Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-16 / 111. szám

1926 májas 11. OBLMAQYARORSZAQ 3 Zita exkírilyn5 évjáradékot kiván ax összes utódállamoktól. Bécs, májas 15. (A Délmagyarország bécsi tudósítójától) As simult hónapban, amint szt a Délmagyarország It Jelengette, Zita cxcsáizárnő néhány napot Párisban töltött, abol a bíróság tanaként hallgatta ki néhai IV. Károly korona­ékszereinek ellopása ügyiben. As ékszereket a néhai uralkodó bizalmasa, Steintr Bruno báró kótyavetyélte el néhány plrisi ékszerésszel, akik ellen tavaly Zita txcsászarnő ugy a maga, mint kiiloru gyermskai nevében kdrtiMsl pöri in­dított. Amint most a Dilmagynrország bécsi tudó­silója a volt uralkodónövel állandóin összeköt­tetésben á lő legitimista körökbős értesül, Zita csásiárnö pöre rövidesen befejeződik ét való­színe, hogy a volt uralkodócsalád kártérítésben tiszai!. Ugyanebből a forrásból értesülünk, a volt uralkodónő párisi tartózkodását felhasználta arra is, hogy megbeszéléseket folytmson ániánt-dlploma­tdkkal a véli uralkodócsalád anyagi helyze­téről. A veit uralkodónő azt kiviteli, hegy Amztrio, Csehszlovákia, Lengyelország, Bizalmas tárgyalások Párisban. Magyarország, Románia is Jugoszlávis, mint a volt kettős monarchia utódállamai megfelelő évjdradikkal biztosítsák a volt uralkodócsalád életfeniartátái és egyúttal adják vissza a Habsburgok elkobzott ma­gánjavait is. IV. Károly közvetlenül halála slőtt Madeira sslgitéiől fordult ilyen kéréssel a nagyhatalmak* hoz, de akkor est elulasttotiák. A volt ural­kodócsalád nem kívánja a koronajivak vissza­adását, csak azokat a javakat köreleli vissza, amelyek, szerintük, a csslád magántulajdonát képszték. Az utoliő Habsburg-uralkodó halála után a párisi nagyköveti tanács foglalkozott azzal a javaslattal, hogy az összes utódállamok köte­lezzék magukat Zita és gyermekeinek eltartá­sára. Ez a terv meghiusult azon, hogy az ér­dekeli államok köifll Ausztria és Magyatornág kijelentették, hogy financiális helyzetiknél fegva képtelenek est a megterheltetist magukra vál­lalni, mig Csehszlovákia egyszerien arra az álláspontra helyezkedstt, hogy stmmi köze az igyhöz. II szegedi posta nem Világnak küldött t A kereskedelmi miniszter rendeletileg vegyék a Világ A Világ- ot, mint ismeretes, mintegy két hét­lel ezelőtt betiltották. A rendkivfil elterjedt lap betiltását bizonyára senkisem tirtja vég­legesnek, mert hiszen maga az időszaki el­nimitás is ellenkezik a sajtótörvény szelle­mével. Sokan ugy tudják, hogy a kor­mány nemsokára engedélyezni fogja a Világ megjelenését. Éppen ezért jelentékeny hitást keltelt az a körlevél, amelyet Feleky Qéza, a betiltott újság főszerkesztője intézett nemrégen az e!Cfizeiőkhöz. A körlevél arra kérte az elő­fizetőket, hogyha tehetik, a lep kénytelen sxi­neltléte idejére is újítsák meg előflxetésikei, mert a szüne'elő lapvállalatnak is vannak su'yos anyagi kö'elezetliégei, egyiit kell tar­tani a szerkesztőséget és a kiadóhivatalt, ezen­ktvii go&desktdd kell az elktlmaxoUakról is. Eit a körlevelet minden előlize'ő megkapta, a szegediek is és nagyon tokán teljesíteni kí­vánták o méltáryes kérést. Poslára adiák az elCfize'és megújításához szükséges összegeke!. A sxegtdi előflztiőket azonban oz a meg­lepetés érte, hogy a postás néhíny nap továbbítja a betiltoii előfizetési dijakat. tiltotta meg, hogy a postahivatalok fel­előfizetési dijait. múlva visszavitte nekik a pénzt azzal, hogy a Világ megszint, mini hogy a kor­mány bitlltitia és Igy az előfizetési díjra sxiktége nincsen. Amikor meghallottuk as első panaszokat, mert azok az előfizetők, akik a legjobb akual mellett sem fisetbettek elő a szünetelő Világra, egyre-másra jelentkeztek szerkesztőségünkben, hogy a patás visszahozta felüdíti pénzüket,x nem akar unk hinni a dologban. Nem tudtuk elhinni, hogy a Világ, amelynek főszerkesztője körlevélben kért fel oz előfixetőket az előfizeté­sek megújítására, az elküldött előfizetési dija­kat ne fogadná el, hanem visszakiideni. Kér dést in éztünk tehát tgy konkrét eset kapcsán a Világ kiadóhivatalához, ahonnan postafor­dultával meg is kaptuk a választ. A kiadóhi­vatal válasza nem volt meglepstés számunkra, amennyiben igazolta feltevéiünke!. A válasz szerint a Világ Szegedről posta utján egyetlen elő­fizetés-megújítást sem kopott, holott más oldalról a sxiiküdiit körlevelek alapján zán nem tehet kárt a történetírás méltóságában.) Ugy esett a dolog, hogy az enyingi nagykocsma kaszinó-szobájában nemcsak a kártya szemét ütötték a nemes urak, hanem a horvátokat is. Már csak agy szóval, mint a kávéházi Conradok elődei Hogy Így kellene Görgeynek, meg amúgy Peremei­nek. Soponyánál sütik a makkot a Jellasics el­tévedt horvátjai, ha Perczelnek hirt lehetne róla adni, a tarisznyájába tehetné az egész társaságot. De hát ki lehetne hitvivö? Torony iránt, árkon­bokron keresztül, de sőt a horvát táboron keresztül Fehérvárig. Azt még tán Szombati uram se merné vállalni, pedig neki szárnyas bokája van, mint Merkuriusnak. — Nono, tehetünk egy próbát, — nyikorgott ki a mester hangja a söntésből. 0,t kenegette nyak­olajjal a kocsmáros barátságából, akinek levelet hozott a kajárl jegyzőtől. Elmagyarázták neki, hogy és mit mondjon Per­czelnek és a lelkére kötötték, hogy most ez egyszer igazán szedje ám a tenyerébe a lábát. — De már ezt a messzelyt itt nem hagyom — simogatta Szombati uram a szakállát —, mert mit tudhassuk, nem vetnek-e pányvát a nyakamba a granicsárok ? Az urak aztán nekiláttak a tarokknak, nagyon belemelegedtek, rájuk is reggellett s csak akkor vették észre, hogy Szombati uram még most is ott ül a söntésben s még most is szorongatja a réziccét. — Hát kend még most se meni el ? — förmed­tek rája hazafias keserűséggel. — Ds bkony már meg Is jöítem, — mondta nyugodtan a varga stafíta. Persze egyszerre kiment zx álom mindenkinek a szeméből. Igazán ? Beszélt Pcrczeilei ? Mit mon dott? Hogy mént, mint ment? — Hát a lábamon, — mosolygott Szombati uram és mutatta is a lábát, amit horzsolt egy horvát golyó, de már csak visszafelé futtában. Különben pedig elvégezte, amit rábíztak, megvitte Perezeinek a hirt. — Uient-e valamit? — Hisznos munkát kivánt az uraknak —, ka­csintott a varga az asztalra a sok üres üvegre —, engem pedig feltisztelt egypár csizmával. Azzal előhúzott a pad alól egypár vadonatúj kordován csizmát. Finom pesti munka volt, urnák való, kivarrva a szárán piros-fehér-zöld fonállal a nemzeti cimer. (Meg akkor rajta volt a horons is, de már csak olyan fityegősen.) Az eaylk szolgabíró mindjárt meg is ajánlott ére Ferdinánd­aranyat, de a mester nagyon frmérgesedelt. — Nem eladó ez akkora darab at .ayért se, mint a tekintetes ur. Hanem ahol én kaptam, ott az ur is kaphat, ha jól szalad. Halálos-holtáig büszkesége volt a Perczel­csizma. Fel nem húzta, arra meg nagy volt, hogy a gomblyukában viselje, mint polgári hadiérdem­rendet, hanem felakasztotta a tlszlaszobában a tükör fölé s akkor húzta először a lábára, mikor megkapta a behívói, hogy gyalogoljon át a más­világra. A iiához pedig az volt az uiolsö intelme: — Mezitláb jöttél a világra, igyekezz ugy át­lábalni az életet, hogy te is ilyen csizmában bal­laghass át az Ur szine elé. Különken élete végiig megmaradt páratlan táv­gyaloglónak s mikor egy lyufejsemes kundsehafija arról vallatta, hogy heg? bírj i lábba! azt a sok sebes iárást, f>it telelte neki: — Ugy, hogy nem annál a csizmadiánál dol­goztatok, akinél az ur. A fulös csizmadia ugyanis mindig mezitláb járt. Csak olyankor húzott — papucsot, mikor messze kellett neki szaladni. Est csinálják u ána a mai staféták! Igen sok előfizető hosszabbította meg a le­jári előfizetést. Ezek u'án, gondoltuk, egy eset fennforgásáról lehet szó, még pedig arról, hogy a szegedi posta az, amely nem továbbítja a Világ elmére feladott eUfixetisi dijakat. Ezeket ugyanis a budapesti posta nem küldi vissza, mert a máshonnan érkező küldeménye­ket annak rendje és módja szeiint kézbesíti a címzettnek, csak a szegedieket nem kixbesltheti a legjobb akarót mellett sem, mert ilyeneket nem is kap tovibbitds céljából. Érdeklődtünk ebben a szokatlan és hihetet­lennek látszó ügybea a szegedi postafönökség­nél, ahol Kemény Zsigmond postaosztályvezető érdeklődésünkre a következőket mondotta: — A szegedi posta nem továbbitja a Világ elmére feladott pénzkildeminyekei, ha azok kt­fejexetten az előftutis megujilátál célozzák, mert a Világ szünetel, e kormány betiltotta, már ptdlg egy szünetelő lapnak nem jár elő­fizetés. Mi kérem egy rendelei alapján játunk igy el és küldjik vissza a feladónak az Ilyen pénzkildeményeket. Lehet, hogy más posta továbbitjs, de ha továbbítja, akkor rosttal ér­telmezi a világosan Intézkedő rendeletet. Mi, Szegeden, jól értelmezzük. Beszéltünk erről a kérdésről Marton Károly postafőnökkel is, aki nagvjiban ugyanazokat mondotta, mint Kemény Zsigmond, de meg­mutatta a kérdéses kereskedelmi miniszteri ren­deletet is, amely a posta számára kiadott Rendeletek Tárának május 11 iki számában jelent meg. A rendelet száma 17413/i926 és május negyedikén kelt. £rtesiti benne a mi­niszter a postahivatalokat, hogy a belügy­miniszter a Világ cfmfl napilap további- meg­jelenését betiltotta. A betiltó kormányrendelet alapján megtiltja a kereskedelmi miniszter a postahivataloknak, hogy a Világ példányait továbbítsák. (Pedig hát, ba nem csalódunk, e§y betiltott újságnak nehezen lehetnek pél­dányai.) A rendelet azután ezekkel a sorokkal fejeződik be: „Megjegyzem, hogy a szóban lévő lep ré­szire kifejezetten elöjizetitról szóló postautal­ványokat it csekkbefizetést topokat felvinni tiioh* — Ennek a rendeletnek az alapján nem lovábbiihaljuk azokat a Világ- nak címzett pénzküldeményeket, amelyek kifejezet'en és megállapíthatóan előfizetésre szólnak, — mon­dotta a postafőnök. — Abban az esetben, ha az ulaiványról nem állapítható meg, hogy a fe'adó a pénzkülde­ménnyel előfizetését óhajtja wegujltani, szintén nem továbbítja a szegedi posta a kflldeménys­kst? — kirdeztük a postafönöktől — As olyan küldeményeket, amelyekről nem állapithaló meg, hogy kifejezetten előfizetésre szolgálnak, természetesen továbbítjuk — vá­liszolla. A szrgeii posta tehát nem követett el hibát, mert szigorúin a kereskedslmi miniszter ren­delete alapján járt és jár el. A kereskedelmi miniszter rendeletéhez azonban már szó fér. A poslát ugyanis mindenki akadálytalanul hasz­nálhatja és a posta közvetítésével oda és arra a célra küldheti a pénzét, ahova akarja. Ha egy beíiltott lapra akar előfizetni vele, azt is meg' tebeti, mert esetleg az a cé js eszel, hogy megkönnyítse annak a néhányszáx embernek a sorsát, akit a kérdéses lap betiltása kenyerétől, megélhetésétől fosztott meg. Jóizléeü hölgyek kőlapjaikat 68 „Bécsi Modell Szalonok Eredeti bécsi nyárt újdonságokban Iclrnf a 11 19 nagy választék. Fazon 50.000K-tól loKUIa U. ÍJ SZÉCHENYI TÉRI AUTÓÁLLOMÁS Ha „autótaxi*-! akar, tiivja telefonost az Leggyorsabb, legolcsóbb, legkényelme­sebb! Olcsó tarifa! Éjjel nappal szolgáiul!

Next

/
Thumbnails
Contents