Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-12 / 134. szám

1926 junins IS. DBLMAQYARORSZAQ 9 Egy osztrák miniszter is résztvett a szokol­hamisitásban ? A bécsi szociáiisták interpellálni akarnak ebben az ügyben. (4 Délmagyarország bécsi tudósítóidtól.) Bácsi politikai körökben pénteken az a bir (er­jedt el. hogy a szociáldemokraták parlamenti klubja a jövő hét folyamán sürgős interpellá­ciót fog intézni az oszirák kormányhoz a négy év előtti Miszáros-We Q ác melletti szokoi­hamisitással kapciolatbsn. Egy bécsi lap szerint ugyanis a francia és csehszlovák kormányok állító­lag pozitív bizonyítékokkal rendelkeznek arra vonatkozólag, hogy egy nemrégiben demisszionált keresztény-szociális miniszter, továbbá egy jobboldali körökben igen is­mert ügyvéd és több stájerországi köz­hivatalnok segédkeztek annakidején a ha­misítóknak a hamis bankjegyek forga­| lombahozatalánál. A hamis bankjegyeket állítólag maga a volt miniszter hozta Bécsbe. A Konstsntinápolyban tartózkodó Mistároi Gjula tanár erre vonatkozólag állítólag bizo­nyos aktákat adott át ügyvédjének és a francia kormány ezeknek alapján uj fordulatot vár a szokolbamisitás ügyében. A szociáldemokraták félnek atfól, hogy Auutris is könnyen bonyo­dalmak középpontjába kerülhet, ezért határoz­ták el, hogy a parlamentben ismét szóváteszik az ügyet. Ezeket az állilásokat természetesen konkrét formában momentán ellenőrizni nem lehetett, tény azonban az, hogy bécsi politikai körök­ben sokat beszéltek erről. A közeljövő meg­hozza a világosságot ebben az ügyben ís. (sz. p.) •RMMMMMWIIMfNMMN^^ Megkezdték a rókusi vasúti műhely gépeinek leszerelését A város és a kamara ujabb együttes akciója. Két héttei ezelőtt dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester vezetésével küldöttség járt Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszternél, hogy a rókusi ál­lamvasút! műhely megtartását kérje. A takarékos­sági bizottság tudvalevőleg a műhely {eloszlatását határozta el. A kereskedelemügyi miniszter a kül­döttségnek, amelyben a kamara részéről Wimmer Fülöp elnök, az ipartestület részéről Körmendy Mátyás és Balogh Péter vett részt s amelyhez Kószó István államtitkár is csatlakozott, azt a választ adta, hogy az elhangzott érvekre valő tekintettel kísérletet tesz a róknsi műhely meg­mentésére. Azóta a szegedi érdekeltek arról érte­sültek, hogy a miniszter meg is kereste a Máv. igazgatóságát, de az igazgatóság támaszkodva a takarékossági bizottság határozatára, továbbfolytatta a rókusi műhely leépítését, onnét a még megmaradt munkások közül a nőtlenek egy részét elhelyezte és a gépek lesze­relését ts megkezdte. Erre való tekintettel a kamara és az ipartestület képviselői pénteken ujből megjelentek a polgármes­ternél és megállapodtak abban, hogy a város és a kamara közösen ujabb sürgős felterjesztést intéz­nek a kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben hivatkoznak arra, hogy a takarékossági bizottság intézkedéseivel szemben az egyes szakminiszterek az ügyeket a minisztertanács elé vihetik. A város és a kamara azt kérik Walkó kereskedelemügyi minisztertől, hogy a küldöttség előtt tett kijelenté­séhez képest gyakorolja Szeged érdekében ezt a jogát és akadályozza meg a rókusi műhely terve­zeit megszüntetését. Letartóztattak 3 román bortönigazgatót. Operett-fogház Galacban. — Pezsgős dáridók, házasságok, lakomák a börtönben. Bukarest, junius 11. A hivatalos lap rende­letet közöl, amely Ceraat őrnagy börtönügyi felügyelőt, akit sorozatos visszaélései miatt le­tartoztattak, végleg elmozdítja állásából. Cernat letartóztatása után néhány fogházigazgató is börtönbe kerül, mert Cernattal Összejátszva különböző visszaéléseket követtek el. A letar­tóztatottak között van Theodorescu, a doftanai és Cocia, a galaci fogház igazgatója is. A lapok részleteket közölnek a vizsgálat eredményéről, amelyből kitűnik, hogy a galaci birtöa valóságos operett fogház volt, mert az elitéltek, ha megfelelő összeget fizettek a börtön­igazgatónak, szabadon járhaitak-kelhetiek a városban. A fogház egyik lakója rendes lakást bérelt a városban. As elitélt fegyenc megháza­sodott és nagy lakomái ctapott a fogházban. A vizsgálat szerint 16 fegyenc csak névleg volt a börtön lakója, mert kial lakolt a város­ban. A fogháznak volt három nöi alkalmazottja, akik a fognázörök fizetési táblázatába voltak felvéve, kiderült azonban, hogy ezek mulató­társui voltak az igazgatónak a börtönben ren­dszeli pezsgős ddridókon. A* egyetemi kisajátítások. Irta : dr. Dettre János. Keserves panaszoktól hangos a régi Szeged­nek balálraiiélt darabja: az egyetemi építke­zések céljaira kijelöli Tiszapart. Kilenc ucca népe siránkozik, siratja az omladozásában is kedves hajlékot, amit halálra itélt a fejlődés parancsa. A törvény kényszerűsége elölt természetesen mindenki meghajol. Senkisem gondol arra, hogy kétségbe vonja a város kisajátítási jogát, vagy, hogy akadésoskodással megnehezítse a közérdekű tervek megvalósítását, Az érdekeltek­nek csupán egyetlen kívánságuk van: a ki­sajátítás ám vegye el a házukat, de ne vegye el a vagyonukat. A törvény félreérthetetlenül rendelkezik: XA kisajátítás valódi és teljes kártalanítás meiteti eszközöltetik." A háztulajdonosoknak most az a kívánságuk — s ennek a kívánságnak jogo­sultságát nem is lehet megtagadni —, hogyha már oaet a törvény parancsa kényszerűi is a hazuk átadására, valósuljon meg a törvénynek Javukra sióló rendelkezése is s a kártalanítás tegyen valooan valódi ét teljes. A kártérítés azonban csak akkor valédi és teljes, ha a ki­sajátító mindazt a kárt megtéríti, amit a ki­szenved s ha a kárlérités mindarra a kárra ki­terjed, ami a kisajátítás tolylán akár közvetve, akár közvetlenül előállott. A kárlérités mértékének megállapításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, bogy a kisajátítás kényszereladása a lehető legked­vesőllenebb időben éri a háztulajdonosokat. A Kúria állandó gyakorlata szerint az ingatlanra vonatkozó tulaj lonközösség árverés utján nem szűntethető most meg, mert — a Kúria sze­rint — a mai gazdasági viszonyok mellett a forgalmi érték a valóságos értéknek lényegesen alatta marad s meg van nehezitve az a törek­vés is, hogy az ingatlanok kényszereladásából kikerülő pénzösszeg újra ingatlan vásárlására fordíttassék. Ennek a bírói belátásnak éreztetni kell hatását a kártalanítási összeg megállapí­tásánál is, annái inkább, mert ntm ellenérdekű félik, hanem városi polgárság és városi pol­gárok állnak egymással szemben. Senkisem akarja és senkisem akarhatja, hogy akár téves értékelés, akár indokolatlan elő­szeretet által felcsigázott köve elés a közérdek rovására elégüljön ki. Mindenki csak azt igé­nyeiheti, hogy a törvény rendelkezései elfogatat­sajátitás következtében az érdekeit tulajdonos 1 lan becslés alapián nabják mig a kártalanítás ötsxegét, aminél többet morális szempontból sem szabad követelni, de aminél kevesebbet — ugyancsak morális szempontból — nem-; csak adni, de felajánlani sem lenne szabad. Voltaképpen alkudozásnak nem is lehetne helye, ax érdekeli tulajdonotok nem igényelhet­nek többet, viszont e város ntm kínálhat kevesebbet, mint amennyire érdektelen i» elfogulatlan szakértők becsülik a kiszán­tandó ingatlanokat. Az érdekelt tulajdonosok joggal panaszkodnak amiatt is, hogy a kártalanítási összegnek egyezség utján való megállapítását megnehezíti az a hivatalos magatartás, mely kizárólag a mérnöki hivatal értékelését veszi alapul s tel­jesen figyelmen kivűl hagyja még az állandó bírói szakértők becslésének eredményeit is. Már pedig a városi mérnökök nem is lennének jó tisztviselők, hs elfogullak nem lennének a város javára. Éppen a közérdeknek minél buzgóbb védelme, a hivatali kötelességek lelkes és lelkiismeretes végzése teszi objektivitásukat kérdésessé. Az a körülmény, hogy a városi mérnöki hivatalnak és a bírói állandó szak­érlöknek becsüje között 40, 50, 60 százalékos eltérések vannak, egyik magyarázatát kétség­telenül ebben találja. A rendelkezésre álló pénzösszeg megszabolt­sága nem állhatja útját a törvény ama ren­delkezésének, mely a kisajátítást szenvedőknek valódi és teljes kártalanítást rendel. A törvény egyrészt nem szentimentális a kisajátítóval szemben sem s annak vagyoni viszonyait sem kutatja. Másrészt — s ennek a köxbeszólás­nak éppen e gondolat fölvetése egyik célja — a kártalanítás fedezetiül nem csupán a már rendelkezitre álló ötszegei lehet tekinteni. Budapest törvényhatóságának pénzügyi bi­zottsága éppen a tegnapi napon Éber Antalnak egy indítványát fogadta cl, melynek követkéz* tében as épitéii szabályrendeletnek oly értelmtS módosítása iránt tesz a bizottság előterjesztést a lövárosi tanácsnak, hogy ahol uj uccák épül­nek, ott értékemelkedés cimén a költségek felét vessék ki a telektulajdonosokra. (Ne méltóztas­sanak gyanakodni: ez nem — telekértékadó.) Ennek a követelésnek jogosultságát Szeged vá­ros törvényhalósága is elismerte már egy-két szabályrendeletben s azonkívül a tanyai vasnt épitési költségei egyrészének az érdekelt te* lajdonosokra való hárításával is. Amit meg te­het tenni a tanyai vatutnál, miért nem lehet megtenni az egyetemi épltkeziteknil ? Ha a tanya népét rá lehet kényszeríteni arra, hogy a vasútépítés által teremtett értékemelkedés egy­réssével s vasútépítés költségeihez hozzájárni­janak, — ha a hozzájárulás mértéke még vi­tás is —, mtirt nem lehetne az egyetemi épit­kexések körzetibe tartozó háztulajdonosokat is arra kötelezni, hogy az ingatlanaik irtikemel­kedise arányában, a város nipinek áldozat­készségével ét teherviselésével nyert irtikemel­kedésnek egy hányadát adják di, ^helyesebben: adják vissza a város nipinek, a köznek az' építkezési költségekre $ a kisajátított ingat­lanok tulajdonosainak kártalanítására. Enélkűl milyen igazságtalan s milyen antiszociális ma­rid a kisajátítás végrehajtása. Egyfelől ott lesznek azok a háztulajdonosok, akiktől elve­szik a házaikat s akik az ipitisi költségnek, vagy vételárnak alig 40 sxdzalikát kapják megt a mérnöki hivatal hivatalos becslésében az amúgy is alacsonyan kiszámitolt aranykorona­értéknek csupán 6000-es szorzószámmal ka­pott hányadosát teszi az értékelés alapjává, máittlől ott lesznek az egyetemi ipiiketitek körzetiben azok a boldog hdztulajdonotok, akik­nek nemcsak megmarad a házuk, de min­den külön áldozat is beruházás 'nélkül iriik-> ben lényegesen emelkedik is. Senki szándéko­san nem járulhat hozzá ahhoz az egyenlőtlen­tightr, hogy egyesek elvetziisik házaikat s va> gyanúk egy jelentékeny rétzét s ugyanakkor, ngyanazon tény következtében szomszédjaik at irtikemelkedisben jelentkező ingyenes juttatás­ban riszetüljenek. Hitósági beavatkozásnsk kei! ezt az egyenlőtlenséget megszűntetni oly módon, hogy egyfelől a kisajátítást szenvedők­nek valóban valódi is teljes kártalanítást ad, misfelöl a kártalanítás céljára rendelkezésre álló alapot az építkezések által értékében nö­vekedő háztulajdonosok kénjszerhozzáíárulátá­val növeli. Sok panaszuk van még a kisajátítást szen­vedő háztulajdonosoknak. Panaszolják — s nem

Next

/
Thumbnails
Contents