Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-04 / 178. szám

ára 2000 korona* Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8 sz Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor sugárut 1. szám. Telefonszám 16—34. Szeged, 1926, augusztus 4, SZERDA S®!isít«i»i teaS) Egy SrtSsaprn halyben ÍO.OOJ koíH BudapMtso H Ti'üifaB (S5.TO0 tesr, Egyes sti.ai ára S«4Wfenip Jnoo Uoi m.«a íaraipss® ketoisa. II. évtstyam, 178 nársi Nők a2 egyetemen. A bábom előtt a nagy és gazdag Magyar­országnak husamiiliő lakosa és kit egyeteme volt. Közel tiz éve, bogy a háborút elvesztettük. Leszeginyedtünk éa megcionkultunk. Kicsik vagyunk, Begyes kicsik. Ei most van négy egyetemünk. Erről a kultúrpolitikáról, mely leg­nagyobb arányokban a felső oktatást fejleszti, elmondtuk már véleményünket. No de ez nem segit. Nskünk, a kicsi és szegény országnak, muszáj pénzünknek lenni legalább annyi egye­temre, mint amennyire a nagy és gazdig Magyarországnak sok tépelődés és hosszat megfontolás után is csak nehezen telt volns. Józan ésszel az ember azl hinné, hogy olt, ahol sorra épitik az u] egyetemeket, gondol­kodni fognak arról is, hogy a klinikák — más fakultásokról most ne beszéljünk — képesek legyenek minél Jobban betölteni hivatásukat. Gondoskodni fognak tehát arról, hogy legyenek tudós tanárok, legyen beteganyag és legyen — hallgatóság. A tanári karral a»ég csak len­nénk valahogy. Egyetemeinken vannak a szó európai értelmében is igazán tudás tanárok. Nem állítjuk, hogy feltétlenül muszáj erősileni azt a gárdát. Azt a véleményt azonban határo­zottan meg mttrjük kockáztatni, hogy nem fog ártani egyetemeink diaiének és a tudományos munkálkodás folytonosságának meg sikerének, ha a tanári kinevezéseknél minden egyes eset­ben kizárólag as érdem éa rátermettség fog számításba Jönni. Ami már most a beteganyagot illeti, a tekin­tetben a vidéki klinikák meglehetősei gyönge lábon állnak. Részben ez a magyarázata, hogy a szegedi egyetem ortoii kara a kórházkérdés­ben tavaly feladta a passzivitás hcstzu ideig féltve őrzött látszatát is. Természetesen ezt a részletkérdést sem lehetett — és ma sem le­het — kizárólag a kórház, vagy a klinikák szempontjából elbirálni. Hiába, nem tudunk tá­gítani attól a — lehet, hogy naiv — vélemé­nyünktől, hogy valamicskét a beteg is számit. Már pedtg a beteg érdekéből a legjobban fel­nmeit klinikák mellett is fenn kell tartani a köikórházst. Tüdövászei, szifiliszes, agybajor akad bőven. Mostanában öngyilkosjelöltekben sincs hiány. A betegségeknek azonban tulgaz­dag sora van. Segit-e a beiegártyag hiányán, hogy a közkórház megértő és nobilis orvosi kara felhívja az egyetem figyelmét a nála elő­forduló ritkább és érdekesebb esetekre ? Hallgatók nélkül minden egyetem életképte­len. No meg aztán annyival többe kerüi az egyetem, amennyivel kevesebb a hallgatója. Nálunk mégis az a sajátságos tildét észlelhető, hogy az egyetemek számának szaporításával egyidejűleg gondoskodnak a hallgatok számá­nak intésményis, tehát feltétlenül bekövetkező tsikkentésiröi. A felső oktatás fejlesztését be­vezette a numerus csusus. Abban az időben még nem volt bizfos, hogy mind a négy egye tem fenmarad. Ma már — legalább azt mond­ják és a Jalek is azt mutatják — biztos. Gon­doskodni kell tehát a hal ga ők számának to­vábbi apaiztásárói. A numerus clausust nem lehet, vagy legalább is nagyon bajos lenne kiterjeszteni mái — vallásfelekezetre. Mit tesz há$ egyik-másik egyetem ? Kiaárja falai közül a nőket. FeUllitja a nemi numerus clamusf. Hogy milyen táriadalomfllozófiai vagy jogi elv alapián, mg se mondja. Autonómiája van. Azt mondja, vagy ha nem mondja, hát gondolja, hogy azt tesz, amit akar. Legftl|ebb annak a kijelentésére szorítkozik, hogy sok az orvos, meg kell tehát tanítani az utánpítáit. Nem hisszük, hogy a népjóléti miniszter is sokain* az orvosokat. Falun, járási körzetekben határozottan orvoshiány van. Azután az után­pótlást nem lehet korlátozni ciak egyes foglal­kozási ágakban és különöien nem lehet a nemiség meg a vallásfelekezet igazságtalan eshetőségei szerint. Az $k»s numerus clausus is káros hatású lenne, ha csak egyes foglalko­zási ágakban vezetnék be, mert izükié^szerüleg kellene tulprodukciót előidéznie más foglalko­zási ágakban. Az természetesen a legkényelme­sebb elintézés, ha azt mondják, hogy sok az orvos, tehát miől kezdve nem veszünk fc) az egyetemre nőket. Milyen jogon akar azonban az egyetem vagy bárki más megfosztani valakit attól, hogy a legmegfelelőbbnek talált pályára léphessen — csak azért, mert nő. Ismert érvek egész arzenálja tiltakozik ez ellen a retrográd gondolat és terv ellen. Ma már minden hivata­los és félhivatalos állami apparátusnak is be kell láíni, hogy a boldogulásnak és felszabadu­lásnak a nők számára kinyitott kapuját nem visszacsukai, hanem egészen feltárni kel). Nin­csen jogunk senkit visszatartani a tanulástól azért, mert zsidó. Es nincsen jogunk eltorla­szolni a boldogulás utjái egyetlen embertársunk előtt se azért, mert — nő. Megszakadtak a magyar—oseh-tárgyalások. Eredmény nélkül váltak el a delegátusok. — A csehek nem hajlandók engedményre. (Budapesti ludöstUak telefonjelentise.) Prá­gából jelentik: A Preger Tegbletl arról ér é­sű', bogy a cseh—magyar-kereskedelmi tár­gyaiátok eddig semmiféle eredményre nem ve zetlek. Az utolsó ülés íegnap délután voit, amely uián a ki:ott!Cg Ugjei eredminy sétkil váltak tl is a legkizetebbi iíis idejit sem dllaplíoiláh meg. Dr. Nickel Alférd köre'ségi tanácsos, a magyar delegáció vezetője visszautazott Budapestre, hogy kormányától ujabb insttukciékat kérjen. A tárgyalásokat rendkívül megnehezíti, hogy a cselük minimális vámtételek ellenében is jelen­tői engedményeket követelnek Magyarországtól, ugy, hogy emiatt a tárgyalátok &seg is szakad­lak és csak Nickel Alfréd visszaérkezése ulán folytatódnak. Prdga, augusztus 3. A prágai magyar—cseh kereskedelmi tárgyalásokon eddig még nincs eredmény. A cseh—magyar gazdasági háború egyelőre még nem indult meg, bár az uj cseh vámtörvény életbelépett. A kereskedelmi tanácsko­zásokon a függő kérdéseket még nem lehetett tisztázni. A magyar kereskedelmi érdekeltségek egyéb­ként a prágai kereskedelmi tárgyalásoktól nem várnak tok eredményt, mert a csehek állítólag ragaszkodnak a minimális vámtételekhez. Ezen az alapon pedig semmi lényeges megállapodás nem remélhető. A kereskedelmi érdekeltségek már most hangoztatják, hogy az esetben, ha » I tárgyaiások eredménytelenfll végződnek, a ma­gyar kormánynak feltétlenül retorzióval kell élnie. A bolgár kormány segítette komitáosi bandák betöréseit? Belgrád, augusztus 3. Tomics csendőrtábor­nok, aki a legutóbbi komitácsi betörés ügyé­ben a helyszínen vizsgálatot tartott, Belgrádba érkezett is jelentést tett a belügyminisztérium­nak működéséről. Tomicsnak állítólag fontos bizonyítékai vannak, hogy a bolgár kormány nemcsak nem akadályozta meg a bandák be- j törésit, hanem azokat elősegítette. Rakics szó­fiai jugoszláv követ már szóbelileg bejelentette a bolgár kormánynak tiltakozását, Nincsici kül­ügyminiszter Veldesböl való visszaérkezése után fogja átnyújtani mindazokat a bizonyítékokat, amelyek a banda harc-körülményére vonat­koznak. Poincaré rendezni akarja külföldi adósságokat, mert ettől függ a frank stabilizálásai (Budapesti tudósítónk telefanjelentise.) Páris ból jelentik: A kamara pénzügyi bizottsága ma tárgyalta az amortizációs pénztár felálli ásárói beterjesztett törvényjavaslatot, amely csütörtökön kerül a kamara elé. Poincaré ma délelőtt hosz izisan tárgyalt a francia bank főkormányzó jávai é< a pénzügyi szakértői bizottság tag­jaival. Poincarénik az a meggyőződése, hogy pénzügyi javaslatainak másodiji részét, amelyek a valuta stabilizációjára vonatkoznak, az adó­reformokkal együtt kell tető alá bozni. A*zal ii tiiz ában van a miniszterelnök, hogy a valuta stabilizálásának előfeltétele a külföldi adósságok rendezése és ugy döntött, hogy részletes eksz­pózéban számol be elfoglalt álláspontjáról. Politikai körökben ugy tudják, hogy a lon­doni és washingtoni egyezmény ratifikálását bizonyos feltételektől teszi függővé Poincaré, amelyeknek honorálása ügyében már érintke­zésbe lépett az Egyesűit Államok kormányává. Poincaré ma hosszasan tárgyalt Henry Si­monnal it, a pénzügyi bizottság elnökével, aki­nek felajánlotta a jóvátételi bizottság elnöki izékét, Henry Simon azonban ezt a megbízási nem vállalta. Poincaré holnap ujabb törvény­javaslatot terjeszt be a kamara elé, annak a szerződésnek a ratifikálásától, amely az állam és a francia bank között jött létre és amelyben a francia bankot az állam részére eszközlendő deviiavásáriásokra hatalmazza fel. A szenátus ünnepelte Poincarét. (Budapesti tudósítónk teleionjeltnlise.) Páriá­ból jelentik: A szenátus ma délutáni ülésén tárgyalta a kamara által elfogadott pénzügyi javaslatokat. Patacari hosszabb beszédben rá­mutatott arra, hogy a javaslatok tötvínyerőri! emelkedése etetén az 1926. évi költségvetés többlettel fog zátulni és etőíeljtsen hangsú­lyozta, hogy uj valuta bevezetéséről nem Ithel szó. Beszédét azzal fejezte be, hogy a kamara bebizonyitotti, hogy a parlamentáris rendszer szilárd és megingathatatlan és biztos támasztéka a kormáay tekintélyének és a nemzeii érdekek védelmének. Poltcati beszédit a stendiu$ percekig tartó tepssal fogadta, mejd a javasla­tokéi 250 szavazattal 13 elleniben elfogadták. A szenátus IsgkOzelebbt ülése csütörtökön lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents