Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-06 / 180. szám

1926 augusztus 6 délmagyarország 3 Megszüntetik Peidl Gyula kerületét ? hirek *z«rint tfy-tgy mandátumot visznek tl Sieg«dt61 éa Debrecentől. Budapest, augusztus 5. As egyik fővárosi estilap, amelynek értesülései megbízhatók szok­tak lenni es amelyet sokszor informálnak autentikus és kormánykörökhöz közelálló hely­ről, a következő feltűnést keltő sorokat ir|s: A választókerületek beosstásánsk kérdése a választójogi Javaslat megszavazása óta állsndóan as érdeklődés középpontjában áll. Mivtl a vá­lasztójogi törvény az úgynevezett országos lista alspjln 25 mandátumáról gondoskodik, • kor­rnduf tudvalevően 25 választókerületet akar megszüntetni, bogy belyet biztositson az orszá­gos lista slapján 25 képviselőnek. Ennek a 25 válssztókerBletnek a megszűntetésével kapcso­latban a legkfllönböröbb lervakről beszélnek. A kormány elsősorban a csonka válasstő­kerületeket szünteti meg. Legutóbb felmerült az az ötlet, hogy azokban a törvényhatósági vá« rosokban, amelyek két választókerületet alkot­nak (Győr, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Mis­kolc, Pécs), a két válisilókerülctet egy választó­kerületnek vonják össze. Ennek as intézkedésnek a kormány részére még az az előnye is volna, hogy ilyen körül­mények között tiikoi szavazds helyeit nyilt sza­vazással választanának ezekben a városokban. A'litólag a kormány ezt a tervet elejtette, ehelyett azonban Szegeden is Debrecenben, amelyek eddig három• három választókerületet alkottak, a három választókerületet két t választókerületbe vonja össze. Tekintettil arra, hogy Szegeden és Debre­cenben as egyik választókerület szociáldemok­rata képviselőt kü'dött a parismentbe (Peidl Gyulát és Györki larét), a szegedi és debre­ceni harmadik választókerület megszüntetése kétségtelenül a szociáldemokraták ellen irányai és a kormány ugy véti, hogy exdltal Is gyön­gíti a szociáldemokrata pártol. Ezzel a birrel kapcsolatban a Délmagyar­ország budapesti munkatársa érdeklődött a szociáldemokrata pártnál, abol a párt álláspontját a következőképpen vá­zolták: — A szociáldemokrata pírt nem veszi ko­molyan ezsket a fel-felbukkanó híreket. Lehet, hogy a kormány foglalkozik ilyan és ebtaes ha* sonló gondolatokkal, de arril nem lehet sző, bogy pllddal Peidl Gyula szegedi kerületéi megszün­tessék, legfeljebb és a legrosszabb esetben az történ­hetik meg, hogy a kormány azokban a váro­sokban, amelyek eddig bárom képviselőt küld­tek a nemzetgyűlésbe, a kerületeket összevonja és három kerületből kettőt alakit. A szociál­demokrata pirt mindenesetre küzd a kormány ezen törekvése ellen és ha ez megvalósul, ak­kor is felvesii a harcot a:okban a kerületek­ben, ahol tddlg is erős talaja loli is van ma is a szociáldemokrata pártnak. Egy fiatal fiu holttestét vetette ki a Tisza. Csütörtökön délután a Tisza szegedi oldalán, a Milkő telep melletti lejárónál egy már oszlás­nak indult 15—20 ives fiu hulláját találták meg a munkások. Először átható szagra lellek figyelmesek az arrahaladók, akik as elsö pilla­natban állati maradványokra gondoltak. A kivánciiabbak közelebb merészkedve rémülve látták, hogy a vélt állati maradványok helyett egy fiatal jiu erősen oszlásnak indult holtteste fekszik a viz partján, A lelet hire pillanatok aiatf elterjedt az egész környéken és már gyilkosságot is kezdtek em­legetni, összefüggésoe hozva az ismeretlen bullát egy alsóvárosi gazdálkodó gyermekével. A lelet­ről azonnal értesítették a mentőket is, akik a hullát nemsokára a közkórbáz hullaházába szállilották. Szakértők véleménye szerint a holt­test már két-három hete lehet a vízben és az a vélemény, bogy a fin halálát valószinüleg fulladás okozta. A rendőrség is megindította a nyomozást, hogy as ismeretlen fiu személyazonosságát meg­állapíthassa. Legelőször is sorba fogják venni as elmnlt hetekben bejelentett eltűnéseket és értesitik as utóbbi betekben eltűntek horsá­tartozöit, hogy nem ismeri-e fel valaki a Tisza örökre néma áldozatát. As eddigi jelek szerint a szerencsétlen fiatal fiu csónakázás kőiben fordult bele a Tiszába, ahonnan nem tudott megmenekülni. BBS Páter Zadravecz halyett távoli remeték jöttek le a szegedi havi búcsúra. Havi bucsu előestéjén, a holdvilágtalan fekete éjszaka szinte észrevétlenül hajlott át a nyári reg­gelbe. A Szentháromság uccai és a Mátyás-téri „dattyánokbanu hangos szóval köszöntötték a nap kinyitását. A kisebb nagyobb sörös hordókba ez­idötájt már szódavizet spriccelt a csaposlegény. Ugyan ki érzi a sör izét hajnaltájon, amidőn gii­guíva telik el az éjszaka, amikor különben sem illik aludni. De nem is tanácsos. A jó Istenen ki­vül senki sem vigyázna a kocsiderék rejlett érté­keire és az asszonynépség tengernyi gúnyájára. Nem is aludt senkisem havi bucsu éjszakáján. Aki tehette, a templom hajójában húzódott meg. Zsoltáros régi énekek kerültek elő, ami már nincs bejegyezve a legújabb énekek könyvébe. Oiyan jól esik énekelni ezeket a régi zsoltárokat, amelyeket valamikoron régelporlotí barátok szedtek össze el­feledett klastromofeban. * Piitymalat tájra már a* összes búcsúsok meg­érkeztek. Az egész napi fáradságos munkában el­fáradt barátok cellái egymás után nyitnak. Kezdő­dik a gyónás, A folyosókon, ahol a gyónószékek sötétlenek, ember-ember hátán, csöndben, türelmes várakozásban. Mindenki bűneire gondol, amelyek­től percek multán megszabadul és megtisztulva kerülhet a szent áldozásra. Ur, paraszt, legény és leány, agg és matróna egymás mellett. Nincs tola­ki dás, zsivaj és lárma. A kőszlvek felengednek, a iéligazak megigazulnak. As oltárok mellett már a penitenclát tartók tér­depelnek. Fecn a főoltár felett, feivilágolva tündököl egy szent kfp. A templomban végig-véglg kegyel­met nyert ember. Legtöbben a ciodatevő Fekete Mária előtt ájtatoskodnak. A rőzsalüzérek sürün érintik a kép üvegezett részét, ami előtt örökmécs pislákol, mellette aranybetük márványban: „Valaki emeltette, akit megsegített a Márta." A templom oldaloltárain egymásután gyulladnak ki a gyertyák. Mindenhol misét mondenak sz élőkért, a meghaltskért és az latén dicsőségére, lit-ott már Urfelmutatásra csengetnek. Az oitár előtt állók megadóan borulnak a földre. A hátsó padokban valaki rosszul lett. Ideges mozgás topor­zékol szerte szét. Valahonnan vizet kerítenek és egy öregasszonyt támolyogtatnak kifelé. » A hétórai csendes misére már Alsóváros népe is felszedelőzködött. As árusok sátraikat ismét rendbehozzák. Városi locsolós kocsik csillapítják a port, mert rövid idő multán tizezrek jelennek meg a sátrak között és a csupasz téren, ahol a fiatal növésű fák még nem adják az árnyékot. Alig akad egy falatnyi hely, ahol ne húzódna meg sátor. A pékek kocsikon szállítják ki péksüteményeiket, mert a zsömlét nagyon szeretik a tanyaiak. Nem is eszik meg őket, elviszik haza. Megszárítva rántott csirkére és húsvéti kirántott bárányra használják fel. Kicssngetett már az olasz fagylallos is. Ma nagyon meleg lesz — mondják —, lesz keletje a fagylaltnak.' Az éjszaka folyamán nagyon sokan jöhettek. A vidéki bucsusokat a ruhájukról lehet Teginkább megismerni, meg arról, hogy mindenik tele van bucsutiával. A tér elülső részén kocsi-kocsi mellefL A tanyákról háznépestöl, gyerekestől, öregestől jöttek a búcsúra. Csak a házőrző kuvasz maradt otthon, meg a betegje, aki boldogan gondol a búcsúról hozott ajándékra. A templomban misére harangoznak. Különben állandóan harangoznak itt és a hívó harangszóba már belevegyül a Vámtét „ringlispiljeinek* és hajóhintáinak lütsiketitő zsivaja. Ezalatt a Szentháromság-uccán megindul a vá­rosi nép. Hullámzik as ucca. Házak nyilnak és a kis uccák patakjai sűrűn ontják a népet a Má­tyás-tér felé. A dattyánokban már más vendégek ülnek. Ujak, akik a most fővő pörköltet várják. Ui sörös hordókat vernek csapra. A bort decikben hozzák és jeget ejtegetnek bele, hogy ne meleged­jék fel a homok leve. * István püspök havi bucsu napiára nem érkezett meg. Nem ö pontifikálta a szentmisét sem és az atany baldachin alatt a bucsu körmenetben sem 6 vitte a legmíltóságosabb Oltáriszentséget. Távol­létéről sokan beszéltek és most már csak vigaszként a jövő évi havi bucsu marad. Hátha akkor eljön hivei közé és beszédet mond a régi helyről. * Külön fejezetet érdemel néhány remete, akik messzi vidékről zarándokoltak Szegedre. Hűvös barlangokból, keveset járt erdőkből merészkedtek el, söt egy hires szerb megszállott területi remete átszökött a határon, hogy részesüljön e bucsu ke­gyelmében. Fantasztikus öltözékükkel általános fel­tűnést keltenek. Megpróbálok leírni egyet, a leg­feltűnőbbet: Két méteres, hatalmas szál ember. Borostás arccal, jőltápláit, kellemes külsővel. Határozottéra szép ember, Lábán rövid tüzércsizma. Kurta szárának vége rojtos, kicsorbult. Veresszinü kapca rojtosodík ki belőle. Felette ezerfolto3 nadrág, tele színfoltokkal. Hatalmas bő, törökös fenékkel, benne eltér akár kétheti remeteélelem is. A vállon színehagyott lebernyeg. Hátul leér az al3ólábszárig. Bizonytalan színű, napégetett, ezerráncú. A kezén négy-öt rózsalüzér. A mellén mélyen lecsüng egy nagy vaskereszt. A láncok furcsán csörömpölnek, amikor egyet lép. Mindig siet. Hol egyik, hol má­sik vidéki bucsus csoporthoz térül. Mindenhol kap valamit. B5 nadrágja hátul már púposán szélese­dik. Ha megszólítják, nem felel. — Remete. c* Es a koldusok. Soha annyi letört, reményét vesztett világszegénye még nem gyülekezett össze. A városban más időben alig látni koldust. Egy­egy uccasarkon, templomok és temetők bejáratá­nál. A legszomorúbb és a legmegsiratósabb embe­rek esek, akik havi bucsu napján összesereglettek ide as ország minden részéből. Kezét, lábát vesztő rokkant siránkozik. Mellén érdemrend. A háború tragikus nyomorékji. Most az uccasarokra került és ids a látványosságra éhes nép közé. És milyen sokan elmennek mellette szónélkűl, alamizsna nél­kül, könyörtelenül. Ez az ember 1914-ben még életerős iiatal lehetett. Most vásári koldus. Amott egy vak házaspár énekel. Régi valcert verktiz egy lábatlan öreg. Van, aki nyilt sebeit mutogatja és hangos szőval siránkozik arról, hogy mi lesz vele a télen. Már most a télre és az életre gondol. Eddig 5400 korona gyűlt össze a kalap­jában. Ha ad valaki, csak százkoronát ad. As eker korona ázsiója nagyon megnövekedett. A templom­ajtóban és a magas sárga fal mellett százával a koldus. Egymás mellett összetöpörödve, hangosan imádkozva, hálálkodva egy-egy százkoronásért. Szegény társadalomi * A téren, a bódék között, délelőtt és délután ke­veset változik a kép. Csak többen vannak, töb­ben iökdelődznek és többen tolakodnak, nagyobb a lárma, amit a vásári kikiáltók csapnak. Közben leszállnak az árak is. A hétezerkoronás portéká­ból mihamarabb már háromezres lesz. A város inváziója lassan-lassan elnyeli a vidéki bucsusokat. Azok már felszedelődzködtek és dél­ben már elindult az elsö „kereszt". Először a tá­volabb lakók indultak el. A „lobogós" menet lé­pése friss és gyors. Az elemózsia súlya nem nyomja már a vállat. Kiürültek már a szatyrok és

Next

/
Thumbnails
Contents