Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-28 / 172. szám

4 DELMAQYARORSZAQ 1926 julius 28. ugy, hogy a nalt évben feletégeai is én, uj rabét se« csináltattunk. A blróeág nem ad helyt a kényezeregyezségf kérelemnek. Ezulán dr. Fekete Láuló, Andor jogi képviselője intézett kérdést az adőthoz. — Igaz-e, hogy a vagyonfelügyelő egyszer Sem ment ki Vásárhelyre, hogy személyesen megvizsgálja a szinház ügymenetit. Kulit biró: A választ e kérdésre nem engedem meg. Dr. Fekete: Itt a tárgyaláson kifogást emelek a vagyonfelügyelő ellen, mert abban, bogy Andor nem készítette el a vagyoni mérleget, a vagyonfelügyelő hibás. Nem figyelmeztette rá az adúst. Kullr biró: Figyelmeztetem, bogy a vagyonfelügyelő jelentését csak Írásban kritizálbatja és ba nem tartja magát intézkedésemhez, megvonom a szót. Dr. Fekete: Tisztelettel tudomásai veszetn a figyelmeztetést. Felem nevében 15 napi haladékot kérek, mert a rendelkezésre álló idő oly kevés volt, hogy felem nem tudott eleget tenni a rendelkezéseknek. Különben is a magyar birói gyakorlatban példátlanul ilf, bogy ilyen nagyfontosságú kényszeregyezségi ügyet egy hónap alatt befejezzenek ... — Kalit biró: Ügyvéd úrtól megvonom a szót, mert a birói eljárást kritizálta. Tessék leülni... Kersch Ferenc a hitelezők egyik csoportja nevében ellenzi az elhalasztást. As eljárás befejezését és as iratok áttételét kéri a csődbírósághoz. Dr. Pálfy Zolién a halasztás megadása mellett nyilatkozott, mert a hitelezők érdekeit csak igy látja biztosítottnak. Dr. Burger Béla felei nevében a halasztás ellen szólalt fel. A megjelent hitelezők pedig, színészek, műszaki személyzet és zenekari tagok, a biró kérdésére kórusban válaszoltak: — Nem adunk halasztást / A végzés. A jegyzökönyvek aláirása ulán Kulir Rezső néma csendben hirdette ki a birósig végzését. — A kényszeregyezségi kérelemnek a törvényszék nem ad helyt és az eljárást megszünteti. A végzés indoklása megállapitja, hogy Andornak szabad vagyona nincs s igy hitelezőit nem tudja kielégiteni. Meg kellett már csak azért is szűntetni az eljárást, mert az adás nem tett elegei a kényszeregyezségi eljárás rendelkezésének és nem helyezte letétbe az eljárás költségeit. A vagyonfelügyelői jelentésből kitűnik, hogy a vagyonfelügyelő többször felhívta Andor Zsigmondot a vagyoni mérleg elkészítésére, aminek hiányában a birőság a vagyoni státusz felől teljesen tájékozatlan s igy az eljárást meg kellett szüntetni. A kihirdetett végzés ellen Andor Zsigmond felülfolyamodást jelentett be az Ítélőtáblához és ezzei az izgatott hangulatu tárgyalás véget ért. laMNMMMMMMIWf^^ Diriórái, vagy világító a fogadalmi A közönségnek egyik legsúlyosabb kifogása a fogadalmi templom ellen az, hogy az órák helye tulalacsonyra került. „Akár ne is lenne óra rajta — mondogatják az emberek —, hiszen igy míg a szomszéd uccából se lehet majd leolvasni róla az időt". A temploraépitök azonban elhárítják és lemosolyogják ezt a kiiogást és azzal ét veinek, hogy az óra a fogadalmi templomon tulajdonképen csak disz lesz, mert messze látszó órája úgyis van a városnak a városháza tornyán. A városháza úrái még éjszaka is mulatják az időt, mert világitolt számlapjuk van. „Elég hiba — mosdja a publikum —, hogy a fogadalmi templom óráját nem látják el világitó szerkezettel". Ettől a vitától függetlenül óra mégis csak kerül a fogadalmi templomra, még pedig nyolc darab, mindegyik toronyra négy-négy. A mérnöki hivatal már tárgyal is az írásokkal, iHetve érdeklődik az ssg vs^^^s^^sKiisasssssssí és zenélő órái lesznek templomnak. árak iránt. Egy budapesti órásmester ajánlatát már be is mutatta. Ajánlata szerint az óra ötvennégymillió koronába kerül, ha azonban a város automatikusan működő lelhuző szerkezettel kivánja, akkor tizennyolcmillió koronával drágább. A budapesti mester azt is közli a várossal, hogy az órát elmés világitószerkezcttel is ki lehetne egészíteni. A torony gombjain elhelyezett lámpák a negyedeket felvillanó fehér, a félórákat piros, a háromnegyedeket zöld, az egészeket narancssárga fénnyel jeleznék. Ajánl ezenkívül komplikált harangjátékokat is a fogadalmi templom számára, olyanokat, amelyek akár rövid operaáriákat is eljátszhatnak, azonban ennek az árát nem közli. A vároa hatósága valószínűleg több órástői kér ajánlatot és csak azután bizza meg azokat az órák leszállításával és leiszerelésével. A szegedi gyapjufonóda, a haldokló takácsipar és a munkanélküliség. A Délmagyarország egyik legutóbbi számában igen érdekes és igen szomorú tudősitás számolt be az agonizáló szegedi takácsipar helyzetéről. Mikép egy vizcsöppben a napnak egész spectruma, ugy tükrözik a Kun Sándor kis szövCdéjében az egész magyar kézmüiparosság vigasztalan vergőáissel telt helyzete. Engedje meg kedves Szerkesztő ur, hogy ehhez a kérdéshez néhány szóval hozzászóljak. Elsősorban is meg kell állapítanom, hogy Szegeden nerccsak Kun Sándor az egyedüli, aki kézi szövéssel iparszerüen foglalkozik. Vannak iit többen, érdemes takácsok, régi „céhbeliek", akik „von Pick.auí" mesterei ennek a szakmának és keservesen küafcődnek a napi kenyérért a szövőszék mellett. Nem célom őfcet most abból a tiszteletreméltó homályból kiemelni, melyben nape3ti munkában görnyedve ragaszkodnak ahhoz a mesterséghez, mely valamikor a világ legelitebb kézműiparának süámitett. Hoi?y egy kis történelmi rellexióva! is ssolgáijak: Gent városa V. Károly idejében például, nem kevesebb mint 40.000 szövőt, tonót, festőt, harisnyakőszitőt stb. foglalkoztatott a tcxilszekmában éa azok a hires posztók, bársonyok, broháíok, melyek a Napkirály é3 más európai uralkodók udfatában a takácsmüvésset remekeit reprezentálták, jőré3st mind a geiti takácsok ke*ei feöíü! kerüllek fel. Ilyeaképen Gent városa Európa ttxüüpari centruma volt a XIV. században, ahol Hanry Fite, *z angol gaadaságíörténeirnl iró szerint külOnbÖJtő országok nem kevesebb miat 20 követséget tartottak fenn, a polgári iáiét, pompázó gazdaság szinte hihetetlenül megnőve • kedetí, a népesség szaporulata ptdig íviői évié nagyobb arányokat öltött. Gent tehát akkor Európa egyik legnagyobb városa volt és talán nem minden alap nélkül dicsekedett el V. Károly a francia Szép Fülöp előtt, hogy egész Páris elfér az ő keztyüjében, — dans oon gant (Ghent)... Természetesen ez a viruló jóiét, a gazdaságadta önérzet a genti céhbeliek minden gesztusán meglátszott. NoBhát ennek az iparnak régi nemes tradícióival a mechanikai szövőszék feltalálásával, kétségkívül el kellett tűnnie a föld színéről, éppúgy, mint ahogy eltűnt a motolla is, amint az angol Arkwright a mechanikai fonást találta fel. Azonban téves azt hinni, hogy a kéziszövőszék ezzel végképen halálra lett volna itélve. Es legkevésbé voina ok a siránkozásra ott, ahol egy gyapjatermelő vidék anyagát lehetne feldolgozni oly zsánerű szövetekké, aminőket például sem azelőtt, sem ma nem lehet ugy és abban a minőségben gyárilag előállitani, mini a kézi szövőszéken. Ez a szövetzaáricr a hires skót „homespu", mely tartósságával és mintázásával az egéss világon ismertté vált. Nagyon szegényes perspektíva tehát az, hogy E szegedi takácdparnak csak rongyszőnyegszövéssel kellene beérnie, mely felievésnek egyetlen magyarázata csupán abban rejlik, hogy iparfejlesztőpolitikánkban a közöny a hozzánemértéssel versenyez, minélfogva terméaze'esen a szegedi takácsok is nélkülözi!? &%okat EZ eszkö-öket és nyersanyagot, miket egy céltudatos, Mszmüipart előmozdító vagy pártoló szerv játszva tudna rendelkezésükre bocséjtani. A Délmagyarország újévi számában felhívtam a j szegedi kösvélemény figyelmét arra, hogy mit jelentene Sseged városának a tex iliparsak szélesebb rétegekben való meghonosítása. Lehet, hogr az adott viszonyok között akkor a te vetett íerv a gazdasági delaitizmus hangulatában a pusztában elhangzott szó volt. Azonban itt most másról van szó. Ha az akkor felvázolt keretek egy iparváros megteremtésére ezidőszerint nem is tölthetők ki, de mindenesetre vannak bizonyos lehetőségek, melyeknek financiális keresztülWhelősige kétségen felül áll. Mutasson Sseged városa példát arra nézve, hogyan lehet igazán produktív befektetéssel állandó munkaalkalmat teremteni: csinálja meg a saját gyapjufonódáját és a saját appreturálát, az egyikkel a kéziszövőknek juttat állandóan nyersanyagot, a másikkal pedig a késiszövöszéken elkészített szövetet teszi eladóképessé. Mert ma az a helyzet, hogy Szegednek ma egyetlen gyapjutonója sincsen, mely a szövőket ki tudná szolgálni és azok külföldről kénytelenek fonalat hozatni akkor, amidőn a legjobb gyapjuminőségek a legjobban itt szerezhetők be és a legolcsóbban itt lennének feldolgozhatók. Egy ily fonódának a létesítése uj vérkeringést hozhatna a letargiában tespedő szegedi szövőiparba. Ami pedig az appreturát (kikészitési eljárás) illeti, tudni kell, hogy az a szövet, mely a szövőszékről lekerül (Loden), még finomitási, kikéssitési munkálatoknak kell, hogy alávettessék, est a munkát Budapesten az ország ma egyetlen appreturaintézete végzi, mely azonban konkurrencia nélkül lévén, meglehetősen megdrágítja a kész szövet árát. Végeredményben tehát ilyen alapon megvalósítható lenne az a rendszer, melynek segítségével az úgynevezett „cottage made homespun" (házilag készített szövetek) kenyeret, munkát adnának a szegedi késziszövötmek, sőt ezen rendszernek lényegéből következik, hogy a kéziszövésből lukrativ foglalkozás lévén, azt számos B listás és foglalkozásnélküli megtanulhatja, miáltal igen számos ember juthatna megélhetéshez. Hogy egy ilyen, a város által kezdeményezett üzem a helyi jelentőség keretein túlnőne, az kétségtelen azért, mert a foaalsiflkségletet egy ily üzem nemcsak a szegedi, hanem a vidéki takácsok körében is ki tudná elégíteni és igy meglehetősen kiterjedt fogyasztópiacot tatáihatna. Itt tehát nem egy a jótékonysággal kacérkodó altruisztikus üzemről, hanem egy rentábilis vállalkozásról van szó, amely szolid kereskedelmi alapon bázisa lehetne a szegedi szövőiparnak. A szükséges gépeket bármely külföldi gyár 3-5 éves törlesztésre szállítja, ugy» hogy a fizetési batáridő leteltével számolni lehet azzal, hogy az üzem gépberendezése jórészt már amortizálódott is. Adva van tehát a lehetősége annak, hogy Szeged városa oly gazdaságpolitikai kezdeményezést mutasson az országnak, mely a jelenlegi stagnáló magánvállalkozás helyébe maga ragadja meg céltudatosan a megtelelő eszközöket a munkaalkalmak megteremtésére. Egyben pedig hatalmas propagandát jelentene es a gesztus a külföld felé*, megmulatva azt, hogy Szeged a textilipar továbbfejlesztése, általában pedig a város iparosítása terén az eddigi municipális felfogás előítéletével szakítva, a textiliparnak még más, nálunk eddig meg nem honositott ágai iránt is a legmelegebb érdeklődést tanusitaná. Huszár Arnold. NAGY ATTRAKCIÓK HETE A MOZGÓKBAN!!! VII. 30., 31. vin. í. cd "55 o >cö 15 GG Csak felnőtteknek I CONRAD VEIDTíiim ?í A titkol éjszakája és Ramon Novarro a férfiszépség legszebb filmje Óceánok faunja egyszerre egy műsorban. Urasági fajburgonya [Sr) US minőségű, piaci árnál olcsóbban kapható. Viszonteladóknak árengedménnyel. SerléshizIalÓkliak róbb, szintén oícsó áron, ingyen ha- I/fttfárc lonfiftúl Püspök ucca 11. sz. WJáUitva k apkató "OVüGi JBltOíítíJ, leleton 15—70. 103