Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-25 / 195. szám

4 DBLMAdYARORSZA« 19S6 augusztus 25. nek. felmegy • bérház második emeletére Oall Endre szobájába és aMirJa a nevét. Eddig, minden klIOn felhívás nélkül, 32 en irtik alá az ivet < Hindimé egy nap dll mig riadilke• xésrt, mari csilirtikin lantos elé kell vinni n* ügyei. Minden szülő tehát, aki teheti, szerdán okvetlenül menjen fel Gadl Endre hivatalába is Uja ald ax ivet. A beltelkek megváltása. Három hétlel ezelőtt megjelent cikkemben már reámutattam arra, hogy minő veszedelem fenyegeti a belterületi üres telkek tulajdonosait Szeged szab. kir. város közgyűlésének 1926. május 26 án hozott azon határozata folytán, amelyben hozzájárul ahhoz, bogy a város belterületén fekvő és magánosok tulajdonát képező telkek házhely céljaira megválthatók legyenek. A közgyűlés a határozatnak hozatalánál bizonyára nem mérlegelte eléggé a határozat horderejét, máskülönben nehezen képzelhető el, hogy a tanácsnak vonatkozó indítványát megszavazta volna. Figyelemmel arra, hogy a Földbirtokrendező Bíróságnak a tárgyalóbizottság vezetésére kiküldött bírája ismét átirt Sieged szab. kir. város tanácsához avégből, hogy ujabb belterületi éa nagyrészt magántulajdont képező telkek megváltásához a közgyűlés hozzájárulását kérje ki s igy a megválthatóság kérdése a telkek ujabb csoport£

íra vonatkozólag a azeplemberi közgyűlés elé erűi, célirányosnak tartom a kérdésre a nagyközönség és elsősorban a törvényhatósági bizottsági tagok figyelmét felhívni A földbirtok rendezéséről szóló törvény 28. § a megengedi, hogy házhely, vagy köztér céljaira a város belterületén fekvő ingatlan is megváltassék. Ez ugyanl3 kivétel az általánoa szabály alól, mert más célból a város belterületén lévö ingatlan meg nem váltható. Azonban a földbirtokreform törvény novellája, amely módosította a törvényt oly irányban, hogy kiterjesztette az igényjogosultak körét, kiterjesztette a megváltható ingatlanok számát, egy irányban korlátozást hozott, nevezetesen abban az irányban, hogy Budapest és a törvényhatósági joggal felruházott városok belterületén a megválthatóságot ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ily ingatlanok csak akkor válthatók meg, ha ahhoz a törvényhatóság hozzájárul. Nyilvánvaló, hogy mikor a törvényhozó minden Irányban kiterjeszti a földbirtokrendező biróság hatáskörét, csak egy irányban, nevezetesen Budapest és a törvényhatósági jogú városok belterületére nézve korlátozza, illetve köti feltételhez, a törvényhozót az a meggondolás vezérelte, hogy Budapesten, vagy bármely törvényhatósági jogú város belterületén az ingatlanok rendkivüli értékkel birnak, már pedig a törvény házhelyosztásra vonatkozó részének célja nem az, hogy a házhelyhez juttatandókat nagy vagyonhoz juttassa, viszont egyes magánosoktól nagy vagyont érő telkeket vegyen el, hanem az, hogy az ingatlannal nem rendelkező s a törvény által arra érdemeseknek megjelölt osztályokat szerény családi otthon építésére alkalmas területhez juttassa. Ha tehát a törvénynek nem intenciója, hogy a törvényhatósági joggal biró városok belterületén házhely-megváltási eljárást folytassanak, ugy a törvényhatóságnak még inkább kötelessége polgárait ettől megóvni azzal, hogy a magánosok tulajdonát képexö beltelkek megváltásához ne járuljon hozzá. A magam részéről legteljesebb mértékben elismerem, hogy közérdek, de közérdeknek nyilvánítja a földbtrtokrendezésről szóló törvény 2. § a is azt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek, közszolgálati alkalmazottak stb. arra érdemesek, házhelyhez jussanak. Ha azonban ez közérdek, akkor ezt a köz vagyonából keli is kielégíteni, nem pedig egyes magánember vagyonából, aki véletlenül van abban a helyzetben, hogy a vagyona telekben fekszik. Ez a kívánság annál jogosabb, mert a város rendelkezik is oly területekkel, amelyek az igényjogosultak kielégitésére alkalmasak és elégségesek. Felbivom tehát a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a szeptemberi közgyűlésre beterjesztendő tanácsi indítványt csak oly értelemben fogadják el, amely szerint csak azon belterületi ingatlanok megváltásához járulnak hozzá, amely belterületi ingatlanok a város tulajdonát képezik. Dr. Singer István. ! Orvosi köpenyek, Zffgf* I Soóariái, lako'a ucca 11. SzánthógSándor kesékpár, varrógép áruháza Kiss u. 2 (Kiss D. palota). Kerékpárnéző közben elkerekezett a géppel. Budapesten fogták el a vakmerő tolvajt. A napokban történt a Széchenyi-téren, a városháza előtt. A kora délelőtti órákban Bonyha István iparossegéd kerékpárját próbálgatta. Bravúrokat mutatott be az engedelmes kerékpáron. Sokan megbámulták a nem mindennapi mutatványokat. Megcsodálták a gépet, megnézegették a kereket, amikor valaki megkérdezte Bonyhátől, hogy eladó t a gépe. Az igenlő válasz után mindtöbben verődlek össze és valóságos árverés fejlődőit ki a jókarban lévő gépre. Volt olyan is, aki kipróbálta a gépet. Néhányszáz lépést futott vele és olyanok is ültek a gépre, akiknek nem volt vevőszándékuk. Eközben történt, hogy a tömegből kivált egy jól öltözött fiatalember, aki kijelentette, hogy megveszi a gépet. Sokan már sajnálták, hogy nem alkudoztak komolyabban, amidőn a fiatalember felült a gépre, hogy kipróbálja a kerékpárt Néhányszor körbe fordnlt a géppel, majd a téren át Újszeged felé vette ntját. A kerékpár tulajdonosa nyugodtan nézett az eltűnő kerékpár felé. Nem gondolt semmi rosszra. Csak a gépét próbálták ki. — Majd visszajön — mondotta. Az ismeretlen fiatalember azonban nem tért vissza. Közben teltek-multak a percek. Ha egy kerékpár feltűnt a láthatáron, szinte kórusban mondták a körülállók: — Ott Jönl Nem az volt — állapították meg pillanatok mutva. öt perc, tiz perc, negyed, majd félóra telt el. A kerékpár nem jött vissza. Tulajdonosa már gyanút fogott, de a körűlállóktól hiába érdeklődött az ismeretlen fiatalember személyére vonatkozóan. Senki sem ismerte éa senki sem tudott róla felvilágosítást adni. Az eltűnt kerékpár ügyében Bonyha István a rendőrséghez fordult Megadta szemétyleirását a kerékpártolvajnak, aminek alapján a rendőrség széleskörű nyomozást indított meg. A szegedi nyomozás azonban eredménytelen maradt. Nem találták meg sem a tolvajt, sem a kerékpárt. A körözőleveiek pontos szemétyteirása alapján a budapesti rendőrség Merlik János személyében elfogta a kerékpártolvajt, aki beismerte tettét és részletesen elmondotta a nem mindennapi kerékpártclvajlást. Letartóztatása után a szegedi ügyészség fogházába kisérték be. Loptak, hogy megesküdhessenek. Kedden tárgyalta a szegedi törvényszék exy fiatalkorú legény és menyasszonyának bflnögyél, akiket azzal vádoltak, bogy öiv. Szüci Jtnosnéhoz éi a Munkások Fogyasztási Siövetkesetébe februárban betörlek és mindkét helyről több milliót érő ingóságokat vittek magukkai. A fiatal fiu már többször volt lopás miatt az aszódi javítóintézetben, ahonnan sikerült meg* szöknie és Szegedre jött. Itt megismerkedett későbbi menyasszonyával, akivel azután vadházasságban élt. Közösen elhatározták, bogy be fognak törni özv. SzOcs Jánosnéhoz, akihez a leány egy napra beállott cielédnek — terepsxemlire. Siéjjelnizve észrevette, hogy a kamarában egy nagy ruhfisláda áll, melyben sok ruhanemű van. Másnap, február 9-én a fiúval együtt ismét elment és az tblakon bemászva, a ládában lévö ruhákat magukkal vitték. Néhány nap múlva éjjel a Munkások Fogyasztási Srövetkezelébe törtek be, ahonnan szappant, narancsot és más árukat, valamint pénzt vittek magukkal. A fiatal fiu ellen az aizódi nevelőintézet is feljelentéit tett, mivel az intétei tulajdonát kipsző ruháját is magával vitte. A vádlott azzal védekezett, hogy meg akarl esküdni menyasszonyával, de mivel nem veit pénzük, lopás utján akartak piuxi szerezni az esküvőre. A biróság rövid tanácskozás ulán a vádlottakat lopás bűntettében bűnösnek mondotta ki és a fiatalembert másfilivi biriinre, menyasszonyát pedig egyivi biriinre iiille. ifTiriiTnrwTiiniTir^irr'wi-n'Tmnri^ n "imimriirTfnrTi rm~i nr> r> irnrn ini^run^ar^-rijrr-jTmjniiw A menyasszony, aki látogatás közben otthagyja vőlegényéi Érdekes levél érkezett Milánóból a rendőrségre a „fehérkeppes" hölgy ügyében. A Dilmagyarorszdg már több alkalommal beszámolt arról az ismeretlen fehérkeppes hölgyröl, akit különös viselkedése miatt egy rendőr a kapitányságra kiséri, ahol megvizsgálva megállapították, hogy elmebeteg. A nőt azonnal az elmeklinikára szállították. Míg a rendőrségi kihallgatásakor egy tiszta pillanatában elmondotta, hogy Dimisi Istvánnénak hívják, hárem nappal Szegedre irkezise alőll meni firjhez Sárospatakon. A lakodalom ulán f írjével együtt Szegedre jött apósa meglátogatására. Többet nem tudtak meg tőle a rendőrségen. Nyomozni kezdtek az öreg Dömösi után, ikit meg is laláitik a Visárhelyi-sugáruton. Az öreg Dömösi elmondotta, hogy a hölgy tényleg a menye, aki fiivil együtt Sárospatakról jött le látogatásira. Egy napig voltak együtt, de semaai különösebb viselkedést nem vett észre az aszszonyon. Este a fiatalok kistentek az álíonásra, hogy hazautazzanak és azóta nem is látta őket. Elmondotta még, bogy másmp levelet kapott fiától smelyet Budapestre utazásakor egy közbeeső állomásról irt és közölte vele, hogy • fiatalasszony a szegedi állomáson megsxikiit tőle és kéri, hogyha véletlenül Jelestkeine és pénzt, vagy más valamit, kérne, ne adjanik neki, mert nem vállal érié felelőstigei. Kedden ujsbb f jrdulat állott be ez ügyben. A rendőrsig elmire egy levil irkexeti Mildnibil, melyei Dömisl István küldött. A levélben elmondja, bogy egy pesti újság utján értesült menyasszonyának, illetve feleséginek sorsiról. Tudomására hozza a rendőrségnek, hogy a hölgyet nem Takács, hanem Imre Jolánnak hivják, ski neki eddig még esik menyasszonya. Sárospatakon akarták megtartani as esküvöt, de egy ottani ur, akit nem nevez meg, minden erejével azon volt, hogy ezt a bázaisigot meg* akadályozza. Az esküvő előtt tehit lejött meny* asszonyival Stigedre, hogy a leendő feleségét szüleinek is bemutassa. Menyasszonyin mir Síroipatakon is észrevette, hogy nincs egészen rendben. Az uton, a vonatban azután egészen különSsen viselkedett, Ciupftn apja házinál tanúsított kissé nyugodtabb viselkedést, miért is apjt semmit sem vett észre. Este, mikor vissza akartak utazni Pestre, a szegedi állomáson megtsgadta menyasszonyinak egy kérését, amiért az durcisan hitat fordítva szó nilkil otthagyta őt. Utinament és látta, amint menyasszonya egy közeli vendéglőben nigy firji társaságában mulatott. Asztaluk mellett elmenve menyasszonya rámutatott, hogy ez a férjem. A társaságában levő négy féifi ezt nem hitte el, sőt megjegyzésekkel is illették Dömösi István*, aki ekkor elhatározta, hogy otthagyja és egyedül utazott Pestre, ahonntn Milánóba indult. Menyasszonya betegségeért elsősorban azt a sárospataki urat vádolja, aki megakadályozta egybekeléseket, de okolja azokat az urakat is, akikkel menyasszonya együtt mulatott. A levélhez csatolva elküldölte saját fényképét és a házaisághoz szükséges iratokat. Ktri a rendőrséget, hogy a fényképet mutassák meg beteg menyasszonyinak, hálha annak látása olyan listást tesz a betegre, bogy előtegilí gyógyulásit. Dömösi litván, aki egy milánói mgy gyirban tüzzománcozó, arra kérte még a rendőrséget, hogy lehetőleg hamarosan értesítsék öt menyasszonyinak hollétéről, »ivel mén most is szereti a szerencsében fer«1nfé8í. I A gyüvő hétön, hétfőn, keddön nagy vígság lösz a Korzó mozgóddba. Gö e Gábor biró ur. 1 x Öarüo bármit vásárol, kérje a ütimagyarország ingyenhirdetisi szeivinyii.