Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-10 / 183. szám

192f augusztus 10. dblmaqtarorszaq 3 Zajos közgyűlés után Makó diszpolgárrá választotta a miniszterelnököt. áz ellenzék éles felszólalása a kormányzati politikáról. Makó, augusztus 9. (A Délmagyarország tudó­sítójának telefontelentése.) Mint ismeretes, néhány hónapja annak, hogy országos akció indult meg Bethlen István díszpolgárrá választása ügyében. Ma már alig lehetne Összeszámolni, hogy hány község és város választotta díszpolgárrá a minisz­terelnököt. Makóra is elérkezett ez az akció és a város most részben uíraválasztott képviselőtestülete ma foglalkozott dr. Nikelszky Jenő polgármester elnöklete alatt azzal az indítvánnyal, hogy fátassza díszpolgárai sorába Bethlen István grófot. Az indítványt Gorcsa Péter városi főjegyző ter­jesztette a közgyűlés elé. Ismertette a tanács és az állandó választmány javaslatát, mely a legme­legebben pártolta az indítványt, de amelyet ellent­mondó közbeszólásokkal fogadott a képviselőtestü­let ellenzéke. Dr. Petrovics György, a város egységesnárti képviselője volt az indítványozók szónoka. Ödai lendületü beszédet mondott. Nyomban utána szó­lásra állott fel dr. Kiss Károly ügyvéd. Azzal kezdte, hogy a lezajlott forradalom és ellenforra­dalom után lehetetlenség elzárkózni a jelenkor vezéreszméje, a demokrácia elől, már pedig a jelenlegi kormányzat elzárkózik előle. Nincs gyülekezési fog, nincs sajtószabadság. A közelmúlt napok helyi eseményei bizonyítják a szabadságjogok elnyomását. Kétségbevonja Petro­vlcsnak azt a jogát, hogy a makói nép nevében beszéljen, mert Petroovlcs nem a makói nép aka­ratából került a parlamentbe. (Zaj.) Bethlen Inke­pasztán azt a kijelentést tette a minap, hogy a magyar nép még nem érett meg a közszabadsá­gokra 1 (Nagy zaj. Felkiáltások: Nem mondtál) Papp József építész közbekiált: Ha mondta, akkor is igazat mondott l (Óriást zaj és ellent­mondások az ellenzéken) Or. Kiss Károly az elnöklő polgármester több­szöri figyelmeztetése után azzal fejezte be beszé­dét, hogy Makó város polgársága, mely valami­kor díszpolgárai sorába iktatta Kossuth Lajost, nem választhatja meg díszpolgárnak azt a férfiút, aki nem Kossuth eszméin halad. Naptrendretérést ajánl a díszpolgári indítvány felett. (Éljenzés az ellenzéken, zajos ellentmondások.) Zombort Lajos azt kétdi, hogy ha a képviselő­testületnek politikai jogai nincsenek, mily jogon terjesztették elő a napirenden levő politikai indít­ványt? Ha politizálni nem szabad a képviselő­testületnek, ugy csak gazdasági alapon választhat valakit díszpolgárrá. Már pedig ő sehol sem látja azokat a gazdasági szempontokat, ame­lyek est a választást megindokolnák. Tarnay Itror alispán emelkedett ezután szólásra. Mindenekelőtt igazat ad az ellenzék szónokainak abban, hogy ebben a kérdésben feltétlenül van politikum. De szerinte ezt a kérdést nem szabad pártszem­pontbői tekinteni. Bethlent tz ország nagy embe­rének tartja és meg van győződve róla, bogy párt­politikai szempontokon felülemelkedve, megfogják szavazni az indítványt. Bár nem tartozik az egy­séges párthoz, annyira hive Bethlen egyéniségének, hogy szükségesnek tartja a vele szemben való nagyrabecsülésnek ilymódon való megnyilvánitását. Dr. Galamb Sándor városi főügyész szintén az indítvány mellett beszél, utána pedig Dr. Könyves-Kolonlcs József a városi ellenzék vezére mondotta el nagyhatású beszédét. Csak egy elvi álláspontot kiván leszö­gezni : hatalmon levő politikust nem lehet dísz­polgárrá választani anélkül, hogy ezzel a dlsz­polgárság értékét alá ne szállítanák. Az indít­ványban politikum van. Ha Bethlen az ország hangulatát meg akarja ismerni, oszlassa fel a nemzetgyűlést és forduljon a nemzethez. A képviselőtestület bizalmi nyilatkozata nem pótol­hatja az ország választópolgárságának titkos vá­lasztójog alapján megnyilvánuló bizalmát; különö­sen nem akkor, amikor ennek a képviselőtestület­nek 100 virtlis- és 25 tisztviselő-tagja van. — Mi — folytatta emelkedett hangon —, nem csókolhatjuk meg azt a korbácsot, mely a szabad­ságjogokért küzdők hátát véresre sebzi és nem csókoljuk meg azt a bakkancsot, mely a szabadság­jogokat sárbatiporja. (Hosszas eljenzés. Zajos ellentmondások a máaik oldalon.) Tarnay alispán után dr. Petrovics György szin­tén személyes kérdésben szólal lel. Megemlíti, hogy Bethlennek díszpolgárrá választása elégtétel akar lenni a miniszterelnököt Genfben ért inzul­tusért. Kiss Károlynak is válaszol, aki őt állandóan méltóságos urnák szólítja, mert kormánybiztos voit a Károlyi-forradalom alatt. Hivatkozik a forrada­lomról irt könyvére, melyben ismertette a kormány­biztosi tisztség elvállalásának okait. Dr. Kiss Károly éles hangon válaszol Petrovics­nak. Ha a makói választás elnöke nem tűzte volna ki már délben a zárórát, Petrovics nem ülne a parlamentben. A választók ezreit fosz­tották meg akkor a szavazás lehetőségétől, ezek valósággal be akarták törni a választás helyiségé­nek ajtaját, hogy jogukat gyakorolják. (Zaj) Dr. Nikelszky Jenő nem engedte meg, hogy a szónok tovább beszéljen erről és elrendelte a szavazást. Az ellenzék titkos szavazást követelt, de az el­nöklő polgármester csak névszerinti szavazást ren­delt el, mellőzve a titkosságot. A szavazás befe­jeztével kihirdette az eredményt, mely szerint Makó város képviselőtestülete 92 szava­zattal 34 ellenében díszpolgárrá válasz­totta Bethlen miniszterelnököt. Harsány éljenzés hangzott, mire taikiáltva a zajt, Könyves Kolonlcs éles hangja hallatszott: — Le a diktatúrával 1 A polgármester szigorúan rendreutasította a közbekiáltót és a diszpolgárválasztás ezzel véget ért. MMMMMMMMMMN^^ A villanyosáram halálra sújtott egy pékmunkást A „hadiszerelések* ujabb áldozata. Tragikus halálos szerencsétlenség játszódott li hétfőn este a Boldogasszony-sugáruti Kovács aütőde műhelyében. A villanyosáram halálra sújtott munkaközben egy szerencsétlen pékmun­kást. A szerencsítlenstg Csszefűggésbtn van azzal, hogy Szegeden hihetetlenül gondatlan élet és tűzveszélyei szerelésü villanyosveieiékek vannak. Ez a szerencsétlenség is rámulat arra, hogy röfidfsen végre kell hsjtani azt az ak­ciót, amelyet a „hadi"- szerelőiek ügyiben in­dítottak. Este félnyolc órakor történi, Farkas József 37 éves pékmunkás, aki azelőtt villamoskalauz volt, a pekmühslyben a kemencéknél dolgozott. A munkaközben izsadi testtel, nedves kézzel megfogta a kemencébe világító lámpát. Alig nyúlt hozzá a lámpa foggantyujához, amikor a villanyosáram keresztülszaladt testén. A mellette lévő munkások három Jijkiáltáira lettek figyel­mesek, azonnal berohanlak a kemencéhez, ki­kapcsolták az áramot és ebben a percben élet­telenül vágódott el a földön a szerencséilen munkás. Dr. Andrássy Ferenc már cuk a be­állott halált konstatálhatta. Értesi ették a mentőket, valamint a rendőr­séget, ahonnan bizottság szállott ki a helyszínre. A bizottság — Thlerry tanácsos, Lederer ügye­letes orvos, Klsin Ottó és Gukker szakértők — konstatálta a szeret csétlen munkás kezén a lámpa foggintyujámk nyossaif. Farkai Józicf még mindig görcsösen összeszorítva laríotla kezét. A szakértők megállapították, hogy a lámpa fegganlyuja egyáltalán nem roll szige­telve és igy a munkás keze szinte közvetlenül érintkezett a vezetékkel, abol rövidzárlat történi, A rendőrség a lámpát elkobozta. A hidiszere­Iéieknek ujabb áldozata van... Pangalosz merénylőjét haditörvényszék olé állítják. Athén, augusztus 9. Andonepoulesz kereskedő vasárnip délután revelvsres merényletei akart elkövetni Pangajoiz tábornok el'en. A keres­kedő egy étteremben Pangalosz közelében fog­lalt helyet és elővitte a revolveréi, de a pincé­rek megakadályozták a merényletben. A detek­tivek letartóztatták és erre könyörögni kezdeti, hegy nyomban lőjjék agyén, Pangaloiz tábornok kijelentette, hogy a ke­reskedő véleménye szerint nem épelméjű. Ando­azt is bivallolia, szülővárosának nopoulosz kihallgatása kőiben hogy 1918 ban meggyilkolta rendőrfőnökét. Az eddigi nyotnozás még nem produkált arra vonatkozóan bizonyítékot, hogy a merényletterv mögött komploll állna. További letartóztatás nem történt. Andeneptuleszi haditörvényszék elé állítják. Athénben ma délelőtt hálaadó istentiszteletit tartottak abból az alkalomból, hogy Pangaloiz megmenekült. Likvidál a szegődi lakáshivatal. Szeptember ehtjin a szegedi lakásügyek intézését a lakásügyek országos miniszteri biztosa veszi át. A iegutőbb kiadott lakásrendelet halálra itéi egy nagyon régi éa nagyon kelle«et!en emlé­kezetű háborús intézményt, a lakdsbivatalt, amely valamikor Ítéli elevenek éi hollak felett és nevének hallatára halálosan megremegtek a boldogiág- éi lakáinélkűli halandók. Voit idő, amikor nagyobb hatáskörrel rendelkezelt ez a lakáiűgyi vésztörvényizélr, mint akármelyik nis hatóság, Ítéleteit siaiárialltsr hozta meg él hallotta végre, felebfeezésnek pedig vagy nem voll egyáltalában helye az ítéletek ellen, vagy pedig ciak birtokon, vagyis lakáson kí­vül, nóval a nyilt ucca soráról lehetett ciak apellálni ellenük. Azfán egyre szűkifellék az eredetileg tulszé­leire szabott hatáskörét éi elérte működélével azt, hogy egyforma népszerűségnek örvendhe­tett ugy a lakók, mint a háiiurak lábarában. Legutóbb már csak formailag élt. A kormány ugyanit nyolcnapi határidőhöz kötött iiabad* rendelkezési jogot adott a háztulajdonosoknak, akik megűreiedett lakásaikat annak adhatták bérbe nyolc napon belül, akinek akarfák, vagyii aki a legnagyobb biksist fizette érte. Oiyan háziúr pedig elenyésző izátaban akadt, aki elmulasztotta volna ezt a nyolcnapi egérutat. A izegedi lakáshivatalt talán a város. ható­liga szerette a legjobban, mert kétiégtelenűl nagy szolgálatokat lelt az egyetemen keresztül a váróinak. Az egyetem idehclyeiétével Sze­gedre köKöskődO egyetemi tanárok éi alkalma­zottak lakásigényé! mindenek fölé helyese, ugy, hogy szinte kivétel nélkül izép, kényel­mes és minden tekintetben megfelelő likásnoz juttatta az egyetemieket a legnagyobb lakás­nyomoruiág idején. Az egyetem iránt tanúsí­tott jóindulat természetesen nem uolgált ki­felé a lakáthivatal kélei értékű népszerűségé­nek növelésére. Most azután ez az intézmény ii megszűnik és emléke valószínűleg ugyanarra a polcra ke­rül, ahol a már régebben megszűntetett hábo­rúi intézmények, a különböző központok, az élelniszcrjegyek, a sorbaállások és as árvizs­gáló bizottságok sorakoznak szépen, békesség­gel egymás mellé. A legújabb lakásrendelet első szakasza mondla ki a lakáshivatalokra a halálos ítéletet. Ez a szakasz kimond|a, hogy a szabályrendelet alá nen eső épfilefekben, vagy épületrészekben lévő lakások és lakásnak lekinlhető helyiségek bérére és felmondására vonatkozó korlátozások a rendelet érteimében meghosszabbíttatnak, ellenben az ezek bérbeadását, használatát és átruházását korlátozó, valamint az igénybe­vehetőségükre vonatkozó kivételes szabályok az 1926. évi szeptember 1. napjával hatályukat veszítik és ezen a napon a lakásügyi hatósá­gok működése ii megszűnik. A harmadik szakasz pedig »t mondja ki, hogy szeptember elseje u'án abban a kérdés­ben, hogy a tulajdonosi megilleli-e a szabad* rendelkezés Joga és a lakásügyi végrehajtások kérdésében a népjóléti miniszter által meg­bízandó miniszteri biztos dönt. Ennek a minisz­teri biztosnak a hatáskörét egy későbbi rende­letben a népjóléti miniszler kiterjesztette Sze­gid, Dsbrccen, Szikesfehérvár, Pécs és Hói-

Next

/
Thumbnails
Contents