Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-23 / 117. szám

2 DSLMAGYARORSZAQi i*26 május 23 Intézet nem hivatalosan vesz részt az akcióban. Nádosy szerepe és minden más hatósági színezetet adott ennek az ügynek. A Rókusban tartott kihallgatáson ott voltam. Nem akarok ezzel a részlettel foglalkozni, de énrám azt a benyomást telte, hogy mi valamennyien betegágyban fekszünk, az égisz ország. Ha ebben az ügyben Rába ellen súlyos Ítéletet hozna a törvényszék, az egész világnak ez jutna az eszébe: parturiunt montes nascitur sidiculus mus. — Felmentést kitek Riba Dezsőnek a iörviuyttiklől és felmentést kéiek a nagyvilágtól a szerencsétlen tönkretett Magyarországnak. Sxünet után dr. Schweiz Elemér, Winkler védője beszélt, majd Dántel Sándor, Andor Endre védője, Gusda Henrik pedig Schwetz Tibor védelmében beszélt. Ezután a tárgyalást félbeszakilották és a délutáni tárgyaláson elsőnek Baross védője, dr. Lázár mondotta el védöbeszédét. Kijelenti, hogy akik ebben az ügyben szerepet vittek, azoknak egy törekvésük voit, hogy minden cselekedetük nemes legyen. Bjross nem árulta el barátait, hanem azt tette, ami leghelyesebb volt. Barossnak az volt a célja, hogy semmisítsék meg a hamisfrankofeat, azért vitette azokat a Nemzeti Szövetségbe. De ö nem is járult hozzá iz akció finanszírozásihoz. Baross olyan ember, akihez meg a gyanú árnyéka sem férhet. A védő ezután felmentést kirt. Dr. Simon Béla kérte Mankovtcb Béla felmentisit. Végül Dinit Béla mondott szenvedelmes hangú beszédet Kovács komornyik védelmében. Hivatkozott N'apoíeonra és nekitámadt a .nemzetkőzi zsidóságnak", amely — szerinte — nem tehet szemrehányást a frankhamisításért. Tirekf elnök figyelmeztette ekkor Dánért. A védőbeszédek este hét órakor ériek véget és igy a főügyész replikájára, valamint a vádlottak felszólalására cssk kedden kerül sor. Pidtpowszky Lengyelországba utazott. Szállítási panama miatt letartóztattak két tábornokot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) Ncwyorkból jelenlik: Paderewsky, a lengyel köztárssság volt elnöke elhagyta Ntwyorko! és Lengyelországba utazott. Útját ötszefüggésbe hozták a lengyelországi eseményekkel, azonban Paderewsky kijelentette, hogy elutazása az eseményekkel semmiféle összefüggésben nem álL Varsóból jelelentik: Rozsvadowiky és Zagorsky tábornokokat szombaton a katonai ügyészség letartóztatta és a katonai fogházba kisértette. A tábornokokat azzal vádolják, hogr MMWMMMMMM Megválasztotta a tisztikart a lfárosi Párt. „Itt ellenzéki hangulatnak kell uralkodni". a katonai szállításoknál at állam megkárosltátával fogtálán anyagi előnyöket ttereziek maguknak. Varsóból jelentik: Rataj sejmarsall újságíróknak kijelentette, hogy a nemzetgyűlést május 31-re hivta össze Varsóba. Hogy azonban Lengyelország egységét a világ előtt kellően dokumentálják, a köstársaság uj elnöke az esküt vagy Posenben, vagy Krakkóban fogja letetni A háború kitörésekor megazünt városi párt — mint ismeretes — nemrégiben elhatározta, hogy ismét felveszi működését és aktive is részlvesz a város ügyeinek intézésében. A párt alapszabályainak megszerzése ulán az elösészitö bizottság hivatalosan is kimondotta a párt ujbili megalakulását és szombaton este hat órakor a Hígi külön termében közgyűlésit it megtartotta a párt. A közgyűlés hivatalos megnyitása elölt, az alakulást előkészítő bizottság bejelentette az előadók és referensek megválasitását. Egészségügyi előadó dr. Regdon Károly, vallás- és közoktatásügy Fekete Ipoly, körgazdaság Kiss Ferenc, pénzügyi May Qyula, adó Tiris Sándor, kereskedelemagyi Otovay Károly, ipír Tonelli Sándor, műszak Taustlg Ármin, közművelődés pedig Homot István törvényhatósági bizottsági tag. A népes és lelkes közgyűlést, amelyen mintegy negyvenen jelentek meg, Jedlicska Béla ügyvezető elnök nyitotta meg. Az elnöki meg- * nyitó utalt a mai idők gyűlölet és féltékenységi korszakára, amikor a felekezeti villongás és marakodás csökkenti a nemzeti erőket. Ebben a súlyos helyzetben alakul még a városi párt, amely azzal a nagy kérdőjelekkel alakul meg, hogy tudhat-e komoly munkál vigezni. At elnöki megnyitóhoz először Wimmer Fülöp szóit hozzá. Fél. hogy a párt munkája hajoslö less a magyar szai nalánghoz. — Itt ellenzikt hangulatnak kell uralkodni. Ami a torony alatt másfél évtizede folyik, nem városi érdek. A most megalakult városi pártnak minden közgyűlésen hallatnia kell szavát. Mindenki tudja meg, bogy eligedeilenek vagyunk a város mai vezetőivel. A jót elfogadjuk, a rosszat azonban utolsó leheletünkig elleneszük. Regdon QSza felszólalásában azt kéri, hogy a párt ne mondja ki as ellenzéki jelszót. Mosdja ki a párt, hogy minden városi kérdésben a kritika Jogát akarja gyakoroInL A lemondott régi vezetőség helyeit a közgyűlés közfelkiáltással megválasztotta elnöknek Vdrhtlyi Józsefet, ügyvezető elnöknek Jedlicska Bélát, helyettes ügyvezető elnöknek pedig dr. Papp Róbertet. A« emuk megválasztásánál Fafka Lajos szót kért és a következőket mondotta: — Mindnyájan a legnagyobb tisztelettel hajlunk meg Várhelyi prelátus magas személye előtt, de amidőn a pári szelleme lüggetlen lesz, szükséges, hogy az elnik is független legyen. Várhelyi prelátus ur plébánost Javadalmat élvez a várostól s igy neki kellemetlen lenne az ellenzéki bang. Dr. Kovdct Józsefet ajánlja elnöknek. A közgyűlés azonban egyhangúlag Várhelyi József elnöksége mellett nyilatkozott. Azután megválasztották társelnököknek: Dr. Kovács Józsefet, dr. Kószó Istvánt, Wimmer Fülöpöt, dr. Still Qyulát, dr. Tóth Imrét, Prtlogg Józsefet, Kiss Ferencet, Páify Dánielt és Bokor Adolfot. Tíikárnak Szabi Qyulát, Szeless Józsefet és Hoffer Jenőt választották meg. Majd megválasztották a bizottsági tagokat és elhatározták, hogy a párt legközelebbi ülését, a szerdai közgyűlést megelőzően kedden este hat itakor a Hági külön termében tartja meg, amelyen már nyilt programmal és tervezetekkel lép a közgyűlés elé. MMMMMMíMMNWMfMMiafWMfIMIWl Bánffy gróf román állampolgársága a Ház előtt, Budapest, május 22. A nemzetgyűlés szombati ülésén néhány felszólalás után elfogadták a Postatakarékpénztár reformjáról szóló [javaslatot Ugyancsak letárgyalták a Pénzintézeti Központ ügyében beterjesitett törvényjavaslatot. Az interpellációk során Rupert Rezső intézett kérdést a kormányhoz, Bánffy Miklósjgrőf, volt magyar külügyminiszter román állampolgársága ügyében. Megdöbbentőnek találta, hogy rgy volt magyar állampolgár ilyen nyiltan szegi meg az országnak tett esküjét. Ezzel kapcsolatban szőváteszj, hogy Bánffyt a miniszterelnök ünnepélyesen fogadta. Az interpellációt kiadták a miniszterelnöknek. Jóizlésü hölgyek kalapjaikat 66 „Bécsi Modell SzaloitavbcTrik Eredeti bécsi nyári újdonságokban fclrnl n .. 1<l nagy választék. Fazon 50.000K-tól laKUId U. ÍJ TAVASZI KÖPENYEK kosztümök, zsemperruhák legjutányosabban készülnek Flelsclier Gizinél Aradi u. 5. II. 10. 999 MICHELIN PNEU gyári lerakat, motor cs kerékpár autófelszerelések legversenyképesebben NAGY JÓZSEF, BUDAPEST VI.. Andrássy ut 34. mm m Telefon: 21-97 •a: Igazlátók. Irta: Móra Ferenc. Az Isten is megverne, ha valami rosszat mondanék a jazig temetőről, amii most már negyedik hete bontogatunk a rendezőpályaudvar mellett a nagypariban. Igaz, hogy mostanában minden rendes rauzeum hunokat szed elö a földből, de hát tudnivaló, hogy a mi muzeumunk nem lehet rendes, ha már én igazgatom. Ahol én elkezdek turkálni, ott a dacos hun-avar ősök bizonyosan lejebb húzódnak egy öllel a destruktív szagra. (A hnnok és avarok ugyanis az összes kortársak bizonysága szerint rendkivül konstruktív emberek voltak.) A jazigok azonban, mint afféle karaktertelen szauromaták. belenyugszanak abba is, hogy én találjam meg öket é3 én is belenyugszom abba, hogy csak jazig agykoponyák kerülnek a zsákunkba. Utóvégre egy eaüst függőkbe, gyöngykalárisba, bronz fityegökbe öltözetett jwig sirtuiajdonos ér annyit, nint egy kilyukasztott koponyájú hun szegénylegény, akinek egyebe sincs, mmí a lyukas hopo nyája. (Notabene, a koponyáját egy másik hun lékette meg. Hiszen éppeu erről ismerni rá, hogy atyánkfia volt az illető.) Elég az hozza, hogy az eredménnyel nagyon meg vagyok elégedve, csak az érdeklődést sokallom egy kicsit. Az első héten három* négy ember nézte a munkánkat. A második héten kitett a napi átlag ötvenhatvan emberi. Most már ugy hét-nyolcszáz felé járunk. En nem tudom, számtani, vagy mértani haiadvány-e ez, de sz a gyanúm, hogy ez nem is i halcdvány, hanem állvány. Aki reggel odaáü a ' szája; tátani, az estig nem akar onnan elhaladni. ( Ha statisztikus volnék, ezzel kapcsolatban rendkivül érdekes számvetéseket tudnék csinálni. Például, hogy hány sirt lehetne abból felásni, ha minden vendéggel fizettetnénk lizezer korona vigalmi adót. Vagy hogyha mind megfogná az ásót, meg a lapátot és áldozna egy órácskát az ősök felderítésére. Ezek nem egészen fantasztikus ötletek, mert Sebestyén Károly kollégám, aki a jövő héten egészen átveszi odakint az ősök felett való impériumot, igen komolyan foglalkozik ezeknek az ötleteknek a realizálásával. Talán sikerülni is fog neki, mert őt rendkivül respektálják a kint valú nemzetes. Például az embereim lent hámozzák a halottat & gödör fenekén. £n magam valamivel feljebb gubbasztok egy agyagpadkán és csinálom a leitári az ősök hagyatékáról. Fent a sir szélén körben vagy negyven ember, ember, asszony, öreg, fiatal, kapával, kaszával, kosárral, tarisznyával s az mind nyüzsgöiődik és mind lúija befelé a morzsás földet, a nyakunkba és a fejünkre. — Upyan az Ister, szentölje mög magukat — szól ki János a gödörből —, ne fogják el elülem a napot, hiszön olyan árnyékot vetaek, hogy nem láthatok ideient sömmif. Erre még nagyobb tesz az összebujás. Biztos, hogy megvan a kriptály, ha már látni akarnak oda'ent. Egy kssza hegje súrolódik a kalapomhoz. Egy öreg ssüte kosarából isjfólöcske csurog a vállamra. Koncz bácsi, noha barátságos és választékos medoru férfiú, ezúttal kissé felháborodottan kel védelmemre és kifelé dőfkCd a lapáttal a sírbős: — Húzódjanak háírább, kérem, hát nem látják, hogy mind ^csurgatják már az igazgató urat is I — Az ám, lelkem — nézek fel én is —, látja, osupa tejföl vagyok már. — Nem löszön sCmmit, leiköm, deiszön csupa savanyu téföl az mán, — mosolyog rám a szüle, de olyan barátságosan, hogy ift csakugyan lehetetlen haragudni. Ennélfogva most már még összéb szorul a gyürü, a lapockámban érzek egy-egy kemény lábfejet, mikor a furfangos János egy kicsit kidugja a fejéi és az ásóval a vasúti töltés felé mutat: — Jön a tanár ur! Az emberek szétrebbennek, mint a meghajitott verebek. Az már igen, a tanár ur szigorú ember, az nem engedi oda a vállát kispalának. Fellélegzünk, de sietni kell veíe, mert öt perc muiva kiderül, hogy nem a tanár ur jött s megint a nyakunkon van az egész szájtátó nemzet. Néha, mikor feldühítenek, elképzelem, hogy közéjük vágok egy koponyát, de persze nem teszem meg. A koponyáért is kár volna, meg jussom sincs hozzá. Utóvégre én is csak szájtátú vagyok itt, mint a iöbbi, mert az ősökkel csak a János dolgozik, meg a Koccz bácsi. Aztán meg, ami igaz, igaz, tanul is az ember a nemaettől sokat. Egy suttyó legényke néz a gödörbe már vagy három óra óta, de egy kukkot se szól. Pedig nagyon érdekes disputa folyik körülötte. Nímeíyete: ast mondják, hogy a gugahalál idején temetkeztek ide az emberek, másuk meg szt mondják, hogy kutyafejű tatárok voltad az volt a dudásuk, akit most bontogat a Kotormany ur — ÍZ az én derék Jánosom —, mert annak még most is félre áll a szája, mint a dudásoknak. Egyszer aztán megszólal a iiatal. Egyenesen hozzám intézi a szói: