Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1926-08-06 / 180. szám
1926 augusztus 6 délmagyarország 3 Megszüntetik Peidl Gyula kerületét ? hirek *z«rint tfy-tgy mandátumot visznek tl Sieg«dt61 éa Debrecentől. Budapest, augusztus 5. As egyik fővárosi estilap, amelynek értesülései megbízhatók szoktak lenni es amelyet sokszor informálnak autentikus és kormánykörökhöz közelálló helyről, a következő feltűnést keltő sorokat ir|s: A választókerületek beosstásánsk kérdése a választójogi Javaslat megszavazása óta állsndóan as érdeklődés középpontjában áll. Mivtl a választójogi törvény az úgynevezett országos lista alspjln 25 mandátumáról gondoskodik, • korrnduf tudvalevően 25 választókerületet akar megszüntetni, bogy belyet biztositson az országos lista slapján 25 képviselőnek. Ennek a 25 válssztókerBletnek a megszűntetésével kapcsolatban a legkfllönböröbb lervakről beszélnek. A kormány elsősorban a csonka válasstőkerületeket szünteti meg. Legutóbb felmerült az az ötlet, hogy azokban a törvényhatósági vá« rosokban, amelyek két választókerületet alkotnak (Győr, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc, Pécs), a két válisilókerülctet egy választókerületnek vonják össze. Ennek as intézkedésnek a kormány részére még az az előnye is volna, hogy ilyen körülmények között tiikoi szavazds helyeit nyilt szavazással választanának ezekben a városokban. A'litólag a kormány ezt a tervet elejtette, ehelyett azonban Szegeden is Debrecenben, amelyek eddig három• három választókerületet alkottak, a három választókerületet két t választókerületbe vonja össze. Tekintettil arra, hogy Szegeden és Debrecenben as egyik választókerület szociáldemokrata képviselőt kü'dött a parismentbe (Peidl Gyulát és Györki larét), a szegedi és debreceni harmadik választókerület megszüntetése kétségtelenül a szociáldemokraták ellen irányai és a kormány ugy véti, hogy exdltal Is gyöngíti a szociáldemokrata pártol. Ezzel a birrel kapcsolatban a Délmagyarország budapesti munkatársa érdeklődött a szociáldemokrata pártnál, abol a párt álláspontját a következőképpen vázolták: — A szociáldemokrata pírt nem veszi komolyan ezsket a fel-felbukkanó híreket. Lehet, hogy a kormány foglalkozik ilyan és ebtaes ha* sonló gondolatokkal, de arril nem lehet sző, bogy pllddal Peidl Gyula szegedi kerületéi megszüntessék, legfeljebb és a legrosszabb esetben az történhetik meg, hogy a kormány azokban a városokban, amelyek eddig bárom képviselőt küldtek a nemzetgyűlésbe, a kerületeket összevonja és három kerületből kettőt alakit. A szociáldemokrata pirt mindenesetre küzd a kormány ezen törekvése ellen és ha ez megvalósul, akkor is felvesii a harcot a:okban a kerületekben, ahol tddlg is erős talaja loli is van ma is a szociáldemokrata pártnak. Egy fiatal fiu holttestét vetette ki a Tisza. Csütörtökön délután a Tisza szegedi oldalán, a Milkő telep melletti lejárónál egy már oszlásnak indult 15—20 ives fiu hulláját találták meg a munkások. Először átható szagra lellek figyelmesek az arrahaladók, akik as elsö pillanatban állati maradványokra gondoltak. A kivánciiabbak közelebb merészkedve rémülve látták, hogy a vélt állati maradványok helyett egy fiatal jiu erősen oszlásnak indult holtteste fekszik a viz partján, A lelet hire pillanatok aiatf elterjedt az egész környéken és már gyilkosságot is kezdtek emlegetni, összefüggésoe hozva az ismeretlen bullát egy alsóvárosi gazdálkodó gyermekével. A leletről azonnal értesítették a mentőket is, akik a hullát nemsokára a közkórbáz hullaházába szállilották. Szakértők véleménye szerint a holttest már két-három hete lehet a vízben és az a vélemény, bogy a fin halálát valószinüleg fulladás okozta. A rendőrség is megindította a nyomozást, hogy as ismeretlen fiu személyazonosságát megállapíthassa. Legelőször is sorba fogják venni as elmnlt hetekben bejelentett eltűnéseket és értesitik as utóbbi betekben eltűntek horsátartozöit, hogy nem ismeri-e fel valaki a Tisza örökre néma áldozatát. As eddigi jelek szerint a szerencsétlen fiatal fiu csónakázás kőiben fordult bele a Tiszába, ahonnan nem tudott megmenekülni. BBS Páter Zadravecz halyett távoli remeték jöttek le a szegedi havi búcsúra. Havi bucsu előestéjén, a holdvilágtalan fekete éjszaka szinte észrevétlenül hajlott át a nyári reggelbe. A Szentháromság uccai és a Mátyás-téri „dattyánokbanu hangos szóval köszöntötték a nap kinyitását. A kisebb nagyobb sörös hordókba ezidötájt már szódavizet spriccelt a csaposlegény. Ugyan ki érzi a sör izét hajnaltájon, amidőn giiguíva telik el az éjszaka, amikor különben sem illik aludni. De nem is tanácsos. A jó Istenen kivül senki sem vigyázna a kocsiderék rejlett értékeire és az asszonynépség tengernyi gúnyájára. Nem is aludt senkisem havi bucsu éjszakáján. Aki tehette, a templom hajójában húzódott meg. Zsoltáros régi énekek kerültek elő, ami már nincs bejegyezve a legújabb énekek könyvébe. Oiyan jól esik énekelni ezeket a régi zsoltárokat, amelyeket valamikoron régelporlotí barátok szedtek össze elfeledett klastromofeban. * Piitymalat tájra már a* összes búcsúsok megérkeztek. Az egész napi fáradságos munkában elfáradt barátok cellái egymás után nyitnak. Kezdődik a gyónás, A folyosókon, ahol a gyónószékek sötétlenek, ember-ember hátán, csöndben, türelmes várakozásban. Mindenki bűneire gondol, amelyektől percek multán megszabadul és megtisztulva kerülhet a szent áldozásra. Ur, paraszt, legény és leány, agg és matróna egymás mellett. Nincs tolaki dás, zsivaj és lárma. A kőszlvek felengednek, a iéligazak megigazulnak. As oltárok mellett már a penitenclát tartók térdepelnek. Fecn a főoltár felett, feivilágolva tündököl egy szent kfp. A templomban végig-véglg kegyelmet nyert ember. Legtöbben a ciodatevő Fekete Mária előtt ájtatoskodnak. A rőzsalüzérek sürün érintik a kép üvegezett részét, ami előtt örökmécs pislákol, mellette aranybetük márványban: „Valaki emeltette, akit megsegített a Márta." A templom oldaloltárain egymásután gyulladnak ki a gyertyák. Mindenhol misét mondenak sz élőkért, a meghaltskért és az latén dicsőségére, lit-ott már Urfelmutatásra csengetnek. Az oitár előtt állók megadóan borulnak a földre. A hátsó padokban valaki rosszul lett. Ideges mozgás toporzékol szerte szét. Valahonnan vizet kerítenek és egy öregasszonyt támolyogtatnak kifelé. » A hétórai csendes misére már Alsóváros népe is felszedelőzködött. As árusok sátraikat ismét rendbehozzák. Városi locsolós kocsik csillapítják a port, mert rövid idő multán tizezrek jelennek meg a sátrak között és a csupasz téren, ahol a fiatal növésű fák még nem adják az árnyékot. Alig akad egy falatnyi hely, ahol ne húzódna meg sátor. A pékek kocsikon szállítják ki péksüteményeiket, mert a zsömlét nagyon szeretik a tanyaiak. Nem is eszik meg őket, elviszik haza. Megszárítva rántott csirkére és húsvéti kirántott bárányra használják fel. Kicssngetett már az olasz fagylallos is. Ma nagyon meleg lesz — mondják —, lesz keletje a fagylaltnak.' Az éjszaka folyamán nagyon sokan jöhettek. A vidéki bucsusokat a ruhájukról lehet Teginkább megismerni, meg arról, hogy mindenik tele van bucsutiával. A tér elülső részén kocsi-kocsi mellefL A tanyákról háznépestöl, gyerekestől, öregestől jöttek a búcsúra. Csak a házőrző kuvasz maradt otthon, meg a betegje, aki boldogan gondol a búcsúról hozott ajándékra. A templomban misére harangoznak. Különben állandóan harangoznak itt és a hívó harangszóba már belevegyül a Vámtét „ringlispiljeinek* és hajóhintáinak lütsiketitő zsivaja. Ezalatt a Szentháromság-uccán megindul a városi nép. Hullámzik as ucca. Házak nyilnak és a kis uccák patakjai sűrűn ontják a népet a Mátyás-tér felé. A dattyánokban már más vendégek ülnek. Ujak, akik a most fővő pörköltet várják. Ui sörös hordókat vernek csapra. A bort decikben hozzák és jeget ejtegetnek bele, hogy ne melegedjék fel a homok leve. * István püspök havi bucsu napiára nem érkezett meg. Nem ö pontifikálta a szentmisét sem és az atany baldachin alatt a bucsu körmenetben sem 6 vitte a legmíltóságosabb Oltáriszentséget. Távollétéről sokan beszéltek és most már csak vigaszként a jövő évi havi bucsu marad. Hátha akkor eljön hivei közé és beszédet mond a régi helyről. * Külön fejezetet érdemel néhány remete, akik messzi vidékről zarándokoltak Szegedre. Hűvös barlangokból, keveset járt erdőkből merészkedtek el, söt egy hires szerb megszállott területi remete átszökött a határon, hogy részesüljön e bucsu kegyelmében. Fantasztikus öltözékükkel általános feltűnést keltenek. Megpróbálok leírni egyet, a legfeltűnőbbet: Két méteres, hatalmas szál ember. Borostás arccal, jőltápláit, kellemes külsővel. Határozottéra szép ember, Lábán rövid tüzércsizma. Kurta szárának vége rojtos, kicsorbult. Veresszinü kapca rojtosodík ki belőle. Felette ezerfolto3 nadrág, tele színfoltokkal. Hatalmas bő, törökös fenékkel, benne eltér akár kétheti remeteélelem is. A vállon színehagyott lebernyeg. Hátul leér az al3ólábszárig. Bizonytalan színű, napégetett, ezerráncú. A kezén négy-öt rózsalüzér. A mellén mélyen lecsüng egy nagy vaskereszt. A láncok furcsán csörömpölnek, amikor egyet lép. Mindig siet. Hol egyik, hol másik vidéki bucsus csoporthoz térül. Mindenhol kap valamit. B5 nadrágja hátul már púposán szélesedik. Ha megszólítják, nem felel. — Remete. c* Es a koldusok. Soha annyi letört, reményét vesztett világszegénye még nem gyülekezett össze. A városban más időben alig látni koldust. Egyegy uccasarkon, templomok és temetők bejáratánál. A legszomorúbb és a legmegsiratósabb emberek esek, akik havi bucsu napján összesereglettek ide as ország minden részéből. Kezét, lábát vesztő rokkant siránkozik. Mellén érdemrend. A háború tragikus nyomorékji. Most az uccasarokra került és ids a látványosságra éhes nép közé. És milyen sokan elmennek mellette szónélkűl, alamizsna nélkül, könyörtelenül. Ez az ember 1914-ben még életerős iiatal lehetett. Most vásári koldus. Amott egy vak házaspár énekel. Régi valcert verktiz egy lábatlan öreg. Van, aki nyilt sebeit mutogatja és hangos szőval siránkozik arról, hogy mi lesz vele a télen. Már most a télre és az életre gondol. Eddig 5400 korona gyűlt össze a kalapjában. Ha ad valaki, csak százkoronát ad. As eker korona ázsiója nagyon megnövekedett. A templomajtóban és a magas sárga fal mellett százával a koldus. Egymás mellett összetöpörödve, hangosan imádkozva, hálálkodva egy-egy százkoronásért. Szegény társadalomi * A téren, a bódék között, délelőtt és délután keveset változik a kép. Csak többen vannak, többen iökdelődznek és többen tolakodnak, nagyobb a lárma, amit a vásári kikiáltók csapnak. Közben leszállnak az árak is. A hétezerkoronás portékából mihamarabb már háromezres lesz. A város inváziója lassan-lassan elnyeli a vidéki bucsusokat. Azok már felszedelődzködtek és délben már elindult az elsö „kereszt". Először a távolabb lakók indultak el. A „lobogós" menet lépése friss és gyors. Az elemózsia súlya nem nyomja már a vállat. Kiürültek már a szatyrok és