Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-28 / 121. szám

4 BKLÜSAGYARO R5 Z A Q ím máitis 23. tikál, felekezeli is társadalmi széttagolódást ét az ipartestületben egyetlen célt szolgáljon: a magyar kézművesipar boldogulásának és a helyi iparostársadalom jólétének előmozdításával. A jelentés kétségtelen hiánya, hogy egyetlen szét sem mond arrél, kinek lenne kötelessége megteremteni az alkotó munka emiitett feltételeit s kik és milyen körülmények állták u^jtt a konszolidációnak. Ellenben a szegedi ipartestületről szólva ezeket mondja a jelentéi: ,Ez az őszinteség azt parancsolja, hogy minden kertelés, minden szépítgetés nélkül bejelentsük, hogy a kézmüiparosság táborától napról-napra nagyabb csoportok válnak kl is pártolnak át mirsikeli, vagf szilsősiges ellentiki irányzatokhoz, azért, mert nincsenek megeligedve azzal a kormányzati politikával, mely az iparosktváaalmak kteligitisit folyton halogatja is azok közil mig csak azokat sem teljesiti, amelyek egyszeri adminisztratív intézkedéssel az érdekeltek megnyugtatására elintézhetők lettek volna." Sok érdekeset mond a jelentés az iparostanonciskoláról, beszél az iparos-nyugdíjügyről, as iparosokat az adóügy terén ért sérelmekről, a hatóságok megértő támogatásáról és közreműködéséről, tiltakozik az állami központi anyagbeszerző terve ellen, indokolatlannak tartja az ipartestületi reform ts az országos kézmivetkamara törvénytervezete beterjesztésének halogatását, köveleli a hatósági és közüzemek azonnali ét végleges megszüntetését, helyesli a munkanélküliség esstére szóló biztosítást, de tiltakozik a kérdés megoldásának olyan terve ellen, amely a munkaadókra ebből bármily mértékű terhet óha|tana áthárítani. A pénztári jelentésből kiderül, bogy az ipartestület 713 millió korona bevétellel és kétmillió koronávil kevesebb kiadással dolgozott. Az ipartestilei vagyona 2314 millii korona, amivel szemben mindössze 52 millii korona teher áll. A költségelőirányzat közel 450 milliós. Meleg sorokat szentel a jelentés az elmúlt évben elhunyt Mailekoviit Sándor és Cserzy Mihály emlékének. Revolvsiolövás a záróra után. Egy hónapra ítélték Huszár Jánost, aki rálőtt a főpincérre. Még az elmúlt év áprilisában törlént, bogy as Emke-kávéházba kissé borosan brállitolt Huszár János ügynök hét muzsikussal, Konkoly Gyulával és Borbáss Sándorral. Amikor a vig társaság bevonult a kávéházba, a zenezárőra már régen elmúlt, Huszár János azonban mfgis húzatni akart a cigányakkal. A zenét nem engedélyezte a kávés és tiltakozott ellene a főpincér is. Közben elkövetkszeit az általános záróra, amit Huszár János nem aksrt tudomásul venni. A kávéházban megjelentek a zárórát ellen* őrző rendőrök is, akikor Kutasi Mihály főpincér ki akarta tuszkolni Huszár Jánost, aki feldühödve revolvert rántott elő ét a főpincérre lőtt. A lövés Kutasi Mihály kezefejét találta és a mentők sérülésével a közkórházba szállították. Huszár ellen szándékos emberölét kiürlt e címén induit meg az eljárás. A szegedi törvényszék a vádbeii cselekmény elkövetése miatt bűnösnek mondotta ki Huizár Jánost és egyhónapi fogházra ilélie. A Tábla ezt a büntetést most helybenhagyta. iiusz aranykoronára ítéltek több vendéglőst, mert kerthelyiségükben is kimértek ssesies italt. Kellemetlen meglepetésben részesítette a szegedi pénzügyigazgatóság a szegedi vendéglősök tekintélyes részét. Remélhető ugyanis, hogy ez a meglepetés csak muló epizód és a hires bürokráciának egy szerény hajtása, de mindenesetre jellemző. Ismeretes és természetes, hogy minden vendéglős, még a legkisebb is, arra törekszik, hogy nyáron, amikor a vendégek a fojtott szobalevegőt már nem igen szívelhetik, valamilyen szellős, hüs alkalmatosságot nyújthasson a borozóknak, vagy sörözőknek. A legtöbb szegedi vendéglő, kocsma vagy bormérés kertté nevezi ki a ház kis udvarát, vadszőlővel vagy hasonlóval futtatja be a falakat és a kerítést, vagy leanderrel és egyéb cserepes virággal tarkítja, hogy a nap hevét csökkentse és vendégeit az olcsó nyaralás illúziójába ringassa. Est a szegényes illúziót akarja szétoszlatni a pénzügyigazgatóság, amikor közegeivel sorra razaláztatja a vendéglőket és megindítja a kihágást eljárást mindama vendéglősök ellen, akik vendéglői helyiségeiken kívül kertben vagy udvarban is mérnek szeszes italokat, mivel a fináncok szerint sz italmérés! engedély csak a vendéglő kocsma-helyiségére érvényes, de kertre vagy udvarra nem. £s bármily hihetetlenül is hangzik, a feljelentett vendéglősök egyrészét már el is ítélték elsőfokon és pedig fejenként 20 aranykoronára. Az elitéltek természetesen megfelebbezték az ítéletet és remélik, hogy a pénzügyminiszter fölvilágosítja a pénzügyigazgatóságot arra nézve, hogy az udvar vagy kert tartozéka a vendéglőnek, ha egy házban van és a kettőnek egy a tulajdonosa. Valószínű ugyan, hogy létezik valamilyen Bachkorszafcbeli törvény vagy rendelet, amelyet valami tulbuzgó finánc most előkotort, hogy ezzel a vendéglősöket macerálja, de mi azt hisszük, hogy mégsem helyes az eddigi évüzedes gyakorlatot felborítani csak azért, hogy a megélhetésükért dolgozó és küzdő polgárokra ujabb terheket rakjanak. Mert ha egyebet nem, de azt, ugylátszik, feltétlenül célozza ez a buzgóság, hogy a vendéglősökkel a meglevő mellé még egy italmérési engedélyt váltassanak. Hogy ez mennyi költséget és lótást-lutást jelent, azt csak azok tudják, akik járatosak a fináncia labirintusaiban. •IMMMMMMfMM^^ A belügyminiszter jóváhagyta az uj városi státuszt. Juniusban tisztviselőket válaazt a közgyűlés. Nemrégen beszámolt a Délmagyarország arról a megbízható forrásbél származó hirröl, amely szerint a belügyminiszter meghozta már döntését a városok státuszát szabályozó kormányrendelet alapján végrehajlott státuszrendeiet ügyében és a szegedi lélszámcsökkentö bizottság határozatát jóváhagyta. Ez a hir kissé korainak bizonyult, a beligyminlszter döntése ugyanis csak ciülörtökön étkezett le Szegedre a főispán elmére és a miniszteri határozat csak tegnap, 26 án kelt. A korábbi információ azért helyes volt, mert a döntés lényege nagyjából megeg) ezik a fentartással közölt híradással. A státuBzrendelet alapján kiküldött lélszámcsökkentö bizottság február 19-én hozta meg azt a határozatát, amely a város szorosan vett közigazgatási alkalmazottainak litszámát 565ben, az egyéb állásokit pedig 50-ben állapitolta meg. Ebben a létszámban az üzemi és vállalati alkalmazottak természetesen nincsenek benn. A belügyminiszteri döntés szerint es a létszám a város nagyságával, fejlettségével és a lakosság számával arányban áll, amiért is a miniszter a lélszámciökkeaíő bizottság határozatát jóváhagyja. A létszámba felveit áliások mikénti szervezése, valamint a meglévő állások átszervezéie kérdésében a minisster az ezekre vonatkozó közgyűlési határozatok felülvizsgálása alkalmával fog határozni, mert az uj állások szervezése és a meglévők átszervexése a szervezeti szabályrendelet módosításával jár, a szervezeti módosításokat pedig jóváhagyás végett ugy is fel kell terjeszteni a belügyminiszterhez. A rendeletben megjegyzi a miniszter, hogy » nyolc gépéssi, a csőmesteri és a fertőtlenítő intézeti gondnoki állásoknak műszaki segédtiszti állasokká való átszervezéséhez nem járul hozzá, mivel ezek sem képesítés, sem az ügykör szespont|ábél nem felelnek meg a műszaki segédtiszti állások jellegének. Az ellen nem lesz kifogása, ha ezeket az állásokat eliö osztályú műszaki altiszti állásokká szervezi át a város. Az utbizlosi állásokat azonban átszervezheti a város műszaki segédtiszti állásokká. A megállapított létszám keretén belül megüresedett olyan állásokat, amelyekhez meg van már a Jogerős kormányhatósági jóváhagyás, a miniszter előzetes hozzájárulása néikül is be lehet tölteni, uj állások szervezéséhez, a meglévők átszervezéséhez és az átszervezett állások öetöitéséhez azonban továbbra is szükséges a miniszter előzetes engedélye, ami az ideiglenes alkalmazottak félfogadásához is kell. Végül felhívja a miniszter a város hatóságát, hogy szervezeti szsbáiyrendeletét a megállapított létszámmal hozza összhangba. A számvevőségtől nyert felvilágosításunk szerint a belügyminiszteri döntis körülbelül 231 állás betöltésére hatalmazza fel a várost, ebből 180-at kinevezés, ötvenegyet pedig választással töltenek be. A kinevezéses állások közül nyolcat tölt be a főispán, százhetvenet a polgármester. Ezek közül csak egy a tisztviselő — a közkórházi gondnok —, a többi segédszemélyzet, egyet a kegyúri bizottság és egyet a zeneiskolai bizottság. A iaaácsnoki nyugdíjazások ügyében a miniszter mtg nem döntött és Igy ezeket az állásokat egyelőre nem tölthetik be. A juniusi közgyűlés azonban már választó közgy&lis lesz, a betölthető állások egyrészére ugyanis rövidesen kiírják a pályázatot. Az állások betöltése a polgármester szerint fekozetosan, csoportonkint történik majd me«t. Érdekes, hogy ezek a betöltésre váró állások csaknem kivétel néikül már régen betöltöttek, az ideiglenes minőségben alkalmazott helyettesek töltik be és a státuszrendelet végrehajtásául várják alkahnazátuk véglegesítését. A jövőben egyetlen kinai árus sem jöhet Szegedre. Leánykereskedelem és szivarszipka. Nemrégiben a sárgabőrü kínaiak, akik cigarettasiipkákat és más apróságokat árultak szerte-széjjel az országban, oly nagy tömegekben tűntek fel, hogy a hatóságok figyelni kezdtek. A kínaiak különösen Budapestet özönlötték el. A fővárosban 21.000 kínai ütött tanyát, akik kisebb-nagyobb csoportokban szállodákban és albérleti lakásokban húzódtak meg. A kinai invázió azonban nem csupán Budapestet érintette. A nagyobb vidéki vároiokban, igy Szegeden is látni lehetett kínaiakat, akik mosolygós ábrázatukkal potom pénzen árulták a valódi kinai gyártmányokat, amelyek a valóságban valahol Németországban készültek. Szegeden nem sok vizet zavartak a sárgabőrüek. Egy-két napig végigárulták a nyilvános helyiségeket, azután továbbállottak máshol nyomozni a szerencse után. Lejelentkeztek szabályszerűen a bejelentöhivatalban, ugy hogy rendőrileg semmi kifogás nem merült fel ellenük. Ezekről a ki-beuiazgató kínaiakról most kitűnt, ahogy jobban u ánuk néztek, hogy valamennyien már rigen tndexre kerültek a nyugati országokban. Gyanússá vált ugyanis, hogy a rosszul öltözött, zsúfoltan lakó kínaiak gyorsvonatok etsőoszidlyaln utaznak és ahol megállapodnak egy-két napra, ott nagy összegeket költenek. Néhányat Budapesten elő is állítottak és megmotozásuk alkalmával mindegyiknél tiz-tizenötmillió koronát találtak, holott napi jövedelmük alig tett ki néhány ezer koronát. Megállapítást nyert azután még, hogy ezek az országszerte kóborló kínaiak leánykereskedelemmel foglalkoznék és ebből hatalmas jövedelmekre tesznek szert. VETKEZIK, Szegediek találkozó helye.