Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-12 / 108. szám

1926 május 12. DELMAOYARORSZAO 3 Szerdán kezdődik meg i genfi nemzetközi útlevél-konferencia. Adjanak hosizu lejáratú útleveleket és szüntessék meg a vízumokat Genf, május 11. A Nemzetek SzOfetsége fa­nácsának határozatából holnapra hívták Ostze Genfbe a második utlevélügyi konferenciát. A Nemietek Szövetsége közlekedésügyi bizottsága azt javasolta, bogy a nemzetközi útlevél 1920 ban kidoigoiott mintájának megtartásával ve­gyék vizsgálat alá mindazokat az okokat, ame­lyek miatt egyes államok ezt a mintát még nem fogadták el. Kívánatosnak tartják, hogy ax útlevelek meg­szerzéséi lehetőleg könnyítsék meg, érvényességi tartamát pedig legalább két ívben, de ha le­hetséges, öt évben állepltsák meg és hagy az útlevelek ne meghatározóit országokra, hanem valamennyi külföldi országba szóljanak. Az út­levelek kiállításánál lehetőleg csak a felmerült költségeket téríttessék meg, a tranzité vízumo­kat és a távozási vízumokat pedig szüntessék meg teljesen. A lelépő vizumok dija ne legyen több, mint öt arany frank s a vizumok érvé­nyessége az útlevél érvényességével egyenlő időtartamú legyen. A bizottság végül az útlevél­ellenőrzés olyan megoldását ajánlja megfonto­lásra, amely a nemzetközi forgalomban lehető­leg nem okoz késedelmet. Teleki „hétfői szenzáció-kacsádnak mondja a lemondásáról szóló hireket. A gróf csak Sz«g«d«n akar cáfolni. A frankügy főlárgyalásának anyagából egyre határozottabb konlurokkal domborodik ki Teleki Pál grófnak, Szeged város eisökerflieli nemzet­gyűlési képviselőjének a szerepe. A főtárgya­láson elhangzott vallomások érthetővé teszik azt a kombinációt, amelyről a hétfőn reggel megjelenő budapesti lapok számoltak be és amelyek szerint Teleki Pál gróf, aki a frank­ügy kipattanása után belépett az egységes pártba, a főtárgyalás után lemond képviselői mandátumáról. Ezt a hiradást Teleki másnap megcáfolta, nyilatkozatában kijelentette, hogy nem gondol a lemondásra; most pedig érdekes levelet kapott tőié Somogyi Szilveszter polgármester. A május nyolcadikán, tehát szombaton kelte­zett levél szerint a gróf már akkor tud:a, hogy a héttői ufságok lemondását fogják kolportáM és szükségesnek tartotta, hogy ezt a hirt a lehető legsürgősebben, még a hir megjelenése előtt megcáfolja — Szegeden. A polgármester­hez intézett levéi a következő: —• Kedves Barátom I Tudomásomra jutott, hogy egyes itt (Budapesten) megjelenő hétfői lapok holnap reggel olyan hirt fognak pubíi­kálni, hogy én mandátumomról le akarok, vagy le fogok mondani. En nem tartom szükségesnek, hogy ezt a hirt, amely nem egyéb a szokásos hétfői szenzáció­kacsánál, bármilyen formában Pesten meg­cáfoljam, amennyiben azonban ez megjelen­nék és Szegeden feltűnést keltene, arra kér­lek, légy kegyes ezt a szegedi lapokban nevemben megcáfoltatni pár szóban. — Kész hived: Teleki Pál. Teleki Pál tehát a polgármesterhez intézett levele szerint már szombaton tudta, hogy hét­tőn milyen híreket és kombinációkat publikál­nak a lapok és ezeket a hireket a szegedi publikum számára már akkor „hétfői szen­záció* kacsá"-vá minősíthette. A lemondásáról szóló hirek azonban még kedden is tartották magukal illetékes politikai körökben. Szörtsey nem adott felvilágosítást a frankszortirozásról. Windischgraetz szerint Baross Gábor engedte át a Nemzeti Szövetség; helyi­ségeit. — A herceg bejelentései a frankügy titkáról. — Márkahamisítással vádolta a franciákat. — Tanúvallomások Zadravecz ssketéséról. Budapest, május 11. Igen nagy érdekiődfs kötött kezdték meg a frankpör keddi tárgya­lását is. Alig vonult be a biróság, Windisch­graetz szólásra jelentkezett. Nyilatkozatot akar termi. — Szsbad volna Kekem tegnapi kihallgató' somra vonatkozóan egy póiló nyilatkozatot (enni? — mondotta. A herceg egy lépéssel előbbre lép ós a kö­vetkező nyilatkozatai teszi: — Véletlenül tudomásomra jutóit, hogy Schulze Arihur meghalt. Ilyenformán most már nem tartom fenn azt, hogy a pspir beszerzé sére vonatkozóan nem nyilatkozhatom. A papír beszerzésére vonatkozóan a titkot továbbra i» megtartani szerintem felesleges. A papirost, igenis Schulze Arihur alias Werner Richárd szerezte meg. Scbulié Arihur a Verband Dtutscher Pipiért ibri­ken bizalmi embere volt is ezen az alon szerezte meg az úgynevezett Zwsi C. anyagot. — Érdekes felfedezésre kell jutnunk — foly­tatta nyilatkozatát a herceg —, ha ezt az anya­got górcsővel megvizsgáljuk. Gőrcsővel kell gsegvizsgátai azt az anyagot, amelyet a Tér­képészeti Intézet számira szerzett Schulze a bamiifrank gyártásához és górcsővel kell meg­vizsgálnunk azt az anyagot, amelyből a franciák az öl- és iimtliló márkásokai hamisították, — Tudvalévő, hogy a franciák a Ruhr-vidéken öl- és tízmillió márkásokat ha­misítottak igen nagymennyiségűn. Ha górcsővel megvizsgáljuk a hamisfrank és hamismárka anyagát, arra a meglepő felfedezésre jutunk, hogy a két papíranyag teljesen azonos. — Schulze Arihur ugyanis a Ruhr-vidéken tartózkodott Dnisburgban, amikor a franciák öt- és tízmillió márkásokat hamisítottak. — A franciáknak kénytelen volt segédkezni « hamisításban és igy a psplranya­gol alaposan ismerte. En is ott jártam akkor a Ruhr-vidéken. Ét is láttam a fran­ciák ellátását, olt a Ruhr-vidéken. Igy kerültem összeköttetésbe Shuizsvai és ezután Igy Jutottam abba a helyzetbe... — Ez adta a gondolatot azután önnek a frankhatniiiiásra ? — vág kózbe Töreky elnök. — Erré vonatkozólag nem nyilatkozhatok még — feleit Windischgraeis —, csupán annyit mondok, hogy láttam a franciák eljárását, láttam, hogy a franciák a Ruht­vidéken a polgárokra rászabadították a négere­kei is a vadakat. Mondhatom, mindent nagyon ügyesen csináltak. Andor Endrét szólitja Töreky elnök kihallgatás végett az elnöki emelvény elé. — Hogyan került összeköttetésbe Windischgraetz herceggel ? — adja fel Andornak az első kérdést Töreky elnök. — Windischgraetz-cel dr. Héder János barátom utján kerültem összeköttetésbe, aki egy alkalom­mal említette, hogy egy irredenta akcióról volna sző és felvisz Windischgraetz hercsghe*. A herceg azt mondotta, hogy a nyugatmagyarországi akció­hoz hasonló komoly akcióhoz tenne szüksége se­gítségre. Hamisfrankok állanak rendelkezésére, arról azonban, hogy a hamisfranRok honnan szár­maznak, nem mondott semmit. Kijelentette, hogy megbízható, hazafias fiatalemberek kellenek neki, akik Franciaország kárára és a magyar Irredenta hasznára értékesítenék a hamis ezerfrankosokat. Az elnök: Hivatkozott a herceg előkelő állami iunkcionáriusokra ? Andor: Nádosy nevét emiitette. Másét nem. — Hogy szólt az utasitás, amikor elindutt a hamis útlevéllel ? — Egyetlen hamis ezerfrankost sem szabad egyenkint forgalomba hozni. Bankban egyet sem szabad beváltani. Utasitás nélkül nem szabad cselekedni. Ékszereket kell vásárolni. Az ezer­frankosokat letétbe kell helyezni azzal, hogy majd később, ha az ékszerek vásárlásával megbízóink megelégednek, az ékszerek árát kifizetjük. Most elmondja, mi történt Milanóban. — Én tudtommal — mondja — Milanóban hamisfrankot egyáltalán forgalomba nem hoztam. — Ami azt a bizonyos sürgönyt illeti — mondja ezután Andor Endre —, az ugy volt, hogy jött a sürgöny a következő szöveggel: — Megsemmisíteni, visszatérni. — En a németnyelvű sürgönyt nem értettem meg. Ha megértettem volna, rögtön elégeltem volna a bankjegyeket. El is égettem azokat, de nem a sürgöny hatása alatt. Töreky elnök most a külügyminisztérium jelen­tését kezdi ismertetni, a külügyminisztérium jelen­tésében pedig a milanói magyar konzul jelentései foglaltatnak. — Emlékszik-e arra — fordult ezután a herceg­hez az elnök —, hogy Andor Endrével mit beszél­getett? — Emlékszem — feleli a herceg, — arra azon­ban nem emlékszem, hogy a kormányra vonat­kozólag bármiféle nyilatkozatot tettem volna. Az elnök: Speciel a miniszterelnök ur személyé­ről nem nyilatkozott ? Windischgraetz: Egészen biztos, hogy neki nem mondottam sem a miniszterelnökről, sem a kor­mány más tagjáról semmit, de főleg nem azt, hogy benne vannak a frankügyben. az elnök: Ugyebár az volt a megállapodás, hogy ön Nádosyval együtt megbeszéli, hogy melyik pillanat alkalmas a hamisfrankok elhelyezésére és akkor küldenek értesítést. Windischgraetz: Igen. En magam sem tudom, hogyan történhetett meg, hogy megkezdték az értékesítést anélkül, hogy bevárták volna sürgö­nyünket. Azt tudom, hogy az elrendelő sürgöny sehova sem ment, az egész akciót stornírozó sür­gönyök azonban mentek. Schwetz Tibort szólitja a terembe az elnök. — Nem ismerem el bűnösnek magamat, — kezdi vallomását. — Hát akkor mondja el, hogyan sodródott bele ebbe az ügybe? — November elsején történt — kezdi vallomását —, hogy Mankovics engem beleavatott az ügybe. Felkeresett és megmondotta, hogy Irredenta akció­ról van sző, de többet nem mondhat róla, amig én Zadravecz püspök kezébe le nem teszem a titoktartási fogadalmat. Az elnök: Mankovics felső utasításra hivatkozott ? Schwetz: Igen. A felső utasítást szerinte az akció vezetősége adta ki. Az esküt azután két három nap malva le is tettem Zadravecz tábori püspök ar előtt. A többi utasitást azután Jankovich adla meg. Jankovich Arisztid vezérkari ezredest régebben ismertem. Mankovics György lakásán várt Jan­kovich, aki elmondotta, hogy az akció a Térképé­szeti Intézetben folyik, a hamisfrankokat ott késziiik, az esküt Zadravecz püspöfc előtt tesszük le, diplomáciai útlevéllel utazunk külföldre, hogy a hamisfrankokat elhelyezzük és az egész ügyet Nádosy országos főkapitány vezeti. Azzal biztatott jankovich, hogy nemcsak hazafias, de félhivatalos Jellegű az egész ügy. — A végleges utasitás, amelyet én kaptam, ugy szólt, hogy kiutazom Milánóba és magammal vi­szek ezer darab hamisfrankost és átadom An­dornak. — Milánóban Andor azt mondotta, hogy nem hajlandó a hamisfrankokat forgalomba hozni, mert ott nagyon sok magyar lakik és ezek sorsára tragikus hatást gyakorolhat, ha kitadódnék, hogy magyarok hamispénzt hoz­tak forgalomba. Schwetz ezután áttér az útlevelek dolgára. Ugy lett belőlem Selesean Mattéi — mondta —, mint­hogy társaságomban mindig Matyinak becéztek. Észrevehette a tanácselnök ur, hogy minden egyes hamis útlevél ugy volt kiáltitva, hogy az igazi név és a hamis név kezdőbetűi megegyezzenek. Ezután Winkler István kihallgatására kerül a sor. Öt is Mankovics vitte el Jankovich-hoz. Jan­kovich elmondotta, hogy irredenta akcióról van szó, az akciónak Ő as egyik szervezője, benne vannak az akcióban Windlschgraetz herceg és Ná­dosy országos főkapitány is. — En részleteket kértem az ezredesfői, de 6 azzal válaszolt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents