Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-17 / 138. szám

4 DE [.MAGYARORSZÁG 1926 junius 17. sz angol-szász világot képviselik. Ennek a köz­véleménynek a kifejezése pedig az angol és amerikai világsajtó, amely tudja, miről van szó, felismerte a helyzetet és a maga Ítéletét meg­hozta. Malasics Géza: Hála Sir William Goode­nak! Éljen Magyarország patrónusai Ezer milliót kap egy évre I Bethlen miniszterelnök: Meleg szeretettel mondok köszönetet annak az amerikai férfiú­nak, aki missziójában objektív szempontok alap­ján dolgozott és szeretettel, azímpitiával eziránt az elbukott magyar nemzet iránt, segített min­ket kiemelni abból a küzdelmes múltból, amely­ből csak a Népszövetség és az ö közremükö­dése folytán voltunk képesek kijutni. — Azt mondják, hogy a leszerelési jegyzé­ket azért vontuk volna vissza, hogy pénzflgyi téren sikert érjünk el. Ebből egyetlen szó sem igaz. A kstonai szakértők igen alapos munkát végeztek, de bizonyos korrektúrák szükségessé váltak. Bethlen most a következőképen fejezi be be­szédét : Azzal a nyugodt lelkiismerettel bízom a Házra az Agyét, hogy kötelességemet becsülettel teljesítettem. (Az egységes párt, a keresztény párt és a kormány tagjai mind fel­állnak és tapsolva ünneplik a miniszter­elnököt.) „A csődök és öngyilkosságok országa." Szünet után Peyer Károly mondotta el be­szédét : A miniszterelnök beszédében Magyar­országot a legboldogabb országnak mutatta be, pedig a lapok tudósításai szt mutatják, hogy oz a erődök ét öngyitko$idgok orstága. A mi­niszterelnök beszámolóiban szanálási eredmé­nyeknek állitotta be mindazt, amit a gazdasági étet természetes javuliga hszott magával. A so­kat dicsért adóengedaaiünyeknek nyomát sem látni. A forgalmi adókulcs leszállítása ulán, as átalány mérhetetlen emelése ufján az adóiöve­delem as idén a tavalyival egy szinvonalat éri ol. A miniszterelnök sokat beszél a szanálási wemorandumróf, de nem beszél arról a másik memorandumát, amely & magyar üggyel egy­napon került a népszövetségi tanács eté. Ez a memorandum a pénzhamisítás nemzetköti meg­akadályozásáé ak ügyével foglalkozott és bizto­san voit valaki induó oka annak, hogy a Nép­szövetség a m«gy$r szanálással együtt vette elő. — Amit a Népmviíség mott sz ellenőrzés megszüntetése ügyében hstározoti, nem más, mint perfekíuálás^ a jegyzőkönyv rendelkezé­seinek. A K'inisz'BrelKőü nsm tett említést arról, bogy a jegyzőkönyv rendelkezése szerint a Népszövetségnek joga van egy későbbi idő* pontban is. arcig s visszafizetés meg nem tör­ténik, az ellenőrzés eredeti form&jában sisssa­állitani. A kormány még ezt a jogot is megadta a Népszövetségnek. Hi a Népszövetség még nem él ezzel a jogával, ez csak azt jelenti, hogy a hitelt bőségesen biztosítva látja a köl­csön kamatai rétén. A miniszterelnöknek nincs más célja, mint az, hogy álsikereivsl való dt­csekvésévei gúnyt izzón a szerencsétlen ország lakosságából. (Hosszantartó viharos zaj a jobb­oldalom, taps a baloldalon.) — Amit a miniszterelnök a lélszámcsökken­'ésről mondott, azzal Genfben el lehet dicse­kedni, de s nemzetgyűlésen már nem hiszik el neki. A napidíjatoknál, a postaszolgáknál és a telefonos kisasszonyoknál volt létszámredukció, de a magatabb fizetési osztályokban a létszám a duplájára emelkedett, de ba tekintetbe vesz­szük a területi veszteséget, u*y ez az emelke­dés majdnem háromszoros. (Helyeslés a bal­oldalon.) Peyer Károly: Nfgyon humoros magysráza­Sot adott a miniszterelnök arról, hogy miért nebocsátották a 82 millió aranykoronát a msgyar gardsssági élei rendelkezésére. Súlyos ksmalo' kell lí?,etni ez után sz összeg után. A szakértő becslés szerini ez évi 170 milliárdot jeleni. Ez mutatja, hogy nemcsak elvben, de a gyakorlatban is fel kellelt volssa szabadítani ezt a kblcsönrészt. Mit beszéltek Genfben a frankhamisításról? Peyer Későt? rátér ezután a Népszövetség előtt a pénisii&isííás kérdésében beterjesstete jataskira: — Amikor a Népszövetség elővette a pénz­hamisítás kirdé&éi, ebben a Magyarországon leguttbb lejáissődoi! események szerepet ját­szottak és ha sz iíidi'ö okokat nyiitan nem is mond ák meg, ez érthető az előcdík szavaitól, amelyek ott elhangzottak. A francia javaslat előadója kijelentette, hogy a jsvsslat beterjesz­tése egészen különlegest tkokra vitethető vissza. Az előadók azt is hangoztatták, bogy az utóbbi események bebizonyították, hogy a megtorlás, amely a bűncselekményt követte, nsm elegendő és as igaaaágssoigáltaíással szemben erős kriti­kát gya&crolta*?, amikor kijelentettél;, hogy az a módszer, ahogyan ezi az ügyet tárgyalták is ahogyan a büntetést kiszabták, nem olyan, amely megnyugtathatja országuk közvéleményét. Hivat­koztak arra is, hogy népszövetségi lórum elé kell vinni az ügyet, hogy a jifőben ne történ­hessék meg, ho^y a bünöaök polisisai, *agy hazafias szempontokra hivatkozhassanak. (Nagy zaj a baloldalon.) Franc sorsság képviselője mondotta ezeket s a magyar miniszterelnök nem tartotta szükségeinek, hogy erre vála­szoljon. — Bethlen hivatkozott az angol szimpátiára. Mondja meg azonban ezt is, hogy mibe kerül ez a szimpátia. (Hosszantartó viharos zaj a jobboldalon.) Bethlen nem jutott abba a hely­zetbe, hogy Gsnftten leüthessen Briandnal tárgyalni, ho?y közvetlenéi tájékoztassa öt. Nem jutott abba a heysetbe a kormány, hogy kereskedelmi egyezségeket köthessen egyes siomszédáiijmokkai, pé'dául a csehekkel. Ruperi: Bethlent Genfben vereség érte.* Rapm Reaső a következő felszólaló: Az egész világ közvéleménye megegyezik abban, bogy a Bethlen-kormányt a frankügy miatt Genfben súlyos vereség irie. A kormány min­dent elkövetett, hogy a valóságot leplezze és vakmerőségében odáig ment, hogy még bizo­nyos sikerről is mer beszélni. (Zaj a jobb­oldalon.) A súlyos vereség azért következeit be, mert a frankboírányban olyan szerepe volt a kormány egyes tagjainak, hogy az kedvezőt­len síinbea tüníeiíe fel ezeket a minisztereket a külföld előtt. — Az ellenőrzés megszüntetését tünteti fel Bethlen mint nagy siker?. Nem érti, miért tartja ezt olyan nagy vívmánynak, miért tartja eredménynek a főbiztos ellenőrzésének meg­szüntetését ? Bethlen mindig azt hangoztatta, hogy a főbiztos ellenőrzése nem is érinti a nemzet síuverénilását. Lényegében nem történt más, minthogy Smith főbiztos elment, de helyibe Jöit másvalaki. — Amikor francia oldalról visszautasították a barátkozást, a miniszterelnök angol* szász orientációba került. Az ország azonban nem­csak az angol-szászokkal akar jóban lenni, bár elismeii azoknak az angol-szászoknak az ér­demeit, akik a magyar orientációt ellenérték nélkül szolgálják. Á magyarságnak éppen ilyen fontos a kontinentális orientáció és a jóvi­szony a franciákkal. Rainprecht Antal: Jóviszony a szomszé­dokkal I Györki Imre: Et végül a magyar orientáció, a magyarokkal való megbikülésl Györki interpellációja az „ujság-rendeletről." Ezután áttértek az interpellációkra. Györki Imre: A főispánok bizalmas sajtó­rendelete ügyében terj siü elö interpellációját. — Egykor a gondo'at uabad terjesztéséért kellett harcolni, most sajnos, egy uj szabadság­jogot kell kérni, az u/sigolvssds szabadságának fogát. Menjen a kormány titkos választással a nép elé, ba a közvélemény hangulatát meg akarja ismerni. A kormány és a kormányzati emberek még a postahivatalokat is bűncselek­mények elkövetésére kényszerítik. — Az egész országban az újságolvasók zak­latását jelenti ez a bizalmat rendelet. Amikor a kezűnkbe került a bizalmas rendelet, feltéte­leztük, hogy a belügyminiszter adta ki a fő­ispánoknak. Da meg kell állapítani, hogy ezt a bizalmas rendeletet mig a teligymlninter is annyira alávalónak it gyalázatosnak tartja... Az elnök figyelmezteti Györkit, hogy inpar­lamentáris kifejezésektől Isrtózkodjék. Györki Imre: ... ezért maga a belügy­miniszter sem meri vállalni a felelősséget. Igy került az apaság a miniszterelnöki sajtóosztály­hoz. Nem ez lenne a miniszterelnökségi sajtó­osztály hivatása. Szégyenteljes as ilyen rendelet kiadása. — A kormány sajtóirodájának ténykedését nagyon erősen jellemzi, hogy kedden a kor­mánnyal szerződises viszonyban álló kőnyoma­tosban nyilatkozat jelenhetett meg a pimhami­sítás gyanúja miatt körözött Miszárosról Gyulá­tól. Ennek a nyilatkozatnak közzétételét fél­hivatalos hely, a külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetősége tette lehetővé. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol az interpellációra. Kiindult a rendelet kiadása a miniszterelnöki sajtóosztályból. Nem én adtam ki a rendeletet. Mivel a miniszter­elnöki sajtóosztályból indult ki, tehát nem az egyes honpolgárok írást érdeklődölt, hanem tisztán arról volt szó, hogy tájékozódást kivánt szerezni a sajtóosztály, hogy egyes lapok milyen példányszámban is az ország egyes vidiieln milyen arányban fogynak. Felkiáltások a baloldalon: Mi kőzik hozzá? Györki Imre a viszonválasz jogán szólal fel. — Azt hisiem, mielőtt interpellációdat el­mondottam, hogy ilyen rendelet kiadására nem képes még a belügyminiszter ur sem. Beval­lom, hogy tivediem, mert igenis kipet. Ezután feloldassa a főispáni rendeset teljes szövegét, amslyben az van, boiy az adatokat városon­zin», illetve közsegenfeint keU összegyűjteni, to­vábbá lakcímenként, vdamint azokkal as ada­gokkal, ho?f milyen újságot gnivszerint kik ói­mnak. (Óriási zaj a baloldalon.) Peyer Károly: Sségyen I Botrány 1 Gya­lázat 1 Horváth Zoltán: Ezt csak nem fedezi a mi­niszter ur? Batthos Andor: Égésien helyes. P&kots JSxsgf: Nasa sxégfrenli magát ? Malasics Géza: Mi közük hozzá, hogy ki, miiyun lapot olvas? Györki Imre: Megállapítható, bogy a bel ügyminiszter valótlanul nyilatkozott, ami alkal­mas az ország köav&emenyéuek félrevezetésére, mert ha ciak statisitiksi kimutatást akart volna, az 1914. ssjtátCrvény alapján, amely a nyom­dákat kötekzi hiteles könyvek tűzetésére, ez a statisztika összeállítható let! volna. Nem volt ehSt fontos a statisztikai adatok gyűjtése, hanem az, hogy megfélemlítsék az országot. Hébelt Ede terjesztette elö ezután interpellá­cióját a Népszava április 30-iki számának a miskolci vizsgálóbíró által történt elkobzása ügyében. Ez a rendszer az oka annak, hogy a hatóságoktól szinte irtóznak a tömegek. Olyan hangulat van a bírósággal szemoen, mint amilyen a cári Oroszországban volt. Teljes reménytelenség fogja el a lelkeket. Pitihy Pál igazságűfyminiszter válasza után Propper Sándor interpellált, aki tájékostatást kér a készülő lakásrendeletről. A lakásügyek tekintetében a legnagyobb tájékozatlanság ural­kodik. A közönség ntm tudja, mi történik a lakbérekkel is a lakások feltzatiadlidtával. Amíg megfelelő mennyiségű uj lakás nincs, addig nem szabad felszabadítani a lakásokat. Ezután Pakolt József interpellál és kérdi a kormányt, vájjon összeegyeztethetőnek tartja-e a szabadság elvével a Világ betiltását. Rakovszky belügyminiszter válaszában ki­emeli, hogy a kormány intézkedése törvényes volt. Akkor követett volna el mulasztást, ha a törvényben biztositott jogkörrel nem élt volna. A tényekből megállapítható, hogy a Világ rossz­hiszeműen járt el. A kormány intézkedéseinek komolyságát) i vetett hitet ásta volna alá az, ha ezt az intézkedést az egyik napról a másik napra visszavonta volna. Saly Endre a lakásfelszabaditó rendeletnek hatályon kívül való helyezését kérte interpellá­ciójában. Az interpellációt kiadták a népjóléti miniszternek. Az ülés háromnegyedhatkor ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents