Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-19 / 191. szám

•121 augusztus 19. DBLMAGTARORSZAQ 3 Andor Zsigmond szerdán délután kifizette színészeit. A járásbíróságon augusztus 31-érc tűzték ki a város pórénak tárgyalását, d« a tárgyalás magtartásán már nsm lesz szükség. A nyári szegedi ssinbáz, ugy látszik, sz utolsó felvonás felé közeledik és a (elek szerint augusztus 31-én legördül a függöny, a nyári operett véget ér. Az augusztus harmincegyedik! dátamot szerda dé'előtt a Járásbíróságon /«lakevlcs Árpád alelnök tűzte ki, mint a város által indított pör tárgyalásának napját és ez a járásbiró8ági tárgyalás lesz a fináléja ennek a sok szerzővel dicsekedő nyári színdarabnak, amelyet egyesek szerint Andor Zsigmond részben csak azért tűzött műsorra, bogy a közönség megismerle a szerzők és szereplök kvalitásait. A szinházi válság elsimiiáia ejyébkéní ma délelőtt megkezdődött. Andor Zsigmond azlnigazgató ugyanié megkezdte a színének hátralékos gdzst/dnak kifizetéséi. Először a csődöt kérő szinészeket, Baróti Józsefei, Kertész Vilmost és Beck Miklóst fizették ki, utánuk kö veikeztek a táriu'at többi tagjai és Asder Zsigmond ma mdr a társulat egyetlen tagjának sem lartezik. Augusztus 16-ig az összes gázsikat kiegyenlítette. Ugyancsak ma délelölt fejeződlek be a hilelezűkkel folytatott tárgyalások is és ezeknek eredménye az, hogy Andor Zsigmond hitelezőivel mogánegyszségst kötött és az egyezség értelmében 12 és 18 hénap alatt fizeti ki a tartozás száz százalékát. A város Isnácsa — mint ismeretes — a bírósághoz fordult a szinigazgató szerződésének felbontása iránt é« a járásbíróság a tárgyalás napjául augusztus 31 él tűzte ki. Értesülésünk szerint a város tanácsa, amennyiben Andor igazolja, hogy kifizette a társulat tagjait és a hitelezőkkel is megállapodott, a kilátástalan pör további vitelétől eláll, illetve a pörben szűneielteíést kér. Ha pedig Andor kötelezettségeinek eleget tett, a Szinész Egyesület azonnal leküldi a miniszter által kiadott koncessziót és a szezon megnyitásának akadálya nem lehat. A szinház szanálásáról Andor fegügyl tanácsosa ezeket mondta: — Andor Zsigmond szinigazgató ma kifizette színészei követeléseit, aminek folyományakép a csődnyitási kérvényt visszaveatdk. — Egyéb hitelező! túlnyomó részével egyezséget kötött, amelynek értelmében azok követeléseit 1926. évi október 15-<ö! és november 15 tői kezdődően 12 és 18 hónap alatt törleszti oly részletekben, amelyeket a szinház gyengébb látogatottsága mellett is kényelmesen eibir. Három kisebb hitelezővel még folynak az egyezségi tárgyaiások, amelyek eddig csak technikai okokból nem voltak befejezhetők, azonban ezen (ételek Andor ügyének rendezésében zavarólag már nem fognak hatni. — Minden kereskedőnek, minden üxemnek és minden vállalatnak vannak tartozásai és szakértők véleménye szerint Andor tartozásai nem haladják meg azt az összeget, amelyet színházának forgalma elbir. Nem is az összeg nagysága volt elviselhetetlen teher az ő vállal kozásánál, hanem a szükséges kereskedelmi érzék negligálása, a hitelezők egyrészének a város szanálási terve által felcsigázott mohósága idézte elő az ő belyzeiét és nem utolsó szerepe volt azon körülménynek sem, hogy egyes újságok nap-nap után foglalkozván az ő vagyoni viszonyaival es bajaival, a szó szoros érteimében mindenki elrettent attól, bogy vagyoni kérdésekben tárgyalásba bocsájtkozzék és valamilyen rendezés sikerüljön. — Az ország minden színháza bajban van. A színigazgatók kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudnak és ezzel szemben Andor müviszi leljesilményeért a városi tanács legmelegebb elismeréséi nyerte el. — A város által folyamatba teit pör birói döntése elé Andor Zsigmond nyugodtan néz és nem kiván azok hibáiba esni, — akik előre hangulatot ipat kodnak kelfeni ellene. „Vizrazziét" tartanak a külvárosrészekben. Csatorna nincs, de a víznek nem szabad kifolyni az uccára. Az elhanyagolt külvárosrészek szomorú képe eléggé ismeretes a nyilvánosság elölt — csak éppen a tanács nem ismeri eléggé. Ezeken a hasábokon már nem egyszer beszámoltunk az elöntött, szomorú városrészekről, ahol csatorna nincs és mocsarak felett térnek nyugalomra a szerencsétlen emberek, akiket sorsuk Szeged külvárosaiba vetett. Most igen érdekes intézkedés tartja izgalomban ezeket az embereket. Rendőrök járják végig a házakat, szinte vlzraz• ziákat tartanak, hogy az elhasznált viz ne folyjon ki az uccára. Csatornák azonban nincsenek, de mocsarak, tavak és ingoványok virulnak. Ujabban serra fárfák a pociolyds uccák házait a rendőrik és kifogásolják, hogy a mosás és egyéb tisztálkodási vagy háztartási célokra használt viz kifolyik a méteres mélységű uccai zöld vizbe. Büntetés vár arra, aki ki merészeli istent az elhasznált vizet az uccára. Ezek után pedig felmerült az az általános óhaj: mondaná meg a tanács, hogy hevn öntsék ii ezt a vizet, ha csatornák helyett baci'lusokkal leli nyílott, mély árkok vannak ? £s hova vezessék a házak tetejéről lefolyó esővizet ? A kilálásba helyezett büntetést és a rendőrség sűrű látogatását igyekszik mindenki elkerülni, de módét rá stnki sem tud. Minden ilyen sürün megismétlődő rendőri figyelmeztetés és kilátásba helyezett büntetés érthető izgalmat vált ki a pusztulásra itélt városrészeken. A pincékből nyugodtan szivódik fel a falakba a tuberkulózis mérgező leheliete, amelyet bőven táplálnak a pocsolyás árkok. A furotl kutak bőséges táplálékot nyújtanak a járványokat kitűnően terjesztő szúnyogoknak és békáknak, de a mosdó víznek nincs egy tenyérnyi helye e tengernyi mocsár felett. A kegyesen elrendelt és végrehajtott ároktisztító munkálatok szerencsésen befejeződtek: ott áll a többéves megerjedi szenny és piszok a járdák mellett, az árkok szélén és ontji az augusztusi hőségbe a fertők egészséges illalát. íme: ez Szeged. A középkori omladozó ispotálytól — a modern közkórházig Végig a közkórház újjászületett jalai között. Pontosan száz éve annak, hogy a kórház középső részét felépítették és éssrevették, hogy az emeletes épület faléi nedvesek. Száz éven át egészségtelen bagolyvár volt a kórház, mig 1926 ban végre hozzáláttak a hatalmas épülettömb radikális renoválásához;. Ha idegen tévedt Szegedre, a kórházat letagadták előtte. A nagyviz után, amidőn amerikai gyorsasággal modern város épült fel a romok felett, a közkőrház újjáépítéséről teljesen megfeledkeztek. Akkor még nem volt fontos a kórház, ahová csak szegények jártak be meghalni, de ások is már csak akkor, ha a halál 3zeie megérintette beteg testüket. Ez az irtózás a vizes, ned/es, psnésses falu fcözkórháztól — amelyet bátran elnevezhettek szegények házának — megmaradt a háború alatt, mondhatni egészen napjainkig. Hiábavaló munka voit a közkórház derék orvosainak minden önfeláldozása, a mindenkori igazgatók küzdelme a város makacs szenátusával. A közegészségügy, a folyton szaporodó város l&kosságána^ ijesztő mérvű betegstatisztikája felett kézlegyintéssel tértek napirendre. A háború előtii csstendőben már ugy volt, hogy újjáépítik a közkórhá?at. Talán még uj emeletet is húztak volna rá. Mig később teljesen uj kórházat akartak építeni, de jött a háború, amely megakadályozott minden fejlődést, meghiúsított minden egészséges tervet és lehetetlenné tett minden akarást. Azután jött az egyetem. Ki gondolt most az elhagyatott középkorba vató ispotályra. Az egyelem volt az első. A kórházról senki semmit sem akart tudni. Kivül-belül hullott a vakolat, a szél vigan fütyült az összetöredezett ablakokon át. Az egyik szárnyépületet oszlopokkal támogatták fel. Félni kellett az egész épületrész beomlásálól. A kórtermek felszerelései siralmas állapotba jutottak. A néha ajándék formájában kapott segélyekkel csak a legszükségesebb javítási munkálatokat tudták elvégezni. Mindenre kiterjedő általános renováltatásra gondolni sem lehetett. A városnak nem volt pénze. Pedig már hulladozott a belső mennyezet, a lépcsők minden lépés után keservesen nyikorogtak és a padlás éjszakánként baglyok tanyája volt. A betegek minél hamarabb menekülni akartak innen, a betévedtek pedig elbúcsúztak a földi éleitől, amidőn legelőször szippantottak a kórterem nehéz levegőjéből. Pusztulás és egészségíelenség volt itt mindenütt. Az orvosok hősies küzdelemmel néztek végig a pusztulás országában. Ők csak dolgoztak, vigasztalgattak és gyógyítottak. Nem rajtuk múlott, hogy mindenki szégyenkezve gondolt a kórház siralmas helyzetére. * Egészen az utolsó időkig a vár.os legutolsó épülete volt a közkórház. Januárban aztán serény munkáskezek állványoztak az uccai front felől. A városi mérnökség elkészítette a renovál tatási költségvetést. Az épület minden részében elkezdődött a? ujjáaiakitási munka. Az épület renoválási munkálatát tulajdonképen dr. Debre Péter Igazgatófőorvos vezette. Minden legkisebb munka az ő intenciója szerint történt. A legkisebb és legjelentéktelenebb részlet sem kerülte el figyelmét. Talán teljesen az ö érdeme az, hogy az átalakítási munka nyolcadik hónapjában az elhagyatott ispotályból modern kórház fejlődött ki. Mar kora regget künn volt a munkások között. Irányított, tervezett. Minden fal az ö szemeláttára változott át. thsetlen munkájának talán a legnagyobb jutalmát kapta meg kedden délelőtt, amidőn Scultéty Sándor főszámvevő a kórház megtekintése uián a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: — Uraim, nézzék meg a közkórházat, nem lehet ráismerni. A város minden polgára büszke lehet rá. • Kívülről impozánsan uj épület. A főbejárat előtt néhai Boross Józsel szoboralapját készitik. Pillanatok múlva már Debre Péter igazgató-főorvos fjgad. Baldog és büszke. Nagyon meg van elégedve a Kórházával. — Majd elámulnak az orvoskongresszus tagjai — mondja —, hogy mit csináltunk a romokból... Ssives kalauzolással vezet végig az épületen. Végigjárjuk az emeleteket, a kórtermeket, a mellékhelyisegeket. Mindent a íegapróiékosabb részlettel magyaráz el. A bejárat jobb oldalán az eddigi gondnoki ltkis helyébe az adminisztrációs iroda kerü?. Ide kerülnek először a betegek. Eddig az emeleteket járták beteg testtel, mig eljutottak a felvételi irodába. Most a gondnoki lakás került az emeletre. A hatalmas emeleti folyosó még friss a kőművesmunkától. Az udvar felöli részen szárnyas, 2—3 méter széles ablakok. Eddig félméteres apró kalitkák voltak az ablakok. Mint a börtönben. Az ajtók is ujjak. A kórtermek vakító fehérek. Felül meszelt lat, alul másfélméter magasságig világos olajfestés. A kórtermekben öblögetős vizcsap. Eddig a tuíső szomszédba jártak vizért a lábidozó betegek. A villanylámpa külsővezetékei eltűntek a faiakról. Régebben ezek valóságos porlerakodó fészkek voltak. Ma benn a falban fut végig a vezeték. Ismét künt a folyosón szabályos távolságokban fpró erkélyek a járni nemtudó betegek részére. A Röntgen-termet nemrégiben még cölöp tartotta fenn. Ma rá sem lehet ismerni az elhanyagolt épületrészre. A levegős, tiszta kórtermek mellett, apró betegszobák kllnisasserüen, tisztviselők részére. A folyosó egyes részein üvegajtós válaszfalak. A tervező agynak mindenre kiterjedt a figyelme. A konyhák modern komforttal berendezve. Méteres magasságban fayence falak. A fürdőszobák is modem berendezésnek. Minden osztálynak külön iütdöszobája van. Eddig a betegek a folyosóra jártak ki mosakodni, pedig a véget nem érö folyosón csak két árva vizcsap volt... * Néhány nap múlva teljesen készen lesz az emelet. A földszinten összezsúfolt betegek ismét visszakerülnek régi helyeikre, a teljesen uj berendezésű kórtermekbe. Ujak lesanek az ágyak, kijavitva a ruhanemüeSr. A legtöbb felszerelési tárgyat pedig teljesen ujjal cserélték ki. A kórház udvarában még teljes a káosz. Maiteres és téglatörmelékes az udvar. Ide valóságos