Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-23 / 117. szám

1916 május 23 D8LMAQTAROSSZA9 ft KÖZBESZÓLÁS. i. KOLIONICS NYEGOVAN — OLDERBACHER PÉTER — CZORJÁK NIKOLA — egy kissé ugyebár, lulságoian fajvédőién hangzik ez a barom név? De ce hagyjuk sokáig kétségben olvasót, ennek a bárom kavicsropogtatásos zörejfl névnek birtokosai nem éjszakai igazoltatók, nem frankhamisitők, nem a duplán kovácsolt faji eszme fegyverkovácsai — egyszer fl betegápolók voltak a szegedi közkórbáiban. Talán zavartalanul ápolhatták volna a betegeket tovább is saját emberi koruk végső határáig, ba eszükbe nem jut, hogy maguk is végrehajthatnának már egy operációt. A tervüket végre is hajtották: novokaint fecskendeztek a kórházgondnoki hivatal Wertheim-szekrényének (lőve alá s mikor a helyi érzéstelenítés sikerült, gondosan sterilizált vésőkkel fölvágták a pénzszekrény oldalát s a kórokozó pénzt eltávolították belőle. A mülét sikerfiit, de a műtőkkel baj történt. A tetteseket kinyomozták s ekkor kiderült róluk: Kolionics Nyegovánról, Older* bacher Péterről és Czorják Nikoláról, a városi közíórház be'egápo'óiról, tehát városi alkalmazottakról nemcsak az, hogy betörők, hanem az is, hegy — idegen állampolgárok. A város — ugy látszik — a be'egápo?ókban való szükségét jugoszláviai importtal fedezi. 2, Tudják kérem mi történik Jugoszláviában azokkal a magyar munkásokkal, akik munkát keresni mennek át a határon ? 1 Ha nincs szerencséjük, elfogják, mint kémgyanusakat. S ha ezenfelül még a szerencsétlen síg is utóiéri öket, akkor olyan rendőrtisztviselő vagy csendőrőrmester kezére kerülnek, aki mint .bonmentö" akar érdemeket szerelni. A csendőri nyomozás harmadik napján nincs már olyan vád, amit siegények ne ismernének be. Akkor már töredelmesen vallják, hogy a király megölésére küldte őket vilamelyik irredenta-kommunista titkos társaság vagy; — ami szintén sürün előfordult — a szegedi kémiroda vezetője azért küldte őket, hogy megszerezze számára — a hivatalos lapot. (Amire egyébként elö lehet fizetni) Félesztendös és esz'endős rabság u<án derül azután ki, hogy egyetlen belü sem igsz abból, amit bikacsökkel vertek ki a szerencsétlen áldozatokbél ... Ha azonban szerencséjük van a munkát kereső msgyar munkanélkü ieknek, akkor kegyetlenül elverik öket s a vámhivatal egy pár hónapra, a rendőrség pedig egy pár hétre bezárja öket s azuán visszadobálja a hitáron, Jugoszláviában ez történik a magyar állampolgárokkal. A szerb állampolgárok pedig Szegeden — városi intézménynél kipn*k foglalkozást és kenyeret. 3. A program, amit hirdetünk, igy cseng: építkezni kell, hogy foglalkoztatni tudjunk mindenkit, aki dolgozni tud és dolgozni akar. Ne nézzük az áldozat nagyságát, ne mérlegeljük a terhek súlyát — munkát kell adni a munkanélkülieknek. Ne latolgassuk a vállalkozások rentabilitását, ne kutassuk, hogy haszonnal jár-e a beruházás; a legfőbb haszon most nem a jövedelmezőség, hanem as eleven, a: élö, a kenyeretadó és békét teremtő munkaalkalom. Hozzuk meg az egyeteméri azt az áldozatot, amit kívánnak, míg sikert igérö alkuval se fölisűk as időt, csak kezdhessünk hozzá az épiikezéshez. A jövő kaotikus ködébe építsük bele a tanyai vasút százmilliárdjait, — de csak legyen kenyere és munkája ebben a városban mindenkinek. Ez a program. S a vasúti kocsikat Budapesten készítik, a motorosokat külföldről rendelik meg, az egyeterci épi kezéshez országos pályázatot hirdetnek s a szegedi közkórházban nem szegediek, nem magyarok — szerbiti katonaszökevények ápolják a betegeket. 4. Jugoszláviában nincs munkanélküliség. S mégis hárombavonkint revideáljak az idegen munkásokat, bogy kiket lehelne már kiutasítani közülök. Pedig csak olyan munka végzésére iehet idegen állampolgárt alkalmazni, (milyen szakmára belföldi szakmunbáB nincs. A külföldiek csak mint előmunkások alkalmazhatók s legfeljebb bat hónspra — ennyi idő alatt kell betanitsniok jugoszláviai szakképzetlen szaktársukat. Ez a helyzet Jugoszláviában, ahol — ismételjük — nem probléma a munkanélküliség, ahol —• legalább még egy ideig — van pénz építkezni, beruházni, termelni s nemcsak föntartani, de fejleszteni is a régi üzemeke . Jugoszlávia mégis egymás után utasítja ki azokat a magyar munkásokat, akiket pedig inkább tanítani, mint dolgozni bivtak be. Jugoszlávia ilyen botorul védekezik a munkanélküliségnek még a fenyegetése ellen is. A jugoszláv példát egy vonatkozásban mi is követjük. A botorságban. Az országos husipari kongresszus. Pünkösd vasárnapján érteznek tudvalevőleg Szegedre az ország bnsiparosai, hogy a magyar húsfeldolgozó ipsr fontos aktuális kérdéseit kongresszus keretében vegyék tárgyalás alá. A husipari kongresszus jelentőségéről, összehívásának okairól és céljairól a következő sorokat ktpiuk: — Mint minden iparág, a hasfeldolgozó ipar is végigszenvedte a háború és azt követő idők gazdasági nehézségeit és ez az iparág is elérkezett oda, amit gazdasági válság szóval szoktak megjelölni Az ország szerencsétlen megcsonkítása következtében beláthatatlan eltolódások érték a msgyír husipart, amely élőállatbeszerzés, feldolgozás és értékesítés tekinteté ben teljesen megváltozott helyzet előtt állott. A Pick Jenó. régi megbizhitó egzisztenciák mellett felburjánsott az alkalmi iparosok, a kontárok nagy tömege és a megcsappant fogyasztás mellett olyan versenytársként állott szemben a korábban magas nívón álló húsfeldolgozó ipar, amelynek leküzdésére végül is komoly eszközökhöz kelleit fordulni. Ezek mellett a kontárok mellett ott voltak még és vannak sok helyütt ma is, a hatóságok által létesitett, közpénzekből táplálkozó hatósági üzemek, amelyek annak ellenére, hogy a háborús idők, amelyek indokolták felállításukat, már elmultak, mégis méltánytalan versenytársként működnek a súlyos közterhek ilatt kfizdö húsipar rovására. A háború utáni adózási nehézségek, amelyek a forgalmi adó, állatforgalmi adó, kereseti és egyéb adókivetések során felmerültek, színién olyan súlyos tehertételéi jelentették és jelentik a húsiparnak, amelyek országosan való letárgyalása és az azokon való könnyítés múlhatatlanná vált. Betetézi mindezt, hogy a Budapest részére engedélyezeit 5Q'/,'0S kedvezménnyel való élöállatszáilitás a vidék hasiparosságát előre nem látott súlyos következményekkel sújtotta. Ma az a helyzet áll fenn, hogy a vidéki vásárlók esik Budapesten keresztül jutnak élőállathoz, mert az eladóközönség az 50%-os kedvezménnyel való Buda-' peslreszállilás túlzott értékelése folytán mindéi kínálatával a főváros felé fordul, ahonnan azután a vidékről odaszállított élőállat visszakerül a vidékre, thonnan azt felvitték. A minisztérium is t> piszialta ezeket a visszásságokat és nem tudják okát találni annak, miért kell pl. a Szeged vidékéről a fővárosba szállított élőállatot visszaszállítani a szegedi húsfeldolgozó iparnak. A háború után megindult szociális áramlatok tették végül szükségszerűvé »z alkalmazottak foglalkoztatásának, a munkaidőnek a szabályozását, amely színién igen fontos problémájává vált a húsiparnak. Az országos kongresszus tárgysorozata a következő: I. Elnöki megnyitó. Z Üdvözlések. 3. A husipirosok társadalmi helyzete. A szabad forgalom és az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. XV. f.-c. viszonya. Előadó: dr. Szabó Mihály benfesmester, Debrecen, a Tiszántúli Husiparosok Szövetsége elnöke. 4. A vidéki husiparosok érdekeinek megvédése és a vidéki husipirosck szövetségeinek közős irodája felállítása. Előadó: dr. Karikó Imre kereskedelmi és iparkamarai titkár, Qyör, a Dunántuli Husipari Stöve ség tb. titkára. 5. A magyar húsipari termékek külföldi viszonylatban. Elősdó: Pick Jenő szalámigyáros, Szeged, a Délmagyirorsiági Husipari Szövetség elnöke. 6. A husipari koniárügy. Előadó: Csokonai Vitéz Mihály, Qyör, a Dunán uli Húsipari Szövetség titkára. 7. Ksreseli adó. A felszólamlási bizottságok eljárása a husiparosok kereseti adójának megállt pitásánál. Előadó: dr. Landesberg Jenő kereskedelmi és iparkamarai ügyvezető titkár, Szeged. 8. Tanoncügy. A munkásbizfosífó kérdése. Előadó: dr. Csáthy Dezső, Debrecen, a Tiszántúli Hasipsrosok Szövetsége ügyésze. 9. Áliatforgalmi és forgalmi adó. Előadó: Mayer Berci hentesmester, Kaposvár, Ipartestületi elnök, kormánytanácsos. 10. Szatócsok zsir és hentesáru árusítása. Vendéglősök házivágása. Előadó: Kovács Lajos Miskolc, a Felsőmagyirorsiági Húsipari Szövetség titkára. II. A vasárnapi munkaszünet és az üzleti zárórák kérdése. Előadó: Kis Qéza mészárosmester Szeged, a Délmagyarországi Husipari Szövetség elnöke. 12. A hszai nyersbőr kivitelének felszabadifása. E'ősdó: dr. Vámos Jenő Budapest, a Mészárosok Egyesülése r.-t. vezérigazgatója. 13. Vágóhídi- és szemledijtk kérdése. Előadó: Varga Bálint, a Dunántuli Husipari Szöve'ség elnöke. A „PRÓFÉTA" KERTHELYISEGE r«aíoT.; Szeged központjában a legkellemesebb üdülőhely Elsőra n"g u, hírneves magyar konyha. Kitűnő borok. Figyelmes kiszolgálás % * J « « m „ m fc SA+c-vJI r A Kőbányai Polgári Sertőzcie világhírű Szent István tdériysore NapOtltá Károlyi A»*pffill a®n©»ara JatSZlX. és Szent István Porter söre hus c'.apol4slj;n.