Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)
1926-05-08 / 105. szám
Í926 május 8. DELMAQYAROPSZAG Az elnök: Ön nem tett szemrehányást a hercegnek? — Nem, soha —, feleli Nádosy. — Szóval ön hozzájárult a herceg mtndefi Intézkedéséhez? — Igen. — Ugy szerepelt ön, mintha az ön személyén keresztül a kormány is tudott volna a dologról? — Nem, a kormány nem tudott —, mondja, hangját felemelve, Nádosy. Az elnök: A Térképészeti Intézetben készült hamisfrankok hová kerültek? Nádosy: A herceg lakására,azután azt mondották, hogy elviszik Zadravecz püspök pasaréti villájába. A püspöktől elvitték azután a Nemzeti Szövetségbe. — A forgalombahozatalnak volt egy feje? — kérdi ez elnök. — Ugyebár, Jankovich Arisztid. — 0 nem, — válaszolja Nádosy — Jankovich csak futár volt O csak arra vállalkozott, hogy kiszállítja külföldre a frankokat és ott átadja azoknak a bizonyos fiatalembereknek. Az elnök: Az ön hozzájárulása volt szükséges, ugy-e, ahhoz, hogy megkezdjék az értékesítést? — Az nemi — kap az elnök kérdésébe Nádosy — az utasítás as volt, hogy ha majd a herceg sürgönyét megkspják... A* elnök: Vagy az ön sürgönyét. Nádosy: Nem. kérem, nem az én sürgönyömet, a herceg sürgönyét: Az volt a megállapodás, hogy a herceg azt sürgőnyii: nem, vagy azt, hogy: igsii. Aa elnök: A sürgöny ellenére Jankovich dolgosn! ke?deU. Nádosy: Jankovich önhatalmúlag megkezdte az értékesítést. Az elnök: Ön szerzett hét darab hamis útlevelet? Nádosy: Mindig annyit szereztem, amennyire szükség volt, ahány fia ki akart menni. Az elnök: Kik axols a bizalmas emberek, akik tői az útleveleket szerezte? Nádosy pillanatig hallgat, azután megrázza a fejét és határozott hangon mondja: — Erre nem felelek. Az elnök: Jankovich külföldi utazására korábban is szükség voit, hiszen ö már 1925 tavaszán kiment Párisba. Akkor is ön szerzett nefeí útlevelet ? Nádosy : Igen, Hetényi főkapitányhelyettesnek telefonáltam, hogy Jankovichnak állítson ki útlevelet. Az elnök: Tudta Hstényi, hogy milyen céira kell az útlevél? Nááosy: Nem, Az elnök: De azt tudta, hogy a Járai Antal névre kiállított útlevél hamis ? Nádosy: Ezt tudta Hetényi. — Arról tud-e, hogy a jeíen pillanatban hol vannak a megmarad! bankjegyek ? — Nem tudok, — válaszolja Nádosy, mire az elnök megismétli a kérdést: — A jelen pillanatban a Nemzeti Szövetségben, Szörtseynél, vagy hol vannak a meg nem semmisített bankjegyek? Nádosy: Akár a hercegnél is lehetnek, én nem tudom. Én azelőtt sem tudtam róla, hogy hol vannak, még kevésbbé tudhatom most. áz elnök: Ki linanszirozta a frankhamisítást ? — Nddosjí: A herceg. Az elnök: ügy állították be a dolgot, hogy hazafias kötelességük az ügyben résztvenni ? Nádosy: Felbuzdulásból. Most Baross szerepéről kérdi az elnök. — Baross Gáborhoz, a Postatakarékpénztár vezérigazgatójához fordultam, azonban neki sem mondotíam meg, hogy milyen célra kell a pénz. Az elnök: Baross Gábor azt vallotta, hogy kor mányzati célokra kell a pénz. Nádosy: Nem is mondottam neki, hogy a hamisítás elleplezésére van szükség a pénzre. Az elnök : Ö azt vallotta, hogy ön, mint országos főkapitány, a belügyi kormányzat céljaira kérte a pénzt. Nádosy: Ennyire precízen már nem emlékszem a dologra. Az elnök: De lehetett ilyesmi az értelme annak, amit ön mondott? Nddosj*: Lehetett. — Tudott Baross Gábor ekkor a frankhamisításokról ? — kérdi Töreky elnök, mire Nádosy rövid gondolkodás után halk /génnél válaszol. Az elnök: Szünetet rendelek el. Nádosy azonban nem figyel a tanácselnök beszédére es megemlíti Berlint. Az elnök: Ha már a berlini követségről van szó, azt kérdem: tud arról, hogy a pénz elszámolásának ott kellett volna-e történnie ? Nádosy: Erről nem tudok. Az elnök most szünetet rendel el. A védőügyvédek sorra lejöttek a védői emelvényről és többen közülök mosolyogva, nevetgélve, gratulálva, kezet szorítottak Nádosyval, aki szintén mosolygott Windischgraetz vallomása. Félörai szünet után Wladlschgraetz herceg botjára támaszkodva, erősen sántítva megy a birói emelvény elé. Az elaök: Bűnösnek érzi magát ? Windischgraetz: Nem. — Két oknál fogva nem érzem magam bűnösnek. Először az, imivei vádolnak, nem egyént is önző bűncselekmény. Másodsorban igen sok alapos okom van arra, hogy azért, amivel vádolnak, azért bennünket egyáltalában nem vddo hatnak. Erre vonatkozólag a felen főtárgyalás folyamán nyilatkozni nem kívánok. Az elnök: Honnan származott a frankhamisítás gondolata? Windischgraetz: A frankhamisítás gondolat?" bizonyos körökben már megvolt. Az elnSk: Magyarországról vagy külföldről származott as essfiee? Wlnálschgraetz: Ennek az eszméje nem tőlem számmik. Ennek eszméje megvolt bizo nyos körökben és in belekapcsolódtam. Az elsők: Mikor merüli fal az a gondola!, hogy emfrankosoka* fognak készíteni ? Windischgraetz: Én 1922-ben hallottam először erről beszélni. — Mi vezette önt erre ? Volt-e valami anyagi érdeke ? — Semmiféle anyagi érdek nem vezetett, — feleli Windischgraetz. — Csak kárt akartunk tenni azokban, akik bennünket nyemorba döntöttek is akik országunkat megrabolták. Az elnök: Tehát politikai célokra akarták felhasználni a frankhamisításból befolyó pénzeket, Wlndirctgraetz: Igen. Az elnök: Kivel érintkezett ön először ? Windischgraetz: Mészárossal. Mészáros tagja volt annak a körnek, amely hazafias célból alakult, igy kerültünk érintkezésbe egymással. — Schulie egyszer volt itt Magyarországon a frankhamisítást megelőzően, ez alkalommal azonban én még semmiféle összeköttetésben nem állottam vele. — Tudomásom szerint Schulze egyáltalán nem dolgozott, ő csupán véleményt adolt Schulze véleményének lesdása ufán és miután a szükséges anyatok beszereztettek, láttass azután lehetségesnek a frankkészitést. — Ki volt az első, aki a frankgydrtás gon> dslatát felvetette ? — Schulze nem, — feleli Windischgraatz, — Hol dolgozott iit Schulze? — 0 nem dolgozott, ő csak szakvéleményt adott. Amikor a Térképészeti Intézetbe bejutott, ő moga is tanulmányozta a Térképészeti Intézet berendezését. — Hogyan jutott Schulie be a Térképészeti Intézeibe ? — Bevittük. Gtrő az országos főkapitány úrral jött hozzám, a lakásomra, méi pedig Teleki gróftól. Éa részleteim beszéltem Gerővel, azután az országos főkapitány ur előtt az egész tervről. — Schulze után ki velfe kezébe a frankhamisítás technikai vezetését ? — A Térképészeti Mézet — A Térképészeti Intézet, mini olyan ? — igen, mint olyan, maga a Térképészeti Intézet Az elsők: Schuliemk az voll a terve, hogy kőkllsékkel dolgozzanak ? Windlfchgraeiz: N«m kérem, ugy tudom, Schuke azt vitatta, hogy a francia frankot kőkliséken hamisítani nem lehet. — Gerővel hogyan került összeköttetésbe ? — Teleki Pál gróf utján. Teleki foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, ő ajánlotta Geről, mint megbizhatő, hozzúétiő emberi. — Geről mikor vette rá, hogy résztvsgyen a hamisításban? — Én kér;m — feleli Windischgraetz — nem vettem rá Gerőt. — Gerő azt vallja, hogy ön 1924 őszén magához hivatta ön és akkor Nádosy jelenlété ben történt a rábeszélés. — mondja az elnök. — Dehogy — válaszolja Windischiraetz — r Gerő azzal jött, hogy ő majd végrehajtja ezt a dolgot. Gerő mar azzal jött, hogy ö már tud a dologról. Gerő csak azt mondotta, hogy ő először felebbvalóinál bejelenti a dolgot, ezt Gerő meg is tette, másoaszor már azzal jött hozzám, bogy felebbvalóitól utasítást kapott a részvételre. — Kit»l kapta meg az utasítást? — A Térképésze i Idézettől — mondja most Windischgraetz. Az elnök: Emlékszik- e kérem arra, hogy az ügy kezdetbei stádiumában Gerő azzal jött önhöz, hogy nem dolgozhat tovább? Wtndisc9graetz: Igen, ez megtörtént. Tényleg aszal jött Gerő, bogy parancsot kapott arra, hogy nem foglalkozhat tovább az üggyel. Az elnök: Nem Teleki mondta Gerőnek, hogy ne foglalkozzék tovább a franküggyel? Windischgraetz: Gerő azzal jelent meg nálam, hogy parancsot kapott, hagyja abba. Gerő, amikor erről értesitett, kért, hogy ezt in, tézzem el. Ez sikerült is és újra belefogott. — Megtörtént e az, hogy a Térképészeti Intézet utján rendeltettek frankhamisításhoz szükséges gépek ? Windischgraetz herceg hosszas hallgatás utdn csendesen válaszolja: — Nem hiszem. — Az elnök: Ön már ugy vallott előzően, hogy sem a Térképészeti Intézet, sem más hatóság nem adottt semmiféle pénzt géprendelésekre. Windischgraetz herceg a kérdésre igenlően meghajol — Említett-e Kuriz és Hsjts e őtt ön Nádosyn kivül mús nevet is, mint aki tud az egész frankhamisításról? Wtndischgraelx egy percig nem felel, lehajt]? a fejét és azután egész halkan ejti ki: — Igen, említettem. — Kiket emiilett? — kérdi az tlnSk szintén hslkau. — Erre vonatkozólag nem nyilatkoxhatom, — vágja ki egyszerre Windischgraetz. Az elsők: Ezután elkészültek a hamisítványok, hová vitték azokat először? WindischgraeSz: Zadravecz püspök i. ká ám Az elnök: A pSspűk ur tudott róla, hogy mi van a ládában? Wlndkchgraetz: Nem tudott, később értesült csík a dologról. O cak eleinte ann?it tudott, bogy a ládában hazafias célokat szolgáló dolguk vannak. Az elnök: Mennyi ideig volt Zadravecz lakiián a láda? Windischgraetz: Négy hétig. Az elnök: Mi történt a frankokkal a püspök ur lakásán? WladUcbgraeiz: Megkezdődött a szortírozás. Három klasszisba osztályoztuk a himiif nfcokat ás elosztottuk a hírojn osztályba. 8-10000 dsr&bot íettörk iz első osztályba, esek kifogástalanok voltak, a közép minőségű osztályba került 7000, a rosszminőségiek középedig 10-12.000 darab. As elnök: Azutin hova vitte a hamis frankosokat a püspök ur lakásáról? Wiadltchgratiz: A Nemzeti Szövetség helyiségeibe. áz elnöki A frankkészllők kaptak valamiféléi díjazást ? Wlndkchgraetz: Kaptak. Az elnök ezután kérdéseivel arra (ér át, hogyan történi a3 értékesítés ? — Nsketn —, adja meg a választ Windischgr «e z — annyi szerepem volt, hogy az értéke* »ités dolgát - megbeszéltem Nidosyval és én ssüliioitam fel Jankovich Arisztidet. ( — Egyébként — folytatja a herceg — az értikgsiiás tervének elintézésit én nem vállaltam. Ett más csinált . Hogy ki, arra megint sincs módom nyilatkozni. Az ewM: Milyen utigaiolvánnyal ment ki Jankovich ? Wifídkchgraetz: Útlevéllel! Az elnök: Ezt az igazolványt hogyan szerezték e? Windischgraetz: Ugy tudom, Nádoty szerezte