Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-13 / 135. szám

s OJSLIRJia?ASOR8ZA« lf2i junius 13. miniszterelnök is, akii a szociáldemokraták éi a kommunisták p/s/-p/a/-kiáltással fogadtak, viszont a kormánypárt zajosan tapsolt. A miniszterelnök részletesen foglalkozott a tegnapi tűn* tetésekkel és az eseményeket a rendőri jelentésekkel egyezően tárta a parlament elé. A miniszterelnök után a szociáldesaokraták ast indítványozták, hogy a Ház azonnal kezdje meg a vitát a miniszieralnök előterjesztése felett, est az Inditványt azonban a többség elutasította. Félnáromkor kezdték meg a szavazásokst. Az elnök en kinek tette fel az összes ellenzéki határozati javaslatokat szavazásra, amit ax ellenzik tilsikeiiiő lármával, tityülissel, padctapkodással tagadóit. Nihiny kommunista képviselő Iratcsamókat dobált át a kormánypirii padokba, a padok tetejét letérdelték is azzal verték a padokat. Skolartk asszony kommunista képviselő egy kitméter bosszú rúddal támadt Spanek képviselőre. Míg ezek a jelenetek lejátszódtak, a szavazás folyt. Axu'án elvetették az ellenzéknek azt az indítványát, hogy a javaslatot vegyék le a napirendről. Ot órakor ért véget az ölés és csak azután lehetett látni, hogy milyen pusztítást vittek véghez a terem berendezésében. Fényes keretek között tartotta meg ünnepi ülését a statisztikai táriaság. A Magyar Statisztikai Társaság szombaton este hét órakor tartotta IV. ütmepi diszűlését a városháza közgyflési termében. Az ünnepi fllésre Szegedre érkeztek: Dr. Némethy Károly v. b. t. t., Kovács Alajos h. államtitkár és neje, ezek vendégei, dr. Papp Arnold átlamütkár, a M. E., Szilágyi Sándor, a közmunkatanács üv. elnöke, dr. Pogány Frigyes államtitkár, dr. Jancsó Benedek tb. tanár, dr. Kovács Ferenc egyetemi tanár és neje, dr. Bátki Zsigmond, a Nemzeti Muzeuai osztályigazgatója, Dr. Kítly Károly m. tanácsos, a kereskedelmi miniszter képviselője; dr. Weisz István v.Unicsos, a népjóléti és munkaügyi miniszter képviselője, Kel* ler Lajos, a Stefania Szövetség igazgatója, dr. Dobrovics Sándor o. tanácsos, a társaság titkára. dr. Ueretricli Zoltán külügyi o. tanácsos, dr. Pataki Tibor min. eln. o. tanácsos, dr. Ilye« falva Ltjos f*. statisztikai hivatal aligazgatója, dr. Konkoly Thege Qyuli min. tanácsos és még számosan. A Szegedre érkezeit vendégeket as állomáson a város nevében dr. Tótli'Btln főjegyző és dr. Szendrey Jenő tanácsnok fogadták, mig as ünnepi ülésen a város képviseletében dr. Aigntr Károly főispán köszöntötte. A városháza kösgyűlési termében előkelő közönség jelenlétében nyitotta meg dr. Thlrring Qusztáv elnök az Illést. Elnöki megnyitójában kegyeletes szavakkal emlékezett meg a társaság első negynevű elnökéről, Baday Lászlóról és vázolta a társaság céljdt s eddigi működéséi. Kifejtette, mily fontos szerepe van a társaságnak egyrészt a statisztika tudományos iováabfejlssztése, másrészt a hszai közállapotok megismertetése körül, míg az első feladat tekintetében csak segítőtársa iehet a hivatalos statisztikai szerveknek. Ezekkel szemben azonban az az előnye, hogy mint teljesen figgetlen iárstdilmi szerv, szavát minden alkalommal teljes nyíltsággal is határoroítsdggai emelheti fel, ami különösen a külfölddel szemben növeli jelentőségét és súlyát. A társaság frincis folyóiratában megjelent közlemények máris lényegesen hozzájárultak egy igazságosabb külföldi közhangulat és megítélés kialakulásához, a társaság államtudományi intéie'e pedig, amely az egész magyarság életviszonyainak tüzetes vizsgálatát és a magyar igazság bizonyítására szolgáló tudományos anyag összegyűjtését célozza, nagy feladstra hivatott, amelyhez az elnök a nagy magyar Alföld metropolisának támogatását is kéri. Dr. Jancsi Benedek „A statisztika, mint a nemzeti védelem eszköze" cimü előadásában részletesen kifejtette, hogy a magyar statisztikai tudomány által megállapított eredmények mily jelentékeny szerepet játszottak a béketárgyalások alkalmával a magyar érdekek védeltaezésében. Rámutatott továbbá arra, hogy ennek a tudománynak minő fontos feladatai vannak a trianoni béke áltil alkotott uj helyzetben a magyar fajintegritás védelmében, mikor az igazság fegyvereivel harcol ason hamisítások ellen, amelyekkel a cseh, a szerb és a román hivatalos statisztika a megszállott területeken élő magyarság számát az egységes cseh, |ugoszláv és román nemzeti állameszme' kedvééit előbb papiroson a minimumra igyekszik leszállítani, hogy ezt később az állam hatalmi eszközeivel a valóságban is végrehajthassa. Ezután dr. Pogány Frigyes helyettes államtitkár olvasta fel ,A msgyar népoktatásűgyi politika irányelvei s csonka hazánk elemi népoktatásának fejlődése a kiegyezés óta" cimü székfoglaló érleseiéiének egyes részeit, a régmúlt időktől napjainkig taglalva azokat a fő iráiye!vsket, amelyek az elemi oktalás megszervezésében, reformjaiban és fejlesztése (erén időről-időre érvényesültek. Értekezése végén pedig érdekes képét adta a csonka-ország elemi népoktatásinak, szólván ugy a belterületek, mint a paszták, telepek és tanyavidékek kulturális viszonyairól, a vallás-éc közoktatásügyi miniszternek folyamatban levő iskolafejlesztési akciójáról és annak várható eredményeiről. Vasárnap délelőtt avatják honoris caasa doktorrá Némethy Károlyt és Kcvics Alajost, a társaság tagjait Félketlőkor az egyetem díszebédet ad a Kass-szállodában, este psdlg halvacsora lesz Onozónénái. Szombaton este a város bankettet adott a statisztikusok tiszteletére. Az első felköszöntöt Aigaer Károly főispán mondotta a kormányzóra, majd Somogyi polgármester köszöntötte a statisztikai társaságot. TMrring Qusztáv Szeged megértéséről beszélt, a főispínra és a polgármesterre ürítette poharát. Pohárköszöntőt mondottak ezután Laky Dezső egyetemi tanár, Tormai Béla, a Statisztikai Hiva'at aligazgatója, Kovács Ferenc egyetemi tanár és még számosan. Nagy msgyar gyósclmek a bécsi regattán. UTE—Wacker 3:3 (1:3). (Budapesti tudősttónk telefonjelentise.) Bécsből jelenlik: Ma volt a bécsi nagy regatta első napja, amelyen a magyar evezősök döntő győzelmet arattak. A junior nyolcisban első a Hungária; a junior négyesben első a Sirály; a nagy egyesben győztes Szendei Béla; a Hiíderer-négyesbsn győz a Pannónia. Ugyancsak ma délután mérkőzött az UTE a Wackerrel. A magyar caapaton a fáradtság jelei mutatkoztak, 1:3-as félidő ut£n remes játékkal 3:3-ra egalizálták az eredményt. Kőváry Gyula a „Vadvirág" cupringere uj vígjátékaival a Belvárosiban. HOFFER ÉS TÁRSA ISKOLA UCCA 18. Képkeret műhely és képraktár. I Kirakaitiblfilí * plakátjait mozireklám vetitőlemezeit mmmmaamm^^m (diapozitív, m^mmmammmm • készittessa SOSTRRICSNáE SZEGED, NÉDOR CBCCH 12. 23 Őseink a föld alatt. Irta: Móra Ferenc. II. Ez a fejezet zárójelbea olvasandó, mert ennek semmi köze sem <e&z a Kundombból felásott szarmata ő iökhöz. Ebben arról lesz szó, hogy hová lehetett Attila koporsója ? Előre kell bocsátanom, hogy én abban s hármas koporsó- históriában nem hisrek. Ne tessék elsietni a felháborodást. Nem azért nem hiszek benne, mert notórius rossz hazafi vagyok és megátalkodott legendaromboló. Azért nem hiszek benne, mert nagy tiszteletben tartom az Attila emiékéi. A hunoknál s tóval való ietneíüsezős volt a nemzeti ritus, ugy, mint a iöbbi turáni atyafiaknál. A hun urat hadifsistereiéséiei együtt tették a föld alá s ahhoz hozzátartozott a iei3zerszámozott paripa is, kengyellel, aablával. Míg az előkelő aszszonyokai is igy temették a mi honfoglaló őseinknél is. A bojárhaimi as3ü0nysir adta a mi muzeumunk legszebb ékességeit: az aranyozott ezüst csüngőktt, pitykéket, boglárokat, amiket százávai találtak a néhai nagyasszony és vele temetett lova csontmaradványain. Tavaly fiatal lány sírját ástam ki Kunágotán a Zoltán vezér idejéből: azzal is vele volt a ielszerssámozott paripa. Már most ha volt is gótdivaf, római divat Attila udvarában, mint ahogy bizonyosan voit, fel lehet azt tenni, hogy mi tor hunt, avart, magyart az ősi ritus szerint lemeitek, nyilván az Ázsiából hozott vallás alapján, akkor éppen a legnagyobb turánit temették volna a rabszolgák divatja szerint, az ősi ritus és a faji iradiciők megsértésével ? Nem hiszem én azt as Aiiila fiairól, hogy ilyen rutul csu fot üitek volna az apjukból. A hármas koporsóról való mesével Gordanes krónikájában találkozunk először, száz évvé! Attila halála után, mikor a hun birodalom már rég szétfoszlott, mint egy ragyogó álom. Gordanes, aki gót ember volt, de felvette a kereszténységet és valószínűleg püspökségig vitte, azt irja, hogy a gyászoló hunok tort ültek Attila famulus a fűlött, amit egy folyómederben hánytak a hármas kcporsÓ számára, aztán megint ráeresztették a vizet. A iumuIns msgas siidombot jelents a turániak csakugyan dombokba temetkeztek, eddig tehát nyomon be 3zél a gót krónikás, aki fül heggyel hallhatott erről a szokásról. D : a sirdombemelést nem igen lehet összeegyeztetni azzal, hogy arra aztán megint rászabadították a folyót, meri ennek nem lett volna semmi érielme se. A folyóba való temetkezés nem is hun szokás volt, hanem germán. Száz évvel Attila előtt Alarích gót kiráiyt is igy temették a Basento medrébe, még pedig éppen olyan arany, ezüst, vcskoporsóba, mint Attilát. Valószínűleg ugyanegy mese a forrása mindakét iemetésmondának, amiket Gordanes összekevert. A hármas koporsó valami nemzetközi mesemotívum lehetett a népvándorlás barbárjainál. De hát nem arról van itt sző, hogy hogy temették az Isten o3toiát, hanem hogy hova leit a airja ? Ha nem viz alá tetiék, hanem halom alá, annál inkább rá lehetne találni Humoros embereknek rendszerint az is az első kérdése az ásató régészhez : — Megtaláltátok c sz Attila koporsóját ? Erre én rendesen azt szoktam felelni, hogy ast én nem is keresem, mert úgyis hiába keresném. Tudok olyan szerencsés embert, aki már háromszor megtalálta; mikor uióijára szolgált neki a szerencse, az is rá volt irva a koporsóra, hogy ki fekszik benne, s természetesen latinul volt ráirva: Attila rex. Hát ha szerencséje lesz az illetőnek, megtalálhatja még negyedszer is, a hun kántor búcsúztatójáéi együtt. Most szonban eltérek az elvemtől. Megfelelek arra a kérdé3ri\ ho^y hova lett az Attila koporsója, meg az Árpádé, meg a két vezéré. Még a háború előtt hallottam, hogy egy szegedi úriembernek a tanyai birtokán csontvázait tatásuk. Nem őíőle hallottam. Az egyetlen úriember, aki neíiem húszegynéhány esztendő óta nirí szokott adni tanyai leletekről: KÍ3S Ferenc. (Egy emberem még vsn, de az tanyni uristcbsr: Bnogíi Tibor alsóköiponii rendőrfőteiügysiő. Ha olyan derék ember nem volna, muzeumigazgatói szivvel azt kellene neki kívánnom: tarisa meg az Isten mentül tovább tanyai embernek) Elég az hozzá, hogy felkerestem azt a bizonyos úriembert. Nagyot nézett, hogy ilyen fuicsa ügyben járok. — Nem volt ott, kérem, semmi különös se. Vagy kétszáz agykoponyát találtak a napszámosok. — Az egy szokatlan nagyságú népvándorláskori temető ehetett, — mondom megdöbbenten. — Nem tudom én, — mondja az úriember. — Hiszen nem volt azok melleit a világon semmise, csak olyan nagy, vastag kőedények, hogy alig biriák őket az ásóval szétverni a munkások. * Ahogy ásatom a Kucdombot a fűtőház melleit, megszúial a szájtáiók közül egy luiajbajuszu öreg magyar: — Et sömmi, kérőm, ami itivan. Hanem két esztendeje utat javíttatott a város Alsótanyán, olt kubikolíunk egy parlbul, hát annyi vót ott a cifraságt ianálmány, hogy alig tudtunk tülük dolgozni. — Aztán mik voltak azok a cifrasági találmányok? — Kardok, kengyelök, karparecök, mög ögyéb encaenbencsöaiök Mög o'yan vastag agykoponyák, iudia, nogy alig birtuk üket szélverni a hocstlöcsön. Ugy látszik, ur, paraszt egyformán kötelességének érzi, hogy a* ősök hagyatékának a tartósságát ásóval, lőccsel próbálja ki. Megkérdeztem, hol csinálJáÉt azt az utat. Megmondta melyik iskola mellett folyt a munka hetekig,