Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-11 / 158. szám

1916 jnfins 11. DBLMAQYAKORSZAfl 5 KÖZBESZÓLÁS. 1. A belügyminiszter lebát síért oldoHi fel a közgyűlési határozatot, meri neai iarf|a érdek­teleneknek a kinevezett és választott — a man­dátummeghosszabbitással minden választolt tisztviselő kinevezeité vált — tisztviselőket s ennélfogva aggályosaknak tarifa a tisztviselők szavazatait. Ezzel szemben: a fővárosi törvény megalkotásánál a liberális és demokrata ellen­zék a belügyminiszter ellenzésével szemben nem tudta elfogadtatni azt as álláspontlát, amely a közigazgatási tisztviselőktől meg akarla vonni a közgyűlésen gyakorolható szavazati jo­got. Most már kérdezzük csendesen, hogy lebet közös nevezőre hosni ezt a két tört ál­láspontot? Vagy érdektelenek a közigazgatási tisztviselők közigazgatási ügyekben s akkor ne méltóztassanak rá hivatkozni a feloldó batiro­zatok ürügyéül. Vagy pedig érdekeltek s akkor nem szabad érdekeli szavazatukkal meghami­sítani a választott közgyűlés igazi akaratát. Ami ürügynek jé, legyen jó indoknak is; ami indoknak rossz, ne lehessen ürügy se. Ugyan mi teszi érdekeltié a tanácsnok nyugdíjazása kérdésében mondjuk: a főorvost, főmérnököt, ^levéltárosi. vagy közgyámot? A közigazgatás nagy kérdéseiben az adminlsztrdctó tisztviselői leszavazhatják az önkormányzati testület válasz tott tagjait, érdektelen a szavazatuk a boán a kérdésoen, bogy az autonómiával rendelkező polgárság mennyi lerbet akar magára vállalni, de nyomoan érdekeltekké válnak, ha — o'yan határozat hozatalában vesznek részt, melyei meg kell semmisíteni, vagy fel kell oldani. Van-e érdektelenség — ennél érdekesebb? 2. Ne akarják kívülről kormányozni a várost — fakadt ki a napokban a város első polgára. Kik akarlak kívülről koimányozni? Talán a tömeg, a mob, az ncca népe, a fölzaklatott csőcselék, a — leszerelt katonák terrorszerve­zete? Dehogy ők, dehogy, hol vannak azok a válságos idők, amikor ágyút szegeztek a vá­rosházának s munkástanácsokban terrorizálták a köztisztviselőket? Kik akarják most kívülről kormányozni a várost? A törvényhatésági bi­zottság tagjai, as önkormányzat szerve, az autonomia megvalósítói, akikben testet ölt a a polgárság önigazgatásának elve. Kik vannak bent, ha a közgyűlés tagjai kint vannak ? Nem kell talán megismételni: nem rajongunk az el­öregedett, elűtőérmeszesedetl, kivénhedt, körszakállas és vattásfOlü törvényhatósági bi­zottságért. De végtére is: a közgyűlés nem tehet róla, hogy megöregedett, hogy ereiben sós viz folyik vér helyett, ha létován, bátorta­lanul, kezdeményező ötlet, sőt lélek nélkül szu­nyókál is a közigazgatás téli kikötőjében, mégis: egyetlen szerve az önkormányzatnak, szavában és cselekvésében a Város szól és cselekszik. Kint a közgyűlés és bent a Ianács? Kint as elhatározás és bent a végrehajtás? Kint az önkormányzat és bent az adminiszt­ráció? Kint a farkas és bent a bárány ? 3. Érthetetlennek látszik ez a szubjektive bizo­nyára jogos türelmetlenség. A közgyűlési lagok többségének szervezete csupán azt kérte, hogy műszaki munka átvételénél műszaki képzettsé­get alkalmazzanak. Eszel a kívánsággal szem­ben objektív ellenvetésekre alig lehet hivat­kozni. Megfelelő ember a megfelelő helyen — miért kell e kívánság elölt körlöltéei emelni. Eddig » volt a rendszer, hogy a kövezések át­vételéhez legalább két gyógyszerészt küldtek ki;az ember csodálkozik azon, hogy Bokor Adolfnak és Franki Antalnak nincsenek még epekövei, annyi követ vetlek már át. Nagyon betegek lehelnek azok a közmunkák, amelyek két patikus karján lépkednek át a köz­tulajdonba. 4, A válaszlói névjegyzék harmincezer választó­jával szemben csak kélszázegynébány felszólamlás történt. Budapesten hatvanháromezer, nálunk két­száz — igazán nem lehet panaszkodni, hogy a város népe nem fogadja bizalommal hatósága munkáját. ^Lnhelne talán arról is szó, hogy a pfrlok, természetesen az fellenzéki pártok — mert a világon mindenütt ugy van, bogy a vá­laszlói listákbői csak az ellenzéki szavszók szoktak kimaradni — meglelték-e kötelességü­ket, biztosilollák-e minden katonájuk számára az alkotmányos küzdelem egyetlen munícióját: a választójogot. Vájjon a harmincezer választó közül nem maridt ki kélszáz igényjogosultnál több? Vigy az ellenzéki pártok szervezetei is belenyugodtak a hatósági seregszemlébe? Vagy talán ebben az öngyilkossági epidémiá­ban a választók már csak a kötél és revolver közölt választanak? A törvényszék elrendelte a színigazgató kényszeregyezségét. Augusztus 27-én lesz as egyezségi tárgyalás. Jelentette a Dilmagyararszág, hogy Andor Zsigmond színigazgató a csődcyilási tárgyalá­sok folyamán váratlanul bejelentette, hogy kinyizeregyezsiget kér maga ellen. A legutóbbi tárgyaláson Andor képviseletében dr. Scbwarcz Józsel 48 órai haladékot kért arra, hogy a kényszeregyezségi ajánlatot beadhassa. A bíró­ság a kért haladékot megadta. A 48 óra szom­baton délelőtt járt le és ezt megelőzőleg a kényszeregyességi kérelem kellő időben be is érkezett a törvényszékhez. A színigazgató kényszeregyezségi kérelme, mint ismeretes, teljes 100 százalékos kielégítési ajánlati fel a hitelezőknek. A követelések 40 százalékát nyolc hónap leforgása alatt, mig a hátralévő 60 százalékot további nyolc hónap alait, később megállapított részletekben fizetné. Kulit Rezső törvényszéki biró még szomba­ton délelőtt döntőit a kényszeregyezségi kére­lem ügyében. A feleknek kikézbesitett végzés szerint a szegedi törvényszék elrendelte a kény* szeregyezségei. A törvényszék felszólítja a hite­lezőket, hogy követeléseiket augusztus huszadi­káig jelenisik be, mert a későbbi bejelenlések csak akkor, nyernek kielégítést, amikor már mindenki megkapta a kvóla szerinti járandó­ságát. Az első egyezkedési tárgyalás napját augusztus 27-re tűzte ki a bíróság és vagyon* felügyelőnek dr. Téth Imre ügyvédet ne­vezi e ki. A kényszeregyezségi eljárás természetesen nem vonatkozik a színtársulat tagjaira, akik az eljárástól függetlenül teljes összegben meg­kapják elmaradt gázsijukat. Értesülésünk sze­rint Andor Zsigmond a legkomolyabban fog­lalkozik azzal a tervvel, hogy egy nagytőkiji piazes társsal lép szoros összeköttetésbe, hogy a társulat tagjai még e hónap folyamán meg­kapják járandóságaikat. Megnyergelték az alsótanyai tüzparipát. Szombaton reggel hivatalosan megnyergelték az alsótanyai tüzparipát. A frissen lefektetett keskeny vágányokon hosszút füttyentett az első gözmozdony és tüsszögve, köhécselve megin­dult Alsótanya felé. Igaz, hogy néhány száz­méternyi gurulás után megállt, olf, ahol a sín­pár megszakadt apró kerekei alatt, de azért valódi mozdony volt, ha lilipufi mérelü is, sí­neken meni, hl keskenynyomtávolun is és — ami a fő — a három évtizeddel ezelőtt mtg­álmadoü alsótanyai vasutat képviselte. A levegőben is volt valami vidám ünnepé­lyesség. A hőség, vagy a pénfskesti bankettről származó másnaposság verejtéket csalt a kis­vasút bábáinak homlokára, de ai is meglehet, hogy ez arcok fényességének az öröm voll az oka. Tulajdonképpen száraz in szürke közigazga­tási aktus történt ciak a kisvasút épülő Jgaz­gatösdgi palotája* előtt. A kereskedelmi mi­niszter engedélye alapján as érdekeli hatóságok képviselői tartottak helyszíni értekezletet, hogy msgállapitsák azokat a feltételekel és módoza­tokat, amelyek szerint a kisvasulat építő vál­lalat üzembehelyezhet kél gőzmozdonyt az épülő vasutpályán a vasútépítési anyagok szál­lításáré. Mert, mint minden vasutat, az alsó­tanyai kisvasulat is ugy építik, hogy a kavi­csot, a talpfákat és a síneket az anyagforráshoz legközelebb eső pontról magán a fokozatosan hosszabbodó uj vasútvonalon szállítják ki a helyszínre. A helyszíni értekezlet kilenc órakor kezdő­dőit Htmoin Rezső állomásfőnök hivatalszobá­jában, a személypályaudvaron dr. O12 Lajos vasúti és hajózási főfelügyelő elnökletével. Az értekezleten megjelentek a vasút, a villamos igazgatóság és az államrendőrség képviselői, a város hatóságát Bokor Pál polgármester-, helyettes és dr. Ördögh Lajos Ib. tanácsnok képviselte, ott volt Szaaxtoy László, a kisvasút tervezője, Berzenczey Domokos műszaki főta­nácsos, Mihdiyjfy László főmérnök is, a vasút­építő vállalat képviseletében pedig Atsddy Elemér mérnök. Az értekezlet megnyitása után a bizottság a máv. pályáitstjén keresztül levo­nult a kisvasul központi pályatestjére, ahol lázasan folyik a munka. Az igazgatósági épület, amelyet a vasútépítők önérze'e „palotának" mond, befejezéshez közeledik. Falait már vakol­ják. Mellette áll a kisvasút saját külön víztor­nya, amely viszonylagosan magisabb a Szenl István-téii víztoronynál. Olyan, mintha valami halalmas vaskorsót vékony vaslábakra állitolt volna fel valami játékos kedvű Qulliver iti, a lilipuli méretek birodalmában. A keskeny sín­párok össze-vissza szaladgálnak a sárga ho­mok- és ksvicsrengeteg köiött és a „palota előtt" áll a két gözmozdony az anyagszállitó teherkocsikkal. George Slepbenson álmodhatta ilyennek azt a vasutat, amily 1823-ban Siack­ton és Darllngtan közölt megindult. Az egyik füstölgő kéményü liliputi mozdony udvariasan a bizottság elé sielelt és néhányszor elmanőve­rezett az ámuló városiak előtt. Persze volt Iréfa és viccelődés elég, amely láthatólag bántotta a vasútépítőket. — Vígyázs Domi — kiáltott valaki Berzen­czeyre, aki tulközel állt a masinához —, fel ns borítsd, mert akkor ketten se birjuk vissza­emelni a sínre. Amikor aztán alaposan megcsudálta már mindenki, Mlhályffy Ltszlő felugrott a gépész mellé és annak ellenére, hogy fefe már nem féri el a mozdony teteje alitl, hanem messze kihajtott belőle, erélyes komolysággal adta ki a parancsot as indulásra. A kis gőzma8ina köhögött egy natyol, majd irgalmatlan hosszul füttyentve megindult. — Éppen ugy tesz, mint egy nagy — állapí­totta meg valaki. De a mozdony nem sokat (örCdölt a tréfás megjegyzésekkel, hanem büszkén pöffőgött végig a pályán, átzökkent azon a ponlon is, ahol a Máv. vonalát keresztezi a kisvasút, majd megállt. Néhány méterrel odébb még csáká­nyozták a talpfák alá a bányakavicsol a mun­kások. Három és félkilométer hosszú vonal­szakaszon azonban már lefektették a síneket. A bizottság néhány perc múlva szintén a kereszteződéshez ért, vizsgáiiák a síneket, a váltókat, a töltést, majd visszamentek a moz­donnyal együtt az igazgatósági palota elé, ahol a fényképész kéri barátságos arcot a társaság­tól. Rtjla lesz a képen mindenki, a „palota" is, a két mozdony is, ha ugyan Mihályffy Laci cyranoi sajátosságának halalmas árnyéka ho­mályba nem borította. Mihályffy Lici egyébként ugy veregette meg a lüzparipa oldalát, hogy azt a Dcrby-győztes Naplopó gazdája is megirigyelhette volna. Ezzel azután a helyszíni szemle véget ért, a bizottság visszavonult a nagyállomásra, ahol felvették a jegyzökönyvet a tárgyalás ered­ményeiről. Útközben Szisitay László műegyetemi tanárral, a vasút tervezőjével beszélgettünk, aki elmon­dotta, hogy a sínek lefektetése most már tempús gyorsasággal hilad majd. Naponta dlleg hat-hétszdzméterei vonaldarabbal növe­kedik a vaspálya. Kunhalomnál pedig, ahol a vasul elágazik, kellői erővel folytatják a munkát.

Next

/
Thumbnails
Contents