Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-04 / 101. szám

1926 május 1. DELMAQYARORSZAQ 263 Május elseje Párisban. A karhatalom és az ucca mérkőzése. — Hogy védte magát a metropolis a tüntetések ellen? Páris, májas t (A Délmagyarország tudósítójától.) Itt, ebben az Ötmilliós vadonban, tengernyi ucca, boulevard, avenu, sikátor, passage és tér hálózatában csakugyan ug'jf tűnik a modern tömegielvonulások leghatalmasaböjának, a május első napjának munkásQnnepe, mint valami gigászi mérkőzés. A karhatalom, a rendőrség és katonaság, az állam erőinek szembenállása az uccára tódult tömegekkel: félelmetes és impozáns erőnyilvámdás. Hihetetlen nagy körültekintés, stratégiai előkészítés, okosság és lélekjelenlét kell ahhoz, hogy a rendőrhatóság a lehető legsimábban túlessen a nagy napon, a lehető legkevesebb összeütközés mellett. Aki nagy tömegeket látott már, utakra tódult, politikai beszédektől felizgatott tömegeket, az tudja csak elképzelni, mi ez itt, Párisban, a szabadság hazájában: munkástQntelések május elsején. Hat mindenebelőtt: a nszabadságu hazájában tilos volt az idén minden felvonulás. Hiaba, a közszabadságokat szűken, nagyon szűken méri mostanában a Respublika. A magyarázata viszont Igen egyszerű ennek. Franciaországot, de elsősorban Párist hatalmas társadalmi mozgalmak rengetik. Európában sehol sem lud nagyobb tömegeket mozgósítani a forradalmi szociáiizmus (Orosz o;szágban már más a helyzet, ott más erők váltak félelmetessé a jelenlegi hatalomnak), de az ellentábor, a patrióták és a polgári eiők hareos ceapatai sincsenek ugy felkészülve sehol, mint itt. A fascizmus és kommunizmus, a két szélsőség harcának indult Párisban az idei muukásünnep. Mindkettő szemben áll az állam rendfentartó törekvéseivel és ugyanekkor egymással szemben is. Ez a helyzet szabta meg a párisi karhatalom taktikáját, amely itt egyformán szembenállott mind a kettővel, közéjük vetette erőit és törekvése elsősorban az volt, hogy megakadályozza összecsapásukat Mert Párisban nem komédia az ilyen uccai tüntetés. Valóságos harc, sortüzek, attakok, halottakkal és sebesültekkel. Tavaly, ugyanebben az idóben, a Damrémort uccában négy halolt és vagy ötven súlyos, még több könnyű sebesült volt az áldozat. Ebben a pillanatban még nem jeleznek összecsapásokat a város egyetlen pontján sem és valószinü, hogy az idei május simább lefolyású lesz. Hogy kellett hát előkészíteni a védekezési stratégiát, hogy ne történjenek komolyabb összetűzések ? Ez talán még a tömegeket mozgató politikai célok részletezésénél is érdekesebb, mert betekintést nyújt egy világváros rendfentartó konstrukciójába. Párisban három veszedelmes kerület van. Gócai és kiinduló pontjai a tüntetéseknek. A quartier miserables (nyomorultak negyede) munkáskolóniái ezek: a Blllancourt, a Batignole és a Cllchy Faubourg. Itt vannak a termek és a csarnokok, ahol a szónoklatok lefolynak (mert zárt helyiségben meg van engedve a gyütés) és innét árad szét a tömeg tüntetni a város belseje felé. A rendőrség korán reggel elzárta hát a környék szűk sikátorait. A szűk ucca azért veszedelmes a tüntetések alkalmával, mert benne nem tudja kifejteni erejét a szétoszlató lovasság, könnyebb az ellenállás és a tömeg pár pillanat alatt barrikádokat tud emelni a felszaggatott uccakövekből, akárcsak a nagy forradalom idején. Ezért irányítják a tüntetőket a széles Boulevardok és a terek felé. A hatalmas úttest és a nagy tér elnyeli a tömegeket, több oldalról hozzá tud férni a rendőrség és igy könnyebb a szétoszlatás is. Ez magyarázza meg különben azt is, miért nyit a modern városrendezés mind szélesebb és szélesebb uttesteket. Nemcsak a közlekedés követelményei kívánják ezt, de az uj idők szociális tömegtüntetései és Páris rekonstrukciós terveiben ez a követelmény már érvényesült is, amikor az Opera környékének szük sikátorait egy nagy boulevard (bd Hosmann) meghosszabbításával eltüntették. De a céltalan, pillanatok hatása alatt, egy elordított jelszó szuggesztív ereje után mozduló tömegeket hogy lehet megfékezni mégis? A hatalmas város tiz, tizenöt pontján egyszerre indulnak meg az oszlopok, mert mondani is fölösleges, hogy a tilalom dacára mégis tüntetni akar mindenki A rendőrség és a katonaság, a csendőrosztagok, a Garde de Republique lovassága, vagy 10—15.000 főnyi fegyveres főereje készültségben várja a parancsot a város különböző pontjain. De nem nyiltan, az utakon, ahogy az Budapesten szokásos, hanem elleplezve, legtöbbször a föld alatt Külön löldalatti kaszárnyák épültek Párisban a legutolsó esztendők alatt. Nyílegyenes sikátorok a laktanyákból a terekhez és főbb stratégiai pontokhoz, hogy a zegzugos uccák alatt parancsszóra a legrövidebb időn belül megjelenhessen a karhatalom. Igy a Garde de Republique egyik kaszárnyáját a Piacé de Repnblique-el a lovasság számára épített földalatti folyosó köti össze. Ugyanilyen földalatti folyosók torkollnak be a Metropolitain (földalatti villamos vasul) vonalaiba és a Cité, a Faubourg Saint Honore éa a Viliét kaszárnyáihoz. Küiön kocsik állanak a karhatalom rendelkezésére és a rendes személyszállító hálózat sineln pár perc alatt szétrepülnek a készültségek a város veszélyeztetett pontjaira. Az idén a rend erőit ez a nagyszerű intézkedés meghuzszorozta és ennek köszönhető elsősorban, hogy mindenütt meg tudta akadályozni az egymással szemben áilú pártok összecsapását és szét tudta oszlatni a tömegeket. Még csak arról valamit, hogy mekkora tömegeket mozgósit Párisban az ucca? A micarem, a félbőjt, szokásos lokálpatrióta ünnepén hozzáértő szakértők több mint egymillióra becsülték az avenukon felvonuló emberáradatot Iszonyatos embertömeg ez, beszorulva a palotasor két partja közé, nincs az a hatalom, amely megállíthatná, ha egyszer megindul. A micarem, persze, a vidámság ünnepe volt, néhány ájuláson. néhány bordatörésen kivül nagyobb baj nem esett. De ha a forradalmi eszmékkel túlfűtött emberek kiáradnak az utakra, ha nem is oly hatalmas tömegekben, de felizgatva és vasbotokkal, revolverekkel felfegyverezve, könnyű elképzelni a veszedelem és a következmények arányait Ilyenkor aztán Páris városában meg is áll a forgalom teljesen. A veszélyeztetett utvonalakon zárva minden üzlet, a villanyos, a tamvay, az autóbusz nem jár, megállanak a taxik is és minden békés polgár bezárkózik a lakásába. Igy történt ez az idén Is, május elsejín, a hatalmas meccs a karhatalom és az ucca között és ebben a mérkőzésben, dicséretéül az előrelátó és preventív intézkedéseknek, a karhatalom lett a . győztes. I T. Gy. HHMMMMMMMWMI^^ Cuza — máramarosszigeti képviselőjelölt. Bukarest, május 3. Az antiszemita liga a választási küzdelemre Erdélyben is kibontotta zászlaját. Cata tanárt, a liga vezérét, Máramarosszigeten jelélték. Bciztercenaszód megyében Catineanut, a kolozsvári egyetem ókirályságbeli tanárát jelölték, mint listavezetőt. „A delejes vatta nem ér többet a lourdesi víznél" \l Szabó József professzor a delejes asszonyról is a tápéi esetről. A Délmagyarorszég pénteki számában érdekes riportot közöltünk arról a tápéi gyerekről, aki hosszú évek óta nem tudott béna lábára állani, de aki a hiressé vált sashalmi delejes asszony érintésétől annyira meggyógyult, bogy ma már tudja elsatnyult végtagjait egy kicsi; használni. A csendes tisziparti faiu szenzációja ma ez a gyerek és a betegek, a nyomorékok egyszerű lelkében mind erősebbé válik itt is az áhítatos vágy, hogy elzarándokoljanak a Margit-szigetre és gyógyulást keressenek a csodatévő Wanderllchni delejes érintésétől. A csodák korszaka régen elmúlt, mert a tudomány ma már mindent analizál és megmagyaráz. Megmagyarázza Wunderiichné csudatevéseit is, amelyekből végül nem marad más, mint egészen szürke és sablonos flgy. A tápéi Dr. Szabó József. (MagyarJLászló linoleummetszete.) Vavri Sándor nyomorék kisfiának, Ferencnek esetével felkerestük dr. Szabó József professzori, a szegedi egyetem idegklinikájának igazgatóját, aki a tápéi riport elolvasása után a következőket mondotta: — Elméletileg nagyon nebéz ehhez az eset hez hozzászólni, mert nem látta n a beteget sem „gyógyulása" elölt, sem Wunderiichné kezelése után. Igy nem tudom, hogy mi a baia Amit a delejes asszony csinál, annak nem lehet következtében elszoknak végtagjaik használatától. A megszokás következtében azután bénák maradnak akkor is, amikor a bénaságot előidéző ok megszűnik és végtagjaikat nem használják akkor sem, ha a fájdalom elmúlik. Sokszor megtesszük, higy az ilyen gyermekeket fizikailag kényszerítjük bénának látszó, de valójában egészséges, csak elsatnyult, elgyöngült végtagjaik használatára. Például, ha a gyerek balkarja béna, de a bénaságot előidéző ok már megszűnt, akkor egészséges és használt Jobb karját odafásiizzuk testéhez, ugy hogy mozgatni sem tudja, léhát kénytelen bénának vélt másik karját használni. — A tápéi gyerek esetében arról lehet sző, hogy valamikor fájt a lába, sokáig nem használta, nem lépett rá, igy elsorvadt és megbénult. A delejes asszony szuggesztiv alapon meggyőzte, hogy tudja lábait használni, csak álljon rájuk. Es a gyerek akár közvetlenül, akár a szülein keresztül gyakorolt közvetett szuggesztiv hatásra elhitte, ráállt régen bénának hitt lábára és megállott rajta. Az eset rendkívül egyszerű, a lelki okokra visszavezethető bénulás nagyon kinnyen gyógyítható lelki alttpsw, különösen a gyermekekre lehet gyorsan hatni. Többször behoztak hozzánk már olyan gyermekeket, akik valamilyen hisztériás bénulásban szenvedtek, némák voltak és akik az első viilanyozásra megszólaltak. — Wunderlfcbné esete egyébként nagyon hatonlit a Vilgyesi-féle eljáráshoz, amely annak idtjén valóságos szenzáció volt. Völgyeii is sznggeszcióval, hipnózissal gyógyította betegeit, ciak lényegesen műveltebb volt a sasbaimi delejes asszonynál és egy képzett orvossal dolgozott együtt. Nagyon sok lelki okokból származó bénulást gyógyított meg ugy, hogy a betegbe beleszuggerálta azt, bogy nem beteg és szuggesztiv alapon arta kényszeritette, bogy keresse fel orvosát, akinek Zander-intézete volt és ott engedje át magát az ortopéd utókezelésnek. Ezt a betegek Önmaguktól ne« tették volna meg, mert az ortopéd utókezelés meglehetősen fájdalmas és hosszadalmas, d« Völgyesi szuggesztiv kényszerének engedniök kellett. Ha a beteg bénulása szervi bstegség volt, nem basználi bizony még a Völgyeii-féle szuggesiciő sem, a Zander-intézet vezető orvosa pedig fel sem vette intézetébe az ilyen betegeket. Ez a gyógyítás tehát sokkal veszélytelenebb volt, mint a sashalmi delejes asszony gyógyításai. Völgyesi műveltebb voit, tudta, hogy mit lehet s mit nem, a delejes atsiony flirtll 1* MHtfKtVH^ UJlNMBj HKMWA NBIll (bMbl | "ví^j (Ult IWMbl « M4H " mwwjkw h*S»VU| más hatása, mini szuggesztív hatás. A beteg- j azonban önállóan Jár el, orvosi közremBködés ségek javulha nak, el is múlhatnak, ha a bajok lelki okokra vezethetők vissza. A tápéi gyereknek valószínűleg csontiuberkulózisa lehetett valamikor. Ebből a betegségéből azonban az orvosi gyógykezelés kigyógyította, de a bénu ás megmarad' utána. — Ez a bénulás egészen különös, de nem ismeretlen természetű lehetett. Gyermekeknél nagyon gyakran előfordul, h >gy bármilyen ok miait, esetleg valami szervi betegség, fájdalom nélkül. — Wunderiichné gyógyiíáiaibét hasznuk is lehet azért as olyan betegeknek, akiknek betegségük lelki okokra vezethető vissza és akik hisznek benne, de káruk is lehel azoknak, akik szervi betegségben szenvednek és igy lelki alapon nem gyófyithatók. A delejes asszony gyógyítása kizinséges kuruzstds, mert orvosi tudisa nincsen, nem tudja kiválogatni betegeit. A delejes vatta, a megdelejezett viz, kezének