobogója, mig utasai egyszeri magyar polgárok voltak, akik igazoltatásuk utáa nyugodtan robogtak (ova. Személyes kérdések, házi perpatvarok és egyebek a makói közgyűlésen. (A Délmagyarország munkatársától.) Makó város szeptemberi közgyűlésének oly nagy a tárgyalási anyaga, hogy előreláthatólag legalább három napig fog a közgyűlés eltartani. A legfontosabb városfejlesztési problémák, bérházépités, rendőrségi palota, fürdő, világitásl és köztisztasági reformok kerülnek a képviselőtestület elé és a város vezetősége már egy hét óta reggeltől késő estig tanácskoaik és ülésezik, hogy ezeket a nagyfontosságú kérdéseket kellőképen előkészítve vigye a közgyűlés elé. Da kerülnek oda ezeken kivül könnyebb fajsúlyú dolgok is, már csak azért is, hogy némi változatosságot vigyenek a nehéz ügyekkel túlterhelt tárgysorozatba. Ilyen less például Zombory Lajos városi képviselő indítványa, melyben a városi téglagyárral kapcsolatban felmerült panaszok kivizsgálására bizottság kiküldését kén. Csatlakozik ehhez dr. Könyves Kolonics Jőzsef interpellációja Hári téglagyári éjjeliőr panaszos beadványa ügyében. A városi tanács álláspontja mindkét ügyben az, hogy miután a dolog még a vizsgálat stádiumában van, nem tartja időszerűnek e kérdésnek a képviselőtestület előtt való tárgyalását. Hasonló természetű interpellációt nyújtott be Kotroczó József városi képviselő a Maros-híd lebontásából származó faanyag értékesítése tárgyában. Erre az interpellációra adandó válaszában közölni fogja a polgármester, hogy a régi Maroshld lebontásából származó faanyagot eladta a város az uj vashid épitését végző állami gépgyárnak, ez pedig továbbadta a faanyagot Papp József építésznek. A város a vashid építése tárgyában kötött szerződésben megáliapitott 300 000 koronás köbméterenkénti árban adja át a gépgyárnak a faanyagot, melynek további értékesítésére nézve semmi ingerenclát nem gyakorol. KOvetkeztk a sorban Kiss József városi képviselő interpellációja, aki azt hallotta, hogy a városi földekből tíz holdnyi területet ingyen használnak a városi tisztviselők és kérdi, hogy mi igaz ebből? Szűcs lózsef városi képviselő azt indítványozza, hogy létesítsen a város gyögyjürdöt a Gyilkos tónál, vagy a Maroson. Erre nézve tanulmányozó bizottság kiküldését javasolja a tanács. Végül befejezi a sorozatot Btri Imre indítványa, aki egy -egy illemhelyet akar felállítani a Korzómozi és a sziuhás előtt. A tanács halasztó javaslatot tesz erre nézve: várjanak vele a vízvezeték elkészültéig. Makó. Irta: Juhász Gyula. Ebbsn az álmatagon elnyújtózó alföldi városban mintha a magyarság két nagy elleniétének lelki viaskodnék a halál után a feltámadás reményében. Az egyik a tornyai fcurucé, a keménykötésű juslh Oyu áé, a békétlen nigyuré, akit a háború végén (amely a magyarság halála volt) a forradalmas költő mint legigazibb magyart siratott el, a másik a földeáki bölcsé, Náviy Lajoié, aki egy liszla és magányos életet pecsételt meg a vérlanu halállal. Ennek s két nagyszerű éi egyszerű férfinak emléke él és hurcol tovább Makón, zsellérházik mélyén és a vármegyeház arkádjai alatt, Kossuth Lajos örökségéi védelmezte az egyik, az örök negyvennyolcat, amely már negyvenkilenc is volt egyszer, ai eb ura faké ősi szila) eiejtvel és haragjával, az Eötvös József hagyatékát ápolta a maiik, a nemes liberálismus és az okos demokrácia szeplőtelen eszményeit. Makón ez a két név és ez a két elv nem halott-emlék éa irott malaszt, valahogy beivódott az emberekbe, valahogy tovább is él éi hit, melcgit éi világit és megesik, bogy egy ugyanazon személyiségben öieikesik vagy ütközik össze és váhk állandó vívódás fonásává. Nomina sutsi odlosa és különben is uemo propieln in patria sua (hogy e*y kicsit as egykori makói latin tanár is sióhoz justoi bennem), de ismerek makói férfiakat, akik az ellenforradalom szemében rebbclliiekntk számi ottak, ptd g a torradalom alatt mint túszok uboikodtak, azok éleiéért ii telelve, akik később ai ő életűkre törekedtek. De sz már talán a politikához is tartozik egy kicsit és én nem akarok annak a városnak a dolgaiba a irat' kőzni, amely nekem már annyiszor adott nyugalmas menedékei, munkái migányt éi igaz barati sziveket. Makó eddig ig«n csak arról voll nevezetes, hogy nem messze van Jeruuálemtől éi bogy hagymái terem. Pedig a kulinrához ii meglehetős köze volna neki, kévéi alföldi váróiban él együtt (ha nem ii mindig valami nigy egyetértésben) annyi érlékes éi fogékony/igazán európai érdeklődésű és szellemű kujfurember, mini Makón. Móricz Zsigmond panaszkodott egy izomizéd városra, hogy milyen kévéi könyvet olvas, Makóra igazán nem -rolna oka panaszkodni. Mivel a mozin kivűl (amely az élet éi a művészet ciodáií oly demokratikus egyenlőséggel adja mtndenkinik) alig akad mai izórakoiái, (n állandó szinháztól még meisse van Makó) bizony a könyvek divata nem a legutolsó iiien éi Romáin Rollandnak és Mereikovszkijnak, Ady Endrének éi Karinthy Fiigyesnik ciak ugy akadnak hivei, mint — hony tóit — Erdői Rcnéenck éi Forró Pálnak. (Sebaj, a népiea ponyvákból születtek a világirodalom legizebb remekei éi aki egyszer oltatni kezd, az előbb-utóbb rájön a könyvak izére.) Van egy nagyon kedves, bölcs emberem Makón, akinek a mnlt szizad második felének minden magyar lirai kötete megvan éi aki valóságos hattówdászatot rendsi egy ritka vagy lappangó Benedek Aladárra, vagy Siomory Ka roiyra. Kultura ez kérem, mint ahoiy képiőművéueU kuliurát jelent, bogy számos makói interíeurben találkozunk pompás képekkel, amelyek a gazda egyéni Ízléséről és a szép iránt való beniőiégei vonzalmárál beizélnek, Perue azért még mindig vannak bajok és hiányok ez«n a téren ii éi bár én nem vagyok Könyves Kolonics József, azért mégis bátorkodom fölemelni szavamat, tekintetes makói köztörvényhatósági bizottság aziránl, hogy végre valahára kulturhdzat emeljenek a nép számára, ahol gondtalanul éi zavartalanul olvassanak, láasanak és tanujanak azok, akiknek csak ideIfik éi kedvűk van erre. En tudom, hogy van Makón egy elég gazdag közkönyvtár, érékig tanítottam e kedvei városban éi sohasem tudtam a közelébe férkőzni. Már pedig a gyertyát nem kell a véka alá rejteni, kivált ha van gyertyánk. Makó népe maga 9 magyar jövő. Egyenes, eszes, dolgos, szerény és tisztességtudó. Lehet, ha szolgabíró vagy végrehajtó volnék, — más lenne a véleményem róla, de hát én ciak a szivemen át érintkeztem velük, főleg az iskolában, ahol a fiaikat tanítottam a nehéz és komor háborúi évek alatt. Eey példával szeretném érazteini ennek a népnek a kirakterét. As egyik diikom a B. Siabók és Cs. Nagyok seregéből egyszer év végén, Tedeua ulán beáUit hozzám alacsony kii szobámba. — Tanár ur kérem szépen — kezdette remegő hangon és nyomban erre se izó, te biszéd, kettészakította előttem az értesítőjét és a lábaim e'é dobta. Egy kiné meglepett a hirleleniég, amivel ez iörént, de hát tanár embernek hamar helyén keli hogy legyen az esze meg a szive. - Mit tettél, tiam ? — kérdettem szelíden