Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-11 / 184. szám

HPÜ ^MAGYARORSZÁG azwse. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8 sz. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor sugárut 1. szám. Telefonszám 16—34. Szeged, 1926, augusztus 11, SZERDA ítíílsaSáai fctats: Egy Mnapra helyben l&UQO kcr„ Budapest Is lidSSsa 4 .0JÜ Kor Kgyeu szám ára hétköznap 2nwj kor taclr> as daatiiaait S&OS) korona, it. evtclyam, 181 síin A francia válság. Ne döbbenjen meg iz olvasó, ha francia válságról beszélünk, mikor az utébbi idők francia politikádnak viszonyaihoz képest Poincaré már szokatlanul hosszú idő, majdnem három hét éta van kormányon. Franciaországban válság van és ezt a válságot nem képes eltüntetni, ba a vén és ravasz taklikus Poincaré ugy akarta biztosítani kabinetjének éleiét, bogy bekvette minden lehetséges Jövőbeli konkurrensét és elnevezte a volt miniizterelnökök és miniizlerviselt politikusok társaságát a nemzeti koncentráció kormányának. Valószínűleg megfeledkezett arról az alapigazságról, bogy egy kormányban egy miniszterelnök elég és a nagyon súlyos emberek sokasiga egy kormányban nem erőt, hanem gyengeséget Jelent. As sem Jelenti végét a francia válságnak, ha esetleg az utolsó három hét alatt a francia frank valamennyit Javult. Ez a csskily Javulás nem olyan, hogy belőle az egészség helyreálltára lehetne következtetni, Mi, akiknek már több tapasztalatunk van az infláció, pénzromlás és más bssonló Jelenségek terén, bizalmasan raegiughatjak a francia nagy politika bölcseinek, bogy ilyen átmeneti Javulások a legnagyobb pénzromlás idején is be szoktak következni. Vannak időpontok, mikor a publikum lobban megriad és többet fizet az idegen valutákért, mim azt a fizetési eszközöknek egymáshoz való tényleges relációja indokolná. Közben jön egy rövid ideig tartó megnyugvás és ilyenkor a leromló valuta ideiglenesen visszájára! arra a, színvonalra, amely a tényleges értékarányt fejezi ki. Ez az értékarány a Iranknál ma békebeli értélének egy tizedrésze. Lehet, hogy a vásárló ereje a franknak még kevesebb. Ax { átmeneti Javulás után a leromlás folytatódik tovább. Meg lehet Jósolni, hogy ez lesz a sorsa a franknak it. A Jóslás teréa azonban még topább is mehetünk. A frank sorsához nagyon fontos belpolitikai éi külpolitikai Jsllegü következmények fűződnek. A francia frank sorsit egészen más kövttkezéiekkel fog Járni, mint a márka halála Németorizágban, vagy a korona elsorvadása nálunk és Ausztriában. Mi legyőzőitek voltunk, de Franciaországban egy állítólag tyőzte* népnek a presz izse nőtt össze a frank aorsával. A francia népnek más a vérmérséklete, más a politikai nevelése, mint a németé, hiányoznak belőle a belső fegyelmező erők, hogy a nyomorúság okozta be ső elégedetlenség kirobbanását megakadályozzák és nem nebezedik rá a győztesek egész katonai ereje, hogy az esetleg kirobbanó elégedetlenséget elfojtsa. Kifelé a romló frank a francia küpslilika súlyának esikkenését jelenti. Franciaország a szociállsta miniszterek és fél-szociálista kabinetek mellett is a tipikusan kapitalista ország volt, amely pánzével, kölcsöneivel alaposta meg kQlsö politikáiét. De hogy cselekedje ezt azzal a frankkal, inely bolnip csak egy töredékét képviseli esetleg mai értékének? A frank romlása a sateliesak leszakadását Jelenti és a néhai uö felségesek másftlé orientálódnak. Az olasz lapok, mikor a francia bank a lira piacra vetésével akarta a romló frankot alátámasztani, máris szokatlanul tiszteletlen hangon nyilatkoztak a francia kakasról és azt irták, hogy koppant kell csinálni belőle. Mikor a francia nemzet a háborúban tényleg meglepően nagy ellentálió képességről tett tanúbizonyságot, sokan azt hitték, hogy tévedtek háboruelötti megítélésükben, hogy a francia nemzet vitalitása ctökkcröben van. Azt hitték és est a bitet maguk a franciák terjesztették a legh ingosabban, bogy Marne nemcsak a háborút döntötte el, hanem kezdete volt egyúttal a francia nép, francia szellem és francia élet reneszánszánek ís. Azóla a világnak ezt a véleményét is revideálni kell. Franciaország a fcáboruban akkora veszteségeket szenvedett, hogy Elzász-Loihaiingía megszerzése után is levesebb lakosa van, mint volt a háború előtt. A népszzporedás továbbra is a legszomorúbb képet mutatja. A születések száma aránylag kisebb, mint a legyőzött és ezer nyomorúság alatt nyögő kötépeurópai országokban. A bábom utáni nyolcadik esztendőben a francia íptr már nem birja as organisáciébun erősebb német Ipar versenyét. Kifelé Franciaország el van adósodva és a francia közvélemény, amely arra fdegezCdött be, hogy a legyőzöttek fognak mindent megfizetni, nem képes beleélni magát abba a gondolatba, hogy saját erejéből kellene pénzét megjavítani és államháztartásának egyensúlyát helyreállítani. A láíszéligos n; ugatom mellett az ország az ideges túlfeszültségnek az állapotát éli, amelynek kiszámíthatatlanok az eshetőségei, a diklaíuráől a belső felbomlásig. Ennek az ideges állapotnak egyik kirobbanása az a hamisan patetikus hangú levél, amelyei a francia parlament veteránja, Clemenceau az amerikei nsgy köztársaság elnökéhez inté- J zetl. Hiába mondják Ciemenceauról, hogy most nem foglal el felelős állást, tehát írhat, ahogy neki Jól esik, mégis különös, nagyon különös, hogy éppen ő, aki egyike volt az amerikai és angol szövetség megicsolóinak, az egyik szövetségeinek azt mondja oda, hogy ők szabad Franciaországot vettek át elődeiktől és pénzért nem adjlk oda a francia földet senkinek, a másik szövetségest pedig a nyilt szinen azzal védő Ja meg, hogy sziget-kelyzetéhez képest mindig az volt fe politikája, hogy összeveszítette egymással az európai népeket és igy keresett magának Jogcímet a beavatkozásra. Szó sincs róla, ebben nagyrészt igaza van a vén tigrisnek. De elébe lehelne szegezni a kérdést: Miért oly későn, uram, levelek hullása idején ? Franciaország iésőn ismeri fel az igazaágokat. Ezért mélyebbek a francia válság okai, Jelenségei és köveikezései egyes emberek és egyes kabinetek változásainál. A politika napi lelenségei sokkal mélyebb tüneteket takarnak. Franciaország az öregedő szép azszony sorsára Jutott, aki későn ismeri fel az esztendők múlását és kendőzésekkel hiába akarja eltüntetni öregedésének egyre szaporodó Jeleit. Moszkva Stalin győzőimét jelenti. Berlin, auguizlus 10. M<s is egészen ellentétes és migbizhatatlan birek érkeznek az orosz forradalomról. A Fckef e-tengeri partvidék mentén teljesen úrrá lett a forradalom. Ezeken a területeken véres ütközetek vannak napirenden. Ettől feggetlenfil zivírgásokés fosztogatások történnek. Az orosz hsjőhad legénysége Zinov« Jev mellé állt és a hadihajók égisz éjfél bombáztak a Krtm félszigetet. A szovjetkormány Jelenléte szerint ezzel szemben a kommunista inferntcionálé végrehajtó bizottságának ülésén Stallln végleges győzelmet aratóit és jóváhagyták az általa képviselt irányzatot. Hangos botrányok között zajlott le a veraaiilesi nemzetgyűlés. Efy kommunista képviselőt rendőrök vezettek Is a szószékről. — Tomboló ztjbxn iktatták be az alkotmányba az amortizációs pénztárról szóló javaslatot. (Buáapesti tudósítónk tslefonjelentise,) Párisból jelentik: A vtreailleii kastély kongresszusi terme teljes díszben fogadta a képviselők és szenátorok több mint 900 főnyi hatalmas gyülekezetéi. A kongresszusi (erem északi homlokfalánál állították fel az elnöki emelvényt és itt foglalt helyei Selves szenátor, a szenátus és tg* ben a nemzetgyűlés elnökr. A csendes szenátusi Ülésekhez szokott elnöknek nagy fáradságába került a nemzetgyűlés több mint 900 tagjának fékentaitása és az elnöki ceengőnek az ülés egész tartama alatt igen nagy szerep Jutott. Az elnöki emelviny előtt félkörben sorakoztak a képviselők és szenátorok padsorai. Az elaő sorban, a középen Potscari űlt, aki a viharos fliés lefolyását mindvégig mozdulatlanul és hallgatagon szemlélte; mellette Olt Briand és Herriot. Az elnöki emelvénnyel szemben, az ülésterem két oldalfalánál állították fel ax újságírók és a közönség zsúfolásig megtelt tribünjeit. A baloldali padsorokbnn az ülés megnyitása után azonnal kitört a vihar. A kongresszus napirendjének vitájával kipcsolatban a kommunista képviselők öklükkel verték a padokat és a szónokok szavai a nagy zajban teljesen elvesztek. Poincaré beszéde után Dorriot kommunista képviselő szólalt fel. Már egy félóra hosszat bestéit Dorriot, amikor az elsük felszólította, hogy fejezze be beszédét. Miután Dorriot ennek nem tett eleget, az elnik az ülést felfüggesztette és Dsrrlot-t a parlamenti őrség távolította el a szónoki emelvényről. Természetesen es óriási vihart keltett a kommunista képvltelők közitI és ettől az incidenstől kezdődöleg a nemzetgyűlés filése a lehető legnagyobb zajbin és egyre fokozódó izgalomban folyt le. A kommunista képviselők a padokat vették, kommunista dalokat éaekeltek, ugy hogy teljesen lehetetíen volt rendet teremteni. Az elnök az ülésnek háromszori megszakítása után, az ügyrendáek arra a szakaszára hivatkozva, amely obstiukció esetére a vita bezárását rendeli el, elrendelte a szavazást, mire ismét fokozott erővel tört ki a vihar a kommunisták részéről, akiket most már nem lehetett lecsendesíteni. Végűi is az elnök a zajongások fővezetőjét, Dorriot képviselőt kiutasította az ülésteremből. Dorriot ennek eleget is tett, elhagyta az üléstermet és vele együtt távoztak az összes kommunista képviselők, akik a kastély kertjében tűntettek, majd elénekelték az Internacionalét. Ezalatt az ülésteremben lefolytatták a szavazást, amelynek eredményekép a nemzetgyűlés 671 szóval 144 ellenében az alkotmányba iktatta az amortizációs pénztár felállításáról szóló törvényjavaslatot és a nemzetgyűlés ülésszakát befejezettnek nyilvánította. A nemzetgyűlés ülése alatt élénk és mozgalmas volt a kastély parkja. A szünetek alatt a képviselők és szenátorok ellepték a kertet, amelyet a helyőrség teljesen megszállott. A kormány esetleges zavargások elkerülése végett az egész helyőrséget készenlétbe helyezte, azonban összeütközésre sehol sem került a sor, a kommunista képviselők is az esli órákban elhagyták a kastély parkját