Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-19 / 113. szám

1 ÖBLMAGTAROSSZAö 1926 májas 19 Töreky — és GimUsael keresett kapcsolatot. — Igen, engem kért meg — mondja Hir György —, hogy szilfák Gömbösnek, de aem szóltam neki. Majd a következő kérdésekre Hir elmondja, bogy ha sikerüli volna értékesíteni a hamisbankjegyeket, abból a Nemzeti Szöveisig is részesüli volaa, azért, meri megengedte a Nmzeti Szövetség, hogy a hamisfrankokai oda vigyék, ott válogassák ki. Csak ezért adott engedélyi a Nemzeti Szövetség. Hir György kölciönt kért Bethlentől. Ai elnök kérdésére elmondja ezután, hogy egy alkalommal felment Bethlenhez és kölcsönt kért. A miniszterelnökhöz sokan jártak kölcsöakiutalásért Hasíák az ügyét, végre azután látta, hogy nem akarják kiutalni. — Mikor volt ez ? — kérdi az elnök. — Április 20 ika leié. — És 21-én már megjelent a nyilatkozata, mert hiszen már nem volt elragadtatva a kormánytól, nem kapott kölcsönt... — Nemi — tiltakozik élénken Hir. Az elnök számos kérdést ad fel most hogy hogyan kerültek az iratok Sigrayhoz és Pailavicinihez. Majd Hir kijelenti, hogy a kezdetleges kőklisék az 6 lakásán voltak. A főügyész sok aprólékos kérdést tesz fel, hogy Hir hol beszélt Bethlennel, mire Hir kijelenti, hogy Balatonfüreden. Akkor arról beszélt, hogy az első akció, a szokolügy nem sikerült, most frankügyben kezdenek és ehhez éppen ügy menlevél kell, mint kellett a szokolhamisitáshoz. Elmondotta neki azt is, bogy a Ruhrvidéken fogják a bankjegyeket gyártani és ott fogják értékesíteni is. — Bethlen helyesélte a dolgot? — Azt mondotta, hogy a gondolat jó, az irást megkapják. A menlevél nyolc nap múlva megjött, külön küldönc hozta, a borítékot meg tudom mutatni, a levél a hercegnél van. A főügyész kérdésére megismétU, hogy Bethlen egymilliárdos hozzájárulást Ígért, de nem adott. A főügyész még sokáig faggatja a fáradt Hir <}yörgyöt, aki több kérdésre nem felel. Azt is kijelenti a főügyész, hogy kötelessége leit volna bejelenteni a hatóságoknak a dolgot, ha ilyen fontos adatokat tadoit. Az elnök ezután Windischgraetzhez fordul, aki kijelenti, hogy — Bethlennel sohasem beszélt a frankügyről és nem ajánlott neki egy milliárdot. — A menlevél dolgára nem kívánok nyilatkozni, mondja ezután a herceg, ez még akkor történt, amikor az ügy fővezetői Hir György és mások voltak. — önnél van a menlevél ? — Nincs. — Nem is volt? — Erre nem nyilatkozom. A teremben óriási hőség van, a herceg egyszerre elvágódik l Kicsúszott kezéből a bot. Nádosy hozzásiet, feltámogatják. Nádosy jelenti ki ezután, hogy nem beszélt Hir jelenlétében a hamisításról Bethlennel. Arról sem hallott, hogy Hir lett volna az összekötő kapocs a herceg és Bethlen között. Nádosy kijelenti, hogy sohasem haUoit salvus conductasrúl, ő sem adott ki soha ilyet. Hir ezután azt magyarázza, hogy a menlevélben a frankhamisítás iratoknak volt megjelölve. Töreky : Az bizonyosan egy más levél volt és maguk most utólag a frankhamisításra magyarázzák. Windischgraetz erre bejelenti, hogy a levélben nem is voit szó frankról, az erre vonatkozott. A védők kérdésére Hir kijelenti, hogy a menlevél másolata a többi irattal együtt el van helyezve. — Hol? — Majd... feleli halkan Hir. Töreky: Figyelmeztetem, azonnal adja elő a levelei, mert az ma már bűnjel, ha nem adja ki, letartóztatom 1 Hir nem szói semmit. A főügyész indiiványt teáz most, hogy a törvényszék kényszerítse Hirt, hogy ádja elő az iratokat. Töreky: Mondja meg, hol vannak az iratok! Kinéi vannak! Pénzbirsággal sújtom, ha nem mondja meg! Hajlandó megmondani? Hir elkeseredetten: Ott vannak eizárva... különböző helyeken... En elhozatom... A főügyész erre indítványozza, hogy tartsanak házkutatást Hir György lakás in. Az elnök ezután kihirdeti, hogy Hitt nem esketik meg, mert vallomása valótlan és csalás miatt bűnvádi eljárás van ellene. A házkutatást elrendelik. A Rókus kórházban ezzel véget ért a példátlanul izgalmas tárgyalás. A délutáni tárgyalás. A tárgyalást délután 4-kor a törvényszéken tovább folytatták óriási izgalom közepette. Teleki tagadja, hogy Mészárossal tárgyalt volna a frankügyben. Gömbös Gyula kijelenti, hogy a herceg nem fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy fiatalembereket ajánljon az értékesítés céljaira. Hir Györgyről csak annyit tud, hogy nagyon súlyos helyzetben volt és gondolja, hogy ma is van, mert segítséget még senkitől nem kapott. Ezután felolvasták Benőtt André nizzai rendőrtiszt jelentését és Schsdtze vallomását. Most nagy izgalom szalad végig a termen. Megkezdik a miniszterelnök kihallgatását. Bethlen kijelenti, hogy 1923 elején a herceg egy alkalommal felkereste és egy tervet adott elő, hosy az irredenta szervezeteket mennyiben lebetne összefoglalni egységes vezetés alá. Arra kérte a herceget, hogy Írásban adja be Nádosyhoz a kérését. Nádoiytól aztán megkapta a jelentést jegyzőkönyv alakjában, amelynek a szélére Iría siagvorfokban azokat as okokat, amelyek miatt nem járuiüaf hozzá a kérdéshez. — Kifejtettem slagvortokban, hogy az elcsatolt területeken án az Ilyen akció az ottani magyarságnak. A második pontban pedig azt, hogy Magyarorsiágon ilyen szervezetet csinálni egészen felesleges, mert hiszen ha szomszédainkkal, vagy bárkivel konfliktusba keverednénk, akkor nem szervezetekre van szükség, hanem hadsereg kell. En akkor ezt az aktát átküidtem Nádosynak. Megjegyzem, hogy 19% január 1-én, mielőtt Nádosy és Windischgraetz herceg le lettek volna tartóztatva, eszembe jutott ez az akta és Vogler titkár behozta hozzám. Amikor felnyüoítam az aktát, mondtam Voglernak: Látod, ezek a jegyzetek fogják egyedül bizonyítani, hogy én nemcsak az eszközhöz, amelynek segítségével Windischgraetz és társai frankot hamisítottak, nem járultam, hozzá, hanem a célhoz sem. — Amikor Nádosyvat beszélgettünk erről — tér vissza most Bethlen a kiinduló pontra —, és Teleki is jelen volt, Teleki mondotta, hogy Windischgraetznek az a terve is volt, hogy az irredenta érdekében idegenpénzt hamisítson. Ugy emlékszem, hogy azt emiitette, hogy frankot hamisítson. — Én erre meglehetősen ingerülten pattantam fel, Nádosyhoz fordultam, hogy komolyan elvárom, hogy ha ilyen terv kivitelre kerülne, azt meg fogja akadályozni. Exutan kijelenti, hogy 1923-ban ez volt az első eset, amikor értesült a dologról. Most elmondja az 1925 őszén történteket, amikor Kozma Miklós a parlamentben figyelmeztette, hogy hamisfrankok vannak a Nemzeti Szivetségben. Akkor megdöbbent, de nem hitt a hírnek. Elmondja a Perényi-íevél ügyét. Nem tett azonnal feljelentést, mert nem tartotta komolynak az ügyet. Mégis utasította Nádosyt, hogy mialatt ő Qenfben van, akadályozza meg a dolgot. Most rátér a salvus conduktusra és Friedrich vallomására. — Kijelentem, hogy soha semmiféle salvus conductust frankhamisi' tásra sem Mészárosnak, sem a hercegnek, sem Hirnek, sem senkinek nem adtam. Ha van ilyen salvus conductus, szeretném azt látni, hogy a magam megjegyzéseit megtehessem rá, mert én ilyet nem láttam. Kijelenti Bethlen ezután, hogy nem tettek Is óvadékot Mészárosért. Felolvassa erről a bécsi követség táviratát. Még egy aktit mutat fel, amelyben az áll, hosv mMiszáros ügyiben az Intervenció mellőzendő". Még egy iratot olvas fel: . Alulírott hivatalosan bizonyltom, hogy a miniszterelnökiégi rendelkezisi alapokból 1921/22. is 1923. ivekben sem a herceg, sem Hit György, sem Miszáros Gyula, sem felesége semmi elmen pénzt nem vettek fel, 1925 március 17. Pajor főigazgató." á balatoni kirándulás. — Az utolsó napokban Hir Qyörgy interjút adott le — folytatja Bethlen — a abban azt iliitotta, hogy velem bizonyos tárgyalásokat folytatott, hogy vidékre kirándult veim is azon megállapodott velem abban, hogy a frankhamisitási fedezni fogom is hogy in egy levelei fogok neki átadni. Azután hosszasan vázolja, hogy akkor kotorták el erdélyi birtokát ts azért utazott le 'Balatonra, mert Hir arra kirte, hogy vegyen ott birtokot, amelyet ő közvetít. Ebben az ügyben intézlek Hírhez két levelet, a kézbesitökönyv adatai sierint több levél nem ment neki. Bethlen felolvassa a leveleket, amelyekben a a birtoknézés programjáról van szó. Most a legaprólékosabb részletekig elmondja a kirándulás történetét, az au'őzás és beszélgetés részleteit. Elmondta, hogy jöttek-mentek, vizsgálták a fákat, birtokot, Bornemissza báró szakértői véleményt mondott a birtokról, majd meguzsonnázlak, azután autóra ültek és visszaindultak. Majd ezt mondja: — Hírnek az az állítása, hogy ő nekem egy nagy frankhamisitási tervst mondott volna el és hogy megállapodás létesüli volna kiziltüak, melynek megfelelően in fedezni lettem volna hajiandi ezt az ügyet, kijelentem, hagy in egyáltalán nem emiikszem arra, hogy egy szói is mondott volna HU bármtfile frankhamisításról. Cn kizártnak tartass ezt, mert egész idö annak, hogy ilyen emberek két perc alatt ne beszélhessék rá a miniszterelnököt arra, hogy ilyen dologba fejest ugorjon és hogy salvus conductust adjon. alatt együtt voltunk és akkor Bornemisszának és feleségemnek is kellene valamire emlékesni. Teljesen kizárt dolog, hogy én Hir Qyörggyel ilyen tárgyalásokba belebocsátkoztam volnv, hiszen Hir és kösíem nem volt ilyen viszony, mely ezt lehetővé tette volna. Hiszen Hir egy nagyon alacsony műveltségű ember, aki ezenkívül meglehetős kalandor, aki tudomásom szerint a nyugatmagyarországi felkelés idejében pénztárosi működést fejteit ki s ott visszaélési kivetett el, ugy hogy a köztünk való viszony teljesen kizárta azt, hogy mi ilyen megállapodásokat kössünk. — Ast hiszem, hogy az én 25 éves politikai multam mégis egy bizonyos biztositéka lehet —• A legkategórikusabban kijelentem, hogy soha egy perc nem volt, hogy ezt a frankügyet akár fedezni, akár támogatni, akár burkolt formában is magamévá tenni kívántam volna. — Épp olyan nevetségesnek tartom azt, hogy Hir Qyörgy lett volna köztem és azok közt, akik a frankoka! himisltották, a közvetítő. Mégis csak közelebb állott hozzám az országos főkapitány, közelebb állott a miniszterelnökhöz a herceg is, akit gentlemannek itmerek és aki a ssagx részétői egész bizonyos, hogy ebbe az űgyba nm anysgS haszonlesésből Mat bele,, miért kellelt volna n»kem közöttünk és ő iöüük egy közvetítő Hir Qyörgy személyében, I — Hasonlóan vagyunk azzal a levéllel, melyről elmondották, hogy én abban valami propaganda nyomtatványokról beszélve állítólag burkoltan, fedni akartam volna a frankhamisítást. — Én nem emlékszem, hogy ilyen tartalmú levelet Hirnek valaha is irtam volna. — Ha mégis volna ilyen levél akár Hirnéf, vagy akárki birtokában, akkor ez az in tudomásom szerint csak misztifikáció tehet, olyan misztifikáció, amely semmiesaíre sem szólhat amellett, hogy a frankflgyet fedezni akartam volna. akiről semmit sem tudtam, aktvei semmiféle közelebbi nekszusban nem voltam. Ez az állítás nevetséges állítás, amelyet bizonyítani senkisem leix képes. A miftiezterelnök ezzel befejesíe beszédéi. Ezutján az elnök intéz hoziá kérdéseket. Az elnök kérdésti. Ellik: Hir azt mondotta, hogy Nádosyval is a herceggel való tanácskozása alán, akikor