Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-08 / 182. szám

1 OlLMIiTAIOKItAI IfSí augaiztus 8 orosz ezredesnek különböző okmányokat adott ket kapott. Ennek dacára sem lehet ellene elát, amelyeket az ezredes azok lemásolása u'án járni, mivel a cieb büntetőlörvénykönyv érteivisszaadott a tábornoknak. Ezenkívül Oajda reében egy mdtik ideges állam kárára elkövetábornok szóbeli információt is nyújtott a tett kimkedis aem büntethető. Ezenkívül a francia hadsereg viszonyairól. Késéget kizáró- terhelő tanuk nagyrésze Kelet-Szibériában tarlag megállapítást nyert az a tény, bogy a tá- tózkodik. karnak Szovjetoroszországből különböző ptnzeMMMMMMMWMMIMMMW^^ Dinamit-merényletet követtek el a dorogi jegyző ellen. Több «mb«rt őrizetbe vattai. — Elbocsájtott bányamunkás volt a tettes. Dorog, augusztus 7. Az egész dorogi bányavidéket izgalomban tartja az a dinamitos merénylet, amelyei ma éjszaka követtek el ismeretien tettesek Morva Izidor dorogi főjegyző háza ellen. Éjszaka 2 óra 50 perckor hatalmas *detonáció zaja verte fel a dorogi lakosiágot. Morva Izidor Petőfi-uccai háza felől hallatszolt a robbanás zaja. Pár perc mulva elterjedt a hiúban az a hir. hogy fel akarták robbantani Morva Izidor főjegyző házát. A dorogi csindőrség pir perc alatt megjelent a főjegyző házánál és mzgállapitotta, hogy az éjszaka folyamán ismeretlen tettes vagy tettesek dinamitpatront helyeztek el a főjegyző ebédlőjének uccára nyitó egyik ablakába és ezt gyújtózsinórral jelrobbantották. A felrobbanó dinamit teljesen kiszakította áz ablakrámát is a szerteszét hulló szilánkok is fáltörmelikek elpusztították az ebédlő bútorzatát is. A főjegyző feleségével és három gyermeké' vei a ház távolabb eső, udvarra nyiiő szobáiban a legnagyobb nyugalommal aludt s ők is csak a robbanás zajára riadlak fel álmukból. A házijeliek közül senkinek semmi baja sem törlént. A csendőrök nyomban megindították a vizsgálatot. Azt hiszik, hogy Morva főjegyzőnek valamely rozszindulutu ellensége követte el a dinamitos merényletet, de ezt csuk ijesztésnek szánhatta, mert a tettei is jól tudla. hogy az ebédlöbsn az éjszakai órákban senki sem tartózkodik és az ablakban elhelyezett dinamilpalron ereje nem lihetett olyan nagy, hogy a robbanás távolabb is pusztíthatott volna. A nyomozás a legnagyobb eréllyel folyik és minden remény megvan arra, hogy a tatles a legrövidebb időn belül kézrekerül. A nyomoráét egész délután változatlan erélylyel folytatták. Kovács tiszthelyettes több gyanusitottat hallgatott ki, akik közül többit őrizetbe is vetlek. A letteseket az elbocsátott bányamunkások között keresik, de egy iparost is gyanúba vettek. Este helyszini szemlét is tartottak, amely alkalommal megállapították* hogy a bombában 200 gramm dinamit voli és annak gyujtózainórját öngyújtóval gyújtották meg. Andor Zsigmond bejelentette a tanácsnak, hogy szerződéséről nem mond le, mert tiz nap alatt rendezi pénzügyeit. A város tanácsi, mint ismeretes, három nappal eietőtt felszólította Andor színigazgatói, hogy szerződéséről mondjon le önként, mert abban ez esetben, ha nem mondana le, a város a kényszeregytzségi itélet alapján a biróságtól fogja kérni szerződésének érvénytelenítését. A tanácii felhívás értelmében a színigazgatónak bárom napon belül nyilatkoznia kell, hogy felJesiti-e a tanács kívánságát. Ez a terminus szombaton járt le és dr. Gaál Endre kallurtanácanoknál a délelőtti órákban megjelent dr. Schwatcz József ügyvéd, Andor színigazgató képviselője és élőszóval bejelentette, hogy Andor nem mond le n várossal kötött szerződésiről, mert tiz nap alatt minden i piazBgyt differenciált rendezi. A kultnrtinücs- 1 nok hivatalosan nem vette tudomásul ezt a bejelentést, hinem felszólította dr. Schwarcs Józsefet, hogy as igazgató elhatározásáról Írásban érteiitse a város tanácsát. Az ügyvád közölte a kulturisenátorral, hogy Andor as Írásbeli nyilatkozatot még szombaton beadja, azonban azt két óráig nem adta be senki a városhizán. Dr. Qaál Endre kuilurizeiiátor a Délmagyarország munkatársa slött kijelentette, hogy a landes hétfőn feltétlenül foglalkozik a stiaház kérdésivel, akár beérkezik Andor nyilatkozata, «kár nem. Héifőn határozza el a tanács, hogy beadja-e a keresetet a bíróságnál a város és a színigazgató köiött érvényűén lévő szerződés érvénytelenítéséért. — En, ha Andor helyében lennék — mondotta Qaál tanácsnok —, nem mondanék le ugyan a szerződésről abban a formában, anogyan azt a tanács kivánja, hanem keresnék valakit, akinek átadhatnám a színházai éa akire átruhiztathatná n a várossal köiött szerződést éppsn ugy, mint ahogy Palágyi Lajos átruházta Andorra. Andor helyzete ugyanis véleményem szerint tarthatatlan lesz még abban az esettan is, ha rendezni tudja adósságsit, mirt megindult ellene a hadjárat bizonyos oldalról. Kolozsvárott megoperálták a belügyminisztert. Kolozsvár, augusztus 7. Rakovszky Iván belügyminisztert ma éjjel vakbélgyulladással a kolozsvári Erzsébet szanatóriumba szállították. A beteg belügyminiszteren Stelner Pál orvostanár azonnal műtétet haj'ott végre. A műtét sikerűit, komplikációktól nem tartanak. 140.000 hold áll viz alatt Jugoszláviában. Belgrád, augusztus 7. Az eddigi megállapitások szerint az árviz Jugoszláviában 140.000 hold szántóföldei árasztott el, ebben nem foglaltatnak bent a most elöntött részek, legelők és erdőségek, melyek felbecsülése most folyik. Magyar részen minden veszély elmúlt. Megtalálták lord Kitchener holttestét. {Budapesti tudősitónk telejonjelentise.) Birlinből jelenik: A Berliner Tegeblati jelenti Londonból, hogy egy Power nevü ember kijelentette, hogy megtalálta lord Kitchener holttestéi, amely egy iávoil norvig halászfaluban van eltemetve. Kitchener hulláját, ezek surint, midőn a Hampshlre cirkáló a levegőbe röpült, az Orkniy-szigeteknél a hullámok Norvégiába vitték. A holttestet Londonba fogják szállítsál. w I

Kls lányoki Kis fiuk ! | Kis pajtások 1 §

1926. augusztus hó 14-én, szombaton délután 5 1 órakor a Korzó Mozi nyári helyiségében lesz a J | Művészi gyermekelöadás § I

amelyen OSZKÁR BÁCSI mesél és ff FLORENTINO I

a hires blivészbácsi csodás mutatványokkal mu- # lattatja a gyermekeket. Jöjjetek el mindnyájan' k Széchenyi kora Szegeden. Irta: Móra Ferenc. I. Elsö elődöm a Somogyi-könyvtár igazgatói székében, Reizner János, aki nagyon sokáig élni fog még nemcsak a maga. hanem a mások írásaiban is, azt irja nagy szegedi monográfiájában, hogy a legnagyobb magysr 1833 szeptemberében járt először Szegeden. Hát a történetírónak igaza van annyiban, amennyiben igaza van a kalendáriumnak akkor, mikor azt mondja, hogy mátcius 21 én köszönt be a tavasz. De hát tudnivaló, hogy a tavasz nem akkor kezdődik, mikor sz orgora virágzik, hanem mikor elolvad a hő és megszólal a pacsirta. Való igaz, hogy Széchenyi István csak 1833-ban tette a lábát Sjeged földjére, de az is bizonyos, hogy a lelke már sokkal előbb iii járt és elolvasztotta a havat és megszólaltatta a pacsirtákat. 1825 tel kezdődik Széchenyi közéleti szereplése az Akadémia megalapításával, 1827 ben alapitja meg a Nemzeii Kaczinót s 1829 ben már Snwgcd is megcsinálja a maga kasziasójái; 1830-ban jelenik meg uj magyar evangéliumnak a Hitel s 1831 ben már megtalálom azt Tary Pál uramnak, Szeged főjegyzőjének kftnyvtárjegyzékében, a Kértigám kisasszony és a Zalán futása meliett. Isten követe megjelent a bőrnadrágos ssittyák közt és lépte dobbanására fölnesaelt az egész magyar föld, még annak legnagyobb alvója, a mi városunk is. Akit ennek a tavaszi zoendülésnek a komoly története érdekel, lapozzon utána a Reizner történetében és nem fogja megbánni, mert valóban regényes dolgokat fog benne találni, amiktől a mi nacionalista időnkben egy kicsit végig borzongatja a hideg. Meglepetve fogja látni, hogy száz évvel ezelőtt Szegeden, amely 40.000 lakosával akkor is második városa volt az országnak, se tanulni, se imádkozni nem lehetett magyarul. Az iskola nyelve a latin volt, még a magyar nyelvtant is latinul tanulták; Szent Demeter most lebontott templomában pedig még a Széchenyi látogatása idején is minden második vasárnap német volt a prédikáció és német volt az ének. Van a mult szá&ad harmincas éveiből egy bécsi kalendáriumom, aféie hivatalos cimtár, amelyben a monarchia minden nagyobb városának a hivatalnokai, a kereskedői és iparosai fel vannak sorolva. Szeged magisztrátusának háromötöde német nevet visel s kétötödébén több a szerb, mint a magyar. Vagy harminc kereskedőből kettő a magyar és az iparosokból talán csak a foltozó vargák és a szűcsök voltak magyarok. A történetíró dolga elmondani, hogyan lett ebből a tarka tuajiomurétumból színmagyar város Széchenyitől Kossuthlg és a történetíró lelkiismeretesen el is mondja levéltári adatok, tanácsi jegyzőkönyvek aiapján. Én arra próbáltam adatokat keresni, amire a történetíró nem vetett gondot: hogyan élhettek a magunk fajtájú emberek száz évvel ezelőtt, tehát nem is olyan nagyon régen, a nagyapánk fiatal korában, mikor a mi világunkból jőiormán semmi se voit még; nem volt vasút; Jnem volt villany; sőt petróleumlámpa se volt; nem volt assfali, söt köveset se voli, de Szegeden még deszkapalló se volt, hanem volt olyan sár, hogy ölben vitték ki a kutyát ugatni az uccára ; nem volt szenes kályha, nem volt kávéház, nem volt mozi, nem volt rádió, — no verkli az volt és a mivelt izléaű emberek ast ugy hivlák magyarul hogy hangolya. Hogyan éltek akkor az intelligens emberek Szegeden, hogy ssórafeoztak, mivel mulattak, mii tudtak a többi világról? Eiekre a kérdésekre Szeged tudós története nem ád választ, nem is igen adáat, mert erről levéltári adatok nincsenek, memoárirással a helybéli nemzet még azidőben nem foglalkozott, se újságok nem zavarták a közrendet. Ds aztrt Gcgsm mégis csak az újságok segítettek ki. Nem a helyiek, hanem a pestiek. A Hasznos mulatságok, a Jelenkor, a Regélő, a Társalkodó, a Budapesti Visszhang, meg a Honművész. Egyet-kettőt kivéve ezek mind divatlapok voltak, ami atsnyií jelent, hogy minden számban közöltek egy Bécsben készült „párisi" szines divatképet, annak a kedvéért aztán pesti dinnjevá3árkor — az nagyon nevezetes terminus volt a magyar irodalombén, a Petőfi versei ia arra jelentek meg — szóval dinnyevásárkor előfizettek a honfiak és honleányod és a dliratképhez ráadásul mindenfélt: elmemiveiő és snivncmcsilő olvasmányokat kaptak, amelyek egyesítették a kellemest a hasznossal. Abból megtudhatták, hogy Ceylonban mekkora n&dllyok teremtsek, hogy Angolyországban született egy gyerek, akinek mind a két kezén nyolc ujja van, hogy Némeiorazégban meghalt egy Schiller nevü költész s hogy Kéadívásárhelyen egy kováC3 olyan patkót talált kf, amit a iegveszettebb ló is köszönettel io«ad a lábárs. Ez aa utolsó hír a Hazai Hircsengettyü, vagy a Hazai Hirlelö cimü rovatban volt található több más közérdekű olvasmánnyal együtt, amelyekkel a lelkes vidéki tudáshók keresték fel a pesti szerkezőket. (Igy mondták akkor a szerkesztői) r